Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-24 / 276. szám

Mozgalmas időszak után fin r * r I ■ii emelte a Dl aUrákosztálya Egy labdarúgó-szakosztály .— különösen az élvonalban — napi lü—12 órában éli, szervezi életét. A szurkolók­nak mindebből az a 90—100 perc jut, amit a stadionban eltölt. Véleményét — és ez a közvélemény! — ennyi ta­pasztalat alapján alkotja meg, s a sikertelenség lát­tán nem egyszer mondja: hol van ilyenkor a vezető­ség?! Ezek a gondolatok teg­nap este fogalmazódtak meg bennem, amikor megoldhatat­lan feladat elé állítottak. Tegnap délután ugyanis több mint háromórás értekezleten vitatta meg az elmúlt fél évben végzett munkáját a DVTK labdarúgó-szakosztá­lyának elnöksége, s nagyon jó lenne, ha a közvélemény tolmácsolásunkban vissza­kapná mindazt, ami itt el­hangzott, s ami hűen jel­lemezné: milyen sokrétű bo­nyolult, s gondoktól terhes feladat még eredményes idő­szakban is, irányítani egy ilyen szervezet munkáját. Mert akadt ám itt vita, kriti­ka és ellenvélemény bőven. Igaz, némely téma valóban csak a szakosztály belső ügye, de a hangnem, a szó­kimondás — tekintet nélkül a funkciókra — ékesen bi­zonyíthatná: akik, részben társadalmi funkcióban, ke­zükbe vették a sok ezer mis­kolci és borsodi, labdarúgást szerető ember kedvenc szak­osztályának irányítását, fe­lelősséggel és ügyszeretettel csinálják, s akarják csinál­ni a jövőben is munkájukat, SPLIT ÉS TYÚKOD A fél év — melyről elsőd­legesen Szabó Géza vezető edző számolt be a felügyelő szövetségek és a sajtó kép­viselőinek jelenlétében — igen mozgalmas volt. Szó volt abban Splitről és Tyú­kodról, a Pécsről és Tatabá­nyáról, csapatépítésről és — a borsodi egyesületekkel való — együttműködésről. Néha részletekbe menően, a kapufalövésia is eljutva, folyt a vita, de szó esett a kon­cepciókról, a nagy kérdések­ről is. Arról is, hogy teg­nap Egerben 2:l-re kikaptak a 21 éven aluliak, de arról i„, hogyan kellene új utakra terelni az utánpótlással va­ló foglalkozást. A vezetőedzői beszámoló a múlt fél év értékelésén túl a közeli és a távolabbi jö­vő alapvető problémáiról is szólt; beleértve a hátralevő hat (!) bajnoki mérkőzést, az azt követő alapozást, de azt is, hogy jelenleg miért nem csoportelső a DVTK az Or­szágos Ifjúsági Bajnokság­ban, s miért nem jó az, ha az ifi II. felnőttek bajnok­ságában játszik. RANG ÉS LEHETŐSÉG Kovács Pál, technikai ve­zető, a szakosztály anyagi, létesítményi és szervezeti kérdéseiről adott számot, nem elnallgatva a gondokat, amelyek még ilyen szinten is jelentkezhetnek. Akár lab­da, akár más felszerelés vo­natkozásában — ami csak azért nem lehet meglepő, mert a DVTK-nak két fel­nőtt, három ifi és négy ser­dülő csapatot kell ellátnia, nem is beszélve az előkészí­tő csoportokról. És ez már hatjegyű számok költségve­tésbe illesztését kívánja! És ilyen helyzetben már nem is könnyű összhangot teremte­ni két ellentétes kötelezett­ség között, mert egyformán fontos az anyagi javakkal való takarékoskodás, de az egyesülethez, a kiemelt rang­hoz méltó rendszeres megje­lenés is! Nagyon fontos téma volt — többen is hozzászóltak —, hogy meg kell állítani az utánpótlás-nevelésben mutat­kozó némi visszaesést, s gon­doskodni kell arról, hogy a DVTK feladataihoz mérten gondoskodjék a feltételekről. Es itt nem is elsősorban a pénzről, hanem személyi és szervezeti feltételekről van szó. VITA A PONTSZERZÉSRŐL Egy nem egészen pontos fogalmazás is vitát váltott ki. Az elkövetkező mérkő­zések adta feladatok értéke­lésénél egy pillanatra úgy tűnt, hogy tudomásul veszik a pontszerzés szinte lehetet­len voltát — természetesen csak idegenben! Azonnal jött a riposzt, s tisztázta a félre­értést: a DVTK mai rangja kötelezettséggé teszi, hogy mindenki ellen, minden pá­lyán a pontszerzés szándé­kával lépjen fel. Ami azon­ban nem gátolja meg a reá­lis erőfelmérést, s az ennek megfelelő szakmai munkát. Az a mondat ugyanis, hogy „nincs vesztenivalónk”, más­ként úgy is fogalmazható, hogy „mi csak nyerhetünk”. S miután mindenki erre gon­dolt, a vita abbamaradt. Jólesett hallani, hogy nem­csak eredményességben, ha­nem kollektív szellemben, erkölcsi tartásban is pozitív változások mentek végbe a , szakosztálynál. Azt is, hogy ismerik a problémákat, mert az eleve lehetőség a megol­dásukhoz. EGYÜTTMŰKÖDÉS # Teljesen jogos volt annak megállapítása, hogy a DVTK a megyei egyesületekkel a kölcsönös előnyök alapján kíván tárgyalni, de csakúgy, ha senki sem feledkezik meg arról, hogy — a határozatok szerint is — az élvonalat eb­ben a sportágban a Diósgyőr képviseli. A sportpolitikai koncepcióba illő feladatok, az azokat végrehajtó megyei egyesületek támogatása köte­lesség, de ugyanez azok szá­mára is, akiknek a másik ol­dalról nézve szabták meg feladataikat. Gondolunk itt természetesen a játékosok cseréjére, az elvszerű egye­sületi együttműködésre. Idáig jutva döbbentem rá igazán, mennyire lehetetlen visszaadni hűen mindazt, amiről tegnan este szó esett Diósgyőrben. Józsa László szakosztályelnök összefoglaló­ja is csak főbb vonalakban összegezte a lényeget. Vitat­hatatlan a fejlődés mind eredményi, mind szervezeti téren. Az eredmények tudata sem enged azonban pihenőt. Javítani kell tovább a neve­lési munkát, aminek ered­ményeként mindenki megér­ti : tartós eredményt csak szí­vós, következetes munkával lehet elérni, s a vezetés fel­adata az, hogy ehhez minden szükséges feltételt biztosít­son. Ez az egyesület, a vá­ros, a megye és a magyar labdarúgás érdeke egyaránt. HORVÁTH KÁLMÁN Hasonlót a hét végén is valószínűleg produkál Tuncsik, a cselgáncs OB-n induló Európa-bajnokunk. Itt éppen — és méghozzá a miskolci sportcsarnokban rendezett korábbi ver­senyen — „sztriptízt” mutat be ellenfelével. (Szabó István felv.) Cselgáncs OB Tömör m sok esélyes Jelentős cs a sportági szempontokat figyelembe vé­ve a legrangosabb esemény­re kerül sor a hét végén Miskolcon a cselgáncsozók magyar bajnokságát tekint­ve, s egyelőre a hétfői lap­ban megjelent beharango- zónk kivételével nagy a nyu­galom a viadalt illetően. Nincs hírverés, nincs plakát! Es ez utóbbi nem is lesz, mert a rendező szervnek — a Magyar Cselgáncs Szövet­ségnek — nincs (?!) költség- kerete erre. (S a kívülálló majd nem érti: miért nincs közönség egy világ- és Euró- pa-bajnoki érmeseket, helye­zetteket felvonultató össze­csapáson! ...) A sportkörökben viszont serény készülődés folyik. „Mindenki a fedélzetre!" jel­szó keretében a szakosztá­lyok minden olyan verseny­zőjüket igyekszenek felvo­nultatni, akiktől bajnoki, olimpiai pontok szerzését várják. — Felül kell múlnunk a múlt évi eredményeinket — mondta a tegnapi munka után Braskó Péter, a zöld­fehérek vezető edzője —, mert ebben az évben már magasabb a mércénk! Így, kimondva, könnyűnek látszik a cél teljesítése — tavaly Tóth, Mihály bronz­érmes, Sáfián ötödik helye­zett volt —, de kérdés, hogy a gyakorlatban hogyan való­sul ez meg. A mezőny rend­kívül tömör, s minden kate­góriában s»k az esélyes! Bi­zony, aki már „helyre ke­rül”, az elégedett is lehet a teljesítményével. Mert latol­gassuk csak egy kicsit az esélyeket... Sportedzői igazolványok cseréje A megyei testnevelési és sporthivatal értesíti a sportod - /őket, hogy az OTSH 8/1977. (OTSH. K. 7—8.) számú utasítás rendelkezéseiből következően ki kell cserélni a sportedzői iga­zolványokat. A jelenleg sport­edzői munkaviszonyban álló ed­zők igazolványát 1977. december 31-ig, a munkaviszonyban nem álló edzőkét 1978 I. fél évében kell kicserélni. Az OTSH elnökének utasítása szerint 1978. január 1. napjától munkaviszonyt létesíteni csak új edzői igazolvánnyal rendelke­ző edzővel szabad. Az új igazolvány kiállításához szükséges igénylőlapot a sport- edző személyesen veheti át a területéhez tartozó sportfelügye­lőségen, ahol azt kitöltve, egy db. 3x3 cm-es fényképpel és az új igazolványért járó 22 Ft-os befizetési csekkel együtt kell leadni. Mellékelni keil a sport­edzői képesítést igazoló okmá­nyokat, aminek alapján kiállít­ható az Uj sportedzői igazolvány. A DVTK-nál, az ÖKSE-nél, az MVSC-nél, a KVSE-nél, az LMTK-nál és a Borsodi Bá­nyásznál munkaviszonyban álló edzők a sportegyesület elnöké­nél kapják meg az igénylőla­pot. A 60 kg-osaknal a Hon­véd-trió aligha enged dobo­góra mást, hiszen Petz, Mé­száros és Tóth „márka” e kategóriában. Persze, ott van még a békéscsabai Cse- lovszky is, meg a a többi „esélyleső”. A miskolci Szabó János és az ifjúsági korú Hoffmann Imre jó, ha a hat legjobb közé kerül. A leg­rangosabb mezőny a 65 kg- osaké! Az Európa-bajnok Tuncsikon kívül, sok olyan júdós lép itt tatamira, akik már nagy nemzetközi verse­nyeken bizonyították nagy­szerű képességeiket. Varga Imre (BSHB), a múlt évi bajnok Patek (Bp. Sparta­cus), Szabó Ferenc (Ü. Dó­zsa), Szepesi (BSHB), Kollár (Bp. Spartacus) pályázik az érmes helyek valamelyikére. Térjék, Fekete és Engel még­is szerezhet pontot a mis­kolciaknak, ha — jó sorso­lást kapnak! Különösen Ter- jékben bízik Braskó edző, aki Tuncsikon és Patekon kívül ebben az évben már mindenkit legyőzött súlycso­portjában! A 71 kg-osaknál a múlt évi bajnok Molnár (BHSB), Deli (KSC), Heté- nyi (BHSB), Pulai (KSC) szintén nagy nevek tulajdo­nosai. A poremütéten átesett miskolci Fábián bizony ké­vés eséllyel indul ellenük. A 78 kg-os kategóriában az öt­szörös magyar bajnok Szabó (Bp. Spartacus), Nagysolymo- si (KSC), Kovács (BHSB), Gyányi (BHSB) biztosítja a jó színvonalat, s az MVSC-s Nagy itt akár dobogós is le­het. A 86 kilogrammosak­nál Sáfián szintén érmes helyezett lehet Kiss (KSC), Szabó M. (SZEOL), Tirala (BHSB), Gábor (Bp. Sparta­cus) és Radnai (Ú. Dózsa) ellenében. Ipacs (Ű. Dózsa), Szepesi (Ű. Dózsa) és Hosz- szú (Eger SE) a 95 kg nagy esélyese és a kéztörése miatt két éve nem versenyzett mis­kolci Csendom itt aligha szerez pontot. Nehézsúlyban Tóth Mihály igyekszik múlt évi kitűnő helyezését, a do­bogó harmadik helyét meg­védeni az ez évi junior Euró­pa-bajnok Ozsvárral (BHSB), Petroyszkyval (B. Szalvai) és Vargával (Bp. Spartacus) szemben. Az abszolút kate­góriában is a „nehéz embe­rek” az esélyesek. Tény, hogy nagy verseny elé nézünk a szombat dél­után 13 órakor kezdődő és vasárnap reggel 9 órakor folytatásra kerülő összecsa­pások során a városi sport- csarnokban ! (monostori) Azbeszt a tüdőben A Német Szövetségi Köz­társaságban a lakosság mintegy 80 százalékának van azbeszt a tüdejében. Az az­beszt autóabroncsok töltő­anyagából és a féket bevonó anyag ledörzsöléséből kerül a tüdőbe. Az apró részecskék a többi idegen testtel ellen­tétben nem a tüdőhólyagocs- kák felületére rakódnak le, hanem a szövetek sejtjei zárják magukba őket. Ezek az elektronmikroszkópia ún. „átvilágítási módszerével” most kimutathatóvá váltak. A módszert a bochumi egye­temen fejlesztették ki. A bo­chumi egyetem közleménye utal arra, hogy a számtalan idegen test kimutatása és azonosítása a tüdőben rend­kívül fontos lehet. Bizonyos, hogy a dohányzó, akinek tü­deje más okok miatt amúgy is , szennyezett”, a kettős megterhelés miatt nagyobb mértékben van kitéve a rák­nak. Egy különös törzs: a janomamjok Egv amerikai és egy francia antropo­lógus, N. A. Shan­non és Jean Lois egy korábban isme­retlen indián tör­zset fedeztek fel a Brazília és Vene­zuela határán húzódó erdős területeken: a janomamjokat. A két kutató 12 évet töltött a janomam­jok között. A törzs tagjainak számát nem tudták megállapítani, de becslésük szerint mintegy 13 000-en le­hetnek. A janomamjo törzs tagjai között nincs összetartás: falvaik egymástól távol, szétszórtan helyez­kednek el. Az egyes falvak között gyak­ran ellenséges a vi­szony. Csak közös nyelvük és szoká­saik vallanak arra, hogy egy törzshöz tartoznak. A janomamjok szo­ciális struktúrájában a központ a „falu”, amely gyakorlatilag egyetlen épületből áll. Az épület fedett, de falai nincsenek, szabad térség veszi körül. Minden falu­ban több család él, ezek tagjainak szá­ma 40 és 250 közöt) mozog. A janomamjok po- ligámok: mindegyik férfi arra törekszik, hogy minél több fe­leséget szerezzen magának. Az újszü­löttek egy részét — különösen a lányo­kat — rögtön szüle­tésük után megölik. Hogy miért, azt a kutatók nem tudták megállapítani. En­nek következtében azonban állandóan hiány van férjhez menendő lányokból. Ez sok konfliktust okoz az egyes csa­ládok között. A csa­ládok gyakran meg­támadják egymást, kizárólag azzal a céllal, hogy lányokat és asszonyokat sze­rezzenek. Egy-egy falu csak egy bizonyos határig növekedhet. Ha szük­ségét érzik, érdekes folyamat kezdődik meg, amelyet a ku­tatók „rajzás”-nak neveztek el — a fa­lu egyes tagjai ki­sebb vagy nagyobb csoportokat alkotva, kiválnak a közösség­ből és elindulnak, hogy új falvakat alapítsanak. Kőkorszaki odvas fogak A fogszuvasodás már a történelem előtti korokban is fellépett. Ez a felismerés ko­rai kőkorszakbeli csontvázak (i. e. 300—1500) vizsgálatáopl adódik. Férfiállkapcsokon n százalékban állapítottak meg fogszúvasodást. A korai kökorszalc 125 vizsgált női állkapcsában 13 százalékban bukkantak fogszúvasodásra, gyerekeknél ez az arány csak 1 százalék volt. A korunkbeli fogszuvaso­dás számadataihoz képest ezek az értékek igen alacso­nyak. A tudósok azonban rá­mutattak arra, hogy a meg­vizsgált, történelem előtti csontvázak es állkapcsok nem voltak teljesek. A történelem előtti időkben élők fogszu­vasodásának aránya nyilván­valóan nagyobb volt, mint amennyit a maradványokból megállapítani lehet. \tlasz (Mező István rajza) I \y, JŰ í s\íV; 1 Violaszín zászlók a tengerparton A francia tengerpart szeny- nyezettsége helyenként olyan méreteket öltött, hogy több strandon egyszerűen egész­ségtelen fürdeni. A társa­dalmi hatóságok nyomására vizsgálatokat rendeltek el a strandokon. A vizsgálatok eredményeképpen több stran­don violaszínű zászlókat he­lyeztek el: „Fürödni veszé­lyes” felirattal. Huszonöt esetben a víz minőségét elégtelennek találták, száz esetben pedig ideiglenesen veszélyesnek. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents