Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-17 / 244. szám
♦ Fogy a sóderhegy a Nyékládházi Kavicsbányában liommunistu műszak a Volánnál Pabis József, a Volán 3. számú Válidiaianak forgalmi igazgatóhelyettese így fogadott szombaton reggel: — A fuvaroztatókkal mindig jó volt a kapcsolatunk. Nem véletlen, hogy mellénk álltak, s ahol szabauszombatosok ■ lettek volna, ott is szerveztek ügyeleti szolgálatot az áru fogadására, vagy éppenséggel feladására. Külön is ki kell emelnem a Közúti Építő Vállalatot és a Nyékládházi Kavicsbányát. Ez utóbbi munkája azért is lényeges, mert a 60 .nagy teljesítményű teherkocsink jelentős mennyiségű vagont szabadít fel a MAV-nak. Zöld utat kaptunk a Cement- és Mészművek Hejöcsabai Gyárában is, ahonnan ugyancsak sok vagont csoportosíthattak át más munkára. Az ilyen jellegű munkák mellett mindazokat a feladatokat igyekszünk most elvégezni, amelyeket hétközben kapacitáshiány miatt lehetetlen lenne. így szállítunk útjavításhoz Kálba ózdról, s hasonló munkálatokhoz Nyírábrányba Miskolcról kohósalakot. Szombaton háromezer, vasárnap két és fél ezer volános dolgozó végzi a feladattervben rögzített munkákat. Időközben hozzánk csatlakozik Sántavi Elemér, a Gö- möri pályaudvari darabárus osztály vezetője, akivél a helyszínre igyekszünk. Nem kis meglepetésünkre Sterk Lóránt raktárvezetőt egy villástargonca nyergében üdvözölhetjük : — Nem jött be elég targoncásunk, mert a vasárnapra is gondolni kellett. Van targoncavezetői vizsgám, így hát felpattantam az egyikre, hogy segítsek a társadalmi dolgozik a cement szállításán. Az ok: a szervezettség A szállítási osztályon elmondják: a csütörtöki csúcsnapon 172 teherkocsi fordult meg a gyárban. 1200 tonna cementet szállítottak el. Szombaton, az imént már említett mennyiségű tehergépkocsipark alig kevesebb, mint 900 tonnát. S vasárnap még kevesebb kocsival is 800 tonnát szállítottak rendeltetési helyére a volánosok ... Dél felé jár az idő, amikor elbúcsúzunk. Béri István azzal köszön el: „Csak azt írja meg, amit látott!” Amit láttam: jó érzéssel töltött el. A Volán előrelátó szervezése, a szállíttató vállalatok, üzemek segítőkészsége valamennyiünk javát szolgálta ezen a szombaton és vasárnap. Valamennyien nyertünk azzal, hogy a Volán árut szállíthatott a Domus Áruházba, a VASVILL-hez, a TÜZÉP-hez, s ki tudná felsorolni, hány helyre. De nyertünk azzal is. hogy segítettek az őszi betakarítási munkálatoknál, az építkezéseknél. S nem utolsósorban nyertünk azzal, hogy jelentős mennyiségű vasúti kocsit szabadítottak fel a MÁV- nak, amelyekkel népgazdasági szempontból fontos szállításokat végezhettek a vasutasok. Visszatérőben a szerkesztőség felé, egy ismerős gépkocsivezető állt meg mellet- ' tem. A teherkocsi tele sóderrel. Büszkén mondta: „Az épülő műjégpályához viszem.” Társadalmi felajánlá- ként. Ez ugyanis a voláno- .'sok -egyik felajánlása az épülő sportlétesítményhez. Ezzel búcsúzik: „Majd a gyerek le- korizza!” Le a kalappal a volánosok előtt! TÓTH ZOLTÁN Az üzem nem játszótér nem tévednek Egy munkásgyűlés tanulságai A jegyzőkönyv 13 oldalas — precíz jogászmunka —, a felsorakoztatott tények, érvek igazságához semmiképpen nem fér kétség. A vizsgálat, melynek eredményeként ez a dokumentum született, csaknem egy hónapig tartott. A kérdések és válaszok azonban több éves időszakot ölelnek fel. Mindennapi életünk természetéből következik, hogy a közösségeknek nemcsak dicsőségtáblái, elismerő oklevelei vannak, születnek fegyelmi határozatok is . . . A Gyár- és Gépszerelő Vállalat központja messze esik (ha kilométerben nem is annyir^) a miskolci kirendeltségtől. Miközben a két székhely között cserélődnek az információk, olykor-olykor gellert kapnak a szavak, tény.ek; eltorzulnak, deformálódnak, célt tévesztenek. „Fönn” (ahogyan ezt mondani szoktuk), a központban már régen-■-'sejtették, hogy a Miskolcon igen jöl működő termelési egység, amely a vállalati jövedelem jelentős részét produkálja, számos gonddal küszködik. Nyilvánvaló volt, hogy ezek a gondok elsősorban nem gazdasá- sági, termelési jellegűek. Ap- róbb-nagvobb intrikák, sőt vádaskodások mérgezték a közösség életét. Egy terjedelmes panaszos levél nyomán ez évjúnius 5-én lapunk is foglalkozott a kirendeltségben uralkodó állapotokkal. Akkor már több jegyzőkönyv, feljegyzés tanúskodott arról, hogy néhány ember nem érzi magát otthon ebben az üzemben. Két asszonyt kizártak az egyik szocialista brigádból, mert meghamisítottak egy hivatalos ügyiratot, egy jutalmazási listát. Az esemény felett — természetesen csak akkor, ha az érintettek vállalják a konzekvenciákat —- azóta már napirendre lehetett volna térni. Ehelyett azonban mindenki szenvedélyesen kereste a maga vélt igazságát; a munkahelyi légkör tovább romlott. Mi ezt a rossz — már-már elviselhetetlen — atmoszférát konstatáltuk, s kereken kimondtuk: így nem lehet élni. Hogy mennyire Színe és fonákja A kritikus nap igazunk volt, azt a minap üsz- szehívott munkásgyűlés szinte minden felszólalója igazolta. A hosszas és alapos vizsgálat folyamán ugyanis kiderült, hogy az egész hamisítási ügy tulajdonképpen csak egy epizódja a régóta tartó ellenségeskedésnek. Júniusban megkérdeztük, hogy vajon hány óráját, napját rontja meg ez a hangulat az embereknek. mennyi idegsejt pusztul el céltalanul és értelmetlenül az áldatlan állapotok következtében. A munkások mostani véleménynyilvánításukkal választ adtak erre a kérdésre. A terjedelmes jegyzőkönyvet nincs szándékunkban rekonstruálni, a munkásgyűlésen felszólalók véleményét azonban — a messze mutató tanulságok érdekében — közzé tesszük. A dolgozók elmondták, hogy mindennapi munkafeladataik is, feszültséget teremtenek olykor-olykor. Nagyon fontos tehát, hogy munka közben szót értsenek egymással, lci-ki tisztelje és becsülje munkatársát. Ehelyett néhányan mesterségesen szították az ellentéteket... A hallgatóban, aki kicsit feszengve, szorongva ült a teremben, önkéntelenül felmerült a kérdés: de hát, hogy nem volt ereje, bátorsága ennek a józan, és a dolgokat most oly tisztán látó kollektívának megálljt kiáltani? Erre a kérdésre is adódott válasz. A kirendeltség szakmai és politikai vezetői, s a dolgozók tudták ugyan, hogy „vétkesek közt cinkos, aki néma”, de valamiféle rosz- szul értelmezett humanizmusból, no meg kényelemszeretetből vártak és tűrtek. Kiváló szakemberek — mesterségükben megőszült munkások — elviselték, hogy kétségbe vonják szakértelmüket, hogy packázzanak velük, hogy — az egyik felszólaló szavait idézem — jobbágyként kezeljék őket. Mások egyszerűen úgy vélekedtek, hogy nem jó a mérget fröcskölök nyelvére kerülni. És természetesen az is igaz, hogy a hántást, a sértést, a hajszálereken felszívódó mérgezést, illetve annak forrását, sokszor nem is olyan könnyű kitapintani. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat kirendeltségén egyszerre csak azt kezdték érezni az embqrek, hogy már mindenki fél mindenkitől. Pénz tűnt el, számológépnek kelt lába, fontos okmányoknak találták hűlt helyét, a felszólalók közül valaki nagyon pregnánsan így fogalmazta meg az akkori állapotokat: már mindennel foglalkoztunk, csak a munkával nem. Közben persze folyt a — rengeteg energiát és pénzt felemésztő — vizsgálat, mely most már egyszer és mindenkorra tisztázni akarta, kinek-kinek a szerepét, felelősségét. A vizsgálat eredményeként három embert fegyelmi úton elbocsátottak. A kirendeltség dolgozói most fellélegeztek, ám az elmúlt nehéz hónapok, sőt evek tanulságait is meg kellett fogalmazni. A vezér- igazgató, a pártbizottság titkára, a kirendeltség vezetői, a Miskolc városi Pártbizottság képviselője, de elsősorban maguk a munkások világosan elmondták, hogy kik, hol, mikor, mit vétettek egy szorgalmas, jobb sorsra érdemes közösség ellen. Az egyik munkás így vélekedett: „Ez az üzem nem játszótér, itt nincs helye a hatalmaskodóknak, a zavarosban halászoknak”. És az is kiderült, hogy a következetlen vezetés mennyire káros. Az üzemi négyszög liberalizmusa, a bajokkal való szembenézés halogatása mérhetetlen károkat okozhat. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat miskolci kirendeltségének példája arra figyelmeztet, hogy — ismét idézek egy felszólalót — jobban kell figyelni az emberekre mint EMBEREKRE. Mert egy-egy közösség tagja nem csupán munkaerő, aki — mint valaki mondta — legyárt egy halmazt, ebből, vagy abból. Az üzemben a legkisebb anyagi kárra is éberen figyeltek, az erkölcsi pusztítást azonban eltűrték. Ezt a munkásgyűlést bizony sokkal korábban kellett volna összehívni, hiszen az embereknek — mint ezt jól— esően tapasztaltuk — rendkívül fejlett' az igazságérzetük, a közéleti érzékenységük. Ha így együtt tárgyalhatták volna meg közös dolgaikat, józan és józanító szavuk talán megmenthette volna az említett három embert is. Mert mindenki tévedhet, de a közösségek — melyeknek tagjai kontrollálják egymást — nem. GYARMATI BÉLA /:«ymilliárdtít ígértek munkásoknak. El is kel itt a dolgos kéz, mert bizony a raktárban egymás hegyen-hátán a különböző küldemények. Megtudjuk, hogy az itt társadalmi munkában dolgozó alkalmazottiaknak elsősorban az a feladatuk, hogy némi rendet teremtsenek a raktárbázison, Emellett a kereskedelmi osztály dolgozói „kibéreltek” két vagont. Még kora délelőtt van, de már mindkettő félig telve a szépen rendezett, feladandó küldeményekkel. Nem sokkal távolabb Szabó Lukács, a darabárus részleg vezetője intézkedik. A szervezettségre szükség is van, hiszen az átlagosnál több, összesen 60 vagont állítottak be erre a hétvégére a konténerpályaudvarra. Érkezett többek között 8 vagon bútor a Domus Áruház számára, ahol készenléti brigád várja a szállítást. Nem csoda, ha a beállított vasúti kocsik az engedélyezett várakozási idő előtt elhagyhatják üresen — vagy új áruval ra- kottan — a Gömörit Itt akadunk össze Béri Istvánnal. a teherforgalmi üzem vezetőjével. Szívélyesen invitál. tartsak vele egy kis körútra a városban. A Hejöcsabai Cementgyár előtt szokatlan kép fogad bennünket. Nincs egyetlen teherkocsi sem a gyár előtt. (Máskor 150—170 is sorakozik.) Pedig a Volán 39 tehergépkocsija Ma ne vacakoljanak velem! Máskor is zokon veszem, ha gúnyolnak, bosszantanak, félrelöknek, megtaposnak, de ma különösen. Megkülönböztetett figyelemre, szerető gondoskodásra szorulok, ugyanis kritikus napom van a bioritmus-görbém szerint. Fizikailag negatív fázisba jutottam, érzelmi görbém pedig csendes ereszkedés után, éppen ma billen át a veszedelmes nulla-ponton, hogy csatlakozzon társához, a negatív tartományban. Hogyan? önök nem értik, miről beszélek? Komolyan nem értik, vagy csak vacakolni akarnak velem? Ne tegyék, mert a kritikus napon beláthatatlan következményekkel járhat minden testi-lelki megterhelés. Higy- gyék el, nem dicsekvésképpen mondom, de szépemlékű úszócsillagunk, Gyarmati Andrea ritmusgörbéi körülbelül úgy álltak 1972. szeptember 1-én, mint most az enyémek. S emlékeznek rá, hogyan váltak füstté szegény kislány olimpiai reményei? A felejthetetlen francia sanzonénekesnő, Edith Piai pedig kritikus fizikai napján esett össze, vérző gyomorfekéllyel a színpadon, 1960. február 20-án!' Kíméljelek tehát, ameny- nyire lehet, akkor is, ha egy szegény hírlapíró biorilmuígy versenyeznek az építők sának alakulása nem országvilágra szóló esemény. Cserében röviden elmondom a tájékozatlanok kedvéért, mi fán terem a Ibioritmus, bár a magyarázattal járó megterhelést aligha engedhetem meg magamnak. Az elmúlt hónapokban számos rövid hír, színes tudósítás jelent meg a lapokban a bioritmus-kutatások eredményeiről. Olyan alapos tájékoztatást azonban én még nem kaptam, mint az In- terpress Magazin legújabb számából. Eszerint szervezetünk működésében három alapvető bioritmus figyelhető meg: fizikai, érzelmi és szellemi. Mindhárom hullámzik. A fizikai ritmus hullámhossza (ciklusa) 23 nap, az érzelmi ritmusé 28. a szellemié pedig 33 nap. Bárki megrajzolhatja magának a bioritmus görbéjét, a születési dátum és a számtani alapműveletek ismeretében. Ezt tettem én is, de bár ne tettem volna! A szakemberek azt állítják ugyan, hogy ha előre tudjuk, mikor következik a kritikus időszakunk, akkor sok kellemetlenségtől megóvhatjuk magunkat. Ezt azonban én — görbém birtokában — kétségbe vonom. , Éppen ellenkezőleg! Amióta tudom a kritikus nap dátumát, egyfolytában tör a frász. Álmatlanul hánykolódom az ágyon, elapadt az étvágyam, s mára olyan állapotba jutottam, hogy mindenki sajnálkozva tekint rám. Barátaim, ismerőseim szánakozva kérdezgetik, miért vagyok ideges, sápadt, s miért tekintgetek a hátam • mögé minduntalan, veszélyt sejtve, mint az űzött vad. Megmondtam. Kinevetek. Szánnám őket tájékozatlanságukért, de attól tartok, hQgy nekik a jobb. Váratlanul éri őket minden báj, s legalább nem félnek előre. Ha például menyasz- szonyuk megszökik egy deli nagybőgőssel. azt hiszik, hogy szíve és füle kényszerítette erre a döntésre. Én azonban tudom, hogy a hajadon és a zenész érzelmi görbéje találkozott, simult össze szerelmesen egy — előre kiszámítható! — napon. Ketyeg a belső óránk és úgy hányódunk a ritmushullámok hátán, mint a hajótöröttek. Ne kárhoztasd az udvariatlan boltost, a durva főnököt, a hűtlen szeretőt! Kritikus időszakuk múltával másként viselkednek. majd. Addig pedig nem megvetést, hanem szánalmat érdemelnek. Mint most én. Hiszen árról sem tehetek, hogy ez az írás kissé unalmasra sikerült. A szellemi görbém is lefelé tendál. (bekes) Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat 116 szocialista brigádja dolgozik ebben az évben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 69. évfordulója tisuie- letére meghirdetett jubileumi munkaversenyben. Az építők számvetést készítettek: mit tettek eddig, s milyen következtetéseket kell levonniuk az elmúlt fél év tapasztalataiból. Egvik legkiemelkedőbb vállalásuk volt, hogy az elmúlt évi építési-szerelési tervüket 6,6 százalékkal növeljék, és 1977 végére elérjék az egy- milliárd forintos termelést. Nos, a vállalásukat már időarányosan teljesítették, hiszen eddig 10,1 százalékkal sikerült az építési-szerelési tervet túlteljesíteni. A kapacitásnövelés nagy részét a termelékenység növelésével, a termelőberendezések jobb kihasználásával és nem utolsósorban a hatékonyabb munkaszervezéssel érték el. A féléves teljesítmény így / ígéret arra, hogy az év végére meglesz az egymilliárdos teljesítmény. A vállalat építői ott vannak mindenütt, ahol megyénkben jelentős létesítmények vannak készülőben. Gyorsították a tempót az Ózdi Kohászati Üzemekben, hogy az új oxigéngyár és a kapcsolódó létesítmények próbaüzemeltetésének részükről semmi akadálya ne legyen. Dolgoznak az Olefin II. és PVC—III. beruházásain, ott vannak az LKM új acélművének építésén, a bélapátfalvi cementgyár kulcslétesítményeinél. A célcsoportos beruházási terveikben szerepelt, hogy Miskolcon 200 millió, Ózdon 19 millió forint értékű közmű- és mélyépítési munkát végeznek el. A munkaterületeket nem kapják meg mindig időben, ennek ellenére teljesítették a félévi programot. Sőt, az előirányzott 219 • millióval szemben már 112 millió forintos többletmunkát is végeztek. / Mvert vele szálló és száHstó
