Déli Hírlap, 1975. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-01 / 179. szám
Az európai biztonsági konferencia zárószakaszának második napja Leonyid Brezsnyev beszéde Kádár János beszéde Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára csütörtökön az európai biztonsági konferencián a következő beszédet mondta: — Mi, az európai biztonsági és együttműködési konferencia zárószakaszanak összes részvevői érzékeljük ennek az eseménynek különleges jellegét és politikai hordere. jét. Meggyőződéssel állíthatom, hogy ugyanezt érzik milliók és milliók a tanácskozáson részt vevő országokban, 6Őt más országok, ban is. Velünk együtt mélységesen tudatában vannak annak, hogy mi is zajlik le ezekben a napokban a finn fővárosban. Mi a nyitja ennek az érdeklődésnek, amely a teremben jelenlevő magas rangú politikusok és államférfiak tanácskozása iránt megnyilvánul? A válasz nyilvánvalóan az, hogy a tanácskozás eredményeihez olyan várakozások és remények fűződnek, amilyenekre a háború utáni idők közismert együttes szö- vetségesi döntéseit követő időszakban egyetlen kollektív akció sem jogosított fel. Az a nemzedék, amely átélte a második világháború szörnyűségeit, különösen jól látja ennek a tanácskozásnak történelmi értelmét. A tanácskozás célkitűzései annak az európai nemzedéknek eszéhez és szívéhez is szólnak, amely már a béke körülményei között nőtt fel és él, s ma jogosan úgy érzi, hogy ez másképp nem is lehetne. Rengeteg vér áztatta Európa földjét a két világháború alatt. A 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada legfelsőbb politikai és állami vezetői azért gyűltek össze Helsinkiben, hogy közös erővel olyan kontinenssé változtassák Európát, amely mindörökre megszabadul a háborús megrázkódtatásoktól. A békére való jogot biztosítani kell Európa valamennyi népe számára. Természetesen amellett vagyunk, hogy ugyanezt a jogot biztosítsuk földünk valamennyi népe számára. Európa. amely számos nagyszerű nemzeti kultúra hazája, a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsúcsa, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén alapuló államközi kapcsolatok felépítésére. A Szovjetunió a tanácskozás eredményeit nem egyszerűen a második világháború politikai mérlege szükséges megvonásának tekinti, ennek a tanácskozásnak az is feladata, hogy a jelen realitásai és az európai népek több évszázados tapasztalatai alapján elképzelje és felvázolja a jövőt. Itt, Európában nemegyszer ékesítették magukat kétes babérokkal az ag- resszorok. akiket azután elért a népek átka. Itt, Európában politikai doktrínává kiáltották ki a világuralomra való törekvést, amely azután több állam csődjével ért véget, amelyek erőtartalékaikat bűnös és embergyűlölő célkitűzések elérésére áldozták fel. Ezért érkezett el az ideje, hogy levonjuk a szükséges kollektív következtetéseket a történelem tapasztalataiból. És mi itt ezeket a következtetéseket annak tudatában vonjuk le, hogy felelősek vagyunk az európai kontinens jövőjéért, mert ennek a kontinensnek békés viszonyok között kell léteznie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredménye valamennyi részvevő állam érdekeinek gondosan kimért egyensúlyát tükrözi. Az eredményt tehát különös óvatossággal kell kezelni. Az európai értekezlet eszméjének felvetésétől a tetőpontig — a csúcsszintű befejezésig — megtett, nem könnyű út immár mögöttünk • van. A Szovjetunió, amely józanul értékeli az európai és a nemzetközi politikai erők viszonyát és dinamikáját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramlatai, amelyek az utóbbi években mindinkább meghatározzák az európai és a világpolitika alakulását, e tanácskozás és e tanácskozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. Az