Déli Hírlap, 1976. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-04 / 29. szám
WW Öreg fiúk magukról, s a labdarúgásról tr paa ii m (11 Dózsa, TBSC] A szombati rajt előtt Erőfelmérés Baján Titi — nem tudnám megmondani, honnan e név — egyszer, s mindenkorra bekerült az élvonalba, hiszen nehéz lesz őt a válogatottak örök ranglistájának élmezőnyéből kiszorítani. Hatvan- kétszer volt válogatni», s most 37 éves. Szinte mindig az Ü. Dózsában játszott, az utolsó ..igazi” bajnoki évét azonban Tatabányán töltötte. Mit csinál jelenleg? — A BM-nél vagyok főállásban, s másodállásban az Újpest ifi II. csapatát ed- zem. Januárban Várhidinak is segítettem a felkészülés vezetésében. És járok a TF labdarúgó-szakágára. — Jobban is tudná szolgálni a magyar labdarúgás ügyét? — Hát, ha főállásba» csinálnám ... — Nemcsak az edzői munkára gondolok. — Mindenesetre tanulnom! kell... de volna ambícióm. Bár nehéz a kérdésre válaszolni. A pályán eltöltött 20 év alatt sok olyat megtanul, tam, aminek hasznát vehet- ném, illetve vehetnék. — A kérgest egyébként azért tettem fel, mert az az érzésem, hogy a közelmúlt válogatott játékosaiban sokkal több tapasztalat halmozódott fel, mint amennyit ma hasznosítanak belőle — a labdarúgásért . . . Am beszéljünk arról, hogy bár az MLSZ az utóbbi időben minden szükséges feltételt megteremtett ahhoz, hogy a magyar labdarúgás jó tempóban mozduljon el a mélypontról, ez a kimozdulás lassú. Mi ennek az oka? — Rengeteg tényezőnek kellene egyszerre „bejönnie”. Szerintem a javulást egyelőre csak a „luxemburgi” csapatokhoz kellene mérni, s úgy kellene megválasztani az ellenfeleket, hogy egy-egy vereség ne okozzon megtorpanást. így, fokozatosan lehetne előbbre lépni. Véleményem szerint egy vagy két csapatra kellene építeni a válogatottat, mert most nem vagyunk olyan „gazdagok”, hogy elfecsérelhetnénk, szétszórhatnánk a meglevő tehetségeket. Sok ország példáját említhetném. Van két-három csapat, amelyik rendszeresen küzd a bajnokságért, a többi nyolctíz ponttal le van maradva, de ezekben mindig együtt * játszhat egy válogatott csatársor, védelem. Ez így volt nálunk a Honvéd és az Pcíonok tél őréig Majdnem kiállítási csúcsot hozott a Quebec No-diejues—Indianapolis Racers észak-amerikai profiligába tartozó jégkoróng- bajnoki mérkőzés, amely teljes joggal érdemli ki az „összecsapás” jelzőt is. Történt ugyanis, rogy a hazai 'k 3:0-ás vezetéknél az indianapolisiak szépítő gólját a befejező harmadban nem adták meg a bírók. A vendégek ezt sérelmezték, és nemtetszésük kifejezéseként 34 percig tartó verekedést kezdeményeztek! A pankrátorokat is megszégyenítő pofonok és ütések — a jelentések szerint — osztatlan közönségsikert arattak. A játékvezetők persze másként értékelték az eseményeket, a két „jégcselgán- csozó” csapat játékosait összesen 184 perces büntetéssel sújtották. Az UPI hírügynökség megjegyzi, hogy a kényszerpihenőként kiosztott percek száma csak öttel kevesebb a külön nyilvántartásban vezetett kiállítási csúcsnál! . . . A nyugalom végül helyreállt, s a Quebec 3:2- re győzött. apróhirdetés ■ Uriwíi • . • . -• •.-''iái alias Munkásokat alkalmazunk az alábbi munkakörökben: takarító, autószerelő, karosszérialakatos, autóvillamossági szerelő, villanyszerelő és segédmunkás. Tájékoztatást az ÉMÁSZ üzemigazgatóság munkaügyi csoportja ad, Miskolc, Patak u. 7. szám. Felvételre keresünk raktárost acélszerkezeti üzemünkbe. Jelentkezés: személyesen „Hőtecli- nika” Építő és Szigetelő Vállalat, Miskolc III., Felsőszinva u. 73., főépítésvezetőjénél, vagy üzemvezetőjénél. MTK idején, de így volt a Real Madridnál, a Barcelonánál, a Feyenoordnál, az Ajaxnál stb. is. Ha válogatottjaink „éjjel nappal” egymás mellett játszanának, akkor kijönne az a bizonyos plusz. Ha már egymás gondolatát is ismerik. Mert az már három méter fór! így volt nálunk, amikor a Bene —Dunai II.