Déli Hírlap, 1976. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-20 / 43. szám

Ez a készülék számlálni fonja a z időt A Miskolci Postaigazgató­ság területén a II. negyed­évtől bevezetik az időszám- lálásos telefonbeszélgetést. Ezzel azt szeretnék elérni a szakemberek, hogy csökken­jen a vonalak zsúfoltsága. Már megkezdték Miskoicon a nyilvános állomások át­szerelését az új készülékek­re, ám mint megtudtuk, ezek egyelőre a régi rend­szer szerint működnek. Az időszámlálás bevezetésének kezdetéről a Postaigazgató­ság a sajtón keresztül érte­síti a lakosságot. Képünk a Tanácsház tér nyilvános te­lefonfülkéjéről készült. (Solymos László felvétele) STOP! EGY PERCRE! Mi a kőtelező? Autósok, motorosok rovata A közelmúltban megjelent új „műszaki KRESZ” szinte mindennapos beszédtéma az autósok, motorosok körében. A járművezetők jelentős ré­sze nem, vagy pontatlanul tudja, hogy ,mit írnak elő és milyen határidőkkel az új rendeletek. Ezért nem árt, ha a fontosabb részeken még egyszer átfutunk. Biztonsági öv Akinek van biztonsági óve, használja azt, ha nem is kö­telező. A fejlett nyugati or­szágok statisztikái bizonyít­ják: sokan életben marad­tak volna a karamboloknál, ha a biztonsági öv rajtuk van. Nálunk is kötelező lesz a használata: 1976. július 1- től az új személygépkocsi első ülésére fel kell szerelni a hárompontos biztonsági övét. A viseletét azonban csak 1977. július 1-től irjak elő. Ekkortól viszont már minden személygépkocsiban az első üléseken ott kell lennie. Ugyanez vonatkozik a két visszapillantó tükörre is. Vagyis: az új kocsikon ez év július 1-től, minden ko­csin pedig egy évre rá köte­lező. Mégpedig olyan formá­ban, hogy az egyiknek min­denképpen a bal oldalon, a másiknak a jobb oldalon, vagy a kocsi belsejében kell lennie. 1977. július 1-től minden, újonnan forgalomba hozott személygépkocsin kell lennie a hátsó kiegészítő sárvédőnek és az ablakmosó berendezésnek is. Előírás az is, hogy minden, a rendelet megjelenése előtt forgalom­ba hozott személygépkocsin hátul borostyánszínű irány­jelző lámpának kell lennie. A már meglevő autókon a kiegészítő sárvédő és ablak­mosó, s minden autón első borostyánszínű irányjel/.ő lámpa 1979. január 1-től kö­telező. Ekkortól már csakis azonos szerkezetű — radiál, vagy diagonál — gumikkal szabad közlekedni, s ezek­nek ráadásul azonos mére­tűeknek kell lenniük. S még egy korábbi dátum: 1978. január 1-től minden egyes gépkocsit el kell látni a ve­zetőülésnél napellenzővel. Mi ven tartalék kell? Pontosan • azt is kevesen tudják, hogy milyen tarta­lék alkatrészek, és mikortól szükségesek. Kezdjük az iz­zókkal, amelyeket a keres­kedelem már kocsitípuson­ként, egységcsomagokban árul. Az 1979. január/ 1-től kötelező tartalékalkatrész­készletben benne kell lennie az első és a hátsó helyzet­jelző lámpába, a tompított fényszóróba, a féklámpába és az irányjelző lámpába való tartalékizzónak. Ám fontos az izzólámpa-cseréhez szükséges szerszám és meg­felelő számú biztosíték is. Továbbra sem kötelező vi­szont a tűzoltókészülék és a vészvillogó. Mindenképpen a kocsiban kell lennie azon­ban az elakadást jelző há­romszögnek! S bizonyára minden autós és motoros örömmel fogadja azt az in­tézkedést, hogy 1979. ianuár 1-től minden lovas kocsit, szekeret, vagy kézikocsit fényvisszaverő táblával kell ellátni! Megszűnik a lámpaerdő Némelyik autó úgy fest, akár egy karácsonyfa. Egye­sek — ki tudja miért? — úgy vélik, hogy akkor szép az autójuk, ha elöl egy cen- timétemyi üres hely sem marad a különböző lámpák között, alatt és felett. Az új rendelet, a nemzetközi elő­írásokhoz igazodva, ezt is szabályozza. Személygépko­csira 1976. július 1-től már csak a rendeletben megha­tározott számú lámpa sze­relhető fel, ám ennyi egyben kell is: például két-két tá­volsági fényszóró, tompított fényszóró, két, vagy négy első és hátsó helyzetjelző lámpa. A 6 méternél rövi- debb kocsikon elöl és hátul mindkét oldalon (a hosszabb autóknál felül is) egy irány­jelző lámpának kell lennie. Szükséges a két féklámpa, a hátsó rendszámtáblát meg­világító lámoa. s hátul a fényvisszaverő is. Fel sza­bad szerelni ezenkívül sze­mélyautókra két olyan hát­rameneti lámpát, amely csak a sebességváltó hátrameneti fokozatba kapcsolásával gyullad ki. Ami a ködlám­pákat illeti: két ködfényszó­rót és egv hátsó helyzetjel/ő ködlámpát engedélyez a ren­delet. A 6 méternél nem hosszabb és 2 méternél nem szélesebb kocsin engedélye­zett az elöl fehér, hátul pi­ros, várakozást jelző lámpá használata is. Hadd hívjuk fel a figyel­met arra, hogy az Autósélet legújabb száma részletesen ismertet három új rendelke­zést. Ezek: a fentebbiek, a ' rendőrhatósági közúti köz­lekedési igazgatás előírásai­ban bekövetkezett változá­sok, s az alkalmassági orvo­si vizsgálatok újdonságai. Nem árt, ha nemcsak elol­vassuk, hanem legalább fél­évenként újra átnézzük eze­ket, lépést tartva ezzel a különböző határidőkhöz kö­tött változásokkal. Ny. I. Bélyeggyűjtés A Miskolc városig Bélyeggyűj­tő Kör 1975. évi beszámoló tag­gyűlését 1976. február 22-én — határozatképtelenség esetén 1976. február 29-én — 10.30 órai kez­dettel tartja meg a Zsigmondy u. 2. sz. alatti összejöveteli he­lyiségében. A vezetőség kéri a tagokat, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg. Lotz Károly: Ménes a zivatar­ban és Halápy János; Tihanyi reggel című festményével nép­szerűsíti szép tájainkat a Ma­gyar Posta. A festmények a kö­zeljövőben megjelenő Idegenfor­galom ’76 elnevezésű légiposta­blokkot díszítik, amelynek ke­retére a légitársaságok jelképe­it nyomtatják. A 10 forint név­értékű blokkot, fólia- és mély­nyomás kombinációjával, Czig- lényi Adám grafikusművész tervrajza alapján az Állami Nyomda állítja elő. Csak a véletlen okozta, hogy a Magyar Posta 1976. évi bélyeg­kiadási terve éppen 76 bélyeg­újdonság kiadását tartalmazza — mondotta Juhari Istvánné, a posta vezérigazgató-helyettese, amikor tájékoztatást adott az idei esztendő hazai filatelista programjáról. Jól átgondolt, minden szempontot figyelembe vevő tervet állítottak össze, va­lamennyi érdekelt meghallgatá­sával. Részben még régebbi adós­ságokat is kell törleszteni: ta­valyra tervezett kiadványokat 1976-ban bocsátanak ki. Ilyen például az idegenforgalmi blokk. V. Gy. Egyre kevesebb nélkülünk, egyre több általunk Interjú Szuchy Róberttal, a Hazafias Népfront városi titkárával Ismeretes: a Hazafias Népfront VI. kongresszusára készül. A január 16-án meghirdetett kongresszusra ez év szeptem­berében kerül sor. Addig újraválasztják a népfront külön­böző testületéit, megválasztják a küldötteket, a küldöttek felkészülnek a várható napirendre, az V. kongresszus óta eltelt időszak munkájának értékelésére és az elkövetkező években ránk váró feladatok rendszerezésére. Szuchy Róbertét, a Haza­fias Népfront Miskolc vá­rosi Bizottságának titkárát kérdeztük: — ön a közelmúltban a nép­front városi elnöksége mellett működő nőbizottság tagjainak tartott ismertetést a választási feladatokról. Ugyanakkor tá­jékoztatót adott az V. ötéves terv városi feladatairól, céljai­ról ... — Ha nagyon röviden kell fogalmaznom, akkor azt mondom, hogy eredmények­ben is gazdag, rendkívül sokszínű évek vannak mö­göttünk. . A népfront rangja, de ezzel párhuzamosan fel­adata is nagyobb lett. Egyre kevesebb társadalmi ese­mény van nélkülünk, de egyre több van általunk. Pontosabban: egyre több olyan feladat van, amiből részt vállalunk. Itt Miskol­con az elmúlt években a nagy előrelépést a körzeti bi­zottságok megszervezése je­lentette. Mondhatnám úgy is, hogy a város minden te­rületére elérünk így, minde­nütt élő szervezeteink van­nak. Ezek a szervezetek a területi pártszervezetek mel­lett, , azok irányításával, azokkal együtt működnek. — Milyen feladatokat jelent a bizottságok újraválasztása? Milyen tartalékaik vannak eh­hez? — Tartalékunk az elmúlt négy év munkája. Számta­lan vita, beszélgetés tapasz­talata, sok-sok társadalmi munka szervezésének élmé­nye. Most, február 15-től március végéig 24 körzeti bi­zottságot választunk. Ez a választások első menete. Va­lamennyi körzeti bizottság mellett megalakítjuk a nő- bizóttságokat is. Két körze­tünkben már túl vagyunk a választásokon. Sokan voltak, jó volt a beszélgetés... — Miről beszélgettek? — Nem véletlen, hogy so­rozatban tartjuk az ötödik ötéves terv városi feladatait ismertető tájékoztatókat. A terv ismeretében, az ered­ményeink tudásával, a gond­jaink ismeretével kell érvel­nünk. — Mi követi a körzeti bi­zottságok megválasztását? — A körzetben 15—30 ta­gú bizottságokat választunk. Ezt követően, május első fe­lében kerül 6or a kerületi népfrontbizottságok válasz­tására. Ezeknek már kül­döttértekezlet jellege lesz. Az I. kerületben 60, a II. kerület­ben 40, a III. kerületben 50 tagú bizottságokat válasz­tunk. A kerületi választások után, május 20 és 30 között tartjuk a városi küldöttér­tekezletet. Nyolcvan tag1! bi­zottságot és 15 tagú elnök­séget tervezünk. Az itt meg­választott küldöttek vesznek részt a júniusi megyei kül­döttértekezleten. Addig még — remélem — nagyon sok jó beszélgetésünk, jó talál­kozónk lesz. Ezekre készü­lünk most a tervek ismerte­tésével, a feladatok rendsze­rezésével. — Es szeptemberben? — A múltért nincs mit restelkednünk. A feladata­inkat az eredmények körvo­nalazzák. Ezt fogja ponto­sabban meghatározni a kong­resszusunk. B. G. Kisdobosok karneválja Harmincnyolc miskolci ál­talános iskola kisdobosai ké­szülnek nagy-nagy izgalom­mal a holnap délutáni kis­doboskarneválra. A hagyo­mányos mulatságot most is az úttörőházban tartják, dél­után négy órai kezdettel. 30 éves az úttörőszervezet, s az évforduló jegyében ké­szülnek a jelmezek is. A jel­mezversenyre egyénileg és rajonként nevezhetnek be a kisdobosok. A két kategória 1—3. helyezettjei csokoládét, társasjátékot, játékokat nyer­hetnek. Természetesen nem marad el a tombola sem, amelynek fődíja egy torta. A kis bálozók magnózenére tán­colhatnak. Az úttörőkarnevált a kö­vetkező szombaton rendezik, ugyanitt, Kevesebb a kilépő A Volán 3. számú Vállala­tánál egyre javulnak a dol­gozók élet- és munkakörül­ményei. Ennek is köszönhe­tő, hogy az elmúlt öt év alatt egyre csökkent a vállalattól kilépők aránya. Míg 1970-ben a vállalati létszám csaknem 30 százaléka számolt le, az elmúlt évben arányuk már alig haladta meg a 15 száza­lékot. Képek a Szovjetunióból Az irkutszki teaqyár A tea az egyik legközkedveltebb, leg­népszerűbb ital a Szovjetunióban. Ott­hon és utazás közben, munkában és vendégségben, hivatalos fogadáson és baráfi találkozó alkalmával, étteremben és kiránduláson szinte nem is tudnak meglenni egy csésze egészséges, jó, friss tea nélkül. A szovjet emberek már gyermekkorukban' hozzászoktak a teá­hoz, amely elkíséri őket egész életükön. A Szovjetunió egyik legnagyobb és a szakma bázisüzemének számító tea­gyára Szibériában, Irkutszkban műkö­dik. Azért itt hozták létre a harmincas évek elején, mert több évszázada erre vezetett Kínából a teakaravánok útja. A gyár múzeumában láttam azokat az egy és fél fontos teacsomágokat, ame­lyek még a századfordulón voltak for­galomban. A tea akkortájt igen drága' élvezeti cikk volt; a háztartásokban kulccsal zárható fémládikákban tartot­ták. — Annak idején, 1932-ben és néhány évig még, 1500-an dolgoztak az üzem­ben — tájékoztatott bennünket Anatolij Antonovics Zencsenko, a fiatal főmér­nök. — Az első évben, főleg kézi mun­kával, 4 és fél ezer tonna teát állított elő a gyár. Az idén, a gépesítés, az automatizálás következtében már csak 520 dolgozót foglalkoztatunk. A jövőben a fejlődés még gyorsabb lesz, hiszen a teafogyasztás a Szovjetunióban állan­dóan nő, s emellett az igények a jobb minőség felé tolódnak el. Ismeretes ta­lán, hogy a legtöbb teát Angliában vá­4f Irkutszk címere. súrolják, ahol évente 9 kilogramm jut egy emberre; a Szovjetunióban jelenleg 3,5 kilogramm. Az irkutszki gyár Grúziából a Fekete­tenger, Azerbajdzsánból a Kaspi-tenger mellékéről, Krasznodarszkból, ezenkívül 40 százalékban külföldről: Indiából, Vietnamból, Ceylonból és Kínából kapja a teát, amelyet feldolgozva, válogatva és csomagolva a Szovjetunió 39 területi és kerületi központjába szállít az Ural tói a Csendes-óceánig. A brjanszki származású fiatal főmér­nök végigvezetett az érdekesen fanyar illatú, patikatisztaságú gyáron, ahol többségükben fehér köpenyes, fejken­dős asszonyok és lányok dolgoznak. A­automata csomagológépek szinte ont­ják a teát, szaporán telnek a papír- és a távoli északi útra induló fémládikák. — A minőségre a munka minden fá­zisában ügyelünk — mondotta a főmér­nök. — De van egy laboratóriumunk is, amely egyaránt vizsgálja a gyárba érkező és az innen kikerülő tqaféléket. A gyár fogadótermében díszes, csil­logó szamovárok és csodálatos teáskész­letek társaságában, a mennyezeten függő ventillátor nagy, forgó lapátjai­nak kellemes légmozgásában, s magunk is fehér köpenyben folytattuk a beszél­getést, természetesen párolgó tea mel­lett. Kóstolgattuk a különböző fajtákat, megpróbáltunk különbséget tenni kö­zöttük, de én csak a más-más készlet­hez tartozó csészék után igazodtam el. Anatolij Antonovics pedig természete­sen a teáról beszélt. — Már sokan kérdezték tőlem, mint a Szovjetunió egyik leghíresebb teagyá­rának főmérnökétől, mi a jó tea titka? Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy a jó tea készítése már a tárolásnál kez­dődik. Ugyanis a nyers teát csak jól zárható pléhdobozban vagy üvegedény­ben szabad tartani, és vigyázni kell, bogy ne kerüljön más élelmiszerek kö­zelébe, mert fanyar szagot kap. Ami pedig a főzést illeti! — emelte fel a szavát —, a jó tea titka az. hogy nem főzzük, hanem forrázzuk a teát. és ki­zárólag porcelánedényben. íme a re­cept: Egy deciliter vízhez négy gramm tea kell. Miután beleszórtuk a teát, a norcelánkannába. öntsük le frissen ior- ralt vízzel, öt' percig hagyjuk állni, jztán azonnal fogyasszuk . .. Az irkutszki teagyár 1975-ben már több mint 17,3 ezer tonna teát szállított megrendelőinek, amelyből 15,3 ezer tonna a jobb minőségű, leveles, és csak 2000 tonna a préselt tea. ORAVEC JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents