Déli Hírlap, 1976. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-04 / 29. szám

Csökkent a létszám, lőtt a munka A MÁV Miskolci Jármű­javító Üzemben dolgozók munkáját az elmúlt eszten­dőben jelentős mértékben nehezí tétté a nagymértékű fluktuáció, az ebből követ­kező létszámhiány, majd pe­dig a javítandó kéttengelyű teherkocsik számának jelen­tős mérvű csökkenése. Ez­zel egyidőben megszűntek a Kz-jelű teherkocsik fővizs­gái, s a vártnál lényegesen több Gags-típusú teherkocsi érkezett fővizsgára. Ez utób­bi munkát azonban sokszor hátráltatta az anyaghiány, s emellett javításuk nagyobb időráfordítást is igényelt. Az üzem dolgozói mindezek el­lenére határidőre, jó minő­ségben teljesítették tervei­ket. ,5 if Szánkózni csudajó. (Solymos felv.) A földkéreg titkait kutatják Egy kis geofizika A Föld szerkezete és fel­építése az ember képzeleté­nek legrégibb és legizgatóbb kérdése. Egyidős a gondol­kodó ember történetével, hi­szen őseink, emberi létünk hajnalán egyszerre keresték önnön létük és a világ dol­gainak magyarázatát. A geo­fizika az a tudomány, amely a Föld belső viszonyait ta­nulmányozza, és segítségé­vel derül fény a Földnek, mint égitestnek magatartá­sára és arra a kérdésre is — amely már közvetlen gaz­dasági életünkre is kihat —, hogy ásványi kincseihez hol. s milyen úton tudunk hoz­záférni. Magyarországon pa­rancsoló módon többet kell tudnunk erről a tudomány­ról. mint másutt a világon, mert Eötvös I.óránd volt, aki torziós ingájával először fe­dezett fel tisztán geofizikai úton kőolajtelepeket. Bebi­zonyítva a tudományos út járható voltát a varázsvesz- szös tellur-búvölés hókusz­pókuszával szemben, mely úgy kísérte végig a Föld fi­zikájának tudományos út­ját, mint a kémiáét az alkí­mia. Dr. Steiner Ferenc kandi­dátus, a Nehézipari Műszaki Egyetem Geofizikai Tanszé­kének docense tudománya mindkét ágát műveli: általá­nos geofizikát oktat, és a gyakorlati geofizikán belül a gravitációs és mágneses in­terpretáció képezi tudomá­nyos kutatása tárgyát. — Mit jelent ez tulajdon­képpen? — Azt, hogy a Föld kér­gében levő elektromos jelen­ségek észleléséhez tolmácsot keresünk. — Honnan tudjuk, hogy a Föld belsejében elektromos áramok találhatók? — Michael Faraday angol fizikus a múlt század elején felfedezte az elektromágneses mezőket, s azt, hogy a kü­lönböző eredetű elektromos­ságok azonosak, akár állati, akár mágneses eredetűek. A Föld mágneses voltát már Kolumbusz is észlelte, no meg az ókori hajósnépek, akik már mindent észleltek, de nem mindent írtak le. — Mit szeretnénk felismer­ni az elektromos áramok tol­mácsolása útján? — Kulcsot keresünk a szén —víz—hasadóanyagok felku­tatásához, de főként a szén- hidrogénre vagyunk kíván­csiak. Ennek származékai, mint a metán, etán, bután stb. ugyanis főleg a benzin­ben és a kőolajban fordulnak elő. — Tehát az ön által ki­dolgozott módszer az olefin­program tudományos hátte­rének tartozéka. — Ilyen vonatkozásban csak többes számban tudok beszélni. Tanszékünk kollek­tív munkája szorosan kapcso­lódik az „Intézetéhez”, amely alatt az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem Geofizikai Intézete értendő. Ha valamit nyújtani tudunk, arra csak kollektíván vagyunk képesek. — Az emberi összetartáson túl segíti-e a tudomány fej­lődését a számítástechnika? — A számítástechnika a lehetőségek előtt azt az utat nyitja meg, amelyet eddig, az emberi agy képességeit és a műveletek időigényességét tekintve, nem is mertek be­járni. Ma 180 ismeretlenes egyenletek eredményét per­cek alatt megkapjuk. Nagyon várjuk az új, nagy teljesít­ményű számítógépet, amelyet az „Intézet” kap. — S elég ez az egy számí­tógép az egymástól helyileg távol eső kutatócsoportoknak? — Hogyne. A jó emberi kapcsolatokon túl telex is összeköt minket. — És a kutatás módszere ... — Csak csoportok kollek­tív munkájának szintézisével és az emberi szellem intui-i tív előrelátása alapján lehet eredményt felmutatni. Mert ha valamiről nem tételezzük fel, hogy létezik, nem is sza­bad remélni, hogy megtalál­hatjuk. De hogy több ásvány­kincset találhassunk, ehhez több geofizikus kellene. A vállalatok tervszerűen nem igénylik őket; ötletszerűen annál inkább. Mi boldogan képeznénk annyi geofizikust, amennyire a népgazdaságnak szüksége van ... GYÁRFÁS ÁGNES Törődnek a postásokkal Az elmúlt öt évben kró­nikus munkaerőhiány nem akadályozta a Miskolci Pos­taigazgatóság munkáját. A IV. ötéves terv során 592 fő­vel emelkedett létszámuk. Fokozatosan javultak a pos­tás dolgozók élet- és mun­kakörülményei az igazgató­ságnál, ahol öt év alatt a tervezett 19 százalék helyett 29 százalékkal emelkedett az átlagbér. Hozzájárult az el­mondottakhoz az is, hogy az 1971—75. közötti tervciklus­ban felépült a miskolci 164 férőhelyes munkásszálló is. Szakmunkás buszvezetők Néhány éve rendelet je­lent meg: gépjárművezető és karbantartó szakmunkás-bi­zonyítványt szerezhetnek mindazok a gépjárműveze­tők, akik rendszeresen részt vesznek a tanfolyam jellegű oktatáson, s eredményes vizsgát tesznek. A Miskolci Közlekedési Vállalatnál az elmúlt esztendőben 19 autó- buszvezető szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt, az idén pedig mintegy negyed­százán vesznek részt az ok­tatásban. A szakmunkáskép­ző tanfolyam vállalati okta­tásnak számít, erre havonta két óra szabad időt biztosí­tanak, amelyet a vállalat fi­zet a dolgozóknak. ÍS! A Rónai Sándor Művelő­dési Központban ma dél­után 6 órakor kezdődő elő­adáson Kerbolt Gyula me­gyei kertészeti felügyelő ar­ról tájékoztatja az érdeklő­dőket, hogyan metsszük a gyümölcsfákat a házikertek­ben. Napóleontól napjainkig Az „infra" ipar Kevés olyan, manapság gyakran használatos, divatos gazdasági, közgazdasági fo­galom van, amelynek értel­mezése és értése körül any- nyira ellentétesek lennének a vélemények, mint az infra­struktúra. (A fogalom rete még ma sem követelhe­tő meg mindenkitől, lévén, hogy sok meddő kísérlet után sem sikerült magyarí­tani.) „Az infrastruktúra kifeje­zés valószínűleg katonai ere­detű, amely már a napóleo­ni háborúk idején feltűnik. Gyűjtőnévként olyan katonai berendezéseket foglak össze, mint kaszárnyák, utak, hi­dak stb.” Az idézet az „Inf­rastruktúra, korok és orszá­gok” című, most megjelent könyvből való. A három szer­ző egyike, dr. Csernok Attila, a Magyar Nemzeti Bank igazgatóhelyettese tegnap Miskolcon járt, s a Magyar Közgazdasági Társaság Bor­sod megyei szervezetének rendezésében előadást tartott városunkban. Sok is9 kevés is Az infrastruktúrán — de­finiál a könyv — a nemzeti vagyonnak azt a részét ért­jük, amely közvetlenül nem szolgálja a javak létrehozá­sát, sem azok elfogyasztását, de amely a gazdasági fej­lettség adott szintjén, a min­denkori technikai követelmé­nyeknek megfelelően a ter- melés-elosztás-fogyasztás fo­lyamatainak zavartalan, moz­gásterét, úgynevezett edény­rendszerét hivatott biztosíta­ni. Mi ez az edényrendszer? Az infrastruktúra —, illetve az általa nyújtott szolgálta­tások — körét a következő­képpen vonhatjuk meg: energiaelosztás (tehát az erő­mű nem, de a hálózat igen), vízellátás és csatornázás, szállítás és hírközlés, keres­kedelem és vendéglátás, la­kásellátás, városrendezés, ok­tatás és kultúra, igazgatás, rend- és jogbiztonság. Nagyon tág a kör. Az ötö­dik ötéves tervben a beruhá­zások 45 százaléka infra­struktúrát fejleszt. Azért „csak” ilyen kevés, mert többre nem futja, és azért ilyen sok, mert kevesebb már a gazdasági fejlődést, az életszínvonal növekedését gá­tolná. Helyünk a ranglistán A szerző-triász könyve út­törő vállalkozás. Szenvtelen statisztikai táblái kemények, kritikusak. Száz évet ölelnek át. A múltról szólnak, a je­lenről vallanak, s a jövő­nek címezik hátrányaink be- pótlását. Az infrastruktúrában fog­lalkoztatottak aránya nálunk bántóan alacsony. Száz dol­gozó közül az USA-ban hat- vanan, Svédországban 52-en, Ausztriában 41-en tevékeny­kednek. Nálunk harmincán. Az infrastru’ ' orális beruhá­zások aránya a feüett nyu­gati országokban 65—67 szá­zalék között mozog. Ioari fej­lődésünk (és ez a jellemző a szocialista országok statiszti­káira) messze meghaladja az „infra” különböző ágainak, területeinek fejlődését, talán az egyetlen lakáséoítést le­számítva. A nemzetközi rang­sorban évtizedek óta tartjuk (gyakran erőn felül vállaló törekvéseink ellenére is) egy­általán nem hízelgő helyezé­sünket ... Kettő húzza a harmadikat Dr. Csernok Attila szerint már az is óriási eredmény, hogy néhány éve súlyának, közérzetet meghatározó sze­repének, életszínvonalat be­folyásoló rangjának megfe­lelően figyelünk erre a köz. vetlen anyagi hasznot nem hozó „szektorra”. Van autónk, de rosszak az útjaink. Szakértő becslések szerint az utak állapota 4—5 milliárd forint többlet­benzin költséget, többletal- katrész-költséget okoz a nép­gazdaságnak. A raktározási elégtelenség a mezőgazdasá­gi termékeknek egynegyedét, egyötödét veszélyezteti. A gér pesített mezőgazdasági nagy­üzemek járművei földutakon járnak. (Két traktor húzza a harmadikat a sárból...) Hogy milyen gondolatokat ébresztett az iparára, beru­házásaira joggal büszke, de az infrasruktúrális szem­pontból az országos átlagtól elmaradó Borsod gazdasági szakembereiben az előadás, az a kérdésekből kiderült. Van mit pótolnunk, és sok év kell még, amíg nemzet­közi helyünkön javítani tu­dunk. Egyet azonban nem sza­bad elfelejteni: az infra­struktúra fejlesztésére szánt anyagi eszközök az iparban és a mezőgazdaságban kép­ződnek. A szűkösség dilem­májára csak a hatékonyabb, ésszerűbb gazdálkodás adhat választ... Az egy helyett három műszak; a munkaerő ésszerű átcsoportosítása; a termelésnövelés eszközkímé­lő útjának keresése. A re­ceptet a tervtörvény tartal­mazza ... De arra nem hoz­nak egy újabb törvényt, hogy a törvényeket, határo­zatokat komolyan kell venni. (brackö) Kímélik a terhes anyákat A népesedéspolitikai hatá­rozat megjelenése óta egyre emelkedik megyénkben is a születések száma. A dolgozó K — Miért lógatod az rém, tessék adni egy orrod? Olyan búval- forintot, ennyi hiány­bélelt vagy, hogy az embernek sírhatnékja van, ha rád néz — szólítottam meg a fo­lyosón Savas Gézát. — Csak nincs valami baj? — Baj, édesapám, azt még nem tudom. De lehet. Erős volt a kritikám. — Hogy-hogy? — Képzeld, vasár­nap egy autó úgy blokkolt a zebra előtt, hogy majdnem el­ütött. — Ne mondd! Az a vezető egy vadbarom. — Pontosan ezt a kifejezést használtam én is. Nem tetszett neki... — Pukkadjon meg! — Közölnéd vele? — Debizonyám! — Akkor légy szí­ves, vidd be helyet­tem az aláírni való­kat ... a főnökhöz. Barna képű legény- ke toppan elém a mozi előtt. Rárty ke­rekíti szemét s esdek­lőn szól: — Bácsi ké­sik még, hogy meg­nézhessem a filmet. Térülök-f or dúlok az előcsarnokban, hát lá­tom, a gyerek egymás után kiszúrja magá­nak a pancserokat s mondja a szöveget, hogy „csak ennyi hiányzik még”. — Te — csípem fü­lön —, mindenkinek lódítasz? Mindig azt mondod, hogy csak egy forint hibádzik a pénzedből a jegy árá­hoz? — A maihoz igen — feleli önérzettel. — De az ember a hol­napra is gondol... Hétfő, a téli vásár nyitánya. Tömeg az utcán, tömeg az üzle­tekben. A Centrum kirakata előtt két diáklány beszélget. — Mit gondolsz — mondja az egyik —, dolgozik ma valaki ebben az országban? A másik, kevés töp­rengés után: — Persze. Az el­adók. Két doboz cigaret­tát vettem az önki- szolgáló boltban. Ki­felé tartva, egy asz- szony megszólított: megfogná egy pilla­natra? S azzal máris karjaimba adta pici­nyét, ő meg sebtében két nagy szatyorba gyömöszölte a vásá­rolt portékát. — Kö­szönöm — mondta, azzal egyik karjára akasztotta a két teli szatyrot, a másikkal a gyerekért nyúlt. Előre tessékelvén, ud­variasan kinyitottam előtte a lengőajtót. Egyszercsak hallom a hátam mögül: — Szegény asszony! Az ilyen férjeket nyújtófázni kéni... Villamoson. — Anyu, a Márti néni azt mondta az oviban, hogy én egy aranyos kislány va­gyok. — Az vagy, kicsi­kém. — De az ebédkor a Kati néni meg azt mondta, én egy ha­szontalan kislány va­gyok ... — Miért mondta? — Mert a kenyere­met beletettem a Tóth öcsi levesébe. — Akkor csak­ugyan haszontalan kislány vagy. — Jó. Piriké ha­szontalan aranyos kis­lány. És a világon a Márti nénit szereti a legeslegjobban. Két fiatalember be­szélget. — öregem — így az egyik —, olvastam, hogy Nyugaton már nem divat a hosszú haj. — Hát mi? — Az egészen rö­vid, tüskés. Azt hi­szem. levágatom. — Helyes. De előbb csináltass magadról fényképet. — Fényképet? Mi a csudának! — Hogy az unoká­idnak megmutathasd, majd, milyen voltál nagymama korodban. — a nőknek vállalataik — a ter­hesség időszakában — igye­keznek minél könnyebb munkaköröket biztosítani. Több helyen ezt úgynevezett „gólyaüzem” létrehozásával teremtették meg. Ilyen egy­ség működik már a Miskol­ci Pamutfonodában, a Le­nin Kohászati Művekben, az Özdi Kohászati Üzemekben, a Minőségi Cipőgyár tisza- keszi egységében, a Fehér­neműgyár tiszadorogmai egységében, s a közelmúlttól Leninvárosban, a Tiszai Ve­gyikombinátban is. A na­pokban Kazincbarcikán, a Borsodi Vegyikombinátban nyitnak „gólyaüzemet”. Úttörők gyűjtötték A „Radar” akciót — mint az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Válla­lat most elkészült jelentésé­ből kiderül — megyénk 249 úttörőcsapata folytatja. Az október 1. december 31. kö­zötti időszakban 984 807 fo­rint értékű hulladékot gyűj­töttek; 12 067 mázsa vashul­ladékot, 2848 mázsa papír- hulladékot és 403 mázsa tex­tilhulladékot adtak át a MÉH telephelyein a pajtá­sok.

Next

/
Thumbnails
Contents