Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-15 / 243. szám
Miskolcon folytatni, kezdeni Színházunk új tagja: Tanay Bella Két négyzetméternyi területen — a színészklub esti forgatagában — eljátssza nekem a marosvásárhelyi Tragédia egyik kórusjelenetét. Tudom, hogy a dologban — így első olvasásra — van valami t urcsa. Mar csak azért is, mert az említőit színház hatalmas színpadán körülbelül félszáz erauer alkotta a kórust. De hát a színész számára nincs lehetetlen. Tanay Bella néhány lépése után pontosan tudom, hogyan viselkedett a csillogó műanyag ruhába öltöztetett kar a falanszter-jelenetben. Az attrakciót senki sem veszi észre. Egyelőre csak bennem marad meg a színésznő bámulatos kifejezőkészsége, páratlan mozgáskultúrája. Minden titkolózása ellenére is megtudom, hogy hároméves korában kezdte a pályát, s hatévesen már a marosvásárhelyi Thálía szerződtetett táncosnője. Persze, fel sem merül benne, hogy ennek a „csodagyerekségnek” valamiféle jelentőséget tulajdonítson. A következőkben minden szavamra vigyázni kell. hogy meg ne sértsem valamivel a művésznő érzékenységét, tudniillik erősen a lelkemre kötötte, hogy — legalábbis addig, míg a miskolciak nem látják színpadon — ne mondjunk, írjunk róla dicsérő szót. Ha mégis megszegem ezt az ígéretet, csak azért van, mert Tanay Belláról a magyar lapok már jóval ezelőtt nagy elismeréssel emlékeztek meg. Először még 1958-ban, mikor a Székely Színház először Budapesten vendégszerepeit, s akkor több szerepben is láthatta a hazai közönség a színésznőt. Neve azonban főleg a Szindbád című magyar film bemutatása óta ismert nálunk, melynek egyik asszonyalakját játszotta. De hát az sem titok, hogy Marosvásárhely főterén még mindig láthatók azok a hatalmas Tanav-portrék, melyek a hozzájuk tartozó szöveggel azt adják hírül, hogy a művésznő első helyezett lett — számos kitűnő pályatársa közül — egy romániai prózamondó versenyen. Tanay Bella — akit alkata kezdetben naiva szerepekre predesztinált — tulajdonképpen sohasem kereste a nai- vák sikereit. Már egészen fiatalon karakter- és zsáner- szerepekben lépett fel. Előfordult, hogy a délutáni előadáson a Csongor és Tünde Mirigyét játszotta, este pedig Heltai szép, vonzó Ziliáját, a Néma leventében. Láthatták a vásárhelyiek a Fizikusok púpos doktornőjekém, megismerhették mint Lady Macbeth-et, eljátszotta Örkény Macskajátékának Or- bánnéját (a darabot 1973-ban mutatta be a marosvásárhelyi színház, és 1977-ben felújították) és sorolhatnánk szinte vég nélkül a rangosabbnál "rangosabb szerepeket. S micsoda kitűnő partnerek, rendezők neve hangzik el beszélgetésünk- közben. — Én még dolgoztam együtt Szabó Ernővel — mondja —, majd arról beszél, hogy hányszor volt Kovács György partnere, s milyen sokat köszönhet Tompa Miklós rendezőnek A Tompáénál nagyobb tisztelettel S és szeretettel talán csak Harag György nevét említi. Mint ismeretes, a kitűnő színházi szakember a totális színház szinte minden lehetőségét kihasználva vitte színre Madách remekművét. Az ember tragédiáját. A marosvásárhelyi előadásban sikerült az örök asszony szerepívét — a teremtéstől az anyaságig — úgy felrajzolni, hogy Ádám és Lucifer vitája közben mindig perdöntő a jelenléte. ' Ezekben a napokban Tanay Bella ismét anyaszerepet játszik. Nem, egyelőre még nem a színpadon. Találkozásunkra éppen nyolcadik osztályos kislánya szülői értekezletről érkezett, az előző napokban pedig Debrecenben járt, ahová orvos- tanhallgató fiát kísérte el. Pillanatnyilag egyetlen gondja, hogy sikerüljön Miskolcon otthont teremtenie a családnak. De természetesen már nagyon türelmetlen; várja az első szerepet. Férje — Bács Ferenc —, aki az Ivanov címszerepében mutatkozik be Miskolcon, már naphosszat távol van a Köoo'-os utcai lakástól — próbái. Tanay Bella pedig — bár nem sikerült még Marosvásárhelv iránt minden nosztalgiáját leküzdenie — ismerkedik a várossal, a színházzal, örül. hogy itt is