Déli Hírlap, 1976. október (8. évfolyam, 232-257. szám)

1976-10-04 / 234. szám

•• Ötvösök remekei Az I. miskolci ötvösművé­szeti és fémműves quadrien- nalét ma délután 5 órakor nyitja meg Kiss István, Kos- suth-díjas, érdemes művész, a Magyar Képzőművészek Szö­vetségének elnöke. A megnyi­tó előtt Tolnay Ferenc, a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályának vezetője mond köszöntőt. Ezentúl négyévenként ren­dezik meg Miskolcon az öt­vös- és fémművészek kiállítá­sát, mely nemcsak városunk­ban, hanem az országban is az első ilyen jellegű bemuta­tó. Negyvenhárom művész több mint 200 munkája — az ékszerektől az ülőgarnitúráig és lámpáig a legkülönbözőbb ötvös- es fémmunkák — lát­ható mától a Kossuth Műve­lődési Ház kiállítótermében. Sikerrel oldotta meg termelési feladatait az elmúlt hónapban a December 4. Drótművek. Bár a nem folyamatos alapanyag-ellátás akadályozta munkájukat, mégis sikerült 100 száza­lék fölött teljesíteniük a havi tervet. (Kerényi felv.) j Az egvik csúsztat, a másiknak a ionoké rendes • • Mit csinál On munkaidőben? — Tudja, pénteken legalább harmincán kimennek innen, kilépővel... — A portás bá­csi szemmel láthatóan harag­szik a harminc kilépőért, amit neki kell könyvelnie. — Mit vásárol, asszonyom? — Kétszer fél kiló. három­szor egy kiló karajt, negyven deka darált húst és mirelit csirkét... — Mekkora a család? — A hivatalnak veszem ... Való igaz: még mindig jobb, mint hogyha valamennyi be­vásárolni akaró háziasszony otthagyta volna a céget. — Én csúsztatok . .. A mondat a fodrásznál hangzott el, ahol az esti szín­házi frizura készült. — Mi csúsztatunk — mon­dogatják nem egy irodában, ahol a hó végi hajrá idején összegyűlik néhány óra. Lel­kem rajta! Ebbe a néhány órába belefér a benti fésülkö- dés és a hazafelé készülődés is. A csúsztatásba meg bele­fér a ráadás húsz perc ... — Ha nincs itt a főnök ... Elöljáróban közlöm min­denkivel, hogy nem álltam meg egyetlen szakmunkás gépe előtt sem, nem mér­tem a mozdulatokat, stop­perórával a kezemben, nem próbálgattam kitalál­ni, hogy mit lehetne gyor­sabban és jobban. Én csak sétáltam. Jártam a várost délelőtt; olyankor, amikor a legtöbben dolgoznak és mégis legnagyobb a for­galom. Helyre vártam. Tolakodtam. — A főnököm kiengedett... — A cégnek vásároltam, de akkor már elintézem a ... De igyunk meg egy sört. Isszuk, mert hát a pénzből és az időből kitelik. Különös jó érzéssel isszuk, mert hát ezt az időt is fizetik . .. felé figyel, az, tudja, hogy ha kívül vagyunk, akkor valami­képpen könnyelműbbé válik az ember. — Ki számolja azt a fél órát .. ? Nem veszik észre még azt sem, ha'a fél óra nem fél óra, hanem másfél.. . — Én mindennap kijövök a postáért. — Kilencre? — Sose tudják, hogy meny­nyit késik a vonat.. . E beszélgetés idején 11 óra volt, a vonat 10.20-kor érke­zett ... Kávét ittam a Dérynében. Másfél óra alatt három asztal- társaság érkezett és ment el mellőlem. Vidékiek. Ügyeiket intézik a megyeszékhelyen, s a fél óra a város ünneplésére jut. Különös ötlet, de aki be­jártam a piacon. Jártam presszóban. Jártam a tö­mött utcán. Lökdösődtem. Mit csinál ön munkaidő­ben? Nem számítva azokat a vá­laszokat, amelyeket a megszó­lított. de nem munkaidőben vásárló, sétáló, kirakatnéző, presszóban ülő, ügyeiket inté­ző emberek adtak, tíz válasz­ból a következő derült ki: — Azt a tíz—húsz percet ki veszi komolyan?... — Nálunk rendes a főnök... — Ügyse tudják ellenőriz­ni .. — Ha nekik lehet... Egy pincér azt mondta, hogy marhaság, amit írok. Honnan lenne neki akkor dél­előtti vendége? Egy fodrásznő bizonygatta, hogy neki délelőtt is dolgoz­nia kell. Egyébként: egy mértékadó felmérés szerint a munkaidő egyötöde kihasználatlan. Az­az: tíz órából kettő gyűléssel, tereferével, bevásárlással, fri­zurakészítéssel telik el. BARTHA GÁBOR Városi tanácsosok fogadóórái 1976. OKTÓBER 4. Almási Istvánná, I '3. pártalap- szervezet, Tizesiionvéd u. 21., 17 órától; Endrcdi József. OTP igaz­gatói iroda, Széchenyi «. 15—17., 15 órától; Gáspár Sándor, Erdei Termékeket Feldolgozó Vállalat. Szentpéteri kapu i9.. 18 órától* Harhai József. II 3. pártalapszer- vezet, Görömböly, 17 órától: Honti András, MIK Vállalat. Dó­zsa Gy. u. 30.. 17 órától; Kerepe­si Ferenc, ESZAKTERV. igazga­tói iroda, Zsigmondy u. 2.. 16 órától: Kiss Mártonné. Kacsob P. utcai óvoda, 12 órától; Majo­ros Ferenc, I 6. párta!apszer\ e- zet, Tanácsház tér 6., 17 órától: Nagy Károlyné, Rozgonyi P. u. 6.. 18 órától: Ökrös Béláné. Ga­garin u. 13.. 18 órától; Papp Gyu­la. III10. nártalapszervezet, Győ­ri kapu 57., 17 órától; Rózsavöl­gyi József és Somossy Katalin, T 5. pártalapszervezet, Kassai u. 86.. 18 órától; Schön Péter, tűz- tüólaktanya, Kerpely A. u. 12., 17 órától; Szaniszló Bálint, Be­nedek u. 7., 17 órától; Sztrelcsik Ferenc, Jegenyés u. 4.., 18 órától; Valisok Márta, Görömbölyi u. 42., 17 órától. 1976. OKTOBER 5. Csetneki József né, Győri kapu 132.. 17 órától: Kormos György, fsz-iroda. Major u, 4., 16 órától; Koval Pál, 16. nártalapszervezet, Tanácsház tér 2.. 16 órától: Tas- oádi László, BAEV. rendészet! iroda. Magyar—Szovjet Barátság (ér, 18 órától; Vindt Mária. Bri­gád u. 18., 17 órától. 1976. OKTOBER 6. Vágó Péter, bulgárföldi általá­nos iskola. 17 órától. 1976. OKTÓBER 9. Korencsik János, Szirma, ta­nácsháza, 17 órától: Sebő Ernő, Szövő u. 9., 17 órától. A gyümölcsfákról lesz szó Az Ady Endre Művelődési Ház rendezésében október 7-én, csütörtökön este 6 órai kezdettel kerül sor a városi kertészeti szakkörök évadnyi­tójára. Az ünnepélyes meg­nyitót Szuchy Róbert, a Ha­zafias Népfront városi bizott­ságának titkára tartja. Utána A gyümölcsfák gyökérzete és a gyümölcsösök talaimüvelé- se címmel vetítettképes elő­adást tart dr. Tamási János kertészeti egyetemi tanár. A Balaton védelmében Feltűnő vízminőségi válto­zások tapasztalhatók a Bala­ton keszthelyi és szigligeti öblében — állapították meg a kutatók, idei vizsgálataik alkalmával. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy ezeken a helyeken megkezdődött a természetes vizek pusztulásá­nak egy újabb szakasza, az úgynevezett eutrofizálódás, s ez már veszélyezteti e tóré­szek fürdőiellegét is. A VI- TUKI, a Tihanyi Biológiai Intézet és a Keszthelyi Ag­rártudományi Egyetem több javaslatot tett a tó védelmé­re. A kutatók javaslata sze­rint meg kell akadályozni a szilárd és áz'oldott hordalé­kok lerakódását. E célból is ajánlják például azt, hogy a Zala folyó Balatonba ömlő vizét újból a Kis-Balaton nádasain kell „átszűrni”, te­hát vissza kell állítani a ko­rábbi természetes helyzetet. Csaták, kapun belül Csaták, bár ritkán tudatja lezajlásukat harci zaj. Legtöbb­ször főnöki szobák tárgyalóasztala mellett, üzemirodák plaká­tokkal, körlevelekkel, dekádkimutatásokkal teleaggatott falai között vívják meg e küzdelmeket, s olykor testületi tanácsko­zásokon. vagy éppen az üzemzavar, esetleg munkahiány miatt álló gépek környékén. A vállalaton belüli érdekellentétek lé­teznek, hatnak, figyelem mégsem sok jut tanulmányozásukra. Félig-meddig ismeretlen terület ez, talán azért, mert közgaz­dasági, szociológiai és pszichológiai tényezőket egyaránt ma­gába foglal. Minden termelői szervezet különböző részekből tevődik ösz- sze, s ezek együttműködnek ugyan — máskülönben darabjaira hullana a szervezet —. de illeszkedésük nem jön létre auto­matikusan. Érdekeik eltérhetnek, s ha egyeznek, ez sem örö­kös állapot, mert a változások új súrlódási felületeket teremt­hetnek. Objektív és szubjektív okok egyaránt közrejátszhat­nak az érdekellentétek kialakulásában, ám az összetevők fel­fedése nem egyszerű A népgazdaság és a vállalat érdeke sem esik automatikusan egybe, hasonló a helyzet a termelői közösség különböző cso­portjainál. A baj tehát nem az, hogy léteznek érdekellentétek, hanem ha hosszú időn át megoldatlanok maradnak. Sajnos, ez gyakori eset. Persze, nehogy elfeledkezzünk egy fontos moz­zanatról: vannak hasznos, fejlődést siettető érdekellentétek. Olyan helyzetben például, amikor az érintettek egyaránt a jobbat, a célszerűbbet kutatják — mint az úi gyártmány ter­vezésekor —, mást diktálhat a konstruktőrök, s mást a köz­gazdászok érdeke. Közös nevezőre jutni viszonylag egyszerű, mert mindkét fél akar valamit, ami a jövőt alakítja. Baj ak­kor van. amikor az érdekellentéteket lépni és maradni akarók vitája növeszti, amikor az „érdek” kényelmességet, közömbös­séget sugall, a ffeladatok, a felelősség áthárítását tünteti fel célravezetőként. S még nagyobb a baj akkor, amikor a szer­vezet bizonyos csoportjai vélt érdekeiket igazságként, szükség- szerű tényezőként akarják elfogadtatni. Ha ez sikerül, a tevé­kenység egészét megbénító zavarforrás épül be a gyári, vál­lalati irányítási mechanizmusba, kétségessé válik — esetleg eltűnik — az emberek előtt a helyes és a helytelen, a jó és a rossz közötti választóvonal. Sok sasnak egy fészken nehéz megalkudni — az ízes mon­dással mentette, magyarázta valaki a cégén belüli érdekellen­téteket. Igen ám, de a „sasok” a fészekből kifelé igyekeztek, azon csatáztak, kinek sikerüljön ez előbb, gyorsabban! Azon bizonykodtak, miért nem lehet megtartani a határidőt a nagy summájú exportmegrendelés teljesítésénél. Az alkatrészüzem néhány szerszám hiányát hánytorgatta fel. holott valójában arról volt szó: nekik könnyebb a típus-munkadarabok előállí­tása, egyszerűbb ezzel „hozni a tervet”. A szerelde viszont előbbre sorolta a külföldi megrendelést, mert számára ez az előnyösebb, ám eközben felrúgott több belföldi megállapodást, ami miatt az értékesítési osztály protestált... Ma még ábránd, hogy akár az egyének, akár a közösségek habozás nélkül fölismerjék tényleges érdekeiket — mert hi­szen előbbi példánkban az exportszállítás teljesítése vala­mennyi részleg javát szolgálná —. s ahhoz igazodva cseleked­jenek. A kívánatosnál szűkebb látóhatár csupán intézkedések­kel nem tágítható. Elrendelni vajamit nem azonos az érdek- ellentétek forrásainak fölszámolásával, mert a következmé­nyeket téveszti össze az okokkal. Nem lehet azzal elintézni a vállalaton belüli érdekellentéte­ket, hogy „károsak, mert szemben állnak a vállalati érdékelt- séggel”. A legtöbb helyen mégis csak eddig jutnak el. Tökéle­tes, mindenfajta súrlódástól mentes szervezet persze nincsen. Nem is ennek óhajáról van szó. Hanem arról a jogos kíván­ságról, hogy a kapun' belüli csaták ne a kudarcok, a veresé­gek. a megfutamodások számát gyarapítsák, hanem a győzel­ry-j pír pf MÉSZÁROS OTTÓ fonákja Betonba zárt léptek Hollywoodban van egy olyan járda, melynek betonja őrzi a sztárok lábnyomát. Nálunk Miskolcon nincs sztárkultusz, bizonyság rá, hogy számos járdánkon követhetjük a tel­jesen hétköznapi, névtelen polgárok talpnyomát. Milyen üdítő, ha egv ormótlan. 44-es férfitappanes után finom kis női cipellő körvonalai buk­kannak elénk, vagy kisiskolá­sok szeszélyes nyúlcsapása ke­resztezi utunkat. Valósággal beszél a flasz­ter, és még Bőrharisnya nyom­olvasó képességével sem kell rendelkeznünk, hogy értsük, amit mond. Éppen ezért túl­zott szigornak minősítettem magamban építész ismerősöm háborgását afölött, hogy a most alakuló tér úidonatúi járdáján felfedezett néhány- lábnyomot. Arckifejezésük után ítélve, a flaszterezők sem értették a dörgedelem indíté­kát, még kevésbé azt. miért hozzájuk intézi, hiszen nem ők gyalogoltak bele a még meleg burkolatba. — Miért nem rekesztették el a járókelők elől ezt a sza­kaszt? — szegezte nekik a kérdést az építész. — A mun­kások széttárták a karjukat tanácstalanul egymásra me­redtek. egyszóval eljátszották hogv ez nekik eszükbe sem juthatott. Körbesétáltunk a munka, hélven. a műszaki ugyanis élt a gyanúperrel: talál itt más hibát is. Aki keres, az talál, különösen, ha a kákán is cso­mót kereső fajtából való, és azt hiszi — hol él ez az em­ber? —, hogy a munka forga­tagában is kell figyelni a lé­nyegtelen apróságokra. Pél dául arra, hogy ne betonozzák le a szökőkút körül hagyott „rést”, mert akkor nem tud majd mozogni az anyag, meg­repedezik és átereszti a vizet a medence, vagy kinek van arra gondja rohanó korunk­ban, hogv az úttest vastag porra! borított kátyúit ne önt­sék be flaszterral, mert ígv csak ideig-óráig tart a burko­lat. Ha majd tönkremegy, megcsinálják ismét. A rako­dásnál vigyázni kell a sütő- haraszti mészkőből csiszolt la­pokra? Mire ez a nagy vigyá­zat? Ahonnan hozták, van ott még éonen elég. Ha nedie úincs. akkor összeáll az a bur­kolat töredezett 'apókból is Mentünk és észrevéteipe- tiink a zord le'kű építésszel, és ha nem is hallottam, de sej­tettem. hogv hátunk mögött összesúgnak az emberek. Iga-” pmi igaz. szokatlan, hogv p tervező utánanéz a munká­nak, sőt előfordul, hogv na nonta kétszer ion molesztál-' a kivite'ezőket Mi« egyt-angú helytelenítés kiváltó köreinket róttuk eszembe íutott a mosdókagy­lóm. Idestova hét éve várom hogv mikor zuhan a lábamra. Azok ugvanis. akik felszerel­ték, elkövettek egy lényegte­len hibát: a kagylót tartó két vaskar egyikét valamivel lej­jebb illesztették a falba, mint a másikat. Ha egv akadékos­kodó brigádvezetőre, műveze­tőre. építésvezetőre, netán műszaki ellenőrre akadnak, akkor kénytelenek lettek vol­na kiszerelni és iá helvre il­leszteni. Így azonban prakti­kusan oldották meg a dolgot: a rosszul támasztó kar és a kagyló közé beillesztettek né­hány gumidarabkát. A hulla­dékból eszkábált ék eddig becsülettel szolgált, ha billeg is kicsit a kagyló, nem zuhant a bütykömre. Megeshet, hogv ie sem esik soha. vagy ha le­esik. akkor mondjuk azért te­szi, mert a másik kar — mely látszólag makulátlan — fel­mondja a szolgálatot. No, ugye nem kell mindenből olvan nagy ügvet csinálni! A járdán lehet közlekedni akkor is. ha lábnyomok tar­kítják. sőt íav még szórakoz­tatóbb. Megörökíti azoknak a lépteit, akik szürke oolgEjrai a városnak, és emléket állít egy nagyvonalú korszaknak. Pon­tosabban az éDítőioar ama korszakának, amikor kicsire nem adunk, s gumiékkel pó- toliuk — amit hogv is hívnak "sak? Lám. már eszembe sem iüt. Valami ilyesmi rémlik, hogy szakmaszeretet lelkiis­meretesség. pontosság . .. Utána kell néznem valame­lyik lexikonban 1 (békés)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents