Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-09 / 58. szám

Szerelik a PVC-III egységeit Kazincbarcikán jelentős szakaszához érkezett a Bor­sodi Vegyikombinát PVC— III gyárának építése. Az el­készülte után évente 150 ezer tonna műanyagot előállító nyárban az idén valamennyi üzemegységben megkezdőd­nek a szerelési munkák. A legjelentősebb munká­latok már megindultak a technológiai sorrend első fá­zisát kéoező elektrolízis­üzemben. Itt befejezték a 220 méter hosszú csőhídtartó vas­szerkezet beemelését. így március közepén a szerelők nekiláthatnak az összesen mintegy öt kilométernyi cső­vezeték-hálózat kiépítéséhez. Megkezdődött az energiaellá­tást biztosító transzformátor­ház szerelése is. ★ A jövő hét végéig beíratják az új elsőosztályos kisdiákokat. Pereg a dob, koppan a rit­mus, s ni csak: mindenki figyel. Ja kérem, nagyon közel a Marx Károly úti óvodásoknak is az iskola már. (Herényi László felvétele) A tiszta, virágos Miskolcért! Azt mondják rólunk, miskolciakról az idegenek, hogy nem szép városban élünk. Akad ugyan Miskolcnál csúnyább tele­pülés is. de milyen messze vagyunk mi Szegedtől. Debre­centől. hogy Sopronról ne is beszéljünk! Aki néhány évvel ezelőtt mondta ezt. igazat szólt. Azóta azonban sok minden történt itt, az Avas alján is. Erőre kapott a mozgalom, amely — a Hazafias Népfront Miskolc városi Bizottságának védőszárnyai alatt — „A tiszta, virágos Miskolcért!” elnevezést kapta. A városi tanács építési és közlekedési osztálya, valamint a Miskolci Kertészeti Vállalat hatékony közreműködésével tanácstagok, lakóbizottságok, szocialista brigádok fogtak össze annak érdekében, hogy szebb legyen Miskolc. S Tapolcán, a Tokai étterem, a Nép­kert, a Győri kapu környékén járva, ma már szemipel lát­ható eredményei jelentkeznek ennek a mozgalomnak. Az elmúlt héten a Hazafias Népfront Miskolc városi Bi­zottságának levelét kézbesítette a posta a tanácstagoknak. Az áll benne, hogy a HNF városunkban 1976-ban is bein­dítja A tiszta, virágos' Miskolcért! mozgalmat. A tanácsta­gokra az a feladat vár, hogy a választókörzetükhöz tartózó lakóbizottságok segítségével felmérjék: mit szeretne egy adott terület lakossága a járda mellé, az udvarra, az ablak alá ültetni. A palántát, csemetét most is a Miskolci Kerté­szeti Vállalat adja. ám a lakók feladata, hogy kiültessék azt. Ügy véljük, olyan társadalmi munka ez, amit a legtöbb mis­kolci szívesen vállal. Hiszen ki ne akarna szép. virágos kör­nyezetben élni, lakni? Bizonyosak vagyunk abban, hogy március 20-ig sok-sok igény fut be a miskolci Városgond­Hatmmc ember tétovázik Csak a hőség fogja őket nokságra. A kertészeti vállalat által biztosított növényanyag jelentős értéket képvisel. Az lenne jó, ha minél hamarabb és minél szakszerűbben kerülne földbe. S ha majd kihajt a bokor, a növény, a virág, akkor óvjuk is meg! Mert arról is sokat tudnának mesélni a kertészeti vállalatnál, hogy évente hány ezer forint értékű virágot taposnak, vágnak, törnek le Mis­kolc parkjaiban garázda emberek. Erőnktől telhetőén legyünk rajta, hogy A tiszta, viragos Miskolcért! mozgalom idővel városunk szép hagyománya iegyen. NY. L A vonat délután négykor indult a Tiszairól. Nyíregy­házán lett volna csatlakozá­sunk, de hiába futottunk, már csak a vonatunk hátsó lámpája csúfolódott velünk. Akkor valaki azt mondta: — Az lenne jó, ha leszá­molnánk valamennyien... A következő vonat két óra múlva indult, ám ahhoz már nincsen autóbuszcsatlakozás. Nyíregyházán két óránk volt a beszélgetésre. ■ ■ — Én, a saját nevemben sohase szólnék. 