Déli Hírlap, 1976. október (8. évfolyam, 232-257. szám)

1976-10-22 / 250. szám

Öregek hete ★ Rózsika néni — a vendégekkel... +: Részlet a kiállításból. Időt elűzni készültek ezek a min­ták. . (Agotha Tibor felvételei) Jött a szabad szombat és az eső \ mm m mm m ^bhbrihii Fejük fölül a tetőt Így tataroznak Perecesen Húsz évvel ezelőtt építették Perecesen a Debreczeni Márton tér bérházait, melyekbe szinte kivétel nélkül bányászcsalá­dok költöztek. A lakók összetétele nem sokat változott máig sem. Olyan emberek élnek tehát ezekben az épületekben, akiknek a nehéz munka után zavartalan pihenésre van szükségük. Egy hónap óta azonban hiába áhítják a nyugal­mat. Akkor kezdődött el az épületek felújítása és hogy mi­lyen körülmények között élnek azóta itt a bérlők, arról Bo- dovi'Cs Ferene (Debreczeni Márton tér 10.) panasza nyomán meggyőződhettem magam is. A kapunk egyik szárnya elkopott... Várni sokféleképpen lehet: aggódva, félelemmel, türel­metlenül és reménykedő örömmel. — Nálam már voltak az enyéim! Délelőtt, mert dol­goznak délután ... — Rózsi­ka néni már a mások örö­méért aggódott: — Hozzád is jönnek bizto­san ... — S mert nem to­poghatott a bejárat körül a többiekkel, hiszen ő volt a „rangos"’, akinél már viták, a kézimunka-kiállító t ren­dezgette, hátha a vendégek közül valaki tőle kérdez. Nem tudom, hogyan lehet­ne visszaadni azt a hangula­tot. amellyel tegnap délután vendégeiket várták a Szent- péteri kapuban a vaiosi szo­ciális otthon lakói. Az öre­gek ünnepi hete alkalmából tegnap az őket patronáló szocialista brigádok látoga­tását várták. A gondozottak műsora fogadta a vendége­ket (kipróbálták már ezt a műsort vendégszereplőként Nyíregyházán és Debrecen­ben is), apró. házilag készí­tett ajándékok fogádták a vendégeket. ■ ■ — Többet jönnek ők hoz­zám. mint az egesz rokon­ság ... — Ügy érzem, hogy vala­mennyi a lányom lehetne. Ezt a sálat hozták most. Nem kell nekem, megadnak itt mindent, de melegít már az is, hogy adták ... Szilvási Lajos, a szociális otthon igazgatója mondta, a szocialista brigádok köszön­tésekor : — Hadd mondom el. hogy a mi kapunk egyik szara el­kopott. Megcsináltatjuk. Kopjon el egy hónap múlva megint. Üjra megcsináltat­juk, mert sokan nyitottak ránk... Az otthon lakóit, az öre­gek napközi otthonainak tag­jait 1976-ban 210 kollektíva patronálta. Katszáztíz tele­fonszáma volt az otthon igazgatójának, ha segítséget kellett kérnie. Kétszáztíz idős. munkába fáradt ember várt minden ünnepen láto­gatókat. Akit a rokon elfe­lejtett, azt a brigádok meg­tanították újra örülni az embereknek. A brigádok tnegtanulták szeretni őket, még akkor is. ha nem min denkit lehet egyformán sze retní. akkor is. ha a kor. a betegségek türelmetlenné tették a patronáltat, ha eh­hez az emberhez méltó se­gítséghez az átlagosnál na­gyobb türelem kellett. A kapu fél szárnya elko­pott? A kapu másik szár­nyát se bánnánk. a ■ Mint mindig ilyenkor, volt műsor is. A házigazdák ké­szültek rá hónapokon át. — Voltunk már a műsor­ral Debrecenben. Nyíregy­házán, megyünk. így ígérték Hajdúszoboszlóra is ... Az öregek hetének rendez­vényein fellépett itt Miskol­con a nyíregyházi és a deb­receni. a hajdűszoboszlói szo­ciális otthon kultúrcsoportja is. S ahogyan nálunk termé­szetes már az öregek heté­nek rendezvénysorozata, úgv idén az első ünnepi hét után természetessé lesz ez Nyír­egyházán is. Mondjam? Ne mondjam? Valami óriásian szép dolog történik akkor, amikor az idős, életbe fáradt emberek újra megtanulnak tervezni, szeretni, hinni, várni ... Szép volt a tegnapi dél­után. Az otthon lakói külön­ben szombaton a hozzátar­tozók látogatását várják. Jó lenne azt hinni, hogy akkor is sokan leszünk, hogy kevés idős ember lesz. aki hiába vár. B. G. Bodovicsék lakásában tel­jes a felfordulás, a háromta­gú család (egy 10 éves kis­lányuk van még otthon) a kisszobában húzta meg ma­gát. Ezeket a körülményeket azonban még elintézhetnénk azzal, hogy a tatarozás ter­mészetes velejárói. A telje­sen átázott mennyezet és a falak között uralkodó der­mesztő hideg azonban arra utal. hogy itt az elkerülhetet­lennél lényegesen több tor­túrát kell elszenvedniük a lakóknak. E véleményt meg­erősítette az egyik szomszéd- asszony, Horváth Jánosáé es Molnár Imréné házfelügyelő is. Mint kik dolgukat jól végezték A beázás oka az, hogy a Miskolci Építőipari Vállalat emberei (e vállalat végzi a felújítást, a MIK megbízásá­ból) a múlt héten leszedték a tetőt, aztán — mint kik dol­gukat jól végezték — elvo­nultak szabad szombatot tar­tani. Az időjárás persze nem alkalmazkodott a munkarend­hez és az emeleten levő ösz- szes lakás mennyezetéről zu­hogott a víz. De úgy ám, hogy — mint Bodovics Fe- rencné elmondta — vödörrel kellett kihordani a lakásból. A MIK műszaki ellenőre éppen akkor toppant be az épületbe, amikor a panaszko­dó asszonyokkal kupaktaná­csot tartottunk. Közölte, hogy ő nem nyilatkozhat. De any- nyit azért elismert, hogy ha a tető leszedése után fóliá­val vagy kátránypapírral bo­rították volna be a padláste­ret, akkor nem áztak volna az otthonok. „De ki tudhat­ta előre, hogy esni fog?” — e kérdéssel zárta fejtegetését. Megtérítik a kárt Nerrt kell ahhoz meteoro­lógusnak lenni, hogy az em­ber tudja: ősszel gyakran esik. Pénteken egyébként már lógott az eső lába és az elő­rejelzések is csapadékos idő­járást ígértek. A szóban for­gó műszak: ellenőr egyébként 18-án. azaz hétfőn már ki­fogást emelt a beázás miatt, és minden felelősséget áthá­rított az építőkre. (Bizonyítja az építési napló 19-én kelt bejegyzése.) Sajnos, a lakók körülményein ez mit sem ja­vít. Beszéltem a MIK egyik illetékes vezetőjével is. Azt mondta, hogy ha a beázás kárt tett a bútorokban, akkor a lakók beadványban kérhe­tik a kár megtérítését. A be­ázás nyomait természetesen eltüntetik, hiszen a lakáso­kat egyébként is újrafesle- nék. A következő kérdés az te­het, hogy miért az őszi hóna­pokra ütemeznek olyan fel­újítást. meiy — rendes kö­rülmények között is — sok kényelmetlenséggel jár. Nos, ,nem erre az évszakra tervez­ték a felújítást, a munkát augusztus 31-ig be kellett volna fejezni. A Miskolci Építőipari Vállalat azonban határidő-módosítást kért es kapott október 31-re. Hogy ezt sem tudják betartani, az máris látható. És a munkák elhúzódása sajnálatos tény. akkor is, ha — mint a MIK központjában közölték — az építők indokait el lehet fo­gadni. Nem tudtak csempét szerezni Hidegre fordult az idő. és a lakásokban eddig nem volt kályha. Miért? Azért, mert a vaskályhákat cserépkályhá­ra akarták kicserélni, októ­ber 5-én azonban azt közöl­te az ingatlankezelővel a ké­ményseprő vállalat, hogy a csempéket minden igyekeze­te ellenére sem tudta besze­rezni. Ezért a régi vaskály­hák helyett e hét csütörtö­kén szállítottak Perecesre újakat. Majd ha kerül va­lahonnan csempe, pótlólag összerakják a cserépkályhá­kat. Nem kétséges, hogy a ké­ményseprő vállalat is elfo­gadható indokokat tud fel­hozni mentségére. Azt vi­szont nehéz megérteni, hogy miért csak október elején de­rült ki a cseréphiánv. hiszen augusztus 31-ig teljesen be kellett volna fejezni a felújí­tást. Ha korábban „ébred­nek”. akkor átmenetileg sem maradtak volna fűtőalkalma­tosság nélkül a családok. Kevés a szükséglakás A legjobb az lelt volna, ha a felújítás idejére ki tudják költöztetni a családokat. A MIK rendelkezésére álló 58 szükséglakás azonban foglalt. (Ezekbe költöztették például a Szemere utca 20. szám alatti ház lakóit, ahol hasonló munkálatokat végeznek.) A perecesi családok keserves körülményei ismét arra fi­gyelmeztetnek. hogy lényege­sen több cserelakásra lenne szükség. És persze tervsze­rűbb. gondosabb munkára .s! Mert a közköltségen újjászü­lető lakások bérlőinek addig is élni. Pihenni kell. amíg otthonuk elkészül. (bckes) A hűvösebb idő beálltával ismét megnövekedett a for­galom az Észak-magyaror­szági Tüzelőszer- és Épitö- anyag-kereskedelrm Vállalat telephelyem. , A Borsod. He­ves és Nóerád megye lakos­ságát ellátó vállalat központ­jában elmondották, hogy lei­készültek a nagyobb forga­lomra. s tüzelőanyagból egvik telepükön