Déli Hírlap, 1976. december (8. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-08 / 290. szám

Hány éra van Miskolcon? Az idő pénz — tartja a közmondás. Számolgatom, mennyi pén­zem vesz el, rnondj'dK, amíg a villanyremturiol a Tiszai pályaudvarig erek. Hét ura­kor, a Reggeli Kronikanoz állított vadonatúj, Rakéta karórámmal elmuulok ott­honról. Másik idozóua? A Szemere utcán, a MÁV- igazgatóság fa.ara függesztett orara pmantok. Valami nem stimmei. Már késésben vagyok magaranoz, illetve a MÁV-órá­hoz képest. Újra beállítom a Kakétái. Tovabbmenve, a villanyrend­őrnél a villanyóra számlapját fürkészem. Tíz másodperc aiait ideértem volna? Bár közismert vagyok fürgeségemről, a tíz má­sodpercet meg en is kevesellem. Újra csavargatni kezdem kar­órám felhúzóját, ihost már eh­hez az órához igazítom. Villa­mosra ülök — rajiam nem fog ki az idő! —- és „száguldók” az Ady-hid felé. Nem hiszek a sze­memnek. A Széchenyi úti férfi ruházati bolt kirakata fölötti nagy ketyegön még csak ha- í omnegyed 8 lesz két perc múl­va. .Megrázom a krumplimat, mint egy rumbaiüköt. Még jó a garancia — visszaviszem az üz­letbe, cseréljék ki nekem egy pontos órára — sziszegek ma­gamban —, mert az idő pénz! De azért biztos, ami biztos, új­ra tekergetni kezdem a perc- mutatót. üsse kő, már utána­járok az időnek. Leesorgok a Tiszaira, megnézem, ott hány az óra? A villamoson előrefurakszom, kezemben úgy tartom a Raké­tát, mint a stoppert az úszó- vilagbajnokság bírói. Egy má­sik időzónába érkeztem volna? A pályaudvar bejárata fölött egészen más idők járnak, mint az én stopperemen, akarom mondani karórámon. Ácsorgók az állomás előtti placcon, hol a villanyórára, hol a krumplimra pislogok. Nézem jobbról, nézem balról, várom, hátha ráhajt az én vekkerem, es behozza a késést, de semmi eredmény. Illetve mégis. Elké- sek a munkahelyemről. Eszem­be jut iskoláskorom. A legké­zenfekvőbb magyarázat a késés­re ez volt: tanár űr, késik az óránk! De most mit mondjak? Hogy késnek az uteai órák? Hogy mindegyik másképpen jár? „Régi óra halkan jár...” — düdolgalom magamban a régi slágert délelőtt 10 óra körül, miközben a színház felé igyek­szem. Fölnézek a toronyra: há­romnegyed 4. Puff! Ez a nap is hamar eltelt. Pár perc múl­va megszólal az a vasi torony harangjátéka. Az órámra pillan­tok. Hiszen még Csak négy perc múlva lesz 10. Hova ez a sietség? No, majd a Napsugár cukrászda előtti oszlopórán megnézem, mennyi is a pon­tos .. . Most jut eszembe, azt már lebontották. Szétszedték, el­vitték. Helyette? Semmi. Ez niiudi" pontos volt! Gál Lajos, a MÁV-igazga- tóság műszaki osztályának vezetője mondja: — Fogadni, esküdni is mernék rá, hogy a mi óránk­kal nincs baj. Ez mindig pontos volt, és az is lesz. Ugyanis két központi óráról kapja a vezérlést. Az or­szágban levő MÁV-órákat a budapesti óra szerint mű­ködtetjük. Távírón kapják az impulzusokat, ez pedig a greenwichi idővel azonos. Nálunk még 30 másodperces eltérés is csak ritkán adó­dik. Akkor tehát a többi óra rossz — gondolom, és fel­hívom a postát. Nyilván ők az utcai órák gazdái. Az 1-es postahivataltól a Posta- igazgatóságra irányítanak. A Postaigazgatóságról a VIME- LUX-hoz. A VIMELUX-tól az órások szövetkezetéhez. Az orások szövetkezetétől Egyfolytában háromnegyed négy Siklósi László, a Miskolci Nemzeti Színház művészeti titkára: — A színház tetején lát­ható óra már évek óta áll. A hajdani VIMELUX egyik "'szocialista brigádja egyszer megjavította. Hálából meg is ünnepeltük őket, megnézték az előadásunkat, ajándék- könyvet kaptak, aztán az óra megállt. Azóta egyfolytában háromnegyed négyet mutat. Pedig a város legexponál­tabb helyén van, és ez az egyik legszebb városi óra. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg embert megtévesz­tett már. Nekünk, sajnos, a javításra nincs pénzkere­tünk. Novotny Gyula, az avasi református lelkészi hivatal lelkipásztora: — Az avasi templom órá­ja, sajnos, nem működik, csak a harangjáték. Az I. kerületi hivatal jövő tavasz­ra halasztotta az óraszerke­zet javítását, A harangjáté­kot egy ingaórához igazít­juk, de sajnos ez a kettő sincs szinkronban. Emiatt késik a harangjáték. Pedig nagy kár, hogy elhanyagol­ják. Mindezek látán azt mondom: megáll az idő. Illetve az ész. Kíváncsi lennék, hány sikertelen randevút okoztak már ezek a nontatlan utcai órák, hányán késtek le miáfttuk a vonatról. Igaz, Einstein már megmondta, hogy az idő is relatív, de sze­rintem ezt egészen másképp gondolta. A szerkesztőségben kollégám­mal azon törjük a fejünket — kihasználva a pontatlan órákat —, hogyan lehetne visszajutni a tegnapba. Talán azt is ki le­hetne eszközölni néhány számí­tással, hogyan fiatalodhatnánk vissza néhány évet. De hát — mondhatják önök joggal: mi ké­ne meg? Toronyóra, lánccal?! V. R. Ezüstvasárnap, aranyvasárnap, karácsony Szolgálaton kívüli, mozdulatlan mutatójú órák. A bal oldali a színházé, a jobb oldali az avasi harangtoronyé. vissza a postához. „A kör be­zárult.” Lévay Gyula, a posta táv­közlési üzemének műszaki ügyintézője: — A városi villanyórákat a főóráról szabályozzuk. Hogy különböző időt mutat­nak, annak oka az lehet hogy a két főóra nincs szinkronban. Legutóbb egy­perces késést korrigáltunk. Az egyik főóra az én lakáso­mon van, a másik a megyei tanácson. iz íizn nyilvalariása Műszaki fiatalok eeyüttmiiköifese A Borsodi Vegyikombinát- jan dolgozó fiatal műszakiak =s közgazdászok — a KISZ- oizottság mellett működő JMKT-csoport szervezésében — a közelmúltban a Diós­győri Gépgyár ifjú mérnö­keinek és közgazdászainak 30 ;agú csoportját fogadták a vállalat műszaki klubjában. A két nagyvállalat fiataljai az együttműködés lehetősé­geiről folytattak eszmecserét. A gépgyári fiatalok felkeres­ték a gyár több egységét is, majd meghívták a ka/inc- barcikaikat: látogassanak el gyárukba a közeljövőben. A B.-A.-Z. megyei Tanács V. B. és Miskolc megyei Város Taná­csa V. B. kereskedelmi osztályai — a KPVDSZ megyei bizottsága véleményének megnallgatása után — a 12 1970. (Vili. 30.) Bk. M. sz. rendelet, ill. az azt módosító 3 1971. (VII. 17.) Bk. M. sz. ren­delet alaján az üzletek ezüst-, aranyvasárnapi és karácsonyi nyitvatartási rendjét az alábbiak szerint szabályozzák: DECEMBER 12., EZÜSTVASÁR­NAP: A városokban és kereskedelmi központokban lévő iparcikk-, ru­házati boltok és áruházak, játék-, ajándékboltok, óra-ékszer, OFOTERT, könyvesboltok, virág­boltok 9 órától 14 óráig tartanak .. nyitva. A vendéglátó egységek, piacok, vásárcsarnokok a szoká­sos vasárnapi rend szerint üze­melnek. Egyéb kereskedelmi egy­ségek zárva tartanak. DECEMBER 18., ARANYVA- SARNAP: A városokban és kereskedelmi központokban lévő iparcikk-, ru­házati boltok és áruházak, játék-, ajándékboltok, óra-ékszer, OFOTÉRT, könyvesboltok, virág­boltok 9 órától 15 óráig tartanak nyitva. A vendéglátó egységek, piacok, vásárcsarnokok a szoká­sos vasárnapi rend szerint üze­melnek. Egyéb kereskedelmi egységek zárva tartanak. DECEMBER 23., CSÜTÖRTÖK: .# Az egyműszakos élelmiszerbol­tok, húsboltok, játékvásárok és játékokat is árusító iparcikkbol­tok 18 óráig, míg az egyéb egy- és kétmüszakos üzletek, piacok, vásárcsarnokok, vendéglátóhelyek hétköznapi nyitvatartási rend szerint árusítanak. DECEMBER 24., PÉNTEK: Az egyműszakos élelmiszerbol­tok 14 óráig, a kétmüszakos élel­miszerboltok 16 óráig, az ipar­cikkboltok, játék-, ajándékboltok, áruházak és egyéb kereskedelmi egységek 15 óráig árusítanak. A vendéglátóhelyek 16 óráig lesz­nek nyitva; Miskolc városban az Avas-szálló magyaros étterme, a Polónia, a Kisvadász és a MÁV Utasellátó Tiszai pályaudvari ét­terme, valamint a megye váro­saiban és a járási székhelyeken egy-egy étterem 20 óráig tart nyitva. DECEMBER 25., SZOMBAT: Valamennyi kiskereskedelmi bolt, piac és vásárcsarnok zárva tart. A vendéglátó üzletek vasár­napi nyitvatartási rend szerint üzemelnek. A kijelöli vendéglátó egységekben a tej, jéksü+emény, kenyér árusítása szünetel. DECEMBER 26., VASÁRNAP: Valamennyi kiskereskedelmi bolt, piac és vásárcsarnok zárva tart. A vendéglátó üzletek va­sárnapi nyitvatartás szerint üze­melnek. A kijelölt vendéglátó egységek tejet, kenyeret, péksü­teményt a szokásos módon for­galomba hoznak. Lépések Ismerősökkel beszélgetve, tv- és rádiókommentárokat hall­gatva. olvasóink leveleiben tallózgatva merem megkockáz­tatni a kijelentést: túlságosan sokat panaszkodunk aprócska ügyek, pici bosszúságok miatt. Imhol előttem egy tegnap ér­kezett levél. Küldője — lakótársainak nevében is — amiatt kesereg, hogy a város egyik pontján százötven méterrel odébb helyezték el a buszmegállót s ezért ..gyalogolni kell kora hajnalban, esőben, hóban, míg az új lakásunkhoz érke­zünk. De ki leli ebben örömét?’ Többször is elolvastam e levelet, s egyre jobban bosszantott. Mert arra gondoltam, Miskolcofi még, ha nem tévedek, tízezer családnál is több, szívesen gyalogolna százötven métert az új lakásért és lelné benne örömét. Meggyőződésem az is, hogy a levél írója és lakótársai se irtóztak volna a gyaloglástól — bár kétségbe vonom: százötven méter, vagyis körülbelül háromszáz lépés kimeríti-e a gyaloglás fogalmát) — mielőtt űj lakásukba költöz­tek. És majdnem ilyen határozottsággal rákérdezhetnék: ha százötven méterrel odébb helyezik azt a fránya, oly’ keserű sóhajtásokra okot adó buszmegállót, vajon nem panaszkod­nának-e most a szerencsésebb helyzetben lévők? Nehéz do­log. sót lehetetlen mindenkinek egyformán kedvére tenni... Nem mondom egy szóval se, hogy egy vagy több ember gondja, kívánsága idegen a társadalomtól. Senki sem mond ilyet. Párt- és kormánydöntések regimentjét sorakoztathat­nánk fel annak bizonyítására, milyen komolyan értékeli minden, arra illetékes személy és szervezet az egyén dolgait. De nem mérlegelés nélkül. És nem a lehetőségek figyelmen kívül hagyásával. Hiszen, ha csak ilyesféle háromszáz lépéses ügyek-esetek okoznák a legfőbb gondjainkat!... Nem hiszem, hogy akadna ember, aki, ha megkérdeznék, ne tudná garmadával sorolni apró sérelmeit. Magam is ka­pósból bejegyezhetnék legalább tucatnyit. Van köztük jó néhány olyan, ami tüstént orvosolható volna. De olyan is van, amiről csak én hiszem, hogy az, mert úgy akarom, úgy kívánom, mert az nekem fontos. Csak az a fontos! Minden, ami a kívánságlistámon szerepel — úgy vélem én —. az lényeges. Bennem, bennünk van az önzés tulajdonsága, hogy ami nekem szükséges, azt társadalmilag értékeljék. Talán nem is volna ez baj, ha a fordítottjához is oly híven tudnék ragaszkodni: ami társadalmilag szükséges, az nekem, az egyednek is olyan fontos legyen, mintha a magam ügye volna. S ha még annál is fontosabbnak tartanám — de jó volna! —. akkor a kor igényének megfelelő emberként gon­dolkodnék. Valahogy így kellene lennie. Százezrek esetében már így is van. Többek között ez a magyarázata a meggyorsult fejlődésnek. Azok az emberek, akikben gyökeret eresztett ez az új erkölcsi vonás, tudnak „strigulázni”. Mármint a panasz-, illetve a kívánságlistáju­kon. „Ez valóban fontos, ez ráér későbbre, ez meg nem is lényeges.” Az, aki tudja, hogy még sokan várnak lakásra, s azt is, hogy még sokszor százötven méter utat kell megépí­teni, valamint sok-sok busz és buszmegálló hiányzik — zok­szó nélkül gyalogol háromszáz lépést. Aztán az ilyen ember nem csak strigulázni képes, hanem arra is, hogy az apró — és nem sorsdöntő! — bosszúságot, kívánságot maga próbálja megoldani. Amit lehet. Nyilván nem akar buszmegállót építeni. Ha történetesen a lakótársak arra panaszkodnak, hogy azért nem tudnak — megint csak! — örülni az új lakásnak, mert a bérház környéke rendezet­len, akkor azt mondja: gyertek, hozzuk rendbe. Van ilyen példa nem is egy. Továbbá az ilyen ember, emberek ... De minek soroljam a közismert eseteket? Az ilyen emberek nem csak a maguk portájával törődnek; a közösség gondjaival, dolgaival is. Többet vállalnak mindenütt, ahol szükség van rájuk. S hogy miért teszik? Mert tisztában vannak vele, hogy egy, a közelben felépített buszmegálló — nem végállo­mása az örömöknek. Ismétlem, százezrek tudnak letörölni a listáról és ráírni — a közösség számlájára. De több, még több ezrek kellenének. Kellenek! Mert. ha jól belegondolunk, nem csupán egy-egy panasz jelenthet bosszúságot. Egy-egy mérlegelni, mélyen gondolkodni nem tudó — vagy nem akaró? — panaszkodó is. Elnézést: ne restelljünk panasz­kodni rájuk! Erre minden erkölcsi joguk megvan mindazok­nak, akik úgy lépkednek előre, hogy nem számlálják a méte­reket. Füstöltök egymagámban Az emberek általában szívesen beszélnek a gyermekkorukról. Ezt teszem én is, amíg füstölgők egymagámban. Igaz: kellemetlen szél motoz a hideg peronon, a vonatom pe­dig késik. Gimnazista lehettem, amikor elszívtam az első cigarettáimat. Az még egy szigorúbb világban történt, osztályfőnöki járt érte, ha valakit rajtakaptak. Mi akkoriban a tízper­ceket igen jól eltöltöttük egy félreeső he­lyen-, ahová, lévén nö az osztályfőnökünk, sohasem jött utánunk, — Uram! Hova gondol... — De én... — Nem tud olvasni? Gyorsan a markomba rejtettem a cigaret­tám égő végét, majd sziszegve zsebre gyűr­tem a csikket. Mindez a Tiszai pályaudvar csarnokában történt, ahol is december 4. óta dohányozni tilos. (Néhány középiskolában már szabad ...) A következő gyanútlan utasnak már én támadtam neki: — Nem tud olvasni? Szegény beismerte, hogy olvasnia sem kell, hiszen a vastagon áthúzott, füstölgő pipa ábrá­ja a világ minden nyelvén dohányzási tilalmat jelent. Ráadásul, aki olvasni is tud, az ol­vashatta, aki televíziót néz vagy rádiót hall­gat, az láthatta és hallhatta: nálunk, Mis­kolcon, a Tiszai pályaudvaron betiltották a dohányzást. Akinek nagyon hiányzik a ciga­retta, az kimehet a peronra vagy az állomás előtti térre. Akinek egy vagy két órát késik a vonata, vagy várnia kell a csatlakozásra és erős dohányos, az beöltözhet eszkimó­nak ... Akinek én nekitámadtam, az kárörvendön nekitámadt a következő gyanútlan dohányzó utasnak... No, nem azért, mert ennyire komolyan őrködnénk a tilalmi táblák körül, hanem mert minden dohányos ember egy kicsit komikusnak érzi, hogy az ország egyik leghuzalosabb pályaudvari előcsarnokában tilos a ... Hogy az ország egyik legforgalma­sabb pályaudvarán ki kell mennem a pe­ronra dohányozni, holott az lenne a jó, ha a peronon csak azok lennének, akinek éppen jön a vonatuk. Puszta kíváncsiságból közvélemény-kutat­tam egy keveset. A világban járatos utazó embertársaim mondták el, hogy most tiltó táblákban csak Nyíregyháza előz meg. Ott ugyanis az Utasellátóban az egyik asztal do­hányzó. a másik nem. Most nekünk kellene újra lépnünk egyet... Hogy mekkorát? Nos, nem akarok én pe­relni egy kísérlettel, aminek az egyik célja nyilvánvalóan az, hogy az állomás és kör- nyéke tisztább legyen. Bármennyire együtt érzek is a dohányzókkal, tény: az állomás valóban tisztább. Az intézkedés másik célja, hogy elvegye az iszogató emberek kedvét a hosszas palack-kóstolgatástól. Ez is jó cél, de — és ezt már a vécében beszélgettük fázós és dohányos sorstársaimmal — mi lesz velünk, ha a Köztisztasági Vállalat is gondol egyet és kitalálja a nem dohányzó Utcát, teret, kerületet? Innen már csalt egy gon­dolatnyi távolságra van a nemdohányzó or­szágrész. Ha ezt is megvalósítjuk, akkor nem lehet majd részegen dohányzó emberkéket látni az állomások körül... Es most szólhatna valaki, hogy ehhez in­kább olyan táblák kellenének, amiken egy vastagon áthúzott palack latható... így leg­alább nem koccinthatnánk a lopva szívott r rnretta örömére. B. G. Társadalmi munkában Rendbe hozták a síi el vonót Egy napon át társadalmi mainkat végeztek az elmúlt hét végén a bánkűti sífelvo-i nónál a KOSZGÜ fiataljai. A Borsodi Szénbányák Vál­lalat kazincbarcikai egysé­gében dolgozó bányászfiata­lok már az építés időszaká­ban védnökséget vállaltak a sífelvonó mí;s7aki berende­zései felett. Most a — várha­tóan közeit — induláshoz készítették elő a felvonót. apróhirdetés ingatlan Külföldi kiküldetés miatt két és fél szobás, összkomfortos la­kásomat 2 évre bérbe adom, de­cember 15-től. Érdeklődni 10— ll-én, 18—20 óráig. Telefon: 13- 773. Fénymásolást azonnalra válla­lunk. Borsod megyei Vizgazd. Társulatok Együttműködése Mis­kolc, Melinda u. 8. sz. Tel.:17-214. Sikertelen randevúk és lekésett vonatok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents