Déli Hírlap, 1976. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-07 / 83. szám

A DH várospolitikai fóruma i — Betartjuk. Különben is: az egyik legügyesebb legelöl, a másik leghátul megy... — Ütravaló? — Van... (A gyerekek elkarikáztak. Most sem szeretnék ünne­pet rontani, de ugyanezen a napon láttam kismotorver­senyt parkban, kerékpár­artistát játszótéren, tizen­Tahlko/ás Kalász Lászlóvá! Kalász Lászlót várják író —olvasó találkozóra holnap délután 5 órakor a Lenin Kohászati Művek ifjúsági klubjába. A József Attila- díjas borsodi költőt Kordos László irodalomtörténész mu­tatja be az érdeklődőknek. (Folytatás az 1. oldalról) Ha a kisáru termelők által előállított értéket a nagygaz­daságokban akarnánk meg­termeltetni, 150—160 milli­árd forintos beruházást kel­lene megvalósítani. Ezen fe­lül 750—800 ezer ember munkájának megfelelő mun­kaidőalapot is jelent ez a szektor. Ma hazánkban 1.7 millió családban 5,2 millióan foglalkoznak kis- árutermeléssel, vagyis az ország felét látják el. És korántsem csak a mező- gazdaságban dolgozókról van szó: a kisárutermelők 26 százaléka paraszt, 28 száza­léka munkás, 23 százaléka kettős foglalkozású, ugyan­csak 23 , százaléka pedig nyugdíjas! Borsod megyében 140—150 ezer kisárutermelő gazdasá­got tartunk nyilván. A szántóterületből 15,7, a kerti területből 89,2, a gyümölcsösökből 39,6, a szőlőterületből pedig 55,2 százalékos arányban ré­szesülnek. Tavaly Borsod kisáruterme- lői adták a zöldségtermelés 71, a gyümölcstermelés 62, a szőlőtermelés mintegy 60 százalékát! Emellett a fel­vásárolt vágósertés 48, a vá­gómarha 26, a tehéntej 50 százalékát is tőlük vették meg. Jól tesszük tehát, ha a korábbinál minden te­kintetben nagyobb támo­gatással segítjük a háztáji és kisegítő gazdaságok fej­lődését. Erre annál is inkább szük­ség van, mivel a kisáruter- melésben visszaesés tapasz­talható. Borsodban tavaly a bázishoz képest 10 ezer da­rabbal kevesebb szarvas- marhát adtak a kisáruter­Uj|é, a tavasz de nagyszerű!... Harmincegy család nevében érdeklődik Székely Tamás, Kun Béla út 13. szám alatti lakos: mikor látnak hozzá az épület tatarozásához? Szerinte az idei év februárja volt az utolsó határidő, azóta összepakolva várják a családok, mikor költözhetnek cserelakásba. Mielőtt választ adnánk e kérdésre — a MIK főmérnökének tájékoztatása alapján — röviden a lakásfelújítással kapcsolatos gondokról. Annál is inkább, mert a Miskolci Rádió Fórum című műsorához és szerkesz­tőségünkhöz is sok ilyen természetű kérdés, észrevétel érke­zett az utóbbi időben. A lakásfelújításhoz három dolog szükségeltetik: pénz, építőipari kapacitás és — ha a munka nagy, például fö­démcseréről is szó van — cserelakás. Vegyük sorra, megvannak-e az említett fel­tételek? Kevés a munkáskéz Csabai László, a MIK fő­mérnöke elmondta, hogy az idei évben körülbelül 60 mil­lió forintot költhetnek a ke­zelésükben levő lakások fel­újítására. Háromszáz otthont idegen kivitelezővel, 242-t pedig saját iparosaikkal ja­víttatnak meg. A felújítások volumene az utóbbi években körülbelül azonos. Azokkal a munkákkal nincs különösebb gond, — a főmérnök szerint —, melye­ket a MIK brigádjai véged­nek el. Ám a Miskolci Építő­ipari Vállalat más irányú kö­telezettségei miatt nagyón nehezen tud eleget tenni az ingatlankezelő megrendelé­seinek. * Mint már említettük, sok esetben csak úgy végezhető el a munka, ha a lakókat ki­költöztetik — saját nyugal­muk érdekében is. Jelenleg pedig mindössze 29 cserela­kás áll a MIK rendelkezésé­re. Ez pedig igen kevés. Az idén jelentősen javul a hely­zet, mert a HCM építőinek készített 2X29 lakásos épü­leteket, melyek a rekonstruk­ció befejeztével feleslegessé váltak, odaadják ilyen célra az ingatlankezelőnek. Az első épület műszaki átadása rövi­desen le is zajlik. Az év vé­géig ugyanez történik a má­sikkal. és így összesen 87 cserelakás lesz a városban. 1975-re tervezték Ezek után térjünk vissza a Kun Béla u. 13. szám alatti ház lakóinak a kérdésére. A főmérnök elmondta, hogy a szóban forgó ház felújítását eredetileg 1975-re tervezték. Mivel azonban kiderült, hogy födémcserére is szükség lesz, gondoskodni kellett volna a családok kiköltöztetéséről. Erre a már említett okok mi­att nem volt mód. Az idei évre halasztották a munkát, azaz nem tudták biztosítani a munkaterületet a Miskol­ci Építőipari Vállalatnak a szerződés szerinti határidőre. Üjabb tárgyalást kellett te­hát kezdeni az építőkkel, mi­korra tudják elvállalni a fel­újítást. A megbeszélések még nem zárultak le, így Csabai László is csak azt tudta ígér­ni, hogy a MIK mindent el­követ annak érdekében, hogy még az idén sorra kerüljön a Kun Béla út 13. szám alat­ti épület. „Jól értesült” lakók Azt viszont nem értette a főmérnök, miért várják — Székely Tamás levele sze­rint— összepakolva a lakók a költözést. A dolgok rendje ugyanis az, hogy amikor már biztos a határidő, lakógyű­lést hívnak össze, és minden­kinek pontosan megmondják, mikor költözhet, hova köl­tözhet. E gyűlés általában két héttel előzi meg a mun­kálatokat. Ilyen lakógyűlést Csabai László tudomása sze­rint még nem hivtak össze á szóban forgó házban, tehát csak néhány ember „jólérte- sültsége” magyarázhatja, hogy a kelletténél jóval hamarabb összepakoltak a lakók. A közeli napokban választ adunk — a MIK vezetőségé­nek segítségével — több ha­sonló kérdésre. Például ar­ra, hogy mikor lesz kész a Széchenyi út 64. sz. alatti épület függőfolyosója, amit — az egyik lakó levele sze­rint — már két évvel ezelőtt f elállványozt ak. BÉKÉS DEZSŐ melók, a sertésállományuk egyharmadával csökkent. Ennek oka többek között ab­ban keresendő, hogy a nagy­üzemek, a felvásárlók és a helyi tanácsok korántsem törődnek velük olyan mértékben, mint ahogyan azt a termelésben elfoglalt szerepük megkí­vánta volna. Ezen a szemléleten változ­tatni kell! Előadása további részében dr. Havasi Béla rámutatott, hogy a közelmúltban hozott kormányhatározatok alapján milyen szerepük van a ház­táji és kisegítő gazdaságok fejlesztésében a termelőszö­vetkezeteknek, az állami gaz­daságoknak, az áfész-eknek, a hús- és gabonaipari, vala­mint a tejipari vállalatok nak, az Agrokonzumnak, az Agrokernek. Az előadást vi­ta követte. Ny. I. # Saját beruházásból, még 1965-ben építették a Hejőcsabai Cement- és Mészmü mészüzemét. A magyar tervek alapján, hazai gépekkel fölszerelt üzem évi termelése 110 ezer tonna. Az idei év első három hónapjában termelési tervüket már 3000 tonnával túlteljesítették. (Solymos László felvétele) Laposacél a Szovjetunióba Szovjet megrendelésre új méretű laposacél hengerlését kezdték meg az elmúlt hó­nap végén a Lenin Kohásza­ti Művek nemesacél-henger­művében. A finomsoron már a próbagyártás során is ki­emelkedő eredményeket ér­tek el a hengerészek — az első napon 345 tonnát hen­gereltek —, s ezt a munka­lendületet csak fokozták az üzemszerű termelés során. Legutóbb 40 tonnával szár­nyalták túl a legjobbnak szá­mító eredményt, így a való­színűség szerint a vártnál hamarabb végzik el a Szov­jetunióba szállítandó lapos- acei Mhengerlését Ki a szabadba! Ott lesz a ffitárversenyen (Tudósítónktól) Holnap és holnapután Vá­cott rendezik meg az orszá­gos gitárversenyt. Borsod megyét Varga Ágnes, a Le- ninvárosi Állami Zeneiskola gitárszakos növendéke képvi­seli. Szereplését nagy érdek­lődés előzi meg a Tisza-parti vegyészvárosban. Rajtakaptam magam, högy a régi buta dalocskát fü­tyültem: „Ujjé, a Ligetben nagyszerű ..Hamisan fü­tyültem, de hittel, mert át­írták előttem a képek a dalt: a szünet, a tavasz, a fény, a meleg a nagyszerű. A képek: — Van ebben a tóban hal,-fiúk? —: Azt tetszik gondolni, hogy a hal a fontos? Ügy süt a nap, hogy egy lavór­ban is elhorgászna az em­ber ... Képünk Miskolc-Tapolcán, a tó partján készült. Csak a teljes igazságért: a fiúk fog­tak halat, akváriumba va­lót, s le is bámulták köz­ben. — Hogy télik a szünet? — így, de nagyon jól... (Vasárnap különben már látták az első víz-kóstolga- tókat is a He jő partján. Fürdőruhában és a vízben. Ha a jó idő tart, de ha visszajön is: minden víz hűsölni, úszni csábító lesz a napokban. Nem árnyékot idézek, ha most figyelmez­tetünk minden szülőt, ha most emlékeztetünk a ta­valy tiltott helyen fürdők Ezen a kedven az se ront, ha mi, idősebbek is elkezd­jük, ha velük megyünk, ha visszük őket, ha egy kicsit hozzájuk kölykösödünk. Ez egy-egy nap szabadságot, egy kis fáradtságot is megér. (Nem ünneprontás: tegnap két magányosan csavargó, tanácstalan és fárad't gyerek­ről írtam. Milyen boldogok lettek volna ők a szüleik­kel a tavaszi csúcsforgalmat lebonyolító strandon!) (bartha—kerényi) Lakásfelújítások, cserelakásaik tragédiáira.) — Hova ? Honnan ? — Innen a Gyermekvá­rosból. Túrára megyünk Ta­polcára ... — A KRESZ? Háztáji és kisegítő gazdaságok Több támogatást érdemeinek éves előzőt a papa gépko­csijában. A szünet a diáknak szabadság. Megérdemelt és szükséges, de azért ki-ki úgy engedje el most a gye­rekét, ahogyan a Gyermek- városból indulókat elenged­ték: a két legkomolyabbnak szót is kellett fogadniuk. Ujjé, a tavasz nagyszerű! Hát persze, hogy az. Fagyi és strand ízű, csupa jókedv.

Next

/
Thumbnails
Contents