Déli Hírlap, 1975. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1975-12-18 / 296. szám
Mennyit gazdagodtunk? Parkok, utak, közvilágítás Számvetés a IV, ötéves tervről Hl• kívánatos. (Erről bővebben szóltunk keddi számunkban a lakásépítés kapcsán.) Mennyit gazdagodott a város öt év alatt? — erre a kérdésre kértünk választ a városi tanács osztályvezetőitől. Tegnap László Lászlónak, az építési és közlekedési osztály vezetőjének nyilatkozata alapján, a vízellátás javulásáról és a csatornahálózat fejlesztéséről olvashatlak. (Sajnálatos módon a Ilernád menti csúcsvizmü napi kapacitása így jelent meg: [<t’l)\CSfUIH’k 3Z Llttüli 15 köbméter. Természetesen napi 15 ezer köbméter vizet ad ’ az I. ütem befejezése titán. (Ma folytatjuk a számvetést és mindjárt egy olyan témával, mely a miskolciak szívéhez nagyon közel áll: arról lesz szó, mennyit növekedtek a zöldterületek, parkok. Az építési és közlekedési osztály kertmérnöke a következő adatokkal illusztrálta az ötévi fejlődést: 1970-tól máig 8t> ezer négyzetméterrel nőtt a zöldterület, különböző városfejlesztési okok miatt .viszont 52 ezerrel csökkent a parkok, füves, fás ligetek nagysága, így a tényleges növekedés 34 ezer négy. zetméter. Áldozatul esett Iák Azonnal szembetűnik, hogy milyen nagy a megszüntetett zöldterületek aránya. Ennyi parkot szanáltak volna? Kérdésünkre a következő választ kaptuk: a LÁEV (Lillafüredi kisvasút) vágányai mentén egészen a Fáskertig zöldsáv húzódott. Ezt jórészt fel kellett számolni a vasútvonal áthelyezése, átépítése miatt. Az úgynevezett ösz- szekötő városrészben is áldozatul estek az építkezésnek kisebb-nagyobb zöldterületek. Tehát az nem fordult elő, hogy bármiféle célból feláldoztak volna egy összefüggő parkot, ám a fejlődés üteme mégsem elégíthet ki bennünket. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy az 1970. évi 4,9 négyzetméterről az idei év végére 7,4 négyzetméterre nőtt az egy lakosra jutó zöldterület nagysága. (A növekedés egyébként ennél valamivel nagyobb, mert 1970-ben 175 ezer, 1975-ben pedig 190 ezer lakossal számoltak.) A 7,7 négyzetméter ugyanis még csak a fele a 15 négyzetméternek, amennyi parknak, ligetnek kellene jutnia a szakemberek szerint egy olyan város minden lakosára, ahol közismerten sok üzem szeny- nj'ezi a levegőt és nagy szükség van a porfogó, oxigént lehelő növényzetre. Az építési és közlekedési osztály munkatársaival folytatott beszélgetés alkalmával szóvá tettük, hogy még mindig igen sok életerős fa esik áldozatul, mivel az építkezések megkezdése előtt — „akadályozza a mozgást” jelszóval — válogatás nélkül kiirtanak minden növényt. Küduvű kérni, J 7 nehéz megvalósítani Érdemes volt ezt megemlíteni, már csak azért is, mert első ízben hallhattunk róla, hogy az utóbbi években már felmérik a szanálandó területek növényállományát és tervet dolgoznak ki arra, mit érdemes megőrizni. Ha van ilyen terv — és nincs okunk kétségbe vonni a tájékoztatás valódiságát —, akkor az lehet a baj, hogy nincs, aki ellenőrizze a végrehajtását. Tudjuk, könnyebb kimon. dani, mint megvalósítani, hogy a. következő ötéves tervben létesítsenek több parkot, legyenek „levegősebbek” az új lakótelepek. Beépítheáf Miskolc egyik kedves és immár jellemző színfoltja a kivilágított avast tévétorony. A IV. ötéves terv során 16 helyen létesítettek díszkivilágítást és ma már 534 reflektor ontja az ünnepi fényt. / tő terület ugyanis igen kevés van Miskolcon, s hatóbb parkot alakítanak ki, akkor még több régi lakást kell szanálni. Ugyanakkor a szanálás arányának a csökkentése is Általános vélemény, hogy a miskolci utak, járdák állapota (különösen a perem- kerületekben) sok kívánnivalót hagy maga után. A társadalmi munkások áldozat- vállalásának is szerepe volt abban, hogy fogynak a kátyúk, t> egyre több járdán lehet végigmenni száraz lábbal télviz idején is. A számok ezt az állítást így támasztják alá: csaknem tU ezer méterrel nőtt az öntött aszfaltburkolattal ellátott tanácsi utak hossza, s ma már elmondhatjuk, hogy az ösz- szesen 382 ezer méter hosszú tanácsi úthálózatnak 72,5 százaléka kiépített, 37,2 százaléka pedig öntött aszfalt- burkolatú. Csaknem 25 ezer méterrel „nyújtották meg” az útépítők a járdákat, s 27 ezer méter járdát aszfaltoztak le. A hagyományos, kis fényerejű lámpák fokozatosan átadják a helyüket a fénycsöves, higanygőzös armatúráknak. Az utóbbiakból valamivel több mint 1700-at szereltek fel öt év alatt, s ma már a város útjainak 36,2 százalékán korszerűnek nevezhető a világítás. A főútvonalakon világító KRESZ-táblákat szereltek fél, és — bár nem tartozik szorosan ide — érdemes megemlíteni, hogy hét útkereszteződésben szereltek fel forgalomirányító berendezést. Ezekkel együtt már 9 helyen óvják biztonságunkat forgalmi lámpák. (Folytatjuk) BÉKÉS DEZSŐ-)(• Fogynak a napok, szaporodnak a naptárak. Mi mással is kezdhetne új életet az új esztendőben az ember, mint új naptárral... (Agotha felv.) Kinek kell Fehérkőlápa ? Ingyen van, de nem olcsó Bezártak egy turistaházat címmel jelent meg tudósítás lapunk november 14-i számában. Megírtuk, hogy a miskolci Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelöseg nem engedélyezte tovább a fehérkőlápai turistaház nvit- vatartását, mert a víz emberi fogyasztásra alkalmatlan. Magas a baktériumtartalma, hemzseg benne a kóli. A szombat-vasárnapi kirándulások gyakori úticélja, a Lillafüred felett 550 méter magasban épült, könnyen megközelíthető turistaház jelenlegi a debreceni Biogál Gyógyszergyár tulajdona. A nyáron megszűnt Turistaházakat Kezelő Vállalat után ez a cég lett — önkéntes alapon — az új gazda. Nem tudni, hogy milyen alapon került a Miskolchoz legközelebb eső ház a debreceniek birtokába, noha tény, hogy nem versengtek érte a helyi vendéglátó vállalatok, mert a várható nagy forgalom kis hasznot ígért. A ház egyébként is meglehetősen rozzant állapotban van, sok ezer forint szükséges a rendbehozatalához. Két csengetés között A Parlament folyosóján Az egész nemzetünket érintő nagy programról, a népgazdaság V. ötéves tervéről döntenek képviselőink a tegnap megkezdődött országgyűlés háromnapos ülésszakán. A máskor oly hangos parlamenti folyosókon ezúttal csendes szóval folyt az eszmecsere jövőnkről, népünk elkövetkezendő nagy feladatairól. Az egyik sarokban a borsodi képviselők csoportjához csatlakozott Simon Pál nehézipari miniszter is. Valamennyien Németh Károly - nak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának felszólalását idézték vissza. (Németh Karoly: Amikor most törvénybe foglaljuk a következő tervidőszak célkitűzéseit, olyan programról határozunk, amely igazodik a valóságos helyzetünkhöz, figyelembe veszi eredményeinket és reálisan számol erőforrásainkkal, a fejlődés belső és külső feltételeivel.) Ezekre a gondolatokra célozva mondotta Simon Pál, Ollári István kazincbarcikai képviselőhöz intézve szavait: — Kazincbarcika és Lenin- város a vegyipar frekventált területei. Mindkét helyen folytatjuk a megkezdett munkát, amivel nem lehet megállni. Ezért épül Lenin- városbam a polipropiléngyár, s ezért Kazincbarcikán a PVC—III. A gyorsan fejlődő technikai színvonal elengedhetetlenné teszi a nemzetközi kapcsolatok további fejlődését. Erre jó példa Lenin- város és Kalus, illetve a BVK és lengyelországi partnere együttműködése. A nagyobb kapacitás nagyobb termelést eredményez, s ez nemzetközileg összehangolt munkát igényel a vállalatoktól. Szó esett ma arról is, Huszár István miniszterelnök-helyettes előterjesztésében, hogy rövidíteni kell a beruházások idejét. Ez két okból szükséges. Először azért, mert a beruházási javaknál is megfigyelhet» a monoton áremelkedés, másodsorban pedig a lassú építés miatt elesünk attól a terméktől, amelyet a visszafizetésben felhasználhatunk, (Németh Károly: Nagy felelősség hárul a vállalatokra és az őket irányító felügyelő minisztériumokra abban, hogy a gazdasági szabályzók módosítása miatt bekövetkező nyc- reségcsőkkenést áremeléssel, minőségrontással ne hárítsák át a fogyasztókra.) A minisztériumok felelősségét említette felszólalásában dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára: — A borsodi nagyberuházások kivitelelésénél is elkelt volna a minisztériumok fokozottabb felügyelete. Akkor nem fordulhatott volna elő, hogy a HCM vagy a Húskombinát üzembe helyezése ennyit késett volna. A többszöri miniszteriális szintű értekezletek, szemlék sem vezettek eredményre — nem is vezethettek, hiszen a kivitelezésben részt vevő vállalatok vezetői sokszor téves információkat kaptak és adtak tovább... (Németh Károly: Véget kell vetnünk annak az állapotnak, hogy miközben egyes területeken munkaerőhiány gátolja a folyamatos termelőmunkát és fontos szolgáltatások kielégítését, addig más területeken i>azarlás folyik a munkaerővel.) Kalló István, a Lenin Kohászati Művek hengerésze sokáig töprengett, hozzászóljon-e az előterjesztéshez. Végül elállt szándékától. Hogy miről beszélt volna, ha szót kap? — Elsősorban, a munkaerőgondokat illusztráltam volna egy-két jellemző példával. De szóltam volna arról is, milyen nagy szerep vár a tervek valóra váltásában a szocialista brigádokra. Elmondtam volna, mivel gyarap>odott az elmúlt öt évben, s mivel fog gyarapodni Miskolc a jövőben... A folyosón könyörtelenül megszólalt a szünet végét jelző csengő. Benépesült az ülésterem, s néhány pillanattal később Inokai Jánosnak, az ülés soros elnökének kezében megcsendült a kis harang. Folytatta törvényalkotó munkáját az ország- gyűlés. TÖTH ZOLTÁN Tegnapi postánkkal érkezett válasz cikkünkre. A feladó Kéri Tibor, a Biogál igazgatója. Idézünk leveléből: „Az átadás során csupán az a megfontolás érvényesült, hogy egyedül vállalatunk vállalkozott a turistaház átvételére és tovább-üzemelte- tésére, ugyanakkor rajtunk kívül egyetlen más szerv sem jelentette be érre igényét.” Kéri Tibor a továbbiakban így ír: „ ... a körülményeket és lehetőségeket felmérve — beleértve a közeli Szent Ist- ván-forrást is — azt állapítottuk meg, hogy túlzott összegű anyagi ráfordítást igényelne a turistaház ismét üzemelhetövé tétele. Ennek alapján úgy határoztunk, hogy a turistaházat nem kívánjuk tovább működtetni, és átadjuk annak az intézménynek, amely igényt tart erre. Fentiek , alapján teljes mértékben egyetértünk az újságcikkben leírt javaslattal, nevezetesen azzal, hogy a fehérkőlápai turistaházat kapják vissza a Bükköt szerető kirándulók.. laltak. Nyilván nem tudták, hogy a víz szennyezett és új vezetéket kell építeni. Ez pedig komoly pénzbe kerül. De azért mégiscsak furcsa, hogy most szeretnének kiszállni a játékból. Bizonyosan jobb lett volna, ha még az átvétel idején alaposabban tájékozódnak a körülményekről. Mert ugye. az adott szó a Biogált is kötelezi.,. A Biogállal tehát lehet vitatkozni, az azonban nem lehet vita tárgya, hogy a fehérkőlápai házat mihamarabb — hiszen a havas Bükk szombat-vasárnaponként tízezreket vonz — újból meg kell nyitni. A turistaházakkal egyébként is foglalkozó Borsodi, illetve Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat nem tart igényt a fehérkőlápai házra. Nincs rá pénzük. Nem kell a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatnak sem. Furcsa dolog, hogy egy újság turistaházat árul. Ha ezt tesszük, akkor azért tesszük, mert szívügyünknek tekintjük a turizmust, azt. hogy a Miskolchoz közelebb eső turistaház pihenni, felüdülni vágyó vendégeket fogadhasson. Tehát „hirdetésünk szövege” a következő: A Biogál tehát lemond Fe- hérkőlápáról. Az elhatározás lovagiasságát csupán az a tény teszi megkérdőielezhe- tővé, hogy az átvételkor bizonyos kötelezettségeket válEladó egy türisiaiiáz Miskolchoz közel, a Blikkben. Festői környezet, kiváló levegő, jól fűtött szobák, hideg-meleg italok. Nagyüzemek, vendéglátó vállalatok, figyelem! Vételár nincs, csak egy kis vízvezetéket kell építeni a Szent István-forrástól. Ajánlataikat a Biogál Gyógyszergyár (Debrecen, Palla- gi út 13.) és a Déli Hírlap (Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 15.) címére kérjük. Jelige: „Nyissuk meg, amíg tart a tél!" (erdős)
