Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-28 / 279. szám
Szabó nem varr, csak a lánya Varrni: van, akinek hobbi, van, akinek hivatás, van, aki - a ógépek eladásával foglalkozik, van, aki varrógépet szeretne venni. A JÓ Ö'ÍEG SINGER! — Ha hiszi, ha nem, van Naumann-típusú gépem is, mégsem azzal varrók — közli nagyon udvariasan Cserhalmi Ferencné, női szabó. Igaz, hogy félautomata, de én megmaradok a jó öreg Singeremnél. — Mit tud az „öreg”? — Mindent, amire nekem szükségem van. Lábbal kell hajtani, de aki megszokta, annak másra áttérni nehéz. A legmegbízhatóbb márka. — Ismer más típust is? — Hogyne! Kollégáim, ismerőseim, megrendelőim meséltek nekem egy lengyel gyártmányról, a Lucnik-ről, de az az igazság, hogy látni nem láttam, ’ kipróbálni sem tudtam. Ml KAPHATÓ ÉS MIT TUD? — Mi a legkeresettebb? — Természetesen a Nau- mann-típus. — Meg tudná mondani, miért azt keresik? — Sokféle műveletet tud. Többet, mint a hagyományosak, és kisebb kézügyesség szükséges hozzá. Meg kell néz- ) ‘ a prospektust, és annak ismeretében bárki elsajátíthatja az egyszerűbb fogásokat. — Lehet kapni? — Időnként, a félautomata típust. Jelenleg hiánycikk. De nemcsak itt a boltban, hanem a raktáron sincs. — Ezek szerint semmiféle varrógépet nem lehet kapni? — Ezt nem mondtam. Itt van a Csajka-típus. — Mit tud? — Többet mint a félautomata Naumann. Tízféle művelet elvégzésére képes. Igaz, hogy mechanikus, de megbízhatósága vetekszik azzal. — Keresik? Január 1-től: Prémiumért falaznak Minőségi bérezés az állami építő- és építőanyag-iparban jjc Generációk egymáson: a különbség...? (Kerényi felv.) — Nem mondhatnám. Nem ismerik eléggé. Keveset hallottak róla, így fenntartással fogadják. — Singer? — Az is hiánycikk*« AKI KERES. AZ.«; — Mit keres? — Naumann-típust! — Először? — Nem! Most vagyok itt két héten belül harmadszor. — Más gép nem lenne’jó? — De, csak erről hallottam a legtöbbet A feleségem is ezt a típust szeretné. — Szakmájához kell? — Nekem? Nem! Villany- szerelő vagyok — kéri ki magának Szabó (!) István, és válogat tovább. Azaz csak válogatna, mert a választék enyhén szólva ... lehetne jobb is. — Ki fog varrni? — Van egy tizenöt éves leányom, ő szeretne megtanulni, mert fejébe vette, hogy minden ruhámat átalakítja, modernné teszi, mert — ahogy mondta — így túl elavult vagyok. Tudja, milyenek ezek a fiatalo.k...! Tudom, s eszembe jut egy félig sem sikerült reklám: „Nincs szüksége varrónőre, ha van otthon varrógépe.” De lesz-e otthon? (d. tóth) Befejeződtek az előkészületek és kísérletek, amelyek tapasztalatai alapján a, minisztériumok és a tanácsok építő- és építőanyag-ipari vállalatai 1978. január 1-től teljeskörüen érvényesítik a minőségi javításra ösztönző bérformákat a darabbéres kategóriában, tehát azokban a munkakörökben, amelyek közvetlenül befolyásolják az építmény, a termék minőségét. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter februárban kiadott rendelete írta elő a minőségi bérezés bevezetését, kellő időt hagyva az előkészületekre, annál is inkább, mert a jogszabály 16 vállalat kétéves kísérleteinek legjobb tapasztalataira épül. Idén valamennyi vállalat elkészítette a minőség javítására ösztönző bérezési rendszer belső szabályzatát, gyakorlati kipróbálására pedig egy vagy több építésvezetőségnél, üzemrésznél már át is tértek a minőségi bérezésre. Ennek • lényege, hogy a különböző szabványok, technológiai előírások és műszaki normák alapján munkafázisonként minősítik a • terméket, a munkát, s e minőségi osztályozástól függően növelik vagy csökkentik a keresetet. Á vállalatok többsége az első osztályú munkáért az alapkereset 10—20 százalékáig terjedő prémiumot fizet. A legmagasabb prémiumot azért a munkáért kapják, amely a kedvezőtlen feltételek ellené- ie is első osztályú. Hasonló elvek alapján prémiumot kaphat az sT dolgozó is, aki harmadosztályú feltételek ellenére másodosztályú munkát végzett, tehát javította a minőséget. Az előzetes feltételek minősítésével azonos kategóriájú munka esetén teljes keresetet kap a dolgoJ zó, ha viszont a rontott a minőségen, úgy annak arányában 20—25 százalékot is elérhet a levonás. Az eddiginél jobb minőségi munka a vállalatok többségénél keresetnövekedéssel jár, amelynek anyagi erőforrásaként számításba veszik a másod- és