—Göröcs hármas játszott. Rendszerint csak az volt á kérdés: berúgják-e vagy sem? — Taktikához keli csapatot, vagy csapathoz taktikát keresni? — A játékosok adottságé, hoz kell a taktikát alkalmazni. Ha nincs tudás, nem sokat ér a jó taktika. — Miért nincs mostanában ,,54-es”, vagy „62-es” csapatunk, hiszen a „chileiekben’* is benne volt a döntő! — Akkor nagy balszerencsénk volt, mert amit Schro- iff védett! Most? Vagy az ellenfelek nőtték fel hozzánk, s ezt mi nem akarjuk beismerni (itt látom a legnagyobb hibát), vagy lemaradtunk. De a „beismeréssel” mindenképpen baj van, különösen a közönségnél! Tudomásul kell venni, hogy most „ez van”! Ha nem fognánk fel ilyen tragikusan a helyzetet, a kimozdulás is könnyebb lenne. Miért? A cseheknél is volt válság, az angoloknál, az NDK-nál, a szovjeteknél is — és kijöttek belőle. A szovjetek például a Kijevvel ragyogóan megoldották a problémát, a Dinamó nemzetközi klasszis! Amikor ml voltunk nagyok, Vlagyimir Jengibarjan, a közelmúlt nagy hírű olimpiai és Európa-bajnok ökölvívója félti az USA-ban meghirdetett női ökölvívó-mérkőzés résztvevőit. — Ahogy hallottam — mondta Jengibarjan i —, a nők különleges, bőrből és alumíniumból készült öltözékben lépnek majd szorí- tóba. Ez azonban nem sportA „Focifarsang” izzó légköréről ezúttal szó sem volt, pedig teremfoci-torna zajlott a sportcsarnok küzdőterén. A lelátót ugyan szép számmal „megszállták” most is a sportág kedvelői, ám azok — talán félszáz kivételtől eltekintve — csupa diákok voltak. A miskolci szakmunkásképző intézetek tanulói figyelték hangos tetszésnyilvánítás közepette tanáraik „tili-toliját”, a felnőttek legtöbbje pedig kollégáik csetlését-botlását kísérte hangos derűvel. Mert „legszebb öröm...” A szakmunkásképzők pedagógusaiból alakított négy csapat tornája egyébként igen békés körülmények köaz ötvenes évek elején, mi is így csináltuk. — A miskolci teremtornán tizenöt egykori neves válogatott vett részt, a közeli és régebbi múlt nemzetközi hírű kiválóságai. Miért nem működik egyikük sem edzőként az élvonalban — vagy szakvezetőként (Albertet nem szá- mitva) ? — Talán a fiatalsággal lehet magyarázni, de nálunk van egy rossz beidegződés is, hogy nemigen fogadják el rögtön az embert. Tanulóidő természetesen itt is kell, de talán nem annyi... Persze, akad olyan is, aki korábbi nívójához képest itt nem találja meg a számítását. És: joggal érzik néhányan, hogy többet tudnak, mint az ifiszintű munka. Én is úgy érzem. — Ott leszünk Argentínában? — Nehezen lehet erre válaszolni. Mint említettem, a kijevi csapat nagyon jó, s addig még jobban össze fog rázódni. Arról nem is beszélve, hogy tőlünk már nem is nagyon félnek, s ez számukra nagy előny ... — Ki várható a szezon végén a bajnokság első helyére? — Kétségtelen, hogy a Fradinak van előnye, s a Dózsának bejött most a Har- sányi—Horváth „dolog” is. Sokat jelenthet a rangadó kimenetele. Ha esetleg a Dózsa meg tudná a Fradit verni, akkor bajnok Is lehetne. — Igaz-e, hogy nem kifejezetten az „öregedés” volt az oka, hogy pályafutásodat nem a Dózsában, hanem Tatabányán fejezted be? — Kovács Imre odajött edzőnek, s kerek perec abba akarták hagyatni velem a játékot. Én még úgy éreztem, tudtam volna játszani. Kértem egy évet. legyek még ott 14. emberként, de azt mondták, abba kell hagynom. Harmickét éves voltam, s eldöntöttem, nem adom meg könnyen magam. Egy évig jól ment — a rang_ listán harmadik voltam —, de azután kiújult a sérülésem. Végleg. Egy évet azonban még a Dózsában is eljátszottam volna. Akár csereként is, mondjuk: „taktikai” emberként. . . HORVÁTH KÁLMÁN esemény lesz, hanem cirkusz! Másfél évtizedet töltöttem a szorítóban, 285 mérkőzést vívtam, tenát nagyon jól tudom, milyen érzékeny és erős ütéseket osztogatnak a küzdő felek egymásnak. Azt üzenem a mérkőzésre készülő nőknek: ne csinálják ezt! Az ökölvívás nem nőknek való! zott zajlott, amit tanúsít az is, hogy a hat találkozó közül négy (!) végződött döntetlen eredménnyel. Emlegették is a nézők, sűrűn azt a bizonyos téli ruhadarabot, pedig csak az erővel „takarékoskodtak” az együttesek tagjai. No, persze, hosszú hónapok múlva jön még csak az év vége!... Azt azért már most sikerült eldönteniük, hogy a teremben a 104-esek fociznak a legjobban. Igaz, csak 50 százalékos teljesítményt nyújtották, de ez is elegendő volt a tornagyőztesi cím megszerzéséhez, melyet jobb gólkülönbséggel hódítottak el a 100-asok elől. A harmadik helyen a 101-es gárda végzett, míg a negyedik helyet A Baján rendezett Dánffy kosárlabda emléktorna eredményei köztudottak — ötödik lett a nyolc csapatos mezőnyben a MEAFC —, de a sportág miskolci hívei a „lényegre” — az egyetemis. ta együttes „erőfelmérő” jellegű teljesítményére — kíváncsiak most elsősorban. — Jól jött nekünk a bajnoki rajt előtt ez a torna — foglalta össze a tapasztala-1 tokát Szaniszló Sándor, a MEAFC technikai vezetője —, mert több kérdésre is választ adott. Játékosainknak hozzá kell edződniük a keményebb védekezéshez, az emberfogás elleni támadójáték megfontoltabb építéséhez, s főként ahhoz, hogy a mérkőzéseken egy másodpercre sem szabad „kiengedni”! Jó volt azért is, hogy rájöjjenek a fiúk: milyen komoly hiba a „nagy nevek” túlzott tisztelete. Első két ellenfelünk például lényegében emiatt „szórt meg” annyira bennünket. Amikor játékosaink levetkőzték elfogódottságukat, s nagyobb erőbedobással és bátorsággal kosaraztak; jöttek a jobb eredmények is. A „nagy” Csepel elleni rajtot mindenesetre nyugodtabban várjuk, s szeretnénk őket is megszorongatni! M. Gy. OVI—B. Volán 6:0 (1:0) Amikor az első — múlt hét eleji — mérkőzésszerű edzésen a DVTK hat gólt kapott az NB III-as Pénzügyőrtől, sokan szörnyűl- ködni. kezdtek: alapozás ide, alapozás oda, a Diósgyőr ezt azért mégsem engedhette volna meg magának. Természetesen nem tettek különbséget az edzőmérkőzés és a mérkőzésszerű edzés között. És eszükbe sem jutott, fiogy az alapozás alatt mennyire el lehet szokni a labdás játéktól. Mégis azt mondanánk, hogy annak a 0:6-nak éppúgy nincs jelentősége — nem jelenthet presztízskérdést —, mint ahogy nincs a tegnapi 6:0-nak sem, bár ezen eredmény hallatára senki sem fogja felütni a fejét, még a Volán szurkolói sem. NB I— NB III, és kész... A 0:6-tól a 6:0-ig azonban másfél hét telt el, egyre javuló játékkal, s az eredmény azért jelzi, hogy a fiúknak egyre jobban eszükbe jut: mit is kell csinálni a labdával. A tegnapi — a mai, debreceni FK-találkozó előtti utolsó — edzőmérkőzésen a B. Volán volt az ellenfél, s a gólokat Horváth A. (11-es- ből), Oláh, Koleszárik, Fekete, Tatár és Kiss szerezték. h. a 114^es együttes „harcolta” ki magának. ,övék lett viszont a legsportszerűbb csapatot megillető tiszteletdíj! A legtöbb gólt Török Gyula (101. sz. ITSK) lőtte, a legkevesebbet pedig Körösi Sándor (ugyancsak a 101-es- ből) kapta. A legjobb mezőnyjátékosnak Orbán Mihályt (100. sz. ITSK) minősítette az igen szigorú versenybíróság. Végül az eredmények; 104. sz. MŰM—114. SZ. MŰM 4:1, 104. sz. MŰM—101. sz. MŰM 2:2 (büntetők után 3:2), 100. sz. MŰM— 104. sz. MŰM 3:3 (büntetők után 4:3), 100. sz. MŰM—114. sz. MŰM 2:2 (büntetők után 3:2), 101. SZ. MŰM—100. sz. i MŰM 2:2 (büntetők után 7:6), 101. sz. MŰM—114. sz. MŰM 2:1. M. Gy. Jengibarjan a női ökölvívásról Tanárok teremfocija Róma és a bűnözés Az „örök város” hamarosan a bűnözés városává válik — olyanná, mint amilyen az időszámításunk előtti legzűrzavarosabb időkben volt az ókori római köztársaság. Walter del Giudice. a római főállamügyész az amerikai AP hírügynökségnek adott interjújában sötét képet festett a város egyetlen esztendő alatt — 1974 és 1975 októbere között — felmért -kriminalitásáról. Elmondta, hogy a szóban forgó időszakban 600 ezer bűncselekményt követtek el Rómában. 