Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-24 / 276. szám
a miskolciaké a szó Jógi vagy jóga!? Miskolcon dicséretre méltóan küzdenek a dohányzás ellen. Példa erre a Tiszai pályaudvar is, ahol — az országban talán elsőként — kijelölték, hogy melyik helyen szabad, illetve nem szabad dohányozni. Nagyon helyesnek tartom ezt, hiszen sokan vagyunk, akik nem cigarettázunk, s nekünk kellemetlen, de egészségtelen is, a más ember által orrunk alá eregetett füstöt beszívni. E témával kapcsolatban lenne egy szerény javaslatom. Évek óta a Szemere utcai totózóban szoktam megvásárolni a szelvényeimet. Az utóbbi időben azonban inkább az utcai hírlapárusnál veszem meg, mert ami a totózóban van, az elképesztő. Szinte mellbevág a füst, ahogy belépünk a helyiségbe, ahol szívesen időznek az emberek; átnézik a tájékoztatókat, töprengenek szelvényeik felett. Ezt tettem eddig én is. Miért nem lehet beszüntetni hát ott is a dohányzást? Aki betér, bizonyára meg tudná állni, hogy ne gyújtson rá azalatt a negyed-fél óra alatt, amíg időzik. Az ott dolgozóknak is könnyebb lenne, ha nem a bűzös-füstös levegőt szívnák egész nap. Gondolom, nincs annak semmi akadálya, hogy ezt az ésszerű intézkedést a totó- zókban megvalósítsák. Balázs Pál Miskolc II., Katowice 7. kutyák Fővárosi szemmel — a második város Országjáró utamon ismét eltöltöttem Miskolcon néhány napot. Üjabb benyomásaim vegyesek. Kezdjük a jóval: a „villanyrendőrnél” végre megvalósították a gyorsabb áthaladást. Mint régi autós, nagyon tudom értékelni! Dicsérendő, hogy a városi Sportcsarnokban minden igényt kielégítő nemzetközi versenyeket is rendeznek. Néhány negatív jelenség azonban megmaradt. Úgymint: a Rudas László utca és a Szemere utca találkozásánál levő „autóparkírozó” áldatlan állapota. Nehéz oda beállni személygépkocsival, tengely törés nincs kizárva! Bizonyára van már elfogadott terv a telek beépítésére, de addig is —, ha egy kis salakot leterítenének, már nem volna olyan-amilyen, s nem kellene pirulniuk miatta a miskolciaknak. Bár ez már régi gond, de amint látom, eddig nem sokat tettek ellene. Másik „fájdalmam”: a főutcán meglepetten vettem észre, hogy vasárnap is meleg levegő áramlik ki az üzletek gáz- konvektoraiból. Különösen két boltból jött ki jó meleg, amiből arra következtettem; még annyi fáradságot sem vettek az ott dolgozók, hogy a munkaszüneti napra takarékra állítsák a gázt. Pedig — úgy gondolom — az energiatakarékosság erre is vonatkozik. (Ugye Tungsram bolt és a Souvenir?) Tudom, nem nagy dolgok ezek. De én mindig szívesen jövök az önök városába, fis szeretném magam mindig még jobban érezni! Kapocs Péter Budapest, Kerepesi u. 31. sz. Tiltsák be a dohányzást a totózókban! tényleg így történik. Én inkább azt tartom valószínűnek, hogy a jóga tősgyökeres magyar követői mutatták be a „kificamított” végtagok különféle variánsait. Ugye milyen sokat számít egy betű? Nem mindegy, hogy szár, szer, szír, szór, szőr, szúr, szűr! Pedig csak egy betű a különbség! Pócs Imre Miskolc m £2 m wmm Önodi Gy. Ady Endre u. 18. sz.: Rovatunkban legközelebb megpróbálunk használható tanácsot adni. Köszönjük a levelét. Váradi Dezső nyugdíjas, valahol Miskolcon: Kérjük, sürgősen keresse fel rovatunkat. Karádi Jánosné, Miskolc, Széchenyi u. 43. sz.: Igyekszünk nagyon gyorsan segíteni nehéz helyzetében. Még a mai napon meglátogatjuk. Horváth László, Miskolc, Pet- neházy u. 36. sz.; Levele nem érdemel nyilvánosságot. Mindenesetre az érdekelteknek kézbesítjük. Közérde- kűbb témáról szívesen fogadjuk bármikor írását. Gáspár Józsefné, Miskolc, Szabó Lajos u. 22. sz.: Megpróbálunk választ kapni a kérdésre. Kóbor ban egyre rosszabb; az ebek hada szaporodik. Azért is. mert a környékbeliek közül’ sokan etetik őket. Sőt! Egy „meleg szívű” lakó — négy napja — paplant tett ki részükre, amit előszeretettel marcangoltak szét. Nem nyújtanak szívderítő látványt ezek a kóbor ebek. A járókelők félnek tőlük, s nem véletlenül; némelyik kutya igen agresszív. Valamit tenni kellene, hogy megszűnjön ez a tarthatatlan állapot a város szívében. Szarka Klára Miskolc, Toronyalja u. 7. sz. Közlekednénk... ha tudnánk! Nem tudom, hogy kihez tartozik a Tapolca felé vezető út tisztántartása. Ügy tűnik: nincs gazdája. Az Avas-délről ráhordják a földet-sarat, s ha egy kicsit is megázik, a jövendőbeli műjégpálya elbújhat mellette — ügy csúszik. Más: felszerelték a Herczeg Ferenc utca és a Petneházy bérháznál a forgalomirányító lámpát. De minek? Azóta sem működik. Vagy netán rájöttek, hogy nem is annyira fontos a „villanyrendőr” ezen a helyen? Igaz« volna fontosabb is, ahol bizony elkelne a forgalomirányító berendezés: Például a Kun Béla utca végén, a tapolcai elágazásnál. . . Más: A rádió, az újságok naponta felhívják a járművezetők figyelmét, hogy a gépjárművek világítását az időjárásnak megfelelően használják. Mégis, nap nap után lehet tapasztalni, hogy a „bátrak” vagy feledékenyek parkírozólámpával vagy éppen világítás nélkül száguldoznak esténként, esetleg a ködben. Újságban még nem olvastam, hogy az ilyen „feledékeny” járművezetőket, akik mások testi és vagyoni biztonságát veszélyeztetik, megbüntették volna ezért. Megint más: a Kerpely Antal utca elején — a III. kerületi SZTK előtt mindkét oldalon van „Megállni tilos!” jelzőtábla. Mégis, nap mint nap egyre több autóval parkíroznak e táblák védelmében. De nemcsak ott látható tilalomszegés. A város bármely pontján találkozhatunk a KRÉSZ-re fittyet hányókkal. Nem lehetne a tilalomszegőket példásan büntetni? Hiszen január 1- től lépett életbe az új KRESZ. Lassan egy év eltelt már, ideje lenne rászorítani a járművezetőket arra, hogy megtanulják a jáblákat ismerni, s utasításaikat betartani. P. Ferenc Miskolc, Kaffka Margit u. Játékos pusztítás ... az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda Borsod megyei kirendeltsége megrendelte Fitter Attila és felesege részére Gyulán a szállást. Biztosították is, csak nem abban a hotelban, amelyet az ügyintéző Fizeréknek megjelölt. A 70 forinttal azonban valóban tartoznak, — hogy miért, azt az ügyintéző a póruljárt ügyfélnek részletesen, de személyesen szeretné megindokolni. Ezúton értesítjük tehát Fitter Attilát; keressék fel az ügyintézőt. (Bár nem értjük, hogy mi ebben a titok!) ... a Gömöri felüljáró forgalomba helyezésével egyidő- ben — mint ismeretes — az Ady Endre utcában is új forgalmi rendet vezetett be a KPM Közúti Igazgatósága. A rovatunk november 10-i számában közölt fényképen látható jelzőtáblát az érvényben levő szabályok és előNem hiszem, hogy van még egy ilyen utca, amelynek ennyiféleképpen írják a nevét. Ideje lenne eldönteni, mi a helyes felirat. Szerintünk leghelyesebb lenne: fíiss tábornok út. Első házának falára pedig megérdemelten kerülhetne egy emléktábla. Legalább tudnánk, hogy kiről és miről kapta a nevét. P. I. Miskolc Igazán sajnálom, hogy nem láttam az Ady Endre Művelődési Házban november 18-án bemutatásra került Pedró show-t. A műsor keretében ugyanis jógi bemutató volt. Igen, jógi — nem jóga! — bemutató. Mivel a jógi indiai aszkétát, a jóga követőjét jelenti, valószínűnek tartom, hogy indiai testvérvárosunk egy pár hindu lakója lépett fel a műsoros esten. Igazán érdekes, sőt egzotikus találkozó lehetett volna — ha Amióta a Chlepkó Ede utca lakója vagyok, évről évre fájó szívvel, elkeseredve nézem azt a rongálást, ami! az itt lakók gyermekei a parkokban véghezvisznek. Nem az annyiszor „szidott” tizen- és huszonévesek, akik „nem bírnak az erejükkel”, hanem a 8—10 éves gyerekek pusztítják a fákat, padokat és bokrokat. Azok a kis gyermekek, akik az emeletes házakból lejönnek játszani, s játék közben egymásra dobálják a padokat, kitördelik a deszkákat, birkóznak, törve-tépve a bokrokról a gallyakat. Többször láttam, hogy a pingpongasztalra kilós köveket dobálnak. Nem láttam azonban még egyszer sem, hogy valamelyik szülő (vagy hozzátartozó), figyelmeztette volna őket; játék közben ne pusztítsanak! Pedig világos: ami most a gyerekeknek nem tilos, az később, felnőtt korban már természetes lesz. Hasonló panaszokat másfelől is szóvá tettek már — eredménytelenül. Ügy vélem, szükséges az ismételt tiltakozás! Javaslom: a kárt okozók szüleit szigorúan és következetesen büntessék, legalább azzal, hogy megfizettetik velük a kárt. F. I. Miskolc, Ch.'ipkó Ede utca A ROVAT LEVÉLCÍME: Déli Hírlap Szerkesztősége A miskolciaké a szó 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. III. em. 305. szoba Telefonszáma: 18-221 írások szerint helyezték el a járdán. Az igazgatóság vezetője ezért nem ért egyet a képaláírással, amelyben olvasónk kifogásolta a tábla elhelyezését. Közúti jelzőtáblákat ugyanis csak a kötelezően előírt biztonsági sávon kívül lehet elhelyezni. Ez nemcsak forgalombiztonsági, hanem a „jelzőtábla állag- megóvásának” érdeke is. Ezért kell a településeken belül gyalogos közlekedésre szolgaló területet is igénybe venni a táblák elhelyezésére. (No, de pont a járda közepét? ! A szerk.) “ A Tanácsház térrel szemben levő parkban nagyon elszaporodtak a kóbor kutyák az utóbbi időkben. Már többen és többször felhívtuk erre az illetékesek figyelmét, de mindeddig csupán annyi történt, hogy egyszer-egyszer a sintérek összeszedtek néhány kutyát. A helyzet azonSzalagok Átltak a kislányok a falnak támaszkodva. Vakított a fehér matrózblúzuk. megtörve ezt a fehérséget egy-két sötét folt, a fiúk „ünnepi" ruhája. Túl voltak már az ilyenkor szokásos műsoron, vártak ... Most nem volt egymáshoz semmi szavuk, nem súgtak. Erezték, hogy valami visszahozhatatlan pillanat következik. Tudom, most el kellene mondanom, hogy meghatott a gyerekek önállóan készített kis műsora, amely idézte azt a majd négy évet, amit együtt küszködtek jóban-rosszban, diákok, tanárok, míg végül összeszoktak, hogy ma már fáj, ha majd el kell válniuk. Eszembe jutott egy régi ünnep. Ezek a kislányok akkor szalaggal a hajukban indultak egy ismeretlen világ felé, alig hatévesen. — Tizenkét év után, most ismét szalagot kaptak. Sötétkék szalagot, aranybetűkkel, rávésve: Zrínyi Ilona Gimnázium, IV./A osztály. Rajztagozat. Találkoznak ekkor és ekkor. A blúzok fehérségét megtörte ez a kékség, ettől lettek még szebbek. Valami új történt megint velük. Ezt a szalagot már nem az anya vasalta és kötötte a hajukba, ezért ők dolgoztak — keményen. Körülfogták az osztályt, hosszú-hosszú szalaggá váltak, összekapcsolódtak — az érettségiért. Lányok, fiúk, mit mondhatnék. Fogjon össze benneteket ez a jelkép még sokáig, sikert kívánok nektek és köszönöm, hogy most ti adtatok nekünk valami csodálatosan szépet. H. J.-né Miskolc A visszaadott pénz Pár héttel ezelőtt feleségemmel együtt Sajó- szentpéterre utaztunk. A Tiszai pályaudvaron váltottunk menetjegyet. Meglepetésünkre a pénztárosnő 100 forint helyett 50 forintból adott vissza. Emiatt elég komoly szóváltás volt közöttünk. Végül is Kiss Sándor főfelügyelő, ügyeletes tiszt segítségével abban állapodtunk meg, hogy 10 nap múlva — az elszámolás után —, ha igazunk van, a megadott címre elküldik az ötven forintot. Őszintén megvallom, már lemondtunk róla. Pár napja azonban ismét utaztunk a Tiszai pályaudvarról. Ugyanannál a pénztárnál váltottam meg a jegyeket, s megemlítettem a pénztárosnőnek a korábbi históriát. Kellemesen lepődtünk meg, amikor közölte: igazunk volt. S elnézésünket kérve, az összeget átadta. Köszönöm Montovai Tivadar- né pénztárosnak. Becsületből jelesre vizsgázott. Horváth Pál Miskolc, Táncsics u. 35. sz.
