Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-17 / 244. szám

♦ Fogy a sóderhegy a Nyékládházi Kavicsbányában liommunistu műszak a Volánnál Pabis József, a Volán 3. szá­mú Válidiaianak forgalmi igaz­gatóhelyettese így fogadott szombaton reggel: — A fuvaroztatókkal mindig jó volt a kapcsolatunk. Nem véletlen, hogy mellénk álltak, s ahol szabauszombatosok ■ lettek volna, ott is szerveztek ügyele­ti szolgálatot az áru fogadá­sára, vagy éppenséggel feladá­sára. Külön is ki kell emel­nem a Közúti Építő Vállalatot és a Nyékládházi Kavicsbányát. Ez utóbbi munkája azért is lé­nyeges, mert a 60 .nagy telje­sítményű teherkocsink jelentős mennyiségű vagont szabadít fel a MAV-nak. Zöld utat kap­tunk a Cement- és Mészmű­vek Hejöcsabai Gyárában is, ahonnan ugyancsak sok vagont csoportosíthattak át más mun­kára. Az ilyen jellegű munkák mellett mindazokat a feladato­kat igyekszünk most elvégezni, amelyeket hétközben kapaci­táshiány miatt lehetetlen len­ne. így szállítunk útjavításhoz Kálba ózdról, s hasonló mun­kálatokhoz Nyírábrányba Mis­kolcról kohósalakot. Szombaton háromezer, vasárnap két és fél ezer volános dolgozó végzi a feladattervben rögzített mun­kákat. Időközben hozzánk csatla­kozik Sántavi Elemér, a Gö- möri pályaudvari darabárus osztály vezetője, akivél a helyszínre igyekszünk. Nem kis meglepetésünkre Sterk Lóránt raktárvezetőt egy vil­lástargonca nyergében üdvö­zölhetjük : — Nem jött be elég tar­goncásunk, mert a vasárnap­ra is gondolni kellett. Van targoncavezetői vizsgám, így hát felpattantam az egyikre, hogy segítsek a társadalmi dolgozik a cement szállítá­sán. Az ok: a szervezettség A szállítási osztályon el­mondják: a csütörtöki csúcs­napon 172 teherkocsi fordult meg a gyárban. 1200 tonna cementet szállítottak el. Szombaton, az imént már em­lített mennyiségű tehergép­kocsipark alig kevesebb, mint 900 tonnát. S vasárnap még kevesebb kocsival is 800 ton­nát szállítottak rendeltetési helyére a volánosok ... Dél felé jár az idő, amikor elbúcsúzunk. Béri István az­zal köszön el: „Csak azt írja meg, amit látott!” Amit láttam: jó érzéssel töltött el. A Volán előrelátó szervezése, a szállíttató vál­lalatok, üzemek segítőkészsé­ge valamennyiünk javát szol­gálta ezen a szombaton és vasárnap. Valamennyien nyertünk azzal, hogy a Volán árut szállíthatott a Domus Áruházba, a VASVILL-hez, a TÜZÉP-hez, s ki tudná fel­sorolni, hány helyre. De nyertünk azzal is. hogy se­gítettek az őszi betakarítási munkálatoknál, az építkezé­seknél. S nem utolsósorban nyertünk azzal, hogy jelen­tős mennyiségű vasúti kocsit szabadítottak fel a MÁV- nak, amelyekkel népgazdasá­gi szempontból fontos szál­lításokat végezhettek a vas­utasok. Visszatérőben a szerkesz­tőség felé, egy ismerős gép­kocsivezető állt meg mellet- ' tem. A teherkocsi tele sóder­rel. Büszkén mondta: „Az épülő műjégpályához vi­szem.” Társadalmi felajánlá- ként. Ez ugyanis a voláno- .'sok -egyik felajánlása az épü­lő sportlétesítményhez. Ezzel búcsúzik: „Majd a gyerek le- korizza!” Le a kalappal a volánosok előtt! TÓTH ZOLTÁN Az üzem nem játszótér nem tévednek Egy munkásgyűlés tanulságai A jegyzőkönyv 13 oldalas — precíz jogászmunka —, a fel­sorakoztatott tények, érvek igazságához semmiképpen nem fér kétség. A vizsgálat, mely­nek eredményeként ez a do­kumentum született, csaknem egy hónapig tartott. A kérdé­sek és válaszok azonban több éves időszakot ölelnek fel. Mindennapi életünk természe­téből következik, hogy a kö­zösségeknek nemcsak dicsőség­táblái, elismerő oklevelei van­nak, születnek fegyelmi hatá­rozatok is . . . A Gyár- és Gépszerelő Vállalat központja messze esik (ha kilométerben nem is annyir^) a miskolci kiren­deltségtől. Miközben a két székhely között cserélődnek az információk, olykor-oly­kor gellert kapnak a szavak, tény.ek; eltorzulnak, deformá­lódnak, célt tévesztenek. „Fönn” (ahogyan ezt monda­ni szoktuk), a központban már régen-■-'sejtették, hogy a Miskolcon igen jöl működő termelési egység, amely a vállalati jövedelem jelentős részét produkálja, számos gonddal küszködik. Nyilván­való volt, hogy ezek a gon­dok elsősorban nem gazdasá- sági, termelési jellegűek. Ap- róbb-nagvobb intrikák, sőt vádaskodások mérgezték a közösség életét. Egy terjedel­mes panaszos levél nyomán ez évjúnius 5-én lapunk is foglalkozott a kirendeltség­ben uralkodó állapotokkal. Akkor már több jegyzőkönyv, feljegyzés tanúskodott arról, hogy néhány ember nem érzi magát otthon ebben az üzemben. Két asszonyt kizártak az egyik szocialista brigádból, mert meg­hamisítottak egy hivatalos ügy­iratot, egy jutalmazási listát. Az esemény felett — természetesen csak akkor, ha az érintettek vál­lalják a konzekvenciákat —- az­óta már napirendre lehetett vol­na térni. Ehelyett azonban min­denki szenvedélyesen kereste a maga vélt igazságát; a munka­helyi légkör tovább romlott. Mi ezt a rossz — már-már elvisel­hetetlen — atmoszférát konsta­táltuk, s kereken kimondtuk: így nem lehet élni. Hogy mennyire Színe és fonákja A kritikus nap igazunk volt, azt a minap üsz- szehívott munkásgyűlés szinte minden felszólalója igazolta. A hosszas és alapos vizsgálat fo­lyamán ugyanis kiderült, hogy az egész hamisítási ügy tulaj­donképpen csak egy epizódja a régóta tartó ellenségeskedésnek. Júniusban megkérdeztük, hogy vajon hány óráját, napját ront­ja meg ez a hangulat az embe­reknek. mennyi idegsejt pusztul el céltalanul és értelmetlenül az áldatlan állapotok következtében. A munkások mostani vélemény­nyilvánításukkal választ adtak erre a kérdésre. A terjedelmes jegyzőkönyvet nincs szándékunk­ban rekonstruálni, a munkás­gyűlésen felszólalók véleményét azonban — a messze mutató ta­nulságok érdekében — közzé tesszük. A dolgozók elmondták, hogy mindennapi munkafel­adataik is, feszültséget te­remtenek olykor-olykor. Na­gyon fontos tehát, hogy mun­ka közben szót értsenek egy­mással, lci-ki tisztelje és be­csülje munkatársát. Ehelyett néhányan mesterségesen szí­tották az ellentéteket... A hallgatóban, aki kicsit fe­szengve, szorongva ült a te­remben, önkéntelenül felme­rült a kérdés: de hát, hogy nem volt ereje, bátorsága en­nek a józan, és a dolgokat most oly tisztán látó kollek­tívának megálljt kiáltani? Erre a kérdésre is adódott válasz. A kirendeltség szak­mai és politikai vezetői, s a dolgozók tudták ugyan, hogy „vétkesek közt cinkos, aki néma”, de valamiféle rosz- szul értelmezett humaniz­musból, no meg kényelem­szeretetből vártak és tűrtek. Kiváló szakemberek — mes­terségükben megőszült mun­kások — elviselték, hogy két­ségbe vonják szakértelmüket, hogy packázzanak velük, hogy — az egyik felszólaló szavait idézem — jobbágy­ként kezeljék őket. Mások egyszerűen úgy vélekedtek, hogy nem jó a mérget fröcs­kölök nyelvére kerülni. És természetesen az is igaz, hogy a hántást, a sértést, a hajszálereken felszívódó mér­gezést, illetve annak forrását, sokszor nem is olyan könnyű kitapintani. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat kirendeltségén egyszerre csak azt kezdték érezni az embqrek, hogy már mindenki fél mindenkitől. Pénz tűnt el, számológépnek kelt lába, fontos okmányoknak talál­ták hűlt helyét, a felszólalók közül valaki nagyon pregnánsan így fogalmazta meg az akkori állapotokat: már mindennel fog­lalkoztunk, csak a munkával nem. Közben persze folyt a — rengeteg energiát és pénzt fel­emésztő — vizsgálat, mely most már egyszer és mindenkorra tisztázni akarta, kinek-kinek a szerepét, felelősségét. A vizsgá­lat eredményeként három embert fegyelmi úton elbocsátottak. A kirendeltség dolgozói most fellé­legeztek, ám az elmúlt nehéz hó­napok, sőt evek tanulságait is meg kellett fogalmazni. A vezér- igazgató, a pártbizottság titkára, a kirendeltség vezetői, a Miskolc városi Pártbizottság képviselője, de elsősorban maguk a munká­sok világosan elmondták, hogy kik, hol, mikor, mit vétettek egy szorgalmas, jobb sorsra érdemes közösség ellen. Az egyik munkás így vé­lekedett: „Ez az üzem nem játszótér, itt nincs helye a hatalmaskodóknak, a zava­rosban halászoknak”. És az is kiderült, hogy a következet­len vezetés mennyire káros. Az üzemi négyszög liberaliz­musa, a bajokkal való szem­benézés halogatása mérhetet­len károkat okozhat. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat miskolci kirendeltségének példája arra figyelmeztet, hogy — ismét idézek egy felszólalót — jobban kell fi­gyelni az emberekre mint EMBEREKRE. Mert egy-egy közösség tagja nem csupán munkaerő, aki — mint va­laki mondta — legyárt egy halmazt, ebből, vagy abból. Az üzemben a legkisebb anyagi kárra is éberen fi­gyeltek, az erkölcsi pusztí­tást azonban eltűrték. Ezt a munkásgyűlést bi­zony sokkal korábban kellett volna összehívni, hiszen az embereknek — mint ezt jól— esően tapasztaltuk — rendkí­vül fejlett' az igazságérzetük, a közéleti érzékenységük. Ha így együtt tárgyalhatták vol­na meg közös dolgaikat, jó­zan és józanító szavuk talán megmenthette volna az em­lített három embert is. Mert mindenki tévedhet, de a kö­zösségek — melyeknek tag­jai kontrollálják egymást — nem. GYARMATI BÉLA /:«ymilliárdtít ígértek munkásoknak. El is kel itt a dolgos kéz, mert bizony a raktárban egymás hegyen-hátán a kü­lönböző küldemények. Meg­tudjuk, hogy az itt társadal­mi munkában dolgozó alkal­mazottiaknak elsősorban az a feladatuk, hogy némi ren­det teremtsenek a raktárbá­zison, Emellett a kereskedel­mi osztály dolgozói „kibérel­tek” két vagont. Még kora délelőtt van, de már mind­kettő félig telve a szépen rendezett, feladandó külde­ményekkel. Nem sokkal távolabb Sza­bó Lukács, a darabárus rész­leg vezetője intézkedik. A szervezettségre szükség is van, hiszen az átlagosnál több, összesen 60 vagont ál­lítottak be erre a hétvégére a konténerpályaudvarra. Ér­kezett többek között 8 va­gon bútor a Domus Áruház számára, ahol készenléti bri­gád várja a szállítást. Nem csoda, ha a beállított vasúti kocsik az engedélyezett vára­kozási idő előtt elhagyhatják üresen — vagy új áruval ra- kottan — a Gömörit Itt akadunk össze Béri Ist­vánnal. a teherforgalmi üzem vezetőjével. Szívélyesen invi­tál. tartsak vele egy kis kör­útra a városban. A Hejöcsa­bai Cementgyár előtt szokat­lan kép fogad bennünket. Nincs egyetlen teherkocsi sem a gyár előtt. (Máskor 150—170 is sorakozik.) Pedig a Volán 39 tehergépkocsija Ma ne vacakoljanak ve­lem! Máskor is zokon ve­szem, ha gúnyolnak, bosszan­tanak, félrelöknek, megta­posnak, de ma különösen. Megkülönböztetett figyelemre, szerető gondoskodásra szo­rulok, ugyanis kritikus na­pom van a bioritmus-gör­bém szerint. Fizikailag ne­gatív fázisba jutottam, ér­zelmi görbém pedig csendes ereszkedés után, éppen ma billen át a veszedelmes nul­la-ponton, hogy csatlakozzon társához, a negatív tarto­mányban. Hogyan? önök nem értik, miről beszélek? Komolyan nem értik, vagy csak vaca­kolni akarnak velem? Ne te­gyék, mert a kritikus napon beláthatatlan következmé­nyekkel járhat minden tes­ti-lelki megterhelés. Higy- gyék el, nem dicsekvéskép­pen mondom, de szépemlékű úszócsillagunk, Gyarmati Andrea ritmusgörbéi körül­belül úgy álltak 1972. szep­tember 1-én, mint most az enyémek. S emlékeznek rá, hogyan váltak füstté szegény kislány olimpiai reményei? A felejthetetlen francia san­zonénekesnő, Edith Piai pe­dig kritikus fizikai napján esett össze, vérző gyomor­fekéllyel a színpadon, 1960. február 20-án!' Kíméljelek tehát, ameny- nyire lehet, akkor is, ha egy szegény hírlapíró biorilmu­így versenyeznek az építők sának alakulása nem ország­világra szóló esemény. Cse­rében röviden elmondom a tájékozatlanok kedvéért, mi fán terem a Ibioritmus, bár a magyarázattal járó megter­helést aligha engedhetem meg magamnak. Az elmúlt hónapokban számos rövid hír, színes tu­dósítás jelent meg a lapok­ban a bioritmus-kutatások eredményeiről. Olyan alapos tájékoztatást azonban én még nem kaptam, mint az In- terpress Magazin legújabb számából. Eszerint szerveze­tünk működésében három alapvető bioritmus figyelhe­tő meg: fizikai, érzelmi és szellemi. Mindhárom hullám­zik. A fizikai ritmus hullám­hossza (ciklusa) 23 nap, az érzelmi ritmusé 28. a szelle­mié pedig 33 nap. Bárki megrajzolhatja magának a bioritmus görbéjét, a szüle­tési dátum és a számtani alapműveletek ismeretében. Ezt tettem én is, de bár ne tettem volna! A szakembe­rek azt állítják ugyan, hogy ha előre tudjuk, mikor kö­vetkezik a kritikus idősza­kunk, akkor sok kellemet­lenségtől megóvhatjuk ma­gunkat. Ezt azonban én — görbém birtokában — két­ségbe vonom. , Éppen ellen­kezőleg! Amióta tudom a kritikus nap dátumát, egy­folytában tör a frász. Álmat­lanul hánykolódom az ágyon, elapadt az étvágyam, s má­ra olyan állapotba jutottam, hogy mindenki sajnálkozva tekint rám. Barátaim, isme­rőseim szánakozva kérdezge­tik, miért vagyok ideges, sá­padt, s miért tekintgetek a hátam • mögé minduntalan, veszélyt sejtve, mint az űzött vad. Megmondtam. Kinevet­ek. Szánnám őket tájéko­zatlanságukért, de attól tar­tok, hQgy nekik a jobb. Vá­ratlanul éri őket minden báj, s legalább nem félnek előre. Ha például menyasz- szonyuk megszökik egy deli nagybőgőssel. azt hiszik, hogy szíve és füle kénysze­rítette erre a döntésre. Én azonban tudom, hogy a ha­jadon és a zenész érzelmi görbéje találkozott, simult össze szerelmesen egy — előre kiszámítható! — napon. Ketyeg a belső óránk és úgy hányódunk a ritmushul­lámok hátán, mint a hajótö­röttek. Ne kárhoztasd az ud­variatlan boltost, a durva főnököt, a hűtlen szeretőt! Kritikus időszakuk múltával másként viselkednek. majd. Addig pedig nem megvetést, hanem szánalmat érdemel­nek. Mint most én. Hiszen ár­ról sem tehetek, hogy ez az írás kissé unalmasra sike­rült. A szellemi görbém is lefelé tendál. (bekes) Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat 116 szocialista brigádja dol­gozik ebben az évben a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 69. évfordulója tisuie- letére meghirdetett jubileumi munkaversenyben. Az építők számvetést készítettek: mit tettek eddig, s milyen követ­keztetéseket kell levonniuk az elmúlt fél év tapasztala­taiból. Egvik legkiemelkedőbb vál­lalásuk volt, hogy az elmúlt évi építési-szerelési tervüket 6,6 százalékkal növeljék, és 1977 végére elérjék az egy- milliárd forintos termelést. Nos, a vállalásukat már idő­arányosan teljesítették, hi­szen eddig 10,1 százalékkal sikerült az építési-szerelési tervet túlteljesíteni. A kapa­citásnövelés nagy részét a termelékenység növelésével, a termelőberendezések jobb kihasználásával és nem utol­sósorban a hatékonyabb munkaszervezéssel érték el. A féléves teljesítmény így / ígéret arra, hogy az év vé­gére meglesz az egymilliár­dos teljesítmény. A vállalat építői ott van­nak mindenütt, ahol me­gyénkben jelentős létesítmé­nyek vannak készülőben. Gyorsították a tempót az Óz­di Kohászati Üzemekben, hogy az új oxigéngyár és a kapcsolódó létesítmények próbaüzemeltetésének ré­szükről semmi akadálya ne legyen. Dolgoznak az Olefin II. és PVC—III. beruházá­sain, ott vannak az LKM új acélművének építésén, a bél­apátfalvi cementgyár kulcs­létesítményeinél. A célcsoportos beruházási terveikben szerepelt, hogy Miskolcon 200 millió, Ózdon 19 millió forint értékű köz­mű- és mélyépítési munkát végeznek el. A munkaterüle­teket nem kapják meg min­dig időben, ennek ellenére teljesítették a félévi progra­mot. Sőt, az előirányzott 219 • millióval szemben már 112 millió forintos többletmun­kát is végeztek. / Mvert vele szálló és száHstó

Next

/
Thumbnails
Contents