Déli Hírlap, 1975. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1975-12-24 / 301. szám
A nehézségek ellenére Helytálltak a bányászok A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége — a Magyar Szénbányászati Tröszt tájékoztatója alapján — a szénbányászat idei munkájáról és jövő évi feladatairól tárgyalt tegnapi ülésén. Az idén több természeti akadály nehezítette a szénbányászok munkáját — gázkitörés, vízbetörés, tűz —, de a dolgozók jelentős erőfeszítéseinek eredményeként a termelési kiesések nem okoztak fennakadást a népgazdaság szénellátásában. A fogyasztók szénkészlete az ősszel mintegy 80 000 tonnával volt na• gyobb az egy évvel ezelőttinél, s így a téli ellátásban sincs fennakadás. A tröszt tervei szerint 1976-ban 25,4 millió tonna szenet termelnek a bányászok. Szép íorgalom A déli szárny már majdnem kész Félidőben a Palotaszálló átépítése A Borsod és Heves megyét ellátó Észak-magyarországi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat az idén a tervezett 835 millió forint értékű áru helyett 877 millió értékűt forgalmaz. Ezzel elérik a IV. ötéves tervidőszakra célul kitűzött 3,7 milliárdos forgalmat. Az áruk 80—85 százalékát hazai piacról, a többit importból szerezte be a RÖVIKÖT. Eredményeikhez nagymértékben hozzájárultak a kiskereskedelmi vállalatokkal közösen üzemeltetett boltjaik (ilyen például a miskolci Tulipán Divatház, vagy a mezőkövesdi Hófehérke gyermekruházati bolt). Sokat jelentett, hogy a vállalat vezetői mindig számíthattak a törzsgár- datagokra, akik közül tizen- ketten már negyedszázada dolgoznak a RÖVIKÖT-nél. Egy bő esztendővel ezelőtt kezdődött meg a lillafüredi Palotaszálló átépítése. A jövő év utolsó napjára tűzték ki az újjászületett üdülő átadását. Az épület déli szárnyának építészeti átalakítása már befejeződött. Ezen a részen januárban már a szakiparosok dolgozhatnak- Folyik a külső úthálózat felújítása, és megkezdődtek a villamos Megérkeztek az új metróvonal első motorkocsijai Záhonyba. A kocsikat a gyártó szovjet vállalatok nevében az Energomasexport Külkeszerelési munkálatok is. Jól működik az új kazánház, és befejezéséhez közeledik az olajtároló elhelyezése. Ez tehát a legfrissebb lillafüredi helyzetjelentés. A tervek késése ellenére jól halad a rekonstrukció, és reméljük, nem csalódnak azok, akik jövőre a Palotában szeretnének szilveszterezni. reskedelmi Egyesülés vezetői adták át a Metró Beruházási Vállalat képviselőinek. A jövő év első felének végéig a most leszállított 9 kocsin kívül további 41 érkezik. IJj metrókocsik Csak a jó emberek tudják... ÉLT ÉS SZERETETT E történet eleje a messzi homályba vész. Mese-íze van a szónak, szívszorító szépsége a véletlen tudott igaznak. Esztike néniről írtam már egyszer. Segélyből élt, magányosan. A város széléről naponta egyszer útra kelt. Évekig ugyanott, ugyanabban az időben ette meg a befizetett ebédet. Kedves volt, szerény, de semmiképpen sem rendkívüli. A pincérek ismerték, néha látták, hogy gyalog megy haza, esőben is gyalog. Megszánták? Megszerették? Sohasem kért szánalmat senkitől, szeretet se kötötte máshoz, mint egy másik városban élő testvérhez, aki ugyanolyan szegény volt és ugyanolyan magányos. Hol volt, hol nem volt... Abban az étteremben volt egy brigád. Előbb segítettek ízesebb falattal, nagyobb adaggal, amiből óvatosan haza is lehetett vinni egy harapásnyit. Aztán segítettek a város széli otthonában is. később az ebédért se fogadtak el pénzt. Esztike néni élt csendesen és észrevétlenül. — Él nálunk egy csodálatos néni... — mesélte az igazgató. A szociális otthon folyosóján hallottam újra Esztike néni nevét. — Azért most csak jók az emberek, ugye? Nekem Esztike elmesélte, hogy menynyit segítettek neki. És még itt is látogatják. Jobbak a rokonnál... Esztike néni maga mondja, hogy boldog ott: — Itt már kivárom, amíg megjön a fiam. s. A történet eleje a messzi homályba vész. Esztike néni békésen él, nem jár többet kis ételhordóval az esőben, nem várja a magányos szobába bekopogó, segíteni jött brigádot. — Tudja, én nagyon szegény voltam... Olyan szegény, hogy azt elmondani se könnyű, de azért... Bizalmasra halkul a hang, titkot gyón, de olyan jó beszélni erről a titokról. Tud is róla mindenki, hiszen én is az otthon igazgatójától hallottam először. — Tudom. Esztike néni gyűjtött... — Igen. Több mint tízezer forintot. Jó lesz a fiamnak, ha majd hazajön ... Ide is azért féltem bejönni, hogy azt el ne vegyék, az nem az enyém. Csak a jó emberek tudják... Esztike néni fia 1942-ben vonult be katonának. — Él nálunk egy csodálatos néni — mesélte az igazgató. Él a mi világunkban soksok csodálatos, olykor a távoli voltat idéző, olykor a jövőt sejtető történet. Esztike néni vagyonát mindenki úgy tudja csak, mintha az nem is lenne, hiszen az nem az övé. Az a kicsi vagyon maga a reménység, maga az élet. írhattam volna karácsonyi riportot, a brigádról, szomorúság nélkülit, embert dicsérőt. De én Esztike néni kincséről, várásáról írtam. Az anyáról, a szeretetről... Az otthon több, mint négyszáz lakója között él egy boldog ember, aki várni tud. Az otthon több mint négyszáz lakója között sokan élnek, akik élő rokonokat, gyerme? keiket várhatnák. És már nem is várják, hiszen szeretteink közül csalódást okozni csak azok tudnak igazán, akik még élnek ... BARTHA GABOR A DH várospolitikai fóruma Együttes erővel Miskolc jövőjéért Interjú Rózsa Kálmánnal, a városi tanács elnökével • Az elmúlt hetekben — a városi tanács osztályvezetőinek segítségével — azt kutattuk, mennyit gazdagodott Miskolc a negyedik ötéves terv időszakában. Imponálóan gazdag a leltár, jóllehet csak a legfontosabb tervfeladatok végrehajtását vettük számba. Az ötévi munkára visszatekintve, nyilván Rózsa Kálmán, a városi tanács elnöke is sok, örömre okot adó eredményt tudna felsorolni. Mégis mi volt az, amire a legbüszkébbek lehetünk On szerint? — Szerintem az a legnagyobb eredménye az elmúlt öt évnek, hogy sok-sok ezer miskolci ember nemcsak szemlélője, kritizálója vagy dicsérője volt a városfejlesztési munkának, hanem alkotó résztvevője is. A tervidőszak első évében 42 forint értékű társadalmi munkát végzett átlagosan egy-egy miskolci, az idén viszont már 200 forint az átlag. Mi ez, ha nem a lokálpatriotizmus mutatója? Nagyüzemi munkások, szocialista brigádok, KISZ-fiatalok fogtak össze a parkerdő-program megvalósításáért, a gyermekintézmények fejlesztéséért, facsemeték ezreit ültették el városszerte, virágokat gondoztak, utat, járdát építettek és még hosszan sorolhatnám, mi mindent köszönhetünk az ön. zetlen segíteni akarásnak. 0 Az utóbbi évek tényei valóban ellentmondanak annak a könnyelműen általánosító véleménynek, hogy mivel Miskolcon sok a „jött-ment”, azaz a más vidékről ide telepedett ember, ezt a várost nem érzik magukénak lakói. Mivel magyarázható a korábbinál nagyobb lelkesedés? — Szerintem elsősorban annak a jó politikai légkörnek, amely országosan serkentette a társadalmi munkát. De itt, szőkébb pátriánkban is sokat tettünk azért, hogy minden miskolci magáénak érezze gondjainkat is, örömeinket is. Azt hiszem bátran kijelenthetem: nemcsak emlegettük a nyílt várospolitikát. A városi párt- bizottság és a tanács vezetői, munkatársai sokszor találkoztak az elmúlt években munkáskollektívákkal, s e fórumokon nyílt, elvtársi légkörben beszéltük meg közös dolgainkat. Nem hagytuk ki az eszmecserékből a fiatalságot 6em, és örömmel tapasztaltuk, hogy a szakmunkás- tanulók csakúgy, mint a középiskolások, nagy érdeklődést tanúsítanak a város dolgai iránt. Mindehhez én még hozzászámítom azokat a kiállításokat is, amelyeken fotók, rajzok segítségével mutattuk be, hol, mit kívánunk építeni. A várospolitika nyíltabbá tétele, az információk szabadabb áramlása a tanácstagokat is arra ösztönözte, hogy többet és alaposabban beszélgessenek választóikkal feladatainkról. Az is igaz, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a tanács gondosabban szervezte, koordinálta a társadalmi munkát, mint korábban. Ezeket a módszereket kell továbbfejlesztenünk, hiszen az ötödik ötéves terv céljainak eléréséhez is szükségünk lesz a városukat szerető emberek összefogására. 0 öt év alatt körülbelül 36— *0 ezer miskolcinak teremtettek kényelmes, új otthont. Azaz egy város született a városon belül. Kétségkívül óriási munka volt ez, de nem is ment minden zökkenő nélkül. Mi okozta azokat a feszültségeket, amelyeket menet közben tapasztalhattunk? — Már a tervidőszak kezdetén tisztában voltunk vele, hogy az építőipar ereje kisebb, mint amennyit a feladatok követelnek. Azok az építőipari vállalatok, melyek a városfejlesztésben is kulcsszerepet játszanak, sok más kötelezettségnek is eleget tettek. Gondolok itt az iparfejlesztésre, a vegyipartól a kohászaton keresztül az élelmiszeriparig. Nehezítette dolgunkat, hogy menet közben — gazdaságossági, takarékossági okok miatt — módosítani kellett a kész terveket. i Milyen volt az együttműködés a beruházók, tervezők és kivitelezők között? — Nem állíthatom, hogy teljesen felhőtlen volt az együttműködés a tanács, valamint a kivitelező és a tervező vállalatok között. A tervezőktől például mi azt kértük és kérjük, hogy ne egy- egy létesítményben, hanem 'egész városban gondolkozzanak mindig, és végyék figyelembe lehetőségeinket. 0 Az új lakótelepek komfortosak, a peremkerületekben ' és a belvárosban levő lakások nagyobbik hányadáról azonban nem mondhatjuk el ugyanezt. A színvonalbeli különbség, az elmúlt öt évben sem csökkent k lényegesen, és ez feszültségek forrása. — A negyedik ötéves terv középpontjában a tömeges lakásépítés állt. Nem lesz ez másként a következő öt évben sem. Mégsem állíthatja senki, hogy nem tettünk semmit a külső kerületek kommunális, kereskedelmi és egyéb ellátottságának javításáért. Sok tényt említhetnék, de most csak Tapolca gázzal való ellátását mondom, s azt, hogy a belvárosban a Vörösmarty utca mentén olyan negyedet bontottunk le, mely egyik legelmaradottabb része volt Mis- kolcnak. Az omladozó viskók helyére korszerű épületek kerülnek. A lakásépítés tehát minőségi változást is hozott. 0 Itt álljunk meg egy szóra. Sokan bírálják azt a koncepciót, hogy egy-egy területen válogatás nélkül lebontanak minden épületet, köztük azokat is, melyek még sokáig lakhatók lennének. — A negyedik ötéves terv időszakában kétségkívül magas volt a szanálási arány. A következő öt évben mérsékeljük a bontások ütemét. Ám azt is figyelembe kell venni, hogy a bontásokkal nemcsak az épületeknek teremtenek helyet, hanem az utaknak, közműveknek is. Lehet, hogy az épület még sokáig lakható lenne, de ha meg akarnánk tartani, akkor ki kellene kerülni a közműveknek és ez olyan költségtöbblettel járna, melyet nem vállalhatunk. Q A napokban hagyta jóvá a tanács — nem minden vita nélkül —azt, hogy a VI Vállalatot 1976. január 1-től a Medicor Művek veszi át. A Medicor főleg nőket foglalkoztat majd üzemében. Ügy gondoljuk, ez döntően közrejátszott a tanács elhatározásában. Viszont sokan úgy vélekednek, hogy nem célszerű Miskolcra nőket foglalkoztató üzemeket telepíteni, hiszen a kereskedelem és néhány ipari vállalat hiába keres női munkavállalókat. — Első hallásra talán furcsa, de így igaz: Miskolcon párhuzamosan van felesleg is, hiány is női munkaerőből. A magyarázat:'sok nő elhelyezkedne, ha találna igényeinek megfelelő munkát. Gondolok itt például az érettségizett lányokra, akik nem tanulnak tovább. A következő években senki sem számíthat arra. hogy a vállalatok növelik adminisztrációs létszámukat.. íróasztal mellé kerülni — szakképzettség nélkül — protekcióval sem igen lehet majd. Ezért kell örülnünk az olyan üzemek idetelepedésé- nek, melyek megfelelő munkaalkalmat kínálnak a nőknek és lehetővé teszik számukra, hogy szakmát tanuljanak. 0 Élénken foglalkoztatja a miskolci közvéleményt néhány olyan beruházás elmaradása, mely a negyedik ötéves tervben szerepelt. Azt hisszük, elég, ha a belvárosi szállodát és a Béke étterem helyére tervezett magasházat említjük. — A szállodára valóban nagy szüksége lenne a városnak és a negyedik ötéves terv összeállításakor még mindannyian reméltük, hogy nemcsak a Júnóval gazdagodunk. Anyagi lehetőségeink azonban nem engedték meg, hogy felépüljön a város belterületén egy új szálloda. A Béke étterem helyére magasházat terveztünk, gazdaságossági okok miatt azonban erről is le kellett mondanunk. Készül az új terv és reméljük, hogy a jövő év derekán elkezdődhet a munka. Áthúzódik ezenkívül több más beruházásunk is a következő tervidőszakra, így például nem tudjuk befejezni a köztemető építését és a szennyvízderítő első üteme is csak 1976-ban készül el a munkák jelenlegi állása szerint. Legalább ennyire fájó, hogy az északi tehermentesítő út építéséhez sem tudtunk hozzálátni. Ez a beruházás egyébként szerepel az ötödik ötéves terv koncepciói között is. G} Máris előretekintettünk a következő ötéves tervre. Milyen alapokról rugaszkodhat neki a város a következő tervidőszaknak? A terv előkészítésére 8—lőszer nagyobb összeg áll rendelkezésünkre, mint ameny- nyivel a most záruló tervet indítottuk. Az akkorinál lényegesen több olyan — szanálással felszabadított — terület van, ahol folytathatjuk a lakásépítést. Ezzel együtt sem lesz könnyű számunkra a következő ötéves terv. Még mindig szűk az építőipari kapacitás és a kívántnál lassabban halad a közművesítés például az Avason. Tovább kell fejleszteni a város távfűtő-rendszerét is és bizony a munkával megbízott vállalatokat nagyon szorítja már az idő. Előreláthatólag január végén hagyja jóvá a tanács a város ötödik ötéves tervét. A városfejlesztés üteme nem csökken, teendőnk tehát semmiVe# sem lesz kevesebb, mint az elmúlt ct évben volt. Feladatainkat csak akkor tudjuk sikeresen végrehajtani, ha minden mis-. kolci magáénak érzi céljainkat és segít is, hogy elérjük ezeket. BÉKÉS DEZSŐ