sincs hiány. (Igaz, brikettből lehetne több is.) Gondot jelent továbbra ’s egyes épitőioari termékek hiánya. A hazai gvárak és az importszálutások lemaradása miatt gyakran hiánycikk a cement. Hasonlóan a hiány - cikklistán szerepel a kismé­retű tégla amelvböl tovább­ra sem kapnak elegendő mennyiséget. Esvébként most a legtöbben a padló- és fal­burkoló anyagokat, a tetőfe­dő anyagokat, valamint a le- folyócsöveket keresik. Kicsik és nagyok Beszélik útón-útfélen, otthon és mun­kahelyen. sajnálkozva és felháborodot­tan a tegnapelőtti „Kék fény” műsorá­ban látott gyermeksorsokat. Jók vagyunk mi emberek! Jók, ami­kor már ítélni, elítélni kell. Emlékszem: későn este indultunk a szerkesztőségből, úttalan utakon, egy délután leégett tanyához. Kél, már ko­rán reggel magára hagyott kisgyerek égett bent a szoba-konyhás tanyasi melléképületben, ahol az anyjuk lefüg­gönyözött obiak mögött, égő lámpával hagyta magukra őket, mert fodrászhoz kellett mennie, s onnan egy férfiisme­rősével moziba készült. Kétéves volt a nagyobbik gyerek. A dívány alá mene­kült a fűztől, ahová korábban a napon­kénti verések elöl bújt... Szomszédok mondták el a tűz után, hogy a két gyereknek már korábban is ők adtak enni, mert az anyjuktól éhen is pusztulhattak volna. — Tudtuk, hogy elöbb-utóbb elemész­ti az ártatlanokat —bólogattak a fekeie- kendös nénikék. — Mi semmit sem tudunk — mond­ták valamivel korábban a szociálpoliti­kái előadónak, amikor a gyerekek meg éltek, de az állam már aggódni kezdett a kicsikért. Az anyát elitélte a bíróság. Sokszor elkésünk mi a jósaggal. A te­levízió riportjai megrázó erővel hatol­lak. Mondják: — Én a legsúlyosabb büntetésre ítél­nem a gyermeke gyilkosát védő anyát... — Milyen édesanya az? — El sem hiszem, hogy ilyen embe­rek is vannak. Börtönben a helyük ... Igazuk van. de mindezt a szomszédok is csak a felderített tragédia után mond­ják ... Korábbi példám Szolnok megyéből való. Am Iá sunk közelebbit. Nem a félelembe, az iszonyatba sá­padtam bele. Rendőrök voltak körülöt­tem, hat ■ gyereket vittünk a kórházba. A gyerekek ázóta allami gondozásban vannak. Az anyát elítélte a bíróság. Emlékszem, a szomszédok kerítés felé tolakodó fejére, de az izgatott sopánko- dásúkra is: — Tudtuk, hogy ez lesz a vége. Hat éve tudjuk ... — Régen, már a második gyerek szü­letésekor ezt kellett volna ... Emlékszem a nagyapa eszelős üvölté­sére: — Nem adom a gyermekeimet! Ismerem a gyerekek kórházi jelenté­sét: csökkent értelmi képességűek, ve­resek, éhezések, tisztátalanság nyomorí­totta őket. A bíróság az ifjúság elleni bűntett vétkében marasztalta el az anyát, s ez­után ítélt a közvélemény. Hogy eddio ériünk, egy védőnő bejelentése kellett. Bármelyik szomszéd megkereshette vol­na a tanács szociálpolitikai osztályát, anélkül, hogy ö szerepelt volna az ügy­ben. megindult volna a vizsgálat mar korábban. S talán nem született volna minden évben egy sérült gyerek . .. A televízió riportjában felháborító volt a gyilkosok (így írom, többesszám­ban!) közömbösségé, erkölcsi tompult­sága. Ez témánkká lett, erről beszélünk, ez szorongó rossz érzést és haragot ka­var bennünk. Hang olyan Veszélyezte­tett kisgyerek él még. akiről csak a szomszédok tudjál: hogy veszélyeztetett, hány olyan család, ahol tragédiának kell történnie ahhoz, hogy a társadalom ítéljen?! ítéletek helyett időben kellene szólni inkább. Hálás vagyok a televíziónak a ripor­tért, a riportodért. Halás a közvélemény megmozgatásáért, a gondolkoztatásérl és egy másik képsorért is. .4 negyedik na­pon megtalált húszhónapos kisember történetéért. Hálás a katonáknak, a ma­gyar és szovjet khskatonáknak, a mun­kásöröknek, mindenkinek, aki kereste azt a kisgyereket. Igen, nekünk ugyanis ok legalább ennyit érnek. Mindegyikük. Az az átfé­sült kukoricás képletesen az egész tár­sadalmunk lehetne, s ha keresnénk eb­ben, biztosan találnánk megmenthetö- ket... Mi. emberek nem vagyunk rosz- szak. Csak időben kellene jobbnak len­nünk. BARTHA GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents