Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-29 / 24. szám
Asztalitenisz újoncba jnoksúo Öreg fiúk magukról, s a labdarúgásról Rákosi Gyula, az ifiválogatott szakvezetője Interjúsorozatunk első alanyát, Rákosi Gyulát, az FTC negyvenszeres válogatott volt játékosát nem kellett különösebben faggatni arról, hogy jelenleg mivel foglalkozik, hiszen ő a magyar ifjúsági válogatott szakvezetője, s így tevékenysége változatlanul a köz- érdeklődés középpontjában áll. Most különösen, hiszen ebben az esztendőben Magyarország rendezi az UEFA nemzetközi ifjúsági tornáját, s a jövő szempontjából senkinek sem közömbös, hogy válogatottunk hogyan szerepel hazai környezetben. A most 38. évében járó fiatal szakvezetőtől így érthetően elsősorban a tornáról és az ifikről érdeklődtünk. — A bő keret tagjai, akikkel jelenleg foglalkozom, átlagon felüli ügyességűek, s majd az iráni tornán dől el, hogy komolyabb ellenféllel szemben mire képesek — mondotta. — Melyik egyesület adja a játékosok zömét? — Szinte mindenki más csapatból jött, sok a vidéki a keretben. Jelenleg ifivonalon is az a helyzet, mint a nagyoknál: nincs olyan csapat, amelyre válogatottat lehetne építeni. Miskolci játékos egyébként most nincs a keretben. — Kik alkotják a csapat gerincét? — Van egy-két MB I-es játékosunk — Kiss Tatabá- nyáról és Csepregi Békéscsabáról, a többség pedig az NB I-es tartalékcsapatokban szerepel: Giron (FTC), Gyi- mesi (Bp. Honvéd), Koroknál (Videoton), Nagy (Pécs), Hegedűs (Vasas), Molnárfi (Bp. Honvéd). — Megnyerhettük a tornál itthon? — Ha a csoportunkból 'továbbjutunk, akkor feltétlenül döntőbe várom az együttest, bár ellenfeleink igen erősek. Ügy sikerült a sorsolás, hogy a várható ellenfelek közül bármelyik kettő döntős lehet. — Melyek a legszembetűnőbb fogyatékosságai a kerethez kerülő fiataloknak? — Nagyon szeretnek a labdával játszani, és ez lassítja a játékot, pedig a mai labdarúgás éppen a gyors játékon alapszik. Amit megtanultak — nem a grundokon, hanem a betonpályákon —, azt hozzák magukkal: nagyon szeretnek cselezni, de nem tudnak fejelni, és általában csak egyik lábukkal bánnak jól a labdával. — Aliért? — Véleméhyem szerint ennek oka az, hogy nem kezdődik meg elég hamar a speciális képzés, pedig már a serdülőkorban kellene sokoldalúvá nevelni labdarúgóinkat. így ugyanis túlságosan nagy problémák adódnak. Különösen szembetűnő, hogy egy-két kivételtől eltekintve szinte nem is fejelnek a labdába. — Nincsenek olyan tehetségeink, mint régen? Vagy nincsenek jól látó szakvezetőink? — Nagyon sok ügyes fiatal labdarúgónk van, de a felfogásuk eltér a régiekétől. Jól bánnak a labdával, de a gyorsítást nem szeretik. Képesek feladni egy-egy mérkőzést egy szép cselért, egy „kötényért". Játszani tehát szeretnek, de ez n>a már kevés. — Visszanyerheti-e a foci régi varázsát a fiatal fiúk körében? — Nehéz lenne megjósolni, hiszen a mai gyerekek nagyon jó körülmények között élnek, és már az sem vonzza őket a labdarúgáshoz, hogy ennek révén külföldre is eljuthatnak. Kétségtelenül nevelési probléma, hogy hiányzik belőlük a küzdeni tudás. a hajtás képessége. Megvan mindenük, és ezzel megelégszenek. — Ezek ismeretében jó-c az utánpótlással való foglalkozás mai rendszere? — Szerintem jó. Amióta újjáalakult az MLSZ. nagyon nagy figyelmet szentel a fiataloknak, s már valami javulás is mutatkozik. Ifjúsági válogatottunk az elmúlt időszakban nagyon sok nemzetközi mérkőzést játszott. Mindezt azért, hogy játékosaink nemzetközi színvonalon ismerkedjenek a labdarúgással, így tanulják meg, hogyan kell futballozni. Ez mindenképpen meggyorsíthatja az élvonalbeliek fejlődését. — Jövőnket a fiatalságra alapozzuk, s ezért indokolt, hogy az ifik szakvezetőjének véleményét is megismerjük: mikorra remélhető tényleges fellendülés az egész magyar labdarúgásban? — Években ezt nagyon nehéz lenne meghatározni. Türelemre van szükség, és a fellendülés előbb-utóbb be fog következni. Most már nagyon sok fiatal játékos kerül az NB I-es csapatokba. Lassan megindul a fejlődés, és nagyon bízom abban, hogy rövid időn belül ott leszünk, ahol régen voltunk. HORVÁTH KÁLMÁN (Sorozatunk következő részében Göröcs Jánossal beszélgetünk a labdarúgás nagy kérdéseiről, s játékospályafutásának izgalmas fejezeteiről.) Több éves tapasztalatokból okulva, 1976-tól kezdve önálló versenyként szerepel a városi és megyei újoncbajnokság az asztalitenisz szövetség versenynaptárában. Eddig a serdülőkkel és ifjúságiakkal együtt bonyolódtak a legkisebbek versenyei is, és a gyakran késő esti órákig húzódó küzdelmeket sem a szülők, sem a szakvezetők nem nézték jó szemmel. örömmel számolhatunk be egy másik életrevaló kezdeményezésről is. A két mérkőzés közötti „holt idő” -okos kihasználásáról van szó. Az éppen pihenő gyerekeket egy barkochba-szerü, „dupla, vagy semmi” játékba vonták be, ahol játékos keretek között ismerkedhettek az asztalitenisz fortélyaival, a sportág eredetével, történetével. Szombat délután 11 egyesület, illetve általános iskola színeiben 54 fiú- és 8 leányjátékos állt asztalhoz a MÉMTE tornacsarnokában. A városi bajnokság első 32 „újonca” kerülhetett a másnapi megyei újoncbajnokságba. A nagy igyekezet nem is maradt el. A versenyzópalánták nagyon lelkesen játszottak. A DVTK, a MÉMTE és a Borsodi Volán különösen eredményesen szerepelt. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk a Miskolci Spartacus pingpong csemetéiről sem. Egyesületük a téli szünet alatt egyhetes edzőtáborozást szervezett a számukra, s az ott végzett munka a versenyen is megmutatkozott. Eredmények: Újonc fiú: 1.Rózsahegyi L,aszló (DVTK), 2. Csendes Attila (DVTK). 3. Molnár János (MÉMTE) és Mészáros Attila (DVTK). Újonc leány: 1. Kriston Annamária (DVTK). 2. Utasi Nóra (Borsodi Volán), 3. Majoros Zsuzsa (MÉMTE) és Kalotai Ildikó (MÉMTE). A rendezők úgy látszik vasárnapra sem fogytak ki az okos ötletekből. A megyei újoncbajnokság — a kiadott „műsortól” eltérően — szülői értekezlettel kezdődött. A szövetség képviselői a játékosok szüleivel és szakvezetőivel összeülve, egy kis értekezletet tartottak, szakmai és nevelési kérdésekről beszéltek. A 46 fiú és 7 leány induló a szakvezetők szerint elég szép versenyzői létszám. Az LMTK, a Borsodi Volán, a MEMTE. a DVTK, a December 4. Drótművek, a Miskolci Spartacus, Ede- lény, Krasznokvajda és Tárd igazolt játékosain kívül, ismét indultak a 9„ 10„ 12. és 29. sz. miskolci Általános Iskolák legjobb „amatőrjei”. Hogy az első fordulóban kiesett versenyzők se unatkozzanak, részükre vigasz- díjversenyt is kiírtak. Már talán nem is kell mondanunk — ez is újítás. A remek versenyzési lehetőséget igazán jól kihasználták a gyerekek. Nagy szívvel, lelkesedéssel játszottak, s végül is a következő eredmény alakult ki. Leány megyei újoncbajnok: Kriston (DVTK). 2. Utasi (B. Volán), 3. Kalotai (MÉMTE) és Majoros (MÉMTE). Fiú megyei újoncbajnok: Csendes Attila (DVTK), 2. Fekete József (MÉMTE). 3. Nagy Miklós (DVTK) és Mészáros Attila (DVTK). Vigaszdíj (csak fiúk): 1. Kiss Gábor (Edelény), 2. Nagy Róbert (Krasznokvajda). 3. Prekupp (MÉMTE) és Hodosi (LMTK). B. I. Az „NB l-es 4000” méter Kedden , ma előadás Békés téli álomban pihen a miskolci repülőtér — kedden délután azonban megzavarták „szendergését". Ekkor ugyanis megjelent egy szürke Polski, s keresztül- kasul járta a hatalmas térséget. Időnként megállt, kiszálltak utasai, s apró táblák sokaságából egy hatalmas kört „rajzoltak”. Nem sokkal ezután piros melegí- tös férfiak baktattak egy távolban lengő piros zászló felé, s amikor odaértek, csoportba gyűltek. Rögtön utána futásnak eredtek — visz- szafelé, majd a reptér szélén megfordulva, a táblákat kerülgetve — „körözni kezdtek”. Majd’ másfél kört futottak — vagy harmincán —, a vége felé jó néhányan egyre fokozták az iramot, s az egyik reptéri bója mellett elfutva, zihálva fékeztek — a 4000 méter végén. Nevek, időeredmények röpködtek a levegőben, s 16 percen bélül vége is lett — a főpróbának. így zajlott le a DVTK labdarúgóinak főpróbája a mai, fővárosi NB I-es lütás- ra, az NB I-es labdarúgó- csapatok mezei futóversenyére. A jelen volt atletaedzők elégedettek voltak az eredménnyel, különös tekintettel a talajra, a buckákra, s a magas fűre. Elégedettségük egyszersmind azt is jelentette, hogy jó a DVTK-s labdarúgók edzettségi álla-' pota, azaz: jól sikerült az alapozás — legalábbis, ami a futást illeti. Az első helyen végzett iiista Móricz ideje — 14:02,5 p. — egészen kiválónak mondható, de az utolsó is „szinten belül” futott, 15:43- at. A legjobb 11 a következő volt: 1. Móricz 14:02,5; 2. Oláh 14:06,5; 3. Tamás 14:10.0; 4. Borostyán 14:13,0: 5. Szántó 14:14,0; 6. Feledi 14:18,0; 7. Fekete J. 14:21.0: 8. Orlóczki 14:28,0; 9. Tatár és Fekete L., egyformán 14:30; 11. Martis 14:33,1. A fiúk tehát alaposan kifutották magukat, s így érthető, hogy a hangulat a rajt előtt volt jobb. Különösen akkor, amikor az egyik segítő arra figyelmeztetett: nehogy belülről vegyék a táblákat, mert akkor diszkvaíi- fikálják őket...! Valaki félhangosan meg is jegyezte: alig várjuk! h. k. Az NB lli-asok is mezeiznek Élvonalbeli labdarúgóink kötelező indulási jelleggel ma — a múlt évhez hasonlóan — másodszor rendezik meg az állóképesség próbáját, a 4000 m-es mezei futást. A futballistáktól kissé szokatlan viadal tavaly nagy sikert aratott, s ezen felbuzdulva a három miskolci NB III-as csapat szakvezetői elhatározták, hogy az NB I- esekhez hasonlóan ők is próbára teszik játékosaikat. A jó kezdeményezés követőkre is talált, mert a miskolciakhoz csatlakoztak a többi borsodi NB III-as egyesületek, sőt — meghívás alapján — a megyei bajnokság első öt helyén álló gárda labdarúgói is. Ma 15 órakor a Repülőtéren kijelölt pályán tehát mintegy 300 (!) futballista vág neki a 4000 m-es távnak, s a szakvezetők, de maguk a játékosok is felmérhetik: a futókészséget tekintve hol tartanak a felkészülésben az egy hónap múlva induló bajnoki rajt előtt? apróhirdetéé alias Statikus tervező-mérnököket keres a BARANYATÉRV, gyakorlattal és mielőbbi belépéssel, — pécsi és az ország több pontján folyó nagyszabású tervezési feladataihoz. Jelentkezés: — levélben, vagy személyesen — Pécs, Zrínyi u. II., Katona László oki. villamosmérnök irodavezetőnél. Szövetkezetünk előszerződést köt villanyszerelő szakmunkástanuló képzésére 16 évet be nem töltött fiatallal, aki 8 általános iskolai tanulmányait 1976-ban fejezi be. A tanuló képzést nyer: erőátviteli, szerelési, clektromérési és háztartási gépek javításában. Univerzális oktatás! Kollégiumi elhelyezést biztosítunk! .Jelentkezés helye: Általános Villamossági Ipari Szövetkezet, 1137 Budapest, XIII., Radnóti Miklós u. 41. ügyintéző: Kurz. Telefon: 295- 669. Részletes felvilágosítást adunk lcvélmcgkcresésre is. Hová sodródnak a sarkok? Ismeretes, hogy a múltban a Föld mágneses pólusai többször változtatták helyüket. Medvegyev leningrádi- tudós a közelmúltban kiszámította e sarkok várható helyváltoztatását. A mágneses sarkok sodródását bolygónk belső magjának vándorlásával hozza kapcsolatba. Ez a mag ugyanis nem fekszik pontosan a Föld geometriai középpontjában. Medvegyev szerint az időszámításunk utáni ötödik évezredben várható erős mágneses térváltozás. Ekkorra az északi mágneses sarok Afrika atlanti partjainál, míg a déli a Csendes-óceán térségében, Dél-Amerika közelében helyezkedik majd el. Órák gyára A Második Moszkvai Óragyár talán a világ egyetlen olyan vállalata, ahol az emberek által használt minden órafajtát gyártanak: női és férfi karórákat, zsebórákat, ékszer jellegű, nyakláncra függeszthető órákat, mechanikus órákat, elektronikus ébresztőórákat. Az órák külalakja a legkényesebb ízlésűeket is kielégíti. Jelenleg naptáras, hangfrekvenciás férfi karórák és kvarcórák gyártását tervezik. A jövőben kibocsátásra kerülő órák pontossága százszorosa a korábbinak. Plusz-mínusz 0,3 másodperc. A gyárat ötven évvel ezelőtt alapították. Jelenleg a világ egyik .legkorszerűbb óragyára; márkáját a világ számos országában ismerik. Kástu, kódisállás a szereken A fenyőben gazdag Őrséget — amelyet sokan „gyantaországnak” neveznek — bekapcsolták az ország idegenforgalmi vérkeringésébe. E 18 községből álló nyugat-magyarországi ősi határőrvidéket kevesen ismerik, pedig érdemes felkeresni táji szépségeiért, néprajzáért. Az Őrség hazánk egyetlen olyan tájegysége, amelyben a lakosság a honfoglalás óta folyamatosan egyhelyben él. Ezért sajátos zárt néprajzi, népi építészeti egységgé kovácsolódott. A hajdani örállók — akik évszázadokon át kiváltságokat élveztek — a dombtetőkön kiirtották az erdőt, a helyére házat építettek, kerttel, udvarral, szántófölddel. így alakult ki a különös íaluforma, a szer, az egy-egy dombtetőn álló házcsoport. Hajdan vérrokonok laktak egyet- egyet. A szerek között mezők, rétek, völgyek, erdöcskék találhatók. Azóta is így építkeztek ezen a tájon, egészen a legutóbbi időkig. Mert ma már az utcás településformát választják inkább. Öriszentpéter, a vidék „székvárosa” 8 szerből áll, a Za- la-patak két partján: Alszer: Baksaszer, Galambszer, Pi harc- szer, Kovácsszer, Keserűszer, Siskaszer, Templomszer. Szalafő 7 halmon épült, így 7 szeres. Közülük Pityerszer a legismertebb. amely a legjobban Konzerválta az itteni életmódot, s élő szabadtéri múzeumként mutatják be az érdeklődőknek. Itt látható népi építészetünk egyik remeke, a kástu, a fából épült emeletes kamra, gabona- és más terménytároló. A faépítkezés igen elterjedt: az alapanyagot a hatalmas erdőségek kínálják. Az úgynevezett kerített ház a vadak es a betörök ellen nyújtott védelmet, A módos házak tornácának szerény helyi változata a „kódisállás”, a házak konyhája, illetve pitvara előtt. A vidék nagy értéke táji szépsége. A természet itt még szinte érintetlen. Dombok, völgyek, nagy rétek, erdők, patakok, kis tavak, bakhátas szántóföldek varázsolják festőivé a tájat. Turistautak autós pihenők, vadregé- n.vcs erdők, fenyvesek, tavak várják az Őrség „felfedezőit”. Sz. T. Madáretető (Mező István rajza) Mégis... Jack London igen nehezen tudott betörni az irodalom berkeibe. Egy alkalommal, ki tudja hányadszor ostromolta első regényének kiadóját: — Mondja meg őszintén a véleményét a müvemről! — Nem ér egy lyukas garast — válaszolta a kiadó lesújtó hangon. — Tudom, hogy a véleménye nem ér egy lyukas garast sem — vágta rá Jack London —, mégis szeretném ismerni.
