Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-29 / 24. szám

Asztalitenisz újoncba jnoksúo Öreg fiúk magukról, s a labdarúgásról Rákosi Gyula, az ifiválogatott szakvezetője Interjúsorozatunk első ala­nyát, Rákosi Gyulát, az FTC negyvenszeres válogatott volt játékosát nem kellett különö­sebben faggatni arról, hogy jelenleg mivel foglalkozik, hi­szen ő a magyar ifjúsági vá­logatott szakvezetője, s így te­vékenysége változatlanul a köz- érdeklődés középpontjában áll. Most különösen, hiszen ebben az esztendőben Magyarország rendezi az UEFA nemzetközi ifjúsági tornáját, s a jövő szempontjából senkinek sem közömbös, hogy válogatottunk hogyan szerepel hazai környe­zetben. A most 38. évében járó fiatal szakvezetőtől így érthe­tően elsősorban a tornáról és az ifikről érdeklődtünk. — A bő keret tagjai, akik­kel jelenleg foglalkozom, át­lagon felüli ügyességűek, s majd az iráni tornán dől el, hogy komolyabb ellenféllel szemben mire képesek — mondotta. — Melyik egyesület adja a já­tékosok zömét? — Szinte mindenki más csapatból jött, sok a vidéki a keretben. Jelenleg ifivona­lon is az a helyzet, mint a nagyoknál: nincs olyan csa­pat, amelyre válogatottat le­hetne építeni. Miskolci játé­kos egyébként most nincs a keretben. — Kik alkotják a csapat ge­rincét? — Van egy-két MB I-es játékosunk — Kiss Tatabá- nyáról és Csepregi Békés­csabáról, a többség pedig az NB I-es tartalékcsapatokban szerepel: Giron (FTC), Gyi- mesi (Bp. Honvéd), Korok­nál (Videoton), Nagy (Pécs), Hegedűs (Vasas), Molnárfi (Bp. Honvéd). — Megnyerhettük a tornál itt­hon? — Ha a csoportunkból 'to­vábbjutunk, akkor feltétle­nül döntőbe várom az együt­test, bár ellenfeleink igen erősek. Ügy sikerült a sorso­lás, hogy a várható ellenfe­lek közül bármelyik kettő döntős lehet. — Melyek a legszembetűnőbb fogyatékosságai a kerethez ke­rülő fiataloknak? — Nagyon szeretnek a lab­dával játszani, és ez lassít­ja a játékot, pedig a mai labdarúgás éppen a gyors já­tékon alapszik. Amit megta­nultak — nem a grundokon, hanem a betonpályákon —, azt hozzák magukkal: na­gyon szeretnek cselezni, de nem tudnak fejelni, és álta­lában csak egyik lábukkal bánnak jól a labdával. — Aliért? — Véleméhyem szerint en­nek oka az, hogy nem kezdő­dik meg elég hamar a spe­ciális képzés, pedig már a serdülőkorban kellene sok­oldalúvá nevelni labdarúgó­inkat. így ugyanis túlságo­san nagy problémák adód­nak. Különösen szembetűnő, hogy egy-két kivételtől el­tekintve szinte nem is fe­jelnek a labdába. — Nincsenek olyan tehetsége­ink, mint régen? Vagy nin­csenek jól látó szakvezetőink? — Nagyon sok ügyes fia­tal labdarúgónk van, de a felfogásuk eltér a régiekétől. Jól bánnak a labdával, de a gyorsítást nem szeretik. Ké­pesek feladni egy-egy mér­kőzést egy szép cselért, egy „kötényért". Játszani tehát szeretnek, de ez n>a már ke­vés. — Visszanyerheti-e a foci régi varázsát a fiatal fiúk körében? — Nehéz lenne megjósol­ni, hiszen a mai gyerekek nagyon jó körülmények kö­zött élnek, és már az sem vonzza őket a labdarúgáshoz, hogy ennek révén külföldre is eljuthatnak. Kétségtelenül nevelési probléma, hogy hi­ányzik belőlük a küzdeni tu­dás. a hajtás képessége. Meg­van mindenük, és ezzel meg­elégszenek. — Ezek ismeretében jó-c az utánpótlással való foglalkozás mai rendszere? — Szerintem jó. Amióta újjáalakult az MLSZ. na­gyon nagy figyelmet szentel a fiataloknak, s már valami javulás is mutatkozik. Ifjú­sági válogatottunk az elmúlt időszakban nagyon sok nem­zetközi mérkőzést játszott. Mindezt azért, hogy játéko­saink nemzetközi színvona­lon ismerkedjenek a labda­rúgással, így tanulják meg, hogyan kell futballozni. Ez