harmadosztályú minőség miatti bérlevonást, valamint az eddig alkalmazott mozgóbérek és az éves bér- fejlesztés egy részét is. Az anyagi ösztönzés kedvezőbb feltételeket teremt a szocialista munkaversenyben aminőségért indított munkáknak. Az ÉVM és más főhatóságok éppen ezért megkülönböztetett figyelmet fordítanak a jövő évben a minőségi bérezés hatékonyságát javító feltételekre. A rendeletben meghatározott program szerint a következő lépcsőben 1979. január 1-ig a tatarozó és karbantartó szervezeteknél, 1980. január 1-ig pedig az építésügyi és építőipari ágazat valamennyi szervezeténél át kell térni a minőség javítására ösztönző bérformákra. Eddig az MTI közelmúltban kiadott közleménye. A rendelet és a fentiek birtokában kerestünk fel több építőipari vállalatot, azt tudakolva, hogyan állnak a végrehajtással, a felkészüléssel. Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat, Szmola Imre munkaügyi osztályvezető: — Ha szabad egy megjegyzéssel kezdenem: úgy tűnik, nincs másról szó, mint jó munkát kell végezni a jövőben No de gddig is ezt kellett tenni?! Ehhez rendelet szükséges? Hogy miért vannak kételyeim? Mert ugyefonákja A titokzatos konda Szerencse? Az! Félautomata Naumann-varrógép a fotós lencséje előtt. Ma hiába keresné ... * (Solymos felv.) Számítógép értékeli Az évi 2500 lakást készítő szegedi házgyárban található az ország legkorszerűbben szervezett diszpécserközpontja. A házgyári munka, illetve az új lakónegyedekben folyó építkezések napi termelési adatait lyukszalagra rögzítik, • «at a vállalat B 20-as elektronikus számítógépe pillanatok alatt értékeli. A vezetők elektronikus, fényjelzéses tábláról is leolvashatják a kiszámított napi, havi, illetve év-j adatokat, és szükség esetén azonnal a leghatékonyabban beavatkozhatnak a termelési folyamatba. Harmadízben kerül terítékre a „szemétügy”, pontosabban annak a titokzatos kondának (értsd sertésfalká- nak) az ügye, mely hol/felbukkan, hol eltűnik. De, hogy az elején kezdjem ... A Köztisztasági Vállalat nádasréti szemétbányáját epves sertéshizlalók legelőnek tekintik, reggel oda hajtják a disznókat, este pedig jóllakotton terelik haza. A szemétben ugyanis igen sok a malacok számára ínyencfalatnak számító hulladék: száraz kenyér, zöldség és egyéb. Jó bolt ez — mármint a gazdáknak — mert így tulajdonképpen ingyenes a sertéstartás, a hízott jószágért viszont szép árat fizetnek. Csakhogy a szeméten való legeltetés szigorúan tilos, egyebek között közegészségügyi okokból. A kukás kocsik által kiszállított hulladékot haladéktalanul tömöríteni kell,1 majd befedni földdel, salakkal. Minderre a népi ellenőrzéshez érkezett bejelentés hívta fel a figyelmet. Azonnal meg is írtam, azt remélve, hogy az illetékesek — hasonló sebességgel — intézkednek, és véget vetnek az áldatlan állapotnak. . Remélhettem — remélhettük — a határozott intézkedést azért is, mert a Köztisztasági Vállalat vezetőségének saját háza táján kellett volna rendet teremteni. Nemcsak azért, mert a szemétbányák hozzá tartoznak, és az egészségügyi előírásoknak a betartása szigorú kötelessége, hanem azért is, mert — a népi ellenőrzésekhez érkezett bejelentés szerint — a jó üzleti érzékkel megáldott sertéstenyésztők is köztisztaságiak. Egy darabig úgy tűnt, hogy nem is csalatkozunk várakozásunkban, mert a NEB felszólítására a vállalat vezetősége vizsgálatot indított, s ennek eredményéről tájékoztatta a népi ellenőrzést. A válaszlevélben körülbelül az áll, hogy valóban foglalkozik sertéshizlalással két gépkocsivezető, ezek azonban még csak nem is gyanúsíthatok szabálysértéssel, hiszen zárt ólban tartják a jószágokat, az ól viszont nem a szeméttelepen van. Ez idáig világos beszéd, csakhogy hozzáfűzték a levélben azt is, hogy utasították a szóban forgó dolgozókat a sertéstenyésztés felszámolására. Nekem azonnal gyanúsnak tűnt ez a buzgalom — vádoljon rosszmájúsággal bárki —, mert így okoskodtam: ha a gyanúba fogott dolgozók semmi szabálytalanságot nem követnek el, akkor milyen jogcímen utasíthatja őket a vállalat vezetősége a „háztáji” felszámolására? Sajnos, mint annyiszor, gyanúm most is alaposnak bizonyult. Pedig nem rendelkezem olyan „ráérző” képességgel, mint a sanda tekintetű Colombo hadnagy. A szeméttelepi ügyekben jól tájékozott vállalati dolgozók szíves