Déli Hírlap, 1975. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-14 / 190. szám
Késnek a lakásátadások Mikor mm A városi tanács vezetőinek és • tanácstatoknak az ajtaján mostanában sűrűn kopogtatnak azok a miskolciak, akiknek a neve szerepelt az idei lakáselosztási névjegyzéken. Mindannyian az iránt érdeklődnek, mikor költözhetnek be az új otthonba. Érthető a türelmetlenségük, hiszen több évi várakozás van mögöttük. Azt is tudni Szeretnék, hogy kell-e tüzelőt vásárolni, s melyik óvodába, iskolába jár majd a gyerek. Rózsa Kálmánnal, a városi tanács elnökével arról beszélgettünk, hogyan halad az idei lakásépítési terv végrehajtása, mikor költözhetnek az újdonsült tulajdonosok. — A jelek szerint késnék a lakásátadások. Mennyi új otthont adtak át eddig? — Az idei év rendkívül nagy feladatot ró az építőkre. hiszen a IV. ötéves tervre előirányzott 9800. célcsoportos keretből épülő lakásból 2400- at 1975-ben kell átadni. Sajnos az igyekezet ellenére, július végéig az előirányzott 900-zal szemben csak 178 lakást tudtak befejezni. Ezek kivétel nélkül tanácsi érté- kesítésű — szövetkezeti — otthonok és az avasi lakótelepen vannak. Figyelembe véve a munkák állását, az építkezés ütemét, arra számíthatunk, hogy szeptember végéig további 260—330 lakás válik beköltözhetővé. Ezek között már lesznek tanácsi bérlakások is. — Az eddig felépült, illetve a szeptember végéig elkészülő új otthonokat a névjegyzéken szereplőknek adták, illetve adják át? — Előnyben kell részesítenünk azokat, akiknek a régi otthonát a városfejlesztés érdekében szanálták. Több ízben szóltunk már erről a nyilvánosság előtt, de talán nem felesleges megjegyezni most sem, hogy a jelenlegi tervidőszakban meglehetősen sok építési területet kellett bontással felszabadítani. Elég, ha csak az összekötő városrészre, vagy a Vörösmarty utca környékére gondolunk. A következő években előreláthatólag jóval kisebb arányú lesz a szanálás, és kevesebb új otthont kell cserelakás céljára felhasználnunk. E rövid kitérő után válasz j- lok a kérdésre: napjainkig mindössze 42-en kaptak lakást a névjegyzéken szereplők közül. Türelmet kell kérnünk, mert tulajdonképpen csak október elejétől kezdve számíthatnak a beköltözésre a névjegyzéken levő várakozók. — Az eddig hallottak alapján azt hiszem, jogos a kérdés: teljesíteni tudja idei lakásépítési feladatát az építőipar? — Igen. A tervben szereplő 2400 lakás műszaki átadása lezajlik december 31-ig. Am azt is meg keil mondanunk, hogy körülbelül 800 lakás csak a jövő év első negyedében válik beköltözhetővé. A műszaki átadás után ugyanis még el kell végezni a hiány- pótlási munkákat, és egyes lakótömbök közművesítését sem tudj ík befejezni hamarabb. A téli időszakban plédig nyilvánvalóan nem lehet ■fa A Vörösmarty utcán épülő új otthonokba is csak a jövő év elején költözneinek be a lakók. beköltözni piéldául olyan otthonokba, melyek nem fűthe- tők. — Tehát 800i lakás átadása húzódik át a jövő évre. Az elmúlt évek adataihoz viszonyítva meglehetősen nagy ez a szám. , — A mi megítélésünk szerint is nagy. Szerintünk legfeljebb 400 otthon átadása „csúszhatna” át a következő évre. De ismét hangsúlyoznom kell, hogy az építőipar megteszi, ami tőle telik. — A lakásra várók azt kifogásolják, hogy nem tudják pontosan megmondani nekik ma még, hogy hol és mikor kapnak otthont. Ennek mi az oka? — A szanált házak lakóinak egy része — indokoltan vagy indokolatlanul — ragaszkodik hozzá, hogy az alsó szinteken kapjon új otthont. s az is gyakran előfordul, hogy nincsenek megelégedve a cserelakás méretével. Sok a fellebbezés, a hosszan elhúzódó jogvita. Az is igaz, hogy az új lakások nagyság szerinti összetétele nem fedi tökéletesen az igényeket, jóllehet a korábbi évekhez viszonyítva javultak az arányok, mivel a lakáselosztási névjegyzék összeállításánál is figyelembe vettük lehetőségeinket. Hasonló okok miatt a kívántnál lassabban halad annak a határozatnak a végrehajtása is, hogy két éven belül lakáshoz juttatjuk a három- vagy ennél több gyermekes családokat. Alapvetően ezek az okok magyarázzák, hogy általában csak a műszaki at'adás idején, azaz a beköltözés előtt egy-másfél hónappal tudjuk végérvényesen közölni, ki, hova és mikor költözhet. — A közvéleményt élénken foglalkoztatta az elmúlt