mindenképpen meggyorsít­hatja az élvonalbeliek fejlő­dését. — Jövőnket a fiatalságra ala­pozzuk, s ezért indokolt, hogy az ifik szakvezetőjének véle­ményét is megismerjük: mi­korra remélhető tényleges fel­lendülés az egész magyar lab­darúgásban? — Években ezt nagyon nehéz lenne meghatározni. Türe­lemre van szükség, és a fel­lendülés előbb-utóbb be fog következni. Most már na­gyon sok fiatal játékos ke­rül az NB I-es csapatokba. Lassan megindul a fejlődés, és nagyon bízom abban, hogy rövid időn belül ott leszünk, ahol régen voltunk. HORVÁTH KÁLMÁN (Sorozatunk következő ré­szében Göröcs Jánossal be­szélgetünk a labdarúgás nagy kérdéseiről, s játékos­pályafutásának izgalmas fe­jezeteiről.) Több éves tapasztalatokból okulva, 1976-tól kezdve önálló versenyként szerepel a városi és megyei újoncbajnokság az aszta­litenisz szövetség versenynaptá­rában. Eddig a serdülőkkel és ifjúságiakkal együtt bonyolódtak a legkisebbek versenyei is, és a gyakran késő esti órákig húzódó küzdelmeket sem a szülők, sem a szakvezetők nem nézték jó szemmel. örömmel számolhatunk be egy másik életrevaló kezdeményezés­ről is. A két mérkőzés közötti „holt idő” -okos kihasználásáról van szó. Az éppen pihenő gye­rekeket egy barkochba-szerü, „dupla, vagy semmi” játékba vonták be, ahol játékos keretek között ismerkedhettek az asz­talitenisz fortélyaival, a sportág eredetével, történetével. Szombat délután 11 egyesület, illetve általános iskola színeiben 54 fiú- és 8 leányjátékos állt asztalhoz a MÉMTE tornacsarno­kában. A városi bajnokság első 32 „újonca” kerülhetett a más­napi megyei újoncbajnokságba. A nagy igyekezet nem is maradt el. A versenyzópalánták nagyon lelkesen játszottak. A DVTK, a MÉMTE és a Borsodi Volán kü­lönösen eredményesen szerepelt. Természetesen nem szabad meg­feledkeznünk a Miskolci Sparta­cus pingpong csemetéiről sem. Egyesületük a téli szünet alatt egyhetes edzőtáborozást szerve­zett a számukra, s az ott vég­zett munka a versenyen is meg­mutatkozott. Eredmények: Újonc fiú: 1.Rózsahegyi L,aszló (DVTK), 2. Csendes Attila (DV­TK). 3. Molnár János (MÉMTE) és Mészáros Attila (DVTK). Újonc leány: 1. Kriston Anna­mária (DVTK). 2. Utasi Nóra (Borsodi Volán), 3. Majoros Zsuzsa (MÉMTE) és Kalotai Il­dikó (MÉMTE). A rendezők úgy látszik vasár­napra sem fogytak ki az okos ötletekből. A megyei újoncbaj­nokság — a kiadott „műsortól” eltérően — szülői értekezlettel kezdődött. A szövetség képvise­lői a játékosok szüleivel és szak­vezetőivel összeülve, egy kis ér­tekezletet tartottak, szakmai és nevelési kérdésekről beszéltek. A 46 fiú és 7 leány induló a szakvezetők szerint elég szép versenyzői létszám. Az LMTK, a Borsodi Volán, a MEMTE. a DVTK, a December 4. Drótmű­vek, a Miskolci Spartacus, Ede- lény, Krasznokvajda és Tárd igazolt játékosain kívül, ismét indultak a 9„ 10„ 12. és 29. sz. miskolci Általános Iskolák leg­jobb „amatőrjei”. Hogy az első fordulóban kiesett versenyzők se unatkozzanak, részükre vigasz- díjversenyt is kiírtak. Már ta­lán nem is kell mondanunk — ez is újítás. A remek versenyzési lehető­séget igazán jól kihasználták a gyerekek. Nagy szívvel, lelkese­déssel játszottak, s végül is a következő eredmény alakult ki. Leány megyei újoncbajnok: Kriston (DVTK). 2. Utasi (B. Vo­lán), 3. Kalotai (MÉMTE) és Majoros (MÉMTE). Fiú megyei újoncbajnok: Csendes Attila (DVTK), 2. Feke­te József (MÉMTE). 3. Nagy Mik­lós (DVTK) és Mészáros Attila (DVTK). Vigaszdíj (csak fiúk): 1. Kiss Gábor (Edelény), 2. Nagy Róbert (Krasznokvajda). 3. Prekupp (MÉMTE) és Hodosi (LMTK). B. I. Az „NB l-es 4000” méter Kedden , ma előadás Békés téli álomban pihen a miskolci repülőtér — ked­den délután azonban meg­zavarták „szendergését". Ek­kor ugyanis megjelent egy szürke Polski, s keresztül- kasul járta a hatalmas tér­séget. Időnként megállt, ki­szálltak utasai, s apró táb­lák sokaságából egy hatal­mas kört „rajzoltak”. Nem sokkal ezután piros melegí- tös férfiak baktattak egy távolban lengő piros zászló felé, s amikor odaértek, cso­portba gyűltek. Rögtön utá­na futásnak eredtek — visz- szafelé, majd a reptér szé­lén megfordulva, a táblákat kerülgetve — „körözni kezd­tek”. Majd’ másfél kört futot­tak — vagy harmincán —, a vége felé jó néhányan egyre fokozták az iramot, s az egyik reptéri bója mellett el­futva, zihálva fékeztek — a 4000 méter végén. Nevek, idő­eredmények röpködtek a le­vegőben, s 16 percen bélül vége is lett — a főpróbá­nak. így zajlott le a DVTK labdarúgóinak főpróbája a mai, fővárosi NB I-es lütás- ra, az NB I-es labdarúgó- csapatok mezei futóverse­nyére. A jelen volt atletaedzők elégedettek voltak az ered­ménnyel, különös tekintet­tel a talajra, a buckákra, s a magas fűre. Elégedettsé­gük egyszersmind azt is je­lentette, hogy jó a DVTK-s labdarúgók edzettségi álla-' pota, azaz: jól sikerült az alapozás — legalábbis, ami a futást illeti. Az első helyen végzett iiista Móricz ideje — 14:02,5 p. — egészen kiválónak mondható, de az utolsó is „szinten belül” futott, 15:43- at. A legjobb 11 a követke­ző volt: 1. Móricz 14:02,5; 2. Oláh 14:06,5; 3. Tamás 14:10.0; 4. Borostyán 14:13,0: 5. Szántó 14:14,0; 6. Feledi 14:18,0; 7. Fekete J. 14:21.0: 8. Orlóczki 14:28,0; 9. Tatár és Fekete L., egyformán 14:30; 11. Martis 14:33,1. A fiúk tehát alaposan ki­futották magukat, s így ért­hető, hogy a hangulat a rajt előtt volt jobb. Különösen akkor, amikor az egyik segí­tő arra figyelmeztetett: ne­hogy belülről vegyék a táb­lákat, mert akkor diszkvaíi- fikálják őket...! Valaki fél­hangosan meg is jegyezte: alig várjuk! h. k. Az NB lli-asok is mezeiznek Élvonalbeli labdarúgóink kötelező indulási jelleggel ma — a múlt évhez hason­lóan — másodszor rendezik meg az állóképesség próbá­ját, a 4000 m-es mezei fu­tást. A futballistáktól kissé szo­katlan viadal tavaly nagy sikert aratott, s ezen felbuz­dulva a három miskolci NB III-as csapat szakvezetői el­határozták, hogy az NB I- esekhez hasonlóan ők is próbára teszik játékosaikat. A jó kezdeményezés köve­tőkre is talált, mert a mis­kolciakhoz csatlakoztak a többi borsodi NB III-as egyesületek, sőt — meghí­vás alapján — a megyei bajnokság első öt helyén álló gárda labdarúgói is. Ma 15 órakor a Repülőté­ren kijelölt pályán tehát mintegy 300 (!) futballista vág neki a 4000 m-es táv­nak, s a szakvezetők, de maguk a játékosok is fel­mérhetik: a futókészséget tekintve hol tartanak a fel­készülésben az egy hónap múlva induló bajnoki rajt előtt? apróhirdetéé alias Statikus tervező-mérnököket keres a BARANYATÉRV, gya­korlattal és mielőbbi belépéssel, — pécsi és az ország több pont­ján folyó nagyszabású tervezési feladataihoz. Jelentkezés: — le­vélben, vagy személyesen — Pécs, Zrínyi u. II., Katona László oki. villamosmérnök irodavezető­nél. Szövetkezetünk előszerződést köt villanyszerelő szakmunkás­tanuló képzésére 16 évet be nem töltött fiatallal, aki 8 általános iskolai tanulmányait 1976-ban fejezi be. A tanuló képzést nyer: erőátviteli, szerelési, clektromérési és háztartási gé­pek javításában. Univerzális ok­tatás! Kollégiumi elhelyezést biztosítunk! .Jelentkezés helye: Általános Villamossági Ipari Szövetkezet, 1137 Budapest, XIII., Radnóti Miklós u. 41. ügyintéző: Kurz. Telefon: 295- 669. Részletes felvilágosítást adunk lcvélmcgkcresésre is. Hová sodródnak a sarkok? Ismeretes, hogy a múltban a Föld mágneses pólusai többször változtatták helyü­ket. Medvegyev leningrádi- tudós a közelmúltban kiszá­mította e sarkok várható helyváltoztatását. A mágne­ses sarkok sodródását boly­gónk belső magjának ván­dorlásával hozza kapcsolat­ba. Ez a mag ugyanis nem fekszik pontosan a Föld geo­metriai középpontjában. Medvegyev szerint az idő­számításunk utáni ötödik évezredben várható erős mágneses térváltozás. Ekkor­ra az északi mágneses sarok Afrika atlanti partjainál, míg a déli a Csendes-óceán térségében, Dél-Amerika kö­zelében helyezkedik majd el. Órák gyára A Második Moszkvai Óra­gyár talán a világ egyetlen olyan vállalata, ahol az em­berek által használt minden órafajtát gyártanak: női és férfi karórákat, zsebórákat, ékszer jellegű, nyakláncra függeszthető órákat, mecha­nikus órákat, elektronikus ébresztőórákat. Az órák kül­alakja a legkényesebb ízlé­sűeket is kielégíti. Jelenleg naptáras, hangfrekvenciás férfi karórák és kvarcórák gyártását tervezik. A jövő­ben kibocsátásra kerülő órák pontossága százszorosa a ko­rábbinak. Plusz-mínusz 0,3 másodperc. A gyárat ötven évvel ez­előtt alapították. Jelenleg a világ egyik .legkorszerűbb óragyára; márkáját a világ számos országában ismerik. Kástu, kódisállás a szereken A fenyőben gazdag Őrséget — amelyet sokan „gyantaország­nak” neveznek — bekapcsolták az ország idegenforgalmi vérke­ringésébe. E 18 községből álló nyugat-magyarországi ősi ha­tárőrvidéket kevesen ismerik, pedig érdemes felkeresni táji szépségeiért, néprajzáért. Az Őrség hazánk egyetlen olyan tájegysége, amelyben a lakosság a honfoglalás óta fo­lyamatosan egyhelyben él. Ezért sajátos zárt néprajzi, népi épí­tészeti egységgé kovácsolódott. A hajdani örállók — akik évszáza­dokon át kiváltságokat élvez­tek — a dombtetőkön kiirtották az erdőt, a helyére házat épí­tettek, kerttel, udvarral, szántó­földdel. így alakult ki a különös íaluforma, a szer, az egy-egy dombtetőn álló házcsoport. Haj­dan vérrokonok laktak egyet- egyet. A szerek között mezők, rétek, völgyek, erdöcskék talál­hatók. Azóta is így építkeztek ezen a tájon, egészen a leg­utóbbi időkig. Mert ma már az utcás településformát választják inkább. Öriszentpéter, a vidék „székvárosa” 8 szerből áll, a Za- la-patak két partján: Alszer: Baksaszer, Galambszer, Pi harc- szer, Kovácsszer, Keserűszer, Siskaszer, Templomszer. Szalafő 7 halmon épült, így 7 szeres. Közülük Pityerszer a legismer­tebb. amely a legjobban Kon­zerválta az itteni életmódot, s élő szabadtéri múzeumként mu­tatják be az érdeklődőknek. Itt látható népi építészetünk egyik remeke, a kástu, a fából épült emeletes kamra, gabona- és más terménytároló. A faépítkezés igen elterjedt: az alapanyagot a hatalmas er­dőségek kínálják. Az úgyneve­zett kerített ház a vadak es a betörök ellen nyújtott védelmet, A módos házak tornácának sze­rény helyi változata a „kódisál­lás”, a házak konyhája, illetve pitvara előtt. A vidék nagy értéke táji szép­sége. A természet itt még szinte érintetlen. Dombok, völgyek, nagy rétek, erdők, patakok, kis tavak, bakhátas szántóföldek va­rázsolják festőivé a tájat. Turis­tautak autós pihenők, vadregé- n.vcs erdők, fenyvesek, tavak várják az Őrség „felfedezőit”. Sz. T. Madáretető (Mező István rajza) Mégis... Jack London igen nehe­zen tudott betörni az iroda­lom berkeibe. Egy alkalom­mal, ki tudja hányadszor ostromolta első regényének kiadóját: — Mondja meg őszintén a véleményét a müvemről! — Nem ér egy lyukas ga­rast — válaszolta a kiadó lesújtó hangon. — Tudom, hogy a vélemé­nye nem ér egy lyukas ga­rast sem — vágta rá Jack London —, mégis szeretném ismerni.

Next

/
Thumbnails
Contents