Déli Hírlap, 1975. szeptember (7. évfolyam, 204-229. szám)
1975-09-17 / 218. szám
Autóbusszal Nyugat-Európán át II. Rulett, póker, monokini A monacói játékkaszinóban a halk zsongást csak a rulettgolyók csörgése és a krupié hangja töri meg. Tíz perccel a nyitás után már mindhárom rulettasztalon folyik a játék. A pókerasztalon most készítik elő a kártyát, s jóllehet, itt még nem fii senki, a posztón díszelgő névjegyek arról tanúskodnak: minden hely elkelt! A „legnépszerűbb” rulett, asztalhoz lépek bámészkodni. Két idős hölgy, s három korukbeli férfi előtt műanyag lapocskák, zsetonok magasodnak. Gyors számítást végzek: mintegy 15 ezer frank lehet ötük előtt. Kezdődik a játék. A zsetonok egy része a zöld posz. tóra rajzolt jelekre vándorol. Illendő —, halk hangon megszólal a krupié: — Mindenki tett? Nincs tovább! —, s rutinosan megpörgeti a „fatányérban” a golyót, amely az ellentétesen mozgó villák közé kerülve, az egyik számozott mélyedésbe jut. Amint megáll, elborulnak vagy felderülnek az arcok... Van aki szisztéma szerint játszik. Megfigyeltem egy jól öltözött, középkorú férfit. Egykedvűen fel-alá sétált a teremben, majd egy idő múlva jegyzeteibe pillantott, elővett zsebéből egy százfrankos zsetont és a sziszté. +: Monte-Carlo játékkaszinója, földönfutóvá... ma meghatározta helyre tette. Bekasszírozta a nyereményt, s folytatta sétáját. De nem mindenki esküszik a szisztémára. Egy elegáns úr az utolsó pillanatban dobott az asztalra ötezer frankot. Dermedt csend, egy pillanatra a tekintetek kereszttüzébe került —, majd ismét az acélgolyóra tapadtak a szemek. A férfi vesztett, s egykedvűen tovább ment — pókerezni. Követtem. Az asztalnál ekkor már ketten játszottak. „Ismerősöm” szerencsére egyikük mellé ült, így az asztal közepénél kibicelhettem. (Nem engedik meg ugyanis, hogy a játékosok háta mögé álljon valaki, mert egy szem- villanás már elárulhatja, milyen lapot kapott az illető.) Gyors, utánozhatatlanul mesteri keverés után vonalzóval osztott a kaszinói alkalmazott, és megkezdődött a licit. Bizony kapkodnom kellett a fejem a számok hallatán. Ügy látszott, „ismerősöm” az ötezres számot kedveli, mert ezúttal is ennél az összegnél „terítettek”, ahol milliomosok váltak már A VOLÁN 3, sz. Vállalat Miskolc, József Attila u. 70. szám alatti telephelyén D*n • f vizsgás autóbuszvezetői tanfolyamot szervez 1975. október 1., november 3. és december 1. indítási idővel, melyen minden olyan gépkocsivezető részt vehet, aki a következő feltételnek megfelel; • betöltött 21 éves életkor, • legalább 8 általános iskolai végzettség, • legalább 2 éves tehergépjármű-vezetői gyakorlat. A tanfolyam időtartama 1 hónap. A tanfolyam vizsgadíja 4100,^- Ft. A VOLÁN 3. sz. Vállalatnál elhelyezkedők kiképzési költségét és vizsgadíját a vállalat fedezi és a tanfolyam időtartamára havi 1800,— Ft bért biztosít. Jelentkezni lehet munkanapokon 8—12 óra között, az irodaház III. emelet 316. sz. szobájában. Mint kiderült, blöffölt — így újabb ötezer frankkal lett szegényebb. A kaszinóban tovább folyt a játék, mi pedig a kacska- ringós hegyi úton felkapaszkodtunk az uralkodó palotájához, majd útnak indultunk Cannes felé. A festői szépségű Cote d’Azuron, az „azúrparton” strandolok ezrei hűsöltek a napernyő alatt. Luxusszállodák és luxuskocsik mindenütt. Itt még talán a levegő is pénzbe kerül. Ingyen, látványosság viszont a monokini. Meglehetősen sok csodálójuk van a melltartó nélkül fürdőző hölgyeknek, noha az országban több nudista strand kínálja magát. És megjelent a bikini legújabb változata is. Ez négy kisméretű, háromszög alakú textildarabkából áll, amelyet pánt — minél vékonyabb, annál divatosabb — vagy gyöngysor fog össze a mell, illetve a csípő magasságában. A sokat sejtető — sőt mutató ruhadarab viselői esküsznek rá: ez lesz 1976 fürdőruhasztárja (hacsak nem a monokini). A neve is egyszerű: minibikini .;. TÓTH ZOLTÁN Altkor fő, ha zsákba kar üt kevés is a ce Ádám Gyula szállítási osztályvezető első útja mindennap a csomagolóba vezet. Így volt ez tegnap reggel is. Az osztályvezető bosz- szúsan látta, hogy ismét áll a csomagolóüzem. Műszaki hiba miatt. Tíz óra után lódult meg ismét a futószalag, rajta a próbaüzem nehéz napjait élő HCM cementeszsákjaival. Tegnap, aki korán kelt, még nem távozott üres kézzel a Sajó parti TÜZÉP-te- lepről. Á késő délelőtti, délutáni vevő csak ígéretet, cementet nem kapott. A házgyárak még kóstolgatják Szeptember 1-től 15-ig 17 ezer tonna cement hagyta el a gyárat. A szeptemberi terv hatvanezer tonnát ír elő. Eszerint kevés a cement. A gyár nyolc hatalmas silójában legalább negyvenezer tonna cement vár a vevőre, vár a szállításra. A betontartályok csaknem színültig vannak... Eszerint sok a cement. Szóval: sok, vagy kevés? A válasz ugyanaz, kérdőjel nélkül. Sok is, kevés is. A most éledő, mozdulatait próbálgató hatalmas üzem szempontjából az lenne az ideális, ha az áru kétharmada ömlesztve hagyná el a gyárat, s csak egyharmada kerülne zsákba. Ám az igény (a jelenlegi igény) ennek éppen a fordítottja. Szeptemberben naponta átlagosan (közúton, ömlesztve) 500 tonnát visznek el a tehergépkocsik. A vasúti ömlesztett szállítás maximuma eddig háromszáz tonnára rúgott. Volt olyan nap, hogy egyetlen tartályvagon sem gördült ki a kapun. (Az ömlesztett cement fogadásának feltétele a siló. Ezzel viszont' csak a nagyfogyasztók rendelkeznek.) A házgyárak még csak „kóstolgatják” az egyébként kiváló minőségű hejőcsabai cementet. A zsákos szállítás naponta átlagosan 600—700 tonnát tesz ki. Kétezer tonna is kevés lenne! Cement van. Zsák van. Igény van. Diszpozíció van (A megrendelés a budapesti értékesítési főosztályon keresztül bonyolódik.) És van csomagológép is... Az új gyár leggyengébb pontja A gondokat éppen a csomagológép okozza. Az automata töltőgépből egy-egy zsák „leadása” után túlfolyik az anyag. Ez természetes. Ám az már természet- ellenes, hogy az elhulló cementet a tartályba visszatápláló injektor (egy túlnyomásos levegővel működő csőrendszer) gyakran elromlik. Nincs mit szépíteni a tényeken; rossz, használhatatlan. Az egy „csavar” hibája miatt akadozó gépezet gazdái ezért úgy döntöttek, hogy házilag készítenek másikat. Saját maguk kénytelenek megoldani a csomagológép alatt összegyűlő, úgynevezett „selejtcement” el- hordá6át. A főmérnök szerint a jövő héten végeznek a munkával. Addig is speciális képzettségű lakatosok kettős őrsége ügyel az új üzem leggyengébb pontjára. A hazai pálya előnye A miskolci ember a HCM- mel kapcsolatban általában a következő kérdésekre kíváncsi: Porol-e, vagy nem porol? Lehet-e cementet kapni a Sajó-parton, vagy nem lehet? Az tény, hogy a hiány- pszichózis a cement iránti igényeket is felkorbácsolta, de a számok ismeretében elmondhatjuk, hogy a miskolci és Miskolc környéki vásárlók élvezik a hazai pálya előnyét. (Persze, ez aligha Vigasztalja azt, aki tegnap üres kézzel távozott az építőanyagtelepről.) A miskolci ellátásra szolgáló keret (ennyit diszponált a központ a kereskedelmi rendeléseket és a népgazdaság más ágainak igényéit figyelembe véve) augusztus és szeptember hónapban 2700 tonna. Ebből eddig 1827 tonna mennyiségét szállított le a gyár... Tehát még nem késtek ed. összegezve az elmondottakat: cement yan (a silóban), cement nincs mindig (a TÜZÉP-telepen), cement lesz (ha a csomagológépeket kijavítják). (brackó) Folytatódik a „ Radar99 akció Megvénk fiataljai 6500 tonna vasat gyűjtöttek A KISZ Központi Bizottsága július 1. és szeptember 15. között szervezte meg a „Radar” vas- és színeslem- gyújtö akciót. A hétfőn zá- ■ rult két és fél hónapos kampány gyorsmérlege már elkészült az Eszak-magyaror- szági MÉH Nyersanyaghasz- nositó Vállalatnál. Eszerint a borsodi fiatalok eddig mintegy 6500 tonna vashulladékot adtak át a MÉH-nek. Ez a mennyiség • 30 százalékkal haladja meg az elmúlt év hasonló időszakában gyűjtöttet, s 1500 tonnával több az országos irányszámnál is. Színesfémből is pontosan 30 százalékkal több került a MÉH-hez az idén, mint 1974 hasonló időszakában. Ebből 451 tonnát adtak át a vállalat telephelyein, (A statisztikában nem szerepel a Lenin Kohászati Művek, az Ózdi Kohászati Üzemek és a Diósgyőri Gépgyár fiataljainak teljesítménye, akik összesen mintegy félezér tonnás gyűj_ tésüket „házon belül” átadták felhasználásra az acélműveknek.) Molnár Sándor, a vállalat igazgatója elmondotta: az első összesítések alapján már biztos, hogy a kohászat által kért mennyiségnél jelentősen többet gyűjtöttek össze országszerte a „Radar” moz. galomban részt vevő fiatalok. Megyénk munkásifjúsága az elsők között végzett e versenyben. Kiemelkedő eredményt értek el az akció során a Borsodi Szénbányák fiataljai, akik mintegy 300 tonna, s a Tarcali Kőbánya ifjúmun. kásái, akik 120 tonna hulladékvasat adtak át a MÉH- nek. Ez utóbbi vállalatnál még mintegy 250 tonna vashulladék vár darabolásra, tehát náluk még nem fejeződött be az akció. De kitettek magukért az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat és a Sajószentpéteri Üveggyár fiataljai is. Október 1-től a tanulóifjúság bevonásával folytatják a vas- és színesfémgyűjtési kampányt. Az úttörők főleg a lakóterületekről kívánják összegyűjteni a hasznos fémhulladékot. A papír- és tex. tilhulladék összegyűjtésében segíthetnek a pajtásoknak a lakótelepi házfelügyelők is. (Eddig több mint 70 házfelügyelővel kötöttek szerződést.) Az újabb akciótól a megyében az előző évinél 1000 tonnával több vashulladék gyűjtését várják. Ennek teljesítéséhez elsősorban az úttörő-csapatvezetők jó szer. vező munkájára és a tanulóknak az ifjúmunkásokéhoz hasonló lelkesedésére van , szükség, doth) I Társadalmi munkában rakják ki a vadonokat A vagomkirakás gyorsítása elsősorban az Ő6zi szállítási csúcsidőszakban népgazdasági érdek. Ennek figyelembevételével kötött szocialista szerződést a MÁV Miskolci Igazgatóságának és a Volán 3. számú Vállalatának KISZ- bizottsága. Ebben többek között rögzítették, hogy a vasutas fiatalok hétvégeken, s ha kell, hétköznap délután is segítenek — társadalmi munkában — a vagonok kirakásánál. A MÁV KISZ- esei mellett a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói is nagy részt vállalnak a vasúti kocsik mielőbbi kiürítéséből. A Volán ifjúkommunistái számos kommunista szombatot, illetve műszakot vállalva segítik az akció sikeres lebonyolítását. Az előzetes számítások szerint túlteljesítik terveiket a diósgyőri kohászok A kohászok egyenletes, megbízható munkája nyomán kitűnő eredményeket mondhat magáénak a Lenin Kohászati Művek kollektívája. A IV. ötéves tervidőszakra vállalat fő irányszámaikat várhatóan jelentősen túlteljesítik. Az előzetes számítások szerint az elmúlt öt évre készített termelési értéktervet 1503 millió forinttal — tehát 5 százalékkal —, a nyereségtervet pedig ,440 millió forinttal — azaz 13,8 százalékkal — teljesítik túl. fi biliárdbajnobsáfl folytatódik Ma délután 6 órától folytatódik a Bartók Béla Művelődési Központ Vasas és Bartók Klubjában a biliárd- bajnokság. Estére eldől, ki a legjobb ebben az érdekes és nagy kombinációs készségei kívánó játékban. A legjobbak elnyerik a művelődési intézmény, valamint a két diósgyőri nagyvállalat ajándékait,