közreműködésével megtudtam ugyanis a következőket: a sertések továbbra is élnek, virulnak, gömbölyödnek. Igaz ugyan, hogy az ól nem a szeméttelepen van, de igen közel hozzá, mindössze 10—15 méterre. Ilyen közel laknak a tenyésztők a hulladékhoz? Dehogy! Az ól ott áll, ahová a cementgyár hordja hulladékát. E terület pedig — véleményem szerint — nem a senki földje, hanem a cementgyáré, illetve a városé. Vajon miért nem szúrt szemet eddig a jókora ól senkinek? És véletlen-e, hogy a szemétbánya kerítése alaposan meg van rongálva az ól melletti részen? így ugyanis a malacok vígan sétálhatnak ki és be. A gazdáknak nincs más dolguk, mint kicsapni a kondát reggel, és behajtani este. Meggyőződhettem róla, hogy a vállalat dolgozói közül sokan tudnak erről. Ügy látszik, csak a vezetőség gyanútlan és hiszi el — még a népi ellenőrzés jelzése után is! — azt a dajkamesét, hogy a feletethető hulladék és az ól véletlenül került ilyen közel egymáshoz. Valójában nem is olyan titokzatos tehát ez a konda. Csak azért jár-kel és gömbö- lyödik inkognitóban, mert néhány ember érdeke így kívánja. BÉKÉS DEZSŐ bár a kőműves mondjuk I. osztályú munkát végez. Az utána odaérkező szakipari munkásnak az az érdeke, hogy ezt a munkát alacao/ nyabb kategóriába vegyék át, mert ő csak akkor kaphat prémiumot, ha ebből hoz ki jobbat. így tehát vagy sok lesz a legmagasabbra értékelt munka — sokszor indokolatlanul is —, vagy ennek az ellenkezője: sok munkát értékelnek majd kevésbé jóra a prémium miatt. Ez az, ami még igencsak finomításra szorul. Másrészt: azt hiszem, félnünk is kell ettől a rendszertől. Egyébként is nagy fluktuációnkat bizonyára növelni fogja, hiszen aki itt rosszul dolgozik, kevesebbet kap. Mi ugyanis a „kirakatban” vagyunk, a lakások és járulékos beruházások építésével. A dolgozó tehát fogja magát, s megy a szomszédba, ahol kiemelt beruházáson kiemelt pénzt kap, s ha kicsit is jó munkát végez, már jön a prémcsi is. Az egyéni vélemények mellett természetesen felkészültünk, elkészültek a szabályzatok, a követelményrendszerek. Borsod megyei Építőanyag- ipari Vállalat, Drótos László- né igazgató: — Termelésünk kisebb résszé szabványosított termék, a többségre házi szabványaink vannak. Ezek, valamint a minőségellenőrzés véleménye alapján alakítottuk ki az ösztönző rendszert, amelyet sok területen — kísérletképpen — már fél évtől bevezettünk, A tapasztalatok alapján finomítunk, s így indulunk neki az új esztendőnek. Persze nálunk az a nehéz, hogy meg kell tudni állapítani: a termék mely munkafázis, miatt nem első osztályú, mert csak azt a csoportot marasztalhatjuk el. Ugyanakkor felvetett egy új gondolatot is. Mészkő alapanyagunkat ugyanis „kívülről” kapjuk, s nemegyszer nekünk kell a javát kiszedni, hogy osztályos áru legyen belőle. Ügy gondolom helyes, ha az itt dolgozókat ezenfelül is ösztönözzük arra, hogy minél több I. osztályú terméket hozzanak ki belőle ... Észak-magyarországi Állaz mi Építőipari Vállalat, Kor- nis Sándor, munkaügyi osztályvezető-helyettes : — Hegesztőinknél kísérleteképpen — az Avas-déli távfűtővezeték építésénél — nyáron bevezettük az ösztönző bérrendszert. Komoly eredményeket értünk él, ezért bízunk abban, hogy á többi területen is hasonló sikere lesz. A vállalat összes szakmájára elkészítettük a minőségi premizálás feltété-, leit. Ha lehet kritikaként megjegyezni: ezt az ÉVM az Építésgazdasági és Szervezési Intézettel elkészíttethette volna központilag, s akkor nem kellett volna 43 vállalat egyébként is leterhelt műszakijait még ezzel is terhelni. A művezetők és brigádvezetők mindegyike megkapja az előírásokat: decemberben egynapos felkészítést végzünk valamennyink részvételével, s január I-tőI már ezek ismeretében kezdjük feladataink megvalósítását. Különösen jókor jött ez a rendelet ha az új acélmű építésére gondolunk ... Mskolci Építőipari Vállalat, dr Pálos Lajos igazgató: — Előkészítő stádiumban vapnak a premizálási feltételek kidolgozásával munkatársaink. Tudni kell. hogy nálunk nem minden részlegnél vezetjük be az ösztönzést; elsősorban a felújításoknál igyekszünk alkalmazni a premizálást. A véglegek rendszer december közepére készül el, ezt ismertetjük a művezetőkkel, s együttesen hagyjuk majd jóvá a január 1-én bevezetendő minőségi bérrendszert. TÓTH ZOLTÁN V