fontosnak tartják a g vermek darabokat (Maros- vásárhelyen maga is rendezett gyermekelőadást), hogv van irodalmi lao, hogy a Borsodban. Miskolcon élő költők. írók műveit bizonyára lesz alkalom pódiumon is megszólaltatni. Örül, hogy — a korábbi sikereket, szerepeket nem feledve — egy új színházban folytathatja, újrakezdheti mindazt, ami számára annyira fontos, á legfontosabb. (gyarmati) (Lukovszky László rézkarca) A Bányász Kulturális és Sporthetek egyik jelentős ren lez Ínyeként ma délután 3 órakor nyílik az Edelénvi Ifjúsági Házban Lukovszky László kétszeres Munkács'"- dijas festő- és grafikusművész kiállítása. A tárlaton, melyet Brandstätter György, a Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyit meg. 38 művel (rézkarcokkal, színes rézkarcokkal és tusraízokkal) mutatkozik be a művész. Lukovszky — ezúttal is a költői mondanivaló áhítatának megsejtése érdekében — a látható világ formáit, a fes- tőileg értékesíthető ontikai valóságot tanulmányozza. Az Edelényi Bányász Klub ren dezvénvén közreműködi k: Röczey Ferenc zongoraművész, valamint Fényi Zoltán vezényletével az Edelényi Pedagógus Énekkar. A szeme: nagyító Kliman La:os a mikroírás három lillíáról A most 70. évébe lépő, de ötvennek látszó, élénk mozgású, szálfatermetű Ehman Lajos majdnem ötven eve hódol egy különös hobby- nak, a mikroírásnak. LEFŰZTE A BAJORT Az ötletet a mikroíráshoz a sajtóból mentette: a 20-as évek végén olvasott arról, hogy egy bajor egyetemista 26 000 betűt rótt egyetlen levelezőlapra. Ehman, aki arról volt híres, hogy a mohácsi partról el tudta olvasni r Duna túloldalán felállító táblákat, menten lefűzte z bajort, majd a másik „mik- robajnokot”, egy angol bányamérnököt is. Az angolnak külön e célra készült, injekcióstű vékonyságú tollhegye volt, Ehman viszont maga köszörült meg tűélesre boltban kapható tollhegyeket; ilyen körülmények között is sikerült világelsőséget szereznie. övé például a világ legkisebb könyve: e könyv 45 oldalán — egy-egy oldal 17x17 milliméter méretű szöveget tartalmaz — 160 000 betűvel leírta „Az ember tragédiája’ -t. Technikájának fejlődésére jellemző, hogy 1932-ben már a bajor teljesítményének duplájával tartott. 56 000 betűt írt egy levelezőlapra. Egyetlen bélyegre ráírta a magyar bélyeg történetét. 'Az egyedüálló teljesítményéiről szóló lapkivágások között van egy bécsi lap cikke, amely bemutatja azt a gyufaszálat, amelyre Ehman 32 sort írt! Külföldi múzeumok ritkasággyűjíeményei komoly összegeket fizetnek egy-egy mikroiratáért. A NAPBA !S NÉZHET Ehman, akj foglalkozására nézve nyugdíjas boltvezető, nem titkolta módszerét. A mikroirás három titkáról így beszél: Kétségtelen, hogy sokat köszönhetek a szememnek. Az orvosok megállapították, hogy szemem nagyítóként működik. Ezenfelül elbírja a legélesebb fényt is, szabad szemmel tudok a Napba nézni. Ez azért fontos, mert mikroírást csak reflektor- erejű fényben, vagy tűző napon lehet végezni. A szem me1 lett a kéz a második feltétel. Újabban a legkeményebb csehszlovák és francia gyártmányú tintacerúzá- kat használom, ezeknek nyolccentis hegyet köszörülök, s ha ceruzáimat eddig bárki, bármilyen finoman a papírra illesztette, kezének rezgésétől a tűnél vékonyabb csúcs letört. Végül pedig Hideg ebéd, meleg vacsora Az egyetemisták számára véget ért a szüret Simoné Boc A Kassai Állami Színház vendégjátéka A kassai szlovák színház és a Miskolci Nemzeti Színház műsorcseréje keretében október 18-án, kedden este városunkban vendégszerepei a kassaiak operatársulata. Verdi kétrészes zenedrámája, a Simone Boccanegra kerül I színre Miroslav Hájek érdé- | mes művésszel a címszerep- > ben. Az előadást Julius Gyér- j mek rendezte. Vezényel: Bo- I ris Velat, fantasztikus türelem kell. úgy kell leírni a sok ezer szót, hogy közben minden harmadik betű megrajzolása után élezni kell a ceruzát... MOHÁCSNAK, PÉCSNEK Ehman, aki tehát valószínűleg több időt töltött a Tragédia leírásával, mint amennyi ideig Madách megírta, most felajánlotta szülővárosa, Mohács és a megye- székhely', Pécs múzeumainak, hogy egy-egy kiyálasz- tott szövegből mikroiratot készít részükre, persze nem anyagiakért, hanem amatőr alapon, a szűkebb pátriája iránt érzett tiszteletből és szeretetből. CSORNA BÉLA Ma fejezik be a szüretelést a miskolci Nehézipari Mú- siűki Egyetem nappali tagozatos hallgatói. A megyei tanács mezőgazdasági osztályához beérkezett igények alapján hat helyen segítették az őszi betakarítási munkákat. A rektori tanács egyheti mezőgazdasági munkát engedélyezett a hallgatóknak, akik a Nagy-miskolci Állami Gazdaságban, a Léhi Állami Gazdaságban, Halma- jon, a Hejőmenti Állami Gazdaságban, Miskolcon és Kazincbarcikán a ZÖLDÉRT- nél és a mezőkövesdi Ma- tyóíöld Termelőszövetkezeiben dolgoztak a múlt hét elejétől. Az elsőévesek kivételével valamennyi hallgató részt vett az alma- és szőlőszedésben, illetve a ZÖLD- ÉRT-nél a zöldségek téli tárolási munkáinak előkészítésében. A negyed- és ötödévesek az első héten, a másod- és harmadévesek a második héten dolgoztak; a legtöbben a Nagy-miskolci Állami Gazdaságban, ahol almát szedtek. Ugyancsak az almaszedésben segítették a bányászok a Léhi Állami Gazdaságot. Az első héten szőlőt szüreteltek, a második héten almát szedtek a kohómérnökhallgatók a Hejőmenti Állami Gazdaságban. A ZÖLDÉRT-nél 40—40 gépészmérnök-jelölt dolgozott a két * hét alatt. „Legúribb” dolguk azoknak a bányászoknak volt, akik a mezőkövesdi Matyóföld Tsz-nek szüreteltek, ők a Zsóri-fürdő területén levő szállóban laktak, és teljes ellátást kaptak a szövetkezettől. A többieket autóbuszok szállították reggeli után a munkahelyre, ahol reggel 8-tól 4-ig dolgoztak. A munkahelyen hideg ebédet, este a menzán meleg vacsorát kaptak. Általában kölcsönösen elégedettek egymással a munkáltatók és munkavállalók. Egy-két helyen voltak néha szervezetlenségből adódó gondok, például nem volt megfelelő mennyiségű láda az almához. Bár némelyik gázdaság még szívesen igénybe venné az egyetemisták munkáját, ezzel c. kétszer egy héttel kimerült a „keret”. A munkáért járó bért — a befolyt összeget teljes egészében — az egyetemi KISZ- bizottság hatáskörébe utalta a rektori tanács. A pénz egy részét a VIT-alapra fizetik be, illetve a miskolci műjégpálya építésére fordítják. A többit az ötödévesek va- létabizottságai és a KISZ- vezetőségek kapják, ez utóbbiak szaktanácsaiknak adják. Sz— Hossz tréfa a tfelf kai Hogy a cím mit jelent, úgy vélem, nem kell magyarázni. Mindenki tudja: megalapozatlan, pánikot keltő hír. Nos, ilyen hírt csak ebben az évben majd’ hatvanat kapott a megyei és városi tűzoltóság. Mondanom sem kell, hogy ők nem estek pánikba, hanem annak rendje és módja szerint kivonultak a helyszínre. Tüzet oltani. Szirénázva. Aztán szépen, mintha mi sem történt volna, „elsomfordáltak” az állítólagos égő ház előtt. Mindenki legnagyobb megrökönyödésére. Csak egy valaki nevetett: aki becsapta őket. Miskolcon több mint harminc esetben riasztották így a tűzoltókat felelőtlen emberek. Többnyire utcai telefonfülkéből. S ami meglepő: pontos névvel, címmel, tehát a lehető legszakszerűbben. (Utólag kiderült: hamisak voltak az adatok). A tűzoltóság hiába gyanakodik — nem gyanakodhat. Kötelességük mindenhova teljes készültséggel kivonulniok. Ami... Ami egy ilyen vaklármánál végzetes is lehet. Mert gondoljuk csak el: Miskolc több mint tíz kilométer hosszú. Ha a papírgyár környékéről érkezik a megalapozatlan bejelentés, akkor a kocsik végigrohanják, végigszirénázzák a várost. Többségünket ilyenkor a félsz érzése kerít hatalmába. És még ott sincsenek, mikor jön a másik, megalapozott hír: az Avas-délen ég valami... Gondolom, nem kell tovább részletezni. Mindannyiunk érdeke, hogy az ilyen pánikkeltőket lefüleljük. Egyébként: az utóbbi hónapban ötször szirénázta végig a várost a tűzoltókoesi így... Ullesj» t üilüzi? László Máliilása