1958-ban magam választottam kenyér­adónak Miskolcot. Építettem én annak minden részében. Kubikos vagyok, nem nagy sor, de kell az is. Az embe­rek miatt mondom, hogy okosabb, ha leszámolunk... — Én tizennyolcadik éve vagyok a cégnél. Akkor úgy szerveztek minket, hog> min­dent ígértek. Most elvették a buszt is. Én nem tudom, hogy jó-e a vállalatnak, ha egyszeriben 40. vagy 30 em­bere ! eszámol... — Mit mondjunk magának? A BÁÉV-szállón lakunk fil­lérekért. Gépkezelő vagyok. Itt tanultam. Másféls^áz ki­lométert utaztam 18 évig minden hétvégén. Nyugdíjig maradtam volna, pedig van munka közelebb is. Már ki­kértem volna a munkaköny­vén!. de tart az isten á+'^a hűs?” — Számolja ki uram: Ami­kor itt. Penészleken, Encsen. csen. Piri csen szervezték az embereket, akkor még autó­busz hordott innen Miskol­cit. Azt elvették, de béreltek nekünk e®v buszt, hogy r falukból összeszedjen min két. V"«óroao éjszaka indul' de reggel hétre I =-5)'rjhb no-an vagyunk pVjk ej akarunk rr.pn­ni... így nem lehet doieoz­ni. Beérünk délre ... Pénte­ken hamarább jövünk. Csak Penészlekről 18 ember van, akit mo6t megnyomorítottak. A művezetők azt mondják, hogy majd ledolgozzuk a ké­ső órákat”, de ha 12 órát dolgozik valaki, az már nem olyan... Hazudik, aki azt mondja, hogy teljes munkát végez úgy az ember ... — Én kimondom, embe­rek! Legalább azt engednék meg, hogy áthelyezéssel men­jünk el. Építenek Debrecen­ben is... —Á, elvesznek az évek... Meszesén János, Kovács János, Csonka György, Sza­bó András: nem szószólók, nem valamiképpen a többi­eknél nyugtalanabb embe­rek. Ha összeszámolom, sok­szoros kiváló dolgozók, törzs- gárdatagok. Az autóbusz tör­ténete, amiért most megkese­redett bennük a világ, rövi­den így szól: a Volán Válla­lat nem tud adni tovább buszt. A munkásjárat, amely vasárnap éjszaka indult és Nyírbátorig elvitte az embe­reket. megszűnt. Eddig éj­szaka kettőkor indultak és reggel fél hatra voltak Mis­kolcon. Péntekenként dél­után névékor indultak Mis­kolcról és este nyolcra értek haza. Most 4—7 kilométeres gyalogút áll előttük minden pénteken este — Nem segít a vállalat? — Azt mondták, hogy bu6z még lenne, de gépkocsiveze­tő nincs. Közöttünk van, akinek ott a zsebében a jo­gosítvány. de hát az nem szól buszra Ha a vállalat el­küldésé tanulni .. . — Nem azt mondtuk mi, ■ogv nem akarnak segíteni, de nem szoktuk mi azt. hogy -ánk görbén nézzenek. Késve -nedvünk hétfőn, hamar jö­vünk pénteken. Viccesen mondják, de üt a szó azért. — Csak ne fogna minket annyira a hűség! Emberek. Maguk mögött 10—15 éves munkaviszony­nyal. Szakma nélkül is szak­emberek, hiszen mindent is­mernek a vállalatnál, amit ismerniük érdemes. Elége­dettek a fizetéssel, a szálló­val, a munkájukkal. — Csak annyit kérnénk, hogy ne veszne el a sok évünk, hogy áthelyezzenek. Találnának közelebb is fog­lalkozást, munkahelyet. Nem építenék Miskolcot, de épí­tenék Debrecent vagy Nyír­egyházát. Nem a nagyobb kenyér, a hűség tartja őket itt. ők úgy tudják, hogy a vál­lalat keresi a megoldást. És maradnak. Harminc régi munkás manapság nagy ér­ték. Jó, hogy ezek az embe­rek várnak. De meddig? Naoybriaédos útőri szoloilat A korábbi években megle­hetősen sok gondot okozott a KPM Miskolci Közúti Igaz­gatóságának, hogy útőreik kerékpárral, motorkerékpár­ral jártak munkába, s így sok időt elvett tőlük, amíg lakásukról a munkahelyükre értek. Az akkor 3—4 fős út­őri szolgálatot most korsze­rűsítették. A jövőben 8—10 tagú, úgynevezett nagybrigá- dos őrjáratok végzik el a megszabott tevékenységet, őket már mikrobuszokkal szállítják lakhelyükről a munkahelyre és vissza. Könnyebb a munka A fizikai munka könnyíté­sére az elmúlt években je­lentős összeget költöttek az Észak-magyarországi Áram­szolgáltató Vállalatnál. Több mint 2,5 millió forint érték­ben vásároltak különböző kisgépeket, berendezéseket, amelyek mind a dolgozók munkájának könnyítését szol­gálják. A Pedagógusok Szakszer­vezetének megyei bizottságai elkészítették idei költségve­tési tervüket: 1976-ban csak­nem 17,5 millió forinttal gaz­dálkodhatnak. A megyei bizottságok költ­ségvetésének nem egészen egyharmada jut a működé­sükkel kapcsolatos kiadások­ra; elsősorban az oktatásra és a továbbképzésre. A leg­jelentősebb kiadások szociá­lis természetűek: jelentős összegeket fordítanak példá­ul üdültetésre. A Békés me­gyeiek mátraszentlászlói üdü­lőjük felújítását tervezik, a Baranya megyeiek * püspök- szentlászlói, a Veszprém me­gyeiek pedig gézaházi turis­taházukat csinosítják. A Szabolcs és a Zala megyei bizottság — jelentős létszám­mal — külföldi csereutakat szervez. A nagycsaládos pe­dagógusok segítésére a Bács, a Borsod, a Hajdú, a Komá­rom megyei és a budapesti bizottság szán nagyobb ösz- szeget. Gazdag a kulturális prog­ram is. Művelődési otthonok, klubszobák fenntartására, tá­mogatására a Baranya és a Hajdú megyei, valamint a budapesti bizottság költség- vetésében található nagyobb tétel. / Sok helyen gondolnak az arany- és gyémántdiplomások köszöntésére, az aktívák meg- jutalmazására. tanulmányi kirándulások szervezésére, a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatainak segíté­sére. A programok megvaló­sítását a tagdíjrészesedésen kívül az Eötvös-alapi fel­ajánlások is lehetővé teszik. Ennek nagyobb részét tanul­mányi segélyekre és szociá­lis célokra használják fel. Csökkenteni akarják a selejtet Még mindig meglehetősen magas a munka- és anyag- selejt a Diósgyőri Gépgyár­ban. A munkaselejt először 1971-ben emelkedett 10 mil­lió forint fölé. s ezt az érté­ket azóta sem sikerült jelen­tősen csökkenteni. Az anvag- selejt 1973-ban csaknem ha­sonló értéket ért el. s vál­tozás itt sem sok mutatko­zik. A nagyvállalat gazdasági vezetői célul tűzték ki hogy az idén mind a munka-, mind pedig az anvagselejt mennyiségét jelentősen csök­kentik. $ A „kofa bácsi" összkomfortja B. G. Mesteriskola Házfelügyelőnk sum­ma cum laude végez­te el a házmesterisko­lát. Azóta nem kö­szön ... Vissza. Pedig azelőtt oda is ... Házmesterünk telje­sen újmódi szokáso­kat vett föl. És házi­kabátot. A pizsama fölé. A.zelőct csak at­létatrikóban mutatko­zott. És csak este. Ka­puzáráskor. A kapu­pénz miatt. Mostanában min­denkinek kulcsa van. Mostanában a ház­mester délután négy­kor zár. Kezdetben arra gondoltam, hogy meghibbant, de bo­lond ember nem tud mindennap más zár­kombinációt szerelni az ajtóra ... Mert ezt tette. Hiába volt kul­csom. Végül már ygy éreztem magam, ami­kor megálltam a kapu előtt, mint aki utazik, a villamoson. Egy ieggyel, illetve egy kulccsal csak egyszer lehet.. . Volt úgy. hogy egy­szer sem. Állok az ajtó előtt. A kulcs nem nyitja. /4 mester az üvegen at röhög ... — Enged­jen ue: — MuíaíOin... a Kajorintosí. meszel. a nezevei. a szájúval azt mono.ja: nan te­net. Csengessen'. U nem nyitja ki kopog­tatásra. Nyomom. A csengőt. A nazmester nem mozadi. mi tesz? ur- romat piszére nyomja az üveg. A mester is urrlapuo gyakorlatba kezd. Nézzük egymusi. tsozeírol. j arkassze- met nezek. Ear kas uszkárnak hívják. Le ronda pofája van. — Nyissa ki! — li­hegem az üvegen át a bajuszára. Próbálom összeakasztani. Kár, hogy nincs bajuszom. — Nem hallja a csen­gőt?! — Nem hallhatom. Nem vagyok otthon... — mondja a mester, s ebből rögtön tudtam, hogy jól kitaniiották. Telefonáltam a tűz­oltóknak. Mondom: tűz van! Kulcs nincs! Jöttek. Sziréna, vörös kakas, sugárvetö. To­lólétra ki, én be. Az ablakon. Üvegestől, tűzoltástól. — Mit locsoljak? — kérdezte türelmetle­nül, mert tele volt a tartálya. Szorult hely­zetben az ember talá­lékony. — Locsolja meg a virágokat! Locsolta. Nagyon kellett neki .. Bcázott a plafon. A földszin­ten. Lent lakik a ház­mester ... De följött. Mondta, hogy beázott, és különben is: hol­nap ciánoznak. Egy hétre költözzek el. minden holmimat vi­gyem le a pincébe, az ablakokat deszkázzam be, áztassam le a ta­pétát. húzzak kesztyűt a kilincsekre, a kádat fessem zöld-fehérre, mert ő Fradi-drukker és szedjem föl a par­kettát, mert szú-men- tesités is lesz ... Hagytam. Hadd mondja. A bosszú hi­degen jó. Amikor ki­fogyott a szuszból, ak­kor szép szelíden áll- csúcson vágtam. Rosz- szulesett és rosszul esett. A szekrénybe Fájt neki. Nyolc na­pon túl... Eszméletvesztés előtt még hozzámvágott egy sámfát. De elha­joltam. Mögöttem a tükör ... Volt. Most mi lesz? Az öreg maródi. vice nincs, létszámstop van. A bíróság két­havi szigorított ház­mesterségre ítélt. Fel­lebbeztem. Az ingat­lankezelőhöz. örültek neki. Súlyosbították. Életfogytiglan. így aztán én lettem a házfelügyelő. És be­iratkoztam a mester- iskolára ... Néhány rosszmájú lakó sze­rint újmódi szokáso­kat vettem föl. És há­zikabátot. De csak munkaidőben. Amikor ajtót nyitok. Délután négytől. Az ajtóra persze új zárat sze­reltem ... Tegnap va­laki kihívta a tűzoltó­kat. Beázott, fölmen­tem. A lakó molesz­tált. Nyolc napon túl.., Most a kórházban vagyok. Fogadom a látogatókat, a házbe­lieket. Az új házfel­ügyelőről azt mond- iák, hogy amióta be­iratkozott a mester- iskolára. azóta újmó­di szokásokat vesz föl. És házikabátot... (brackó) Az oktatástól az üdülésig A pÉgips-szaksznet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents