Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-28 / 279. szám
\ «asm* a miskolciaké a szó Illúziókeltés, Könnyebb a közlekedés, de — gondoljanak a gyalogosokra is! Aki villamoson közlekedik Miskolcon, eddig sem panaszkodhatott sokat, hiszen a felüljáró építése idején elterelt gépkocsik olyannyira zsúfoltan voltak, hogy a Baross tér és a 'Tanácsház tér közötti útszakaszon a villamos volt a „fu- tamgyőztes”. De most? „Békebeli” a közlekedés, stesszhatás nélküli, a Tiszai pályaudvartól Diósgyőrig. Kivártuk, ki bi/ony! (Igaz, morgolódva.) Nem hiányzik az összetorlódott gépkocsik, s a forgalmi dugók látványa. Teljes az örömünk. Megrövidültek az utazási idők, s valahogy kulturáltabban is közlekedünk. Különösen amióta ismét üzemelnek a „villanyrendőrök” a Baross téren. Most inár csak a gyalogosátkelő-helyeknél kellene rendet teremteni. Néhány példa erre: sürgős és egyértelmű rendelkezést vár a szökőkút és a Vologda városrész közötti — most komoly veszélyt rejtő — átkelőhely kialakítása. A belváros felől érkezők áttekinthető, rövid útszakaszon közlekedhetnek. De akik a belváros felé igyekeznek, azoknak ez még nincs biztosítva. Javasolnám: a Diósgyőr felől érkező villamosmegállót 25 —30 lépéssel arrébb kellene helyezni, közvetlenül a Tízeshonvéd utca 1. sz. elé, és a jelenlegi megálló magasságában — a Vologda városrész felé — zebrával ellátni az úttestet. így a mindkét irányba haladó villamosról jól láthatnák az átkelőket, s a nyugatra tartó buszmegállóhoz sietőket. Ha a távlati tervbe nem is illik bele, legalábbis ideiglenes megoldást lehetne találni ezzel, hogy baleset ne történjen. Ne legyenek a csúcsforgalomban közlekedők teljesen védtelenek és kiszolgáltatottak. Mert most, százával lehet látni egy-két gyermekkel szülőket, kisiskolásokat, akik a két villamossín között a legnagyobb forgalomban cikáznak. S ha már a kicsikről és a gyalogátkelőkről van sző: a felüljáró átadása óta töröm a fejemet azon, hogy miért nincs zebra a Hatvanötösök útja Zsolcai kapui torkolatánál? Hiszen az utca elején óvoda van, beljebb üzemek, hogy a lakóházakról ne is beszéljek. A Zsolcai kapu viszont — egészen a Katalin 'utcáig — „zárt-szelvény” a gyalogosoknak. Csak a Katalin utcánál van zebra. Namármost: aki a Kun Béla utca felől viszi gyermekét az említett óvodába, az jó pár száz métert gyalogolhat, ha szabályosan akar közlekedni. De tessék megnézni! Kinek van ott idege-ideje erre? Persze, hogy szabálytalankodnak a gyalogosok, akár gyerekkel is. Nem lenne jobb akkor, ha táblával, zebrával óvatosságra intenék a gépjárművezetőket? Mert szerintem abból kiindulni, hogy vessen magára a gyalogos, ha az átkeléskor ott elütik — nem éppen szerencsés! Fodor Éva Miskolc, Tizeshonvéd u. 15. sz. Két éve ígérnek egy parkot Gyakran olvassuk a DH- ban. a vologdai lakótelep sérelmeit, kérelmeit. Irigyeljük a belvárosi lakótelepet is, amelyről a legutóbbi cikkben adtak tájékoztatást, többek között a parkosításáról volt szó. Még az erkélyekre kikerülő műanyag ládákról is — amelyekbe a virágot és a földet a kertészeti vállalat biztosítja — tudósítottak' Csak az Avas-déllel foglalkoznak nagyon keveset, holott talán ez a terület van a legmostohább körülmények között. Idén márciusban — szintén a DH-ban jelent meg —egy kérésünk. Emlékeztetni szeretnék rá: a Testvérvárosok utca 16—22. számú házak között van egy földterület, amely rendezetlen, piszkos, csúfítja a lakótelepünket. Már egy évvel azelőtt is ígéretet kaptunk arra, hogy „rövidesen” rendezik. Ennek lassan már két éve. Pedig olyan csöppnyi területről van szó, hogy kevés jóakarattal két nap alatt rendbe lehetne tenni. Most már oda jutottunk, hogy a köztisztasági vállalat dolgozói az útról összesepert szemetet is az ígért park területére rakják, nem a kocsikba- Legrégebben mi költöztünk ide. Kérésünk is szerény. Miért nem törődnek hát velünk? Nem szeretnénk szégyenkezni az utca névadóink, a testvérvárosok előtt. Krempaszky Zoltán Miskolc, Testvérvárosok u. 18. sz. A BÁÉV helyett a Gelka! Az elmúlt héten közöltük rovatunkban a Vörösmarty utca 70. sz. ház lakóinak panaszát: július óta nem tudták használni a központi tévé-antennát, mivel a kábelét az építkezések során elszakították. A kábelhez szükséges nyomvonal kiásása a BÁÉV-re várt volna, ám építőink késlekedtek a munka megkezdésével. A Gelka azonban rugalmas volt. Siráky Gyözöné házfelügyelő — a lakók nevében — ezúton mond köszönetét a Gelka vezetőinek és dolgo-1 zóinak, akik kötelességükön túl is segítettek az ott lakók panaszának megoldásában. Az történt ugyanis, hogy kiásták ők maguk a nyomvonalat, hogy a kábelt le tudják fektetni. Ezzel igen nagy örömet szereztek az ott lakóknak. Az érintett területen ugyanis nagyon sok az idős, beteg ember, akiknek egyetlen szórakozása a televízió. A Gelka dolgozóinak fáradozásáért, terven felüli „társadalmi munkájáért” valóban elismerés és köszönet jár. Köszönjük a kellemes órákat A Miskolci Vízművek Fürdők- és Csatornázási Vállalat szakszervezeti bizottsága minden évben találkozót rendez a nyugdíjasok részére. Idén erre november 18-án került sor, s kellemes baráti, munkatársi beszélgetés alakult ki a meghívottak és a vállalatot képviselők között. A szak- szervezeti bizottság még vacsorával is vendégül látta a nyugdíjasokat. Népi zenekar muzsikált, s a késő esti órákig nagyon jól éreztük magunkat. Azok a nyugdíjastársaink, akik valamilyen oknál fogva nem ve-' hettek részt ezen a találkozón, igazán, sajnálhatják. Mi, akik ott voltunk, köszönjük az szb-nek, a vállalatnak ezeket a feledhetetlen, kellemes órákat. S azt, hogy esztendőről esztendőre érezzük: nem felejtettek el bennünket. Szűcs Lászlóné, nyugdíjas Nálunk nem lehetne? A budapesti Skála Áruházban egy nagy fényképtabló látható, amelyről tíz barátságos arc tekint a belépő vásárlókra. A tíz fénykép tíz eladót ábrázol, akik — bizonyos időszakban — a legjobb munkát végezték a nagy forgalmú áruházban. Példát mutattak a kedves, udvarias kiszolgálásban, az áruk bőséges „bemutatásában”, a vevőkkel való jó üzleti kapcsolat megteremtésében. Havonta változik a tabló, a vásárlók megismerkednek az áruház legjobb dolgozóival. Miskolcon is fel lehetne használni ezt az ötletet a boltjainkban. Minden bizonynyal ösztönző volna. Javulna az eladók munkája, s a vevők is elégedettebben távoznának minden boltból. Kun Pál Miskolc, Dorottya u. 1. sz. ... a Kiliánban. Hogy hová lett az autóbuszváró teteje — ki tudja? Némely darabját ugyan meg lehet találni a tartóoszlopok tövében. Hogy hogy került oda? Arról a vidékről orkánt sem jelzett az utóbbi hetekben a meteorológia ... (P. L. felv.) Az autósoknak öröm, a gyalogosoknak üröm A Gömöri-felüljáró átadása óta az autósok nyugodtan száguldhatnak az új „autópályán”, míg a gyalogosok... Mit mondjak: félve ügyes- kedjük át magunkat a túloldalra a József Attila— Zsigmondy—Baross Gábor utca találkozásánál. A zebra itt szinte csak dísznek van felfestve, az -utósok nemigen veszik figyelembe. Ritka, mint a fehér holló, aki megadja a gyalogosoKnak az áthaladási elsőbbséget. Pedig műszakkezdéskor jókora errefelé a gyalogosok hada, nem egy, a környéken levő vállalathoz százával tartanak a dolgozók. S ugyanez vissza, a munkaidő végén __ Városunkban már igen sok helyen található forgalomirányító jelzőlámpa — olyanok is, amelyek hónapok óta csak vannak, de nem működnek. Javasolnám: szereljenek fel ide is. Ha mást nem, legalább olyan „gyalogos-irányításút”, mint amilyen a Szentpéteri kapui kórháznál van. Szeretnénk épen és nyugodtan eljutni mindannyian a munkahelyünkre. Horváth Józsefné Miskolc, Török u. 3. sz. „Felelősséget nem vállalunk!” Arany nyakláncom javításra szorult, bevittem tehát a Széchenyi úti ékszerboltba. November 12-e, szombat volt. Szabadnapos v voltam, sok munka várt rám otthon. A láncot a pultra tettem és vártam, amíg sorra kerülök. Fél órám ment rá. S ezután közölte velem az ott dolgozó, hogy szombaton nem vesznek át aranyneműt, vigyem a Kossuth utcába. Kikeltem magamból, mondván: legalább tábla hirdetné a boltban, hogy aranyneműt javíÖtödik éve füthetetlen lakásban él egy család „Most már végképp nem tudok mit tenni. Kétségbeesésemben a nyilvánosság erejét kérném segítségül. Miskolc, Széchenyi út 43. szám, első emelet 1. alatt lakom nyolctagú családommal. Ötödik éve — 1973 óta — csak a konyhában van fűtési lehetőségünk a kétszobás „komfortos”, főutcai lakásban. Anyagi lehetőségünk nem engedi meg, hogy a saját pénzünkön vezettessük be a gázfűtést, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalathoz viszont hiába fordulok. Évről évre kijönnek, „kivizsgálják” a panaszunkat, megírják a válaszban, hogy jogos, és ezzel el is van intézve. Ismét jön a hideg, és mi ismét „költözködhetünk”, kihurcol- kodunk a konyhába, egész télre. Ez már büntetésnek is sok volna. Négy kiskorú gyermek van a családban. Legkivált miattuk reszketünk (élről télre, s nekünk is — akik dolgozunk — jólesne az egész napi fáradtság után meleg, s tágas lakásba hazatérni. Hiszen 432 forint lakbért fizetünk havonta, ezért a „komfortért...” Karádi jánosné írta e sorokat, s bármennyire hihetetlenül hangzik panasza, tanúsíthatom: helyzetük súlyosabb, mint ahogy megfogalmazta. , __ A régi bérházi lakás alapterülete akkora, hogy a most épültek közül 2x2 szobás is kitelne belőle. Ha jók volnának benne a cserépkályhák. akkor is nehéz volna a 35—40 négyzctméternyls szobákat kifüteni. De rosszak a kályhák, rosszak a kémények, olyannyira, hogy a fürdőszoba gázbojlerét is le kellett zárni, használhatatlan mindaz benne, amitől „komfortossá” válhatna. A négy kiskorú gyerek — ti—9—3 évesek, a negyedik csupán 7 hónapos! — sapkában, pulóverben vagy bundazsákban alszik, s még így is örülnek, ha nincs beteg közöttük. A legkisebbet a napokban hozták haza a kórházból — egy hónap után —, tüdőgyulladás miatt került oda. Édesanyja — Karádiné lánya — fürdetni sem meri, csak mosdókesztyüvel törölgetheti csöppségét, s mint mindannyiuknak, a mosdóvizét is a konyhai tűzhelyen melegítgetik. A fiatalasszonytól tudom: Karádinét is nemrégiben operálták, a hideg lakás az ő egészségét is súlyosan veszélyezteti. Az ingatlankezelő vállalattól legutóbb már azzal „biztatták” őket: 1978-ban tatarozzák a főutcái házakat, majd akkor megoldják a család otthonának fűtését, ám addig „nem tehetnek semmit”! Ki hiszi cl, hogy napjainkban ennyire „megoldhatatlan” gondot okozzon egy lakás fűtése? Egyáltalán: törte rajta valaki a fejét, hogv mit lehetne tenni a nyolctagú családért? Milyen leikiismerettel szedik be a tetemes lakbért Karádiéktól ezért a lakásért? Mert ez ideig a sok „kivizsgálásból” még annyi eredmény sem született, hogy helyt adva a rendelctekkel támogatott kérésüknek, legalább csökkentették volna a lakbér összegét. Bár nem ez a lényeg, de ez sem lényegtelen! Még van rá lehetőség, hogy az idei télre gondoskodjon a MIK a lakás füthetöségcről. Ezt „előlegben” is megtehetnék, a jövő évi felújítás terhére! (BADVANTI) fásra ezen a napon nem veszlek be, s akkor nem kellene fél órákat sorba állni — hiába. Válaszként az elszakadt láncot végül is átvette a hölgy, de az átvételi cédulára ráírta: „Felelősséget nem vállalunk!” Nem értem. Azt jelenti ez, hogy a láncommal bármi történik, míg a boltban van, a káromat nem téríti meg senki? Ha egyszer átveszik, akkor — szerintem — felelősséget is kell hogy vállaljanak érte. Hiszen nem filléres dolog. Az egész eljárást és a bolt dolgozójának viselkedését nem tartom elfogadhatónak. N. Gyuláné Miskolc, Rét utca A beteg 1 ne dohányozzon! ■A betegek gyógyulása érdekében a visegrádi kórházban valóságos „hajtóvadászatot” indítanak a dohányzás ellen. Alkalmam volt tapasztó .i: egy kis parcella kivételével a kórház egész területén tilos a dohányzás. Az étteremben és a tévéteremben is! Az orvosok véleménye szerint a gyógyulás egyik alanfel tétele: a dohányzás megszüntetése. Persze, lelki ráhatásé:' is igyekeznek elérni, hotT” az oda érkező betegek mondjanak le az át- kos szenvedélyükről. Ü”~ gondolom, módszerük figyelemre és követésre méltó volna a mi:':ölei egészség- ügyi intézményeknél is. K. P. Miskolc Mérgelődés gyöngyfonalért Mint sok társam, hetek, sőt hónapok óta keresek hímzőfonalat. Nagyon ritkán tudom csak kifogni, hogy va- alahol kapjak is- Olvastam a DH-ban, hogy nem győzi a gyár kielégíteni a keresletet, amely az utóbbi években igencsak megnőtt. Ezt tudo- másúl is vettem, s türelemmel kutatom-keresem a fonalat. Pénteken délben például a Centrumban folytattam „kutató munkám”. Fonal azonban — sehol. Közölték, hogy előző nap hosszú sorban álltak érte a vásárlók, s elfogyott mind, egy szálig. Igen ám: de a pult mellett egy mély dobozból ugyanakkor szedték kifelé a szebbnél- szebb fonalakat, s adták oda az áruház dolgozóinak. Amikor ezt szóvá tettem, az volt a válasz, hogy nekik is jár! Igaz. De ne így! V. S.-né Miskolc *8 Grundik Gyula, a Centrum Áruház igazgatója tökéletesen egyetért a pana- . szossal. Ebben az esetben valóban helytelenül jártak el a rövidáru részleg dolgozói. Csakhogy éppen azért „sikerült” így, mert mereven betartották a szabályokat. Az áruházban ugyanis elő van írva, hogy mettöl-meddig vásárolhatnak a „centrumosok”. S éppen ebben az időpontban került sor a gyöngyfánál „belső” Árusítására is. Az áruház vezetőségét egyébként a legjobb szándék vezérelte akkor, amikor úgy ' döntött: az itt dolgozók is csak az eladótérben vásárolhatnak. így nem fordulhat elő, hogy a készlet jelentősebb hányadát „felvásárolják” az ismerősök, sógorság- komaság megbízása alapján. Azt azonban senki se kívánja, hogy megtiltsák, hogy saját dolgozóik is hozzájussanak a pénzükért az áruházban árusított portékákhoz. Persze — ebben az esetben — jobb lett volna egy csendesebb időpontot kivárni. Hasznos madaraink védelmében Már az elmúlt években is tapasztaltam, hogy a Feszty Árpád utca végén — a Bábo- nyibércen és a Galagonyássoron — az ott lakó gyerekek, de fiatalemberek is, befogják az énekes, hasznos madarakat- Hazaviszik, kalitkába zárják, s nem ritkán — árusítják azokat. A hideg idő beálltával most ismét a lakott területre húzódnak a madarak, s ezt kihasználva ejtik rabul őket. A hideg hónapokban etetni. óvni kellene a kis énekeseket, nem pedig — szárnyukat levágva — „befogni”. Nagyon sajnálom ezeket az ártatlan jószágokat, ezért emelek szót 'védelmükben. Gondolom, valaki, valakik tehetne értük eredményesebben is. K. I.-nc Miskolc A ROVAT LEVÉLCÍME: Déli Hírlap Szerkesztősége A miskolciaké a szó 3527 Miskolc, Bajcsr-Zsilinszky úl 15. III. em. 305. szoba Telefonszáma: 18-221 i\ .••wG