okmány, amely aláírásunkra vár — a múlt eredményeit összegezve — tartalmával a jövő felé fordul. Az elért megállapodá- . sok a legidőszerűbb problémák széles skáláját ölelik fel: a békét, a. biztonságot és a különböző területeken való együttműködést. A részvevő országok közötti kapcsolatok szilárd alapot nyertek azokból az alapvető elvekből, amelyek meghatározzák az államok közötti viszonyban követendő magatartás szabályait. Ezek a békés egymás mellett élés elvei, amelyekért olyan nagy meggyőződéssel és következetesen küzdött a szovjet állam megalapítója. Lenin és amelyekért ma is harcol a szovjet nép. A tanácskozás meghatározta a kereskedelmi-gazdasági, a tudományos és műszaki területen, a környezetvédelem területén, a kultúra és a művelődés terén kifejtendő együttműködés, az emberek, intézmények és szervek közötti kapcsolatok irányait és konkrét formáit is. Az együttműködés lehetőségei most olyan területekre is kiterjednek, amelyeken ez a hidegháború éveiben elképzelhetetlen volt: ilyen például a béke és a népek közötti barátság érdekeit szolgáló széles körű kölcsönös tájékoztatás. Nem titok, hogy az információs eszközök a béke és a bizalom céljait szolgálhatják, de a viszálykodás mérgét is elhinthetik az egész világon, az országok és a népek között. Szeretném remélni, hogy a tanácskozás eredményei a helyes irányt mutatják "az e téren való együttműködés számára is. Az értekezlet számos fontos megállapodást fogadott el, amelyek a politikai enyhülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségileg új fokozat az államok közötti bizalom megszilárdításában. A Szovjetunió következetes híve annak, hogy a tanácskozást követően a katonai enyhülés tovább fejlődjék. Az egyik elsőrendű feladat ezen a téren: megtalálni a lehetőséget a közép-európai haderőcsökkentésre úgy, hogy ez senkinek se csorbítsa a biztonságát, vagy megfordítva: mindenkinek hasznára váljék. A tanácskozáson elért megállapodások sajátos politikai jelentősége és erkölcsi ereje abban foglalható össze, hogy ezeket a megállapodásokat a részvevő államok legfőbb vezetői erősítik meg aláírásukkal. A közös és legfontosabb feladatunk, hogy teljes érvényt szerezzünk ezeknek a megállapodásoknak. Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képviselt valamennyi ország megvalósítja az elért megállapodásokat. Ami a Szovjetuniót illeti, pontosan így fog eljárni. Nézetünk szerint az értekezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés kézzel foghatóvá tétele a lényege mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és megingathatat- lanná teheti. Ezzel összefüggésben mi a fegyverkezési hajsza megszüntetését, a reális leszerelést, a leszerelési eredmények elérését tesszük az első helyre. Nagyon fontos az államközi kapcsolatok helyes és igazságos elveinek meghirdetése. Nem kevésbé fontos az is. hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban, gyakorlattá és a nemzetközi élet olyan törvényévé váljanak, amelyet senki sem sérthet meg. Természetesen a 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada vezetőinek a történelemben példa nélkül álló találkozója kulcs- fontosságú láncszemmé kell, hogy váljék az enyhülés, az európai és a nemzetközi biztonság megszilárdítása, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésének folyamatában. Ahhoz azonban, hogy a népeknek a mostani találkozóval. a tanácskozás döntéseivel kapcsolatos reményei teljes mértékben valóra válhassanak, hogy azokat ne ingassa meg az első zord szélvihar, további közös erőfeszítésekre. valamennyi résztvevő államnak az enyhülés elmélyítését célzó mindennapos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert résztvevői lépésről lépésre egymás elébe mentek, és a gyakran nem kis nehézségeket leküzdve, végül is képesek voltak kidolgozni az általánosan elfogadott megállapodásokat minden egyes megvitatott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a tanácskozás egyes résztvevői a többiekre erőszakolták nézeteikét, hanem minden vélemény és érdek figyelembevételével és közös egyetértésben. Ha itt kompromisszumokról lehet beszélni, akkor ezek megalapozott kompromisszumok, olyanok, amelyek a béke javát szolgálják, anélkül, hogy elmosnák az ideológiában és a társadalmi rendszerekben tapasztalható különbségeket. Pontosabban, a résztvevő államok közös politikai akarata jut kifejezésre abban a formában. amelyben ez a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének feltételei között ma elérhető. A tanácskozás munkájának tapasztalatából fontos következtetések adódnak a jövőre nézve is. Ezek közül a legfőbb, ami a záródokumentumban is kifejeződik: senki sem teheti meg, hogy ilyen, vagy olyan külpolitikai jellegű megfontolásokra támaszkodva megkísérelje előírni más népeknek, hogyan alakítsák ki belügyei- ket. Minden állam népének szuverén joga, hogy megoldja belügyeit, kialakítsa belső törvényeit. Másfajta hozzáállás ingatag és veszélyes talaj a nemzetközi együttműködés szempontjából/ Az általunk aláírandó dokumentum, az államok széles körű, de pontos akcióplatformja, amely egyoldalú, két- és sokoldalú alapon évekre, sőt évtizedekre szólhat. Az eddigi eredmények azonban nem jelentenek határt. Ma ez a lehetőségek maximuma, holnap pedig kiindulóponttá kell válnia a további előrehaladáshoz a tanácskozás által megnyitott irányokban. Az emberiségre jellemző a kezdeményezésekben és tettekben megnyilvánuló folyamatosságra való törekvés. Ez vonatkozik arra a nagy ügyre, amelyhez most a Helsinkiben képviselt 35 állam hozzákezd. Ez tükröződött abban, hogy kijelölték a további lépéseket az első európai biztonsági és együttműködési értekezlet utáni időszakra, a konferencia feladatainak megoldására és továbbfejlesztésére. E rendkívül tekintélyes hallgatóság előtt szeretném ismételten hangsúlyozni a szovjet külpolitika egyik állandó vonását — a béke és a népek közötti barátság lenini politikáját, annak humanizmusát. A humanizmus eszméi hatják át pártunk XXIV. kongresszusának határozatait, a békeprogramot, amelynek egyik pontja az európai értekezlet összehívásáról szóL Nagy megelégedéssel állapítom meg, hogy az európai béke megszilárdításának fő problémáival kapcsolatban a tanácskozás által kidolgozott tételek a népek érdekeit, az emberek érdekeit szolgálják, függetlenül a foglalkozástól, nemzetiségtől és a kortól: a munkásokét, a falusi dolgozókét, az értelmiségiekét, vagyis minden egyes emberét és az egész emberiségét. A tételeket áthatja az ember tisztelete, az ember iránti gondoskodás, hogy békében éljen és bizalommal tekinthessen a jövőbe. Az általunk elért megállapodások kibővítik annak lehetőségét, hogy a népek fokozottabban befolyásol j ák az úgynevezett nagy politikát. Ugyanakkor érinti a mindennapos problémákat is. Előmozdítják az ember életkörülményeinek javítását, a foglalkoztatottság biztosítását, a jobb művelődési feltételeket, összefüggnek az egészségről való gondoskodással is, vagyis röviden mindennel, ami az egyes embereket, a családokat, a fiatalokat és a különböző társadalmi csoportokat érinti. Azokhoz hasonlóan, akik erről a szónoki emelvényről beszéltek, az európai biztonsági és együttműködési értekezletet az összes résztvevők közös sikereként értékelem. Az értekezlet eredményei hasznot hajthatnak Európa határain túl is. A hosszú tárgyalások eredményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész diadala. Mindenki nyert: a keleti és a nyugati országok, a szocialista és a kapitalista államok, a szövetségekben tömörültek és a semlegesek, a kis és a nagy államok népei egyaránt. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk békéje és biztonsága. Meg vagyunk győződve arról, hogy amiről. itt megállapodtunk, nemcsak hogy kedvező hatással lesz az európai népek életére, hanem fontos hozzájárulást jelent az a világbéke megszilárdításához is. Még egy gondolat, amelyet valószínűleg a jelenlévők közül sokan osztanak A tanácskozás a nemzetközi politika hasznos iskolájának bizonyult a résztvevő államok számára, különösen hasznosnak napjainkban, amikor a pusztításra és megsemmisítésre hihetetlen eszközök állnak rendelkezésre. Az az erőteljes impulzus, amelyet a tanácskozáson részt vevő 35 állam vezetőinek ez a találkozója ad, arra hivatott, hogy elősegítse a békés életet Európában és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély elismeréssel adózni a finn népnek és kormánynak, személy szerint Urho Kekko- nen finn elnöknek a harmadik szakasz munkájának nagyszerű megszervezéséért, a rendkívüli szívélyességért és vendégszeretetért. (Folytatás az 1. oldalról.) Egyesült Nemzetek Szervezetében, s közel hatszáz más nemzetközi szervezetben. Az értekezlet okmánya az európai biztonság sok és bonyolult kérdését tárgyalja. A magyar küldöttség kiemelkedő fontosságúnak tartja az államok kapcsolatait és együttműködését szabályozó elvek rögzítését. Ár értekezlet munkájában részt vesz 35 szuverén állam, közöttük vannak nagy és kis államok, iparilag fejlettek és kevésbé fejlettek, szocialista és nem szocialista, elkötelezett és el nem kötelezett országok, semleges államok. Az államok kapcsolatait szabályozó elvek — mint a szuverén egyenlőség, az erőszaktól való tartózkodás, a határok sérthetetlensége és a többi alapelv tiszteletben tartása és gyakorlati érvényesülése megfelel a résztvevő 35 különböző állam érdekeinek, biztosítja a békét. Betartásukkal száműzhetjük földrészünkről a háborút, a fegyveres konfliktusokat. A Magyar Népköztársaság kész ezeknek az elveknek következetes betartására. A magyar kormány úgy véli, hogy az államok kapcsolatainak a biztonsági értekezlet által történő elvi rendezése, ezen elvek gyakorlati érvényesülése erősíti a politikai bizalmat, s ez megkönnyíti az európai fegyveres erők, és azok fegyverzetének ésszerű, az egyenlő biztonság elvét figyelembe vevő csökkentését is. Magyar részről üdvözöljük a tudományos, a gazdasági és a kereskedelmi együttműködésre kidolgozott ajánlásokat is. Magyarország ma is kiterjedt gazdasági kapcsolatokat tart fenn Európa sok országával, és részt vesz a nemzetközi gazdasági munka- megosztásban. A Magyar Népköztársaság elvi okokból híve és adottságai miatt érdekelt is abban, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködés a jövőben tovább szélesedjék. Ügy véljük, hogy általában az államok, s különösen a különböző társadalmi rendszerű országok politikai kapcsolatait szilárdan alátámasztja a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés. Magyarország kész a hátrányos megkülönböztetésektől mentes, kölcsönösen előnyös, hosszú távú megegyezésekkel is szabályozott gazdasági együttműködésre mindazon országokkal, amelyek maguk is érdekeltek ebben. Tisztelt küldöttek! Az értekezlet előkészítése során sok vitával járt, ezert sok munkát és időt kíván' az ajánlások feldolgozása az európai országok kulturális együttműködésére, az információk, az emberi kapcsolatok bővítésére és bizonyos humanitárius kérdések megoldására. A Magyar Népköz- társaság kész az e kérdésekre vonatkozó ajánlások elfogadására is és az e téren fennálló kapcsolatok fejlesztésére. A magyar kormány meggyőződése, hogy a békés egymás mellett élés, a népek közeledése és barátsága feltételezi, egyben lehetővé is teszi az államok termékeny együttműködését a tudományok, a közoktatás, a kultúra és a tájékoztatás terén. Az egyetemes tudománynak, az emberiség javát szolgáló együttműködésnek ragyogó, nyilvánvalóan mindnyájunknak sokat mondó példája volt a Szojuz—Apollo űrhajók kiválóan véghez vitt közös programja. A magyar társadalom az emberi kultúra minden valódi értékét a sajátjának tekinti. Az egyetemes emberi kultúra közkinccsé tételét a gyakorlatban megvalósítjuk, amikor Dante. Shakespei e, Moliére, Goethe, Tolsztoj és más nagy írók, költők műveit nagy példányszámban kiadjuk, színpadra visszük. A mai nyugati kultúra értékeit is hozzáférhetővé tesszük mindenki számára. Mi hívei vagyunk az emberek közötti kapcsolatok, a nemzetközi turizmus fejlesztésének, az utazás, a vi- lágotlátás további könnyítésének. A Magyar Népköztársaságban gyakorlatilag minden ember nyitott kaput talál, aki becsület ;s szándékkal érkezik hozzánk. Szocialista — nem szocialista országok viszonylatában egyaránt jelentős kétoldalú turizmust bonyolítunk: a tízmilliós lélekszámú Magyarországra évente több mint 8 millió külföldi látogató érkezik és hárommilliónál több magyar államoolgár látogat külföldre. A Magyar Népköztársaság már a gyakorlatban bizonyítja. hogy híve a kulturális együttműködés, az információk, a személyi forgalom bővítésének, minden olyan ésszerű lépésnek, ami elősegíti a népek és országok kölcsönös jobb megismerését. E téren is csak akkor és úgy lehet további, előrevezető lépéseket tennünk, ha kölcsönösen tiszteletben tartjuk a partner országok szuverén jogait, törvényeit, amit értekezletünk is elvár, az előttünk fekvő, közösen kidolgozott okmányunk is igényel minden résztvevő államtól. A kulturális együttműködés. az információk cseréje kapcsán jelentkeznek különösen az ideológiai különbségek. Ml is, akik itt tanácskozunk. különböző ideológiá- jú pártokat, különböző politikai rendszerű országokat képviselünk. De világos, nem azért jöttünk ösz- sze, hogy elfogadjuk egymás ideológiáját vagy állami, politikai rendszerét. Népeink, amelyeket képviselünk, azt várják tőlünk, hogy a valóban létező ideológiai és politikai különbségek ellenére szót értsünk, összefogjunk, és megállapodjunk azokban a közös tennivalókban, amelyeket el kell végeznünk, hogy Európában béke és biztonság legyen, hogy az államok, az országok hasznosan együttműködjenek a közös érdekű dolgokban népeik javára. Elnök elvtársi Tisztelt küldöttek! Nagy és nehéz utat tettünk meg, amíg idáig, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mostani, harmadik szakaszáig eljutottunk. Sok tanácskozás, vita van mögöttünk, harcolnunk is kellett. Az enyhülésnek, a békének nemcsak hívei, ellenzői is vannak. A gáncsvetókkel meg kellett küzdeni idáig is, és nyilván a jövőben sem lesz másképp. Ez az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát és egy új, jobb, békésebb világ kor- szakjelzőjeként kerülhet a történelembe. Ha az itt képviselt országok felelősen folytatják a megkezdett munkát, és a népek állhatatosan küzdenek a jövőben is a jó ügyért, akkor a holnap feladatait is megoldjuk. A magyar kormány az értekezlet okmányával egyetért, küldöttségünk azt megbízatásának megfelelően aláírja. Egyetértünk azzal is, hogy 1977-ben az érdekelt államok képviselőinek egy újabb értekezlete áttekintse majd az addig megtett utat, i megvizsgálja a teendőket. Szeretném biztosítani önöket arról, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a békeszerető magyar nép minde.i tőle telhetőt megtesz azért, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet nemes céljai valóra váljanak. Köszönöm figyelmüket!