271 ezer elkövetett bűncselekmény tettese ismeretlen maradt. Összesen 250 ezer bűncselekmény volt lopás. Disznótor (Solymos felv.) r Elve eltemetve Nem mindennapi „világcsúcsot” állított fel egy fla- mand „fakír”: 107 napot töltött élve eltemetve. Robic Deporter koporsóját a múlt év október 18-án pecsételte le hivatalosan egy közjegyző a belgiumi Alveringem- ben és vasárnap nyitották fel ismét — ez új rekordot jelent. Depoorter saját lábán ment fel az emelvényre, hogy köszöntse a „feltámadására” összeseregletteket. A világ legkisebb könyve A Moszkvában a múlt ősszel megrendezett „Könyv ’75” című nemzetközi kiállítás slágere az a „Kobzos” című verseskötet volt, amely Tárász Sevcsenkó- nak, a múlt században élt híres ukrán költőnek a költeményeit tartalmazza. A könyv, Nyikolaj Szjadrisztii ukrán mikrominiatűris- ta alkotása; 0,6 négy- zetmilliméter nagyságú. A méret érzékeltetésére : egy gyufafejen hét, egy mákszemben pedig három ilyen kötet helyezhető el. Szjatírisztiinak ez volt az első kirándulása a „könyv- nyomtatás” területére. Eddig „csupán” áfonyamagra vésett domborműveivel, gabonaszemre festett akvarell- jeivel és a mákszemnél hússzor kisebb, működő viljamos motorjaival dicsekedhetett. A mikroszkopikus nagyság ellenére a kötetben eredeti formájukban szerepelnek Sevcsenko versei. A sorok elválasztása mindenütt szabályos. A betűk átlagos szélessége 0,0035 milliméter. A könyv tizenkét oldalas. Minden oldalon nyolc verssor található, két oldalon pedig illusztrációk vannak. A lapok olyan vastagok, mint a cigarettapapír. A rajtuk levő szöveg 0,5 négy- zetmilliméterncl kisebb területet foglal el. Hosszú ideig egy Olaszországban készített könyv számított a világon a legkisebbnek. Galileinek szerelmeséhez írt leveleit tartalmazza az a kötet és 6x10,5 milliméter nagyságú. A XIX. század végén Lipcsében kiadtak egy bibliát, amelynek mérete 5x5 milliméter. Janánban 3,4x4,5 milliméter, illetve 2,8x4 milliméter nagyságú könyvek is készültek, de ezek sem vehetik fel a versenyt Szjadrisztij alkotásával. Az ukrán mester négy hónapig dolgozott a könyvön. A mikroszkópon kívül semmilyen különleges, modern eszközt sem használt munkájához. Rosszabbul lát a pilóta Egy ausztráliai orvosi társaság azt- javasolta az ország légiére je parancsnokának, hogy tiltsa meg a pilótáknak a dohányzást a repülés előtt nyolc órával. A repülés és a dohány — állítják ezek az orvosok — összeegyeztethetetlen. A társaság szakemberei erre a következtetésre jutottak, miután alaposan tanulmányozták a pilóták egészségi állapotára ható különböző tényezőket. Bizonyítékul számtalan adatot sorakoztatnak fel. Kiderítették például, hogy a repülőút előtt elszívott három cigaretta 20 százalékkal csökkenti a pilóta látásának élességét. A dohányzó pilóta elveszti reakcióinak gyorsaságát is. A kalóz szigetére készül Philippe Cousteau — a híres óceánkutató Cousteau kapitány fia — tervbe vette, hogy kutatás céljából felkeresi a Cocos-szigetet. (Kókusz sziget.) A legenda szerint ezen a Costa Ricához tartózó lakatlan szigeten rejtette el kincsét Henry Morgan, a rettegett kalóz. Ifjabb Cousteau kijelentette, szeretné tanulmányozni a sziget állat- és növényvilágát, amelyről filméi tá készít.