hónapokban. hogy sok, teljesen kész lakás áll üresen. A tanáes végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén szólt erről Rózsa elvtárs is. Azt mondta, intézkedtek a helytelen gyakorlat megszüntetésére. — A lakásgazdálkodás megköveteli, hogy 30—40 teljesen kész otthon álljon a tanács rendelkezésére. Ennek a tartaléknak azonban a frissen átadott lakásokból kell képződnie. Az elmúlt hónapokban az optimálisnál valóban több lakás állt üresen, s közülük néhány már egy-két év óta. Az okok között elsőként a lakásügyi hatóság rossz gyakorlatát kell említenem. Gyakran előfordult, hogy a felajánlott lakás a törvények szerint megfelelt volna, a család mégis kifogást támasztott. A vita hosz- szú hónapokig folyt, közben piedig üresen állt az otthon. Az áldatlan állapot megváltoztatására kétirányú intézkedést tettünk.» Elnöki utasításra kiutalták az üresen álló otthonokat ugyanakkor egy általános érvényű utasítással elejét vettük annak, hogy a jövőben hasonló esetek fordulhassanak elő. Álláspontunk az. hogy vita esetén a lakást ki kell utalni másnak. Akinek pedig jogos az igénye, de jelenleg nincs lehetőség a kielégítésére, annak számolnia kell vele, hogy várnia kell. Nem tehetünk mást, mert nincs annyi nagyméretű lakás, mint amennyi kellene. BÉKÉS DEZSŐ Azt szokták mondani, hogy egy jó maszek mindent tud, amit a szakában tudni kell. Nos, ez a mondás már régóta a múltté. A KIOSZ Borsod megyei Titkársága irányításával tervszerűen folyik a miskolci és borsodi kisiparosok rendszeres továbbképzése. Egész évben egymást követik az előadások, konzultációk és szakmai kirándulások. A női szabók a legújabb divattal, a fodrászok a legújabb frizurák készítésével, a kőművesek az új építési technológiák elsajátításával is foglalkoznak ebben az évben is. Alig van olyan esztendő, hogy ne járna népes kisiparosgárda tapasztalatcserén a házgyárban vagy olyan üzemekben. ahol a legújabb technológiákat alkalmazzák. A Debreceni Ruhagyárban piéldául 100 borsodi női szabó kisiparos tanulmányozta * az ú.i varrási, vasalási módszereket. A fodrászok az NDK-beii Honda cég képviselőit hívták meg Borsodba, hogy általuk megismerjék az új anyagokat, hajviseleteket, azok elkészítését. A legutóbbi oktatási évben 2657-en vettek részt különböző tanfolyamokon. 64 százalékkal többen mint korábban. Ugyanakkor a politikai tanfolyamoknak is 285 hallgatója volt a korábbi 194-gyel szemben. Különösen nagy érdeklődés nyilvánult,meg az elmúlt évadban az ár-tanfolyamok iránt. Tanáruház Szeged új városnegyedében, Tarjánban új ABC-áruház épült mintegy 18 millió forintos beruházással. Az ősz- szeg egy részéből ugyanott tanáruházat rendeztek be, ahol a Szegedi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat tanulóit oktatják. Közgazdasági közérzet Ügy hiszem, kockázat nélkül megkockáztathatom azt az állítást, hogy a közvélemény fogékonyabb lett a közgazdaságtan iránt, az emberek jobban értik és jobban érzik a „nagypolitika” nyelvét, s túllátva önös érdekeiken, népgazdasági méretekben is képesek és hajlandóak gondolkodni. Ezt nem elsősorban annak tudom be, hogy hírközlő eszközeink egyre jobban ellátják az olvasót, hallgatót, nézőt gazdasági jellegű információkkal. Mit ér az információ, ha nincs, vagy nem megfelelő a befogadó? A kölcsönhatás természetesen vitathatatlan, de a kommunikált közvélemény fogékonysága öntörvényű fejlődésen ment át; megtanult szelektálni, megtanulta saját nyelvére, az egyes ember körülményeire lefordítani a nagy összefüggéseket jelző számokat. Azt mondják, hogy a legjobb közgazdász a kosztpiénzt beosztó, részletet fizető, bevásárlást intéző háziasszony. Ilyen összefüggésben milliókra tehető kis országunk gazdaságtanértő szakembereinek száma. Persze, más a Búza téri piac s megint más mondjuk a kohászati termékék világpiaca. Ám nem annyira más, hogy ne lehetne összefüggéseket találni, hiszen egy maroknyi kő is jól jellemezheti egy hegyláncnyi szikla alapvető tulajdonságait. A lényeg az, hogy á morzsányi mintából el tudjuk-e képzelni a hegyet, a kicsit látva gondolunk-e a nagyra. „Amikor a társadalmi folyamatok f§lé közeledünk, nem tehetünk mást, mint absztrahálunk” — mondta bgy interjúban Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, amikor a gazdasági folyamatokat jelző, s a lakosságot informáló statisztika hasznáról, közvéleményformáló szerepéről kérdezték. Biztos vagyok abban, hogy egy, mondjuk fenyődeszkát vásároló ember ma nem minősíti hazugnak azt a statisztikát, amely azt állítja, hogy az árindex 1975-ben csak 3,6 százalékkal haladja meg az egy esztendővel ezelőttit. Az kétségtelen, hogy a faanyagot vásárló építtető költségei jobban nőnek az átlagnál, de alig hiszem, hogy akár benne, akár másban mocorogna a gyanú, hogy hiba van a számok körül; hogy országnyi közösségünket a prognosztizáltnál jobban megterheli az augusztus v4-i áremelés. (A számítások szerint ezek az intézkedések 0,2 százalékkal növelik a lakossági kiadásokat.) A naponta témát adó közgazdaságtannal váló foglalkozásokat és a hírközlő eszközök információ-gyakoriságéinak magyarázatát nem abban látom, hogy az export- és import- termékek cserearánya számunkra nézve kedvezőtlenül alakult, hogy az energiaválság lent és fent egyformán gondot okoz, hogy szaporodnak az ésszerűbb, takarékosabb termelésre ösztönző felhívások és határozatok. Az egy ország nyilvánossága előtt folyó polemizáció haszna vitathatatlan, a gondok kendőzetlen feltárása a gondok mielőbbi orvoslását sietteti. Ez világos. De nem azért közgazdászkodunk most mindnyájan, mert „rosszabbra fordultak a dolgok”, hanem azért, mert megértek a’ feltételek arra, hogy a legkényesebb kérdésről is százezrek tudjanak. Az emberek többsége rendet tud tenni, kapcsolatot tud teremteni saját — akár a piacon szerzett — tapasztalatai és a sajtóból szerzett gazdasági információk között. Ne tagadjuk: ügyes-bajos problémáink ellenére jó a közérzetünk. Az emberek közgazdasági érzékenysége, mint valami fokozatosan javuló, finom műszer, ma már az egészen apró változásokat is jelzi, de kibírja a nagyobb terhelést is. Szóval, megbízhatóan működik, nem jelez összevissza, felülkerekedik a pillanatnyi impulzus keltette hatáson. B. L A vendéglátóipar felkészült / a munkás-paraszt találkozóra Közöltük már, hogy Alkotmányunk ünnepén, augusztus 20-án a csanyiki Majálisparkban munkás-paraszt találkozóra kerül sor. Városunk munkásainak ezrei készülnek a közeli és távoli termelőszövetkezetek gazdáival, állami gazdaságok dolAz elmúlt kánikulai napokban sokan kerestek menedéket a kánikulai nap elöl a tavakban, strandokon — vagy éppen a fürdőkádakban. A képünkön látható gyerekcsoport a mentőállomás előtt, a Szinvában lubickol, s szemmellát- hatóan nem viszolyog a szennyezett víztől. Kedves szülők! Egy kicsit többet kellene törődni a szünidő alatt szabadabb lurkókkal, hiszen számtalan fertőzés forrása lehet a Szinva szennyezett vize. (Solymos felv.) gozóival való „randevúra”, s az utóbbiak közül mór több százan bejelentették, hogy részt vesznek a hagyományos és az eddigieknél is nagyobb szabásúnak ígérkező összejövetelen. Az ünnepség kulturális és sportműsorát, valamint a közlekedés aznapi rendjét később ismertetjük, arra viszont már most felhívjuk a figyelmet: a vendéglátóipari vállalatok is felkészültek, hogy a csanyiki találkozó résztvevőit étellel-itallal hiánytalanul elláthassák. Evégett máris több száz kiló virslit, debrecenit, lacipecse- nyének való húst, több ezer üveg sört, hűsítő italt tárolnak. Lehetősége van a résztvevők csopiortos ebédeltetésének is! Ehhez azonban arra Van szükség, hogy annak igényét idejében bejelentsék. Az LKM például már 1500, a 3. sz. Volán pedig 500 dolgozójának rendelt ebédet. A többi vállalat augusztus 18-ig a következőknél jelentheti be dolgozóinak csoportos ebédeltetésére vonatkozó igényét: Pin'cés Mihály, vagy Nagy Miklósné, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat osztály-, illetve csoportvezetője (telefon: 14-679 vágj’ 14-079) és Gábor Ferencié, a Bükkvidéki Ven- déglátóipiari Vállalathoz tartozó Hámor étterem üzletvezetője (telefon: 51-338). ! A kongresszusi verseny második szakasza Holnap délelőtti ülésén fontos témákat vitat meg a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének Borsod megyei Bizottsága. Többek között napirendre tűzik a szakszervezeti választások tapasztalatait, majd megbeszélik, hogyan teljesítették vállalásaikat a kongresszusi verseny második szakaszában a szolgáltató, helyiipari és városgazdálkodási vállalatok. Végül szó lesz a középtávú tervezés feladatairól is.
