Déli Hírlap, 1975. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-07 / 157. szám

— Miért vállalta? — Meggyőződésből nek, hogy szükség esetén se­gíthessenek. Színe és i # A hatalmas kamionok naponta többször is megfordulnak a Miskolci Hűtöházban. A sze­zon idején legtöbbjük a leszüretelt málnát, meggyet hozza a hűtőháziaknak, de nem tá­voznak üresen, ugyanis a hűtőtárolókból a dobozokba csomagolt, gyorsfagyasztott vagy mélyhűtött gyümölcs kerül a beérkezett szállítmányok helyére. (Kerényi László feli'.) A Borsodi Szénbányák Vál­lalatnál Kazincbarcikán és Farkaslyukon működik bá­nyamentő állomás. Előírás, hogy 45 perc alatt valameny- nvi termelőegységet el kell érniük, ha a helyzet úgy kí­vánja. A bányamentők lét­száma 350, csaknem négysze­rese a Kerületi Bányaműsza­ki Felügyelőség által megkö- veteltnek. Podhorányi László parancs­nok elmondta: a borsodi bá­nyászok áldozatkészek, fizet­ség nélkül végzik önként vál­lalt szolgálatukat. Három- négyhavonta beköltöznek egy hétre a bányamentő állomás­ra, s amíg le nem telik az ügyeleti idő, ki sem mozdul­hatnak az épületből. Számuk­ra a húsvét, a karácsony is munkanapnak számít, őrköd­Bolgár bemutató „Bolgár nap” volt tegnap a Pécsi Ipari Vásáron, ahol első ízben rendezett be pavilont a Pécshez testvérszálakkal fű­ződő bulgáriai Szliven város, amely az azonos nevű megye legfontosabb termékeivel mu­tatkozott be. Délelőtt, a vásár díszter­mében, a Szliven-pavilon ki­állítói vendégül látták Bara­nya és Pécs párt-, állami ve­zetőit. A bolgár „házigazdák” bemutatták 20 vállalat mun­káját reprezentáló cikkeiket. Közöttük látható a Zsiguli- programban gyártott gépko­csi-alkatrészek, esztergapa­dok, háztartási gépek, szöve­tek, ruházati cikkek, szőr­mék, turisztikai s üdülési kedvet felkeltő anyagok, ame­lyek együttesen méltán nyer­ték el a vásár egyik nagy­diját. Egyik olvasónk a követke­zőket panaszolta: lakónegye­dükben egymáshoz közel két különböző vállalathoz tarto­zó, de hasonló profilú bolt működik. Amikor az egyiket leltározták, a másik akkor is korán bezárt — mint más napokon — és készletét sem töltötték fel olyan cikkekkel, melyek rendszerint a szom­széd boltban kaithatók. Olva­sónk a két cég vagy legalább két bolt együttműködését el­várta volna, mondván: ilyen esetekben félre kellene tenni a vállalati sovinizmust, ,a kör­nyéken lakó vásárlók érde­kében. ö és még sokan má­sok, a kérdéses napon távol­ról szerezték be a napi szük­ségletet, a zsúfolt járműve­ken cipelték a teli szatyro­kat. Igazat kellett adni a pa­naszosnak, s őt bizonyára az sem vigasztalja, hogy olyan vállalatok sem működnek együtt sokszor — a köz ér­dekében —. akik nem kon­kurálnak egymással. La­punkban is szóvá tettük, hogy a Vörösmarty utca mentén folyó építkezésen egymás után többször is feltépték azt a vezetéket, ami a kazánház és a már lakott bérház kö­zött húzódik. Emiatt aztán több napon keresztül nem volt melegvíz-szolgáltatás. A vezetékromboló földgép ke­zelője arra hivatkozott, hogy nem bocsátottak rendelkezé­sére olyan közműtérképet, melyről leolvashatta volna, hol húzódik a vezeték. No \ de térkép nélkül is lehetett volna tájékozódni, hiszen nem egy hosszan elnyúló, bo­nyolult rendszerről van szó, a kazánházat és a bérházat szinte csak méterek választ­ják el egymástól. Elég lett volna talán az is, ha az épí­tők és a távfűtés üzemeltetői szóban megbeszélik a teen­dőket. Ez a beszélgetés azon­ban elmaradt, és több száz ember mérgelődhetett amiatt, hogy a hét végi fürdéshez, mosáshoz fazekakban kellett melegíteni a vizet. A Szabó Lajos utcán a kö­zelmúltban forró aszfalttal öntötték be a kátyúkat. A javítások helyét azonban nem jelezték a járműveknek, nem tettek ki terelőkorlátokat és ennek az lett a következmé­nye, hogy a kerekek órák alatt kipasszírozták a gödrök­ből a még folyékony burkoló­anyagot. Lehet kezdeni elöl­ről az egészet. Társadalmi munkában ké­szítettek hintát, libikókát és más eszközöket az egyik új lakótelep játszóterére nagy­üzemi dolgozók. Már régen elkészültek a játékok, a teret azonban még mindig nem le­hetett igénybe venni. Hogy miért? Azért, mert akik fel­mérték és kijelölték a tere­pet, valamiről megfeledkez­tek. Valamiről, amit az ÉMÁSZ bármelyik szakem­bere azonnal megmondott volna nekik: a számításba vett terület fölött magas- feszültségű villamos vezeték laiálkórnál soron kívül húzódik, ez alatt pedig tilos játszóteret kialakítani. A probléma természetesen megoldódik előbb vagy utóbb minden bizonnyal új terüle­tet keresnek az illetékes ta­nácsi szervek és a társadal­mi munkát vállalt nagyüze­mi dolgozókat nem bosszant­ja tovább a huzavona. Még mindig a társadalmi munkánál maradva ... Elő­fordult az is. hogy az egyik kerületi tanács ■ szépszámú ! fiatalt toborzott össze parko­sításra. A gyerekek megje­lentek, ám a kertészeti vál­lalat megbízottja nem. Dol- gavégezetlenül oszlott el a társaság, és nyilván eloszlott a lelkesedés is. Azokat, akik egyszer hiába jelentek meg, legközelebb nehezebb lesz mozgósítani hasonló feladatra. A rossz szervezésnek a kö­vetkezményei gyakran anya­giakkal is mérhetők. (Útbur­kolás, vezeték felszakítás stb.) De legalább ilyen súllyal esik latba a morális kártétel. Ha szervezésről, koordiná­lásról van szó, általában le­gyintünk egyet és keserű ön­iróniával azt mondjuk: ezt nem a magyaroknak talál­ták ki. Szép az önkritika, de jó lenne, ha — kis és nagy dol­gokban egyaránt — változ­tatnánk a helyzeten és nem nyugodnánk bele, hogy a szervezetlenség új morbus hungaricus, azaz magyar be­tegség. (békés) Az Állami Biztosító évente mintegy ezer úgynevezett „totálkárt” térít meg a gép­kocsi-tulajdonosoknak. A to­tálkárok többségét — 1974- ben közel 800-at — cascobiz- tosítás alapján fizetik ki, mert ezeket a súlyos balese­teket többnyire az autósok maguk okozzák. Az is nem­egyszer előfordul, hogy el­lopjak a gépkocsit, annak csak roncsait találják meg, vagy egyáltalán elő sem ke­rül többé. Ezekben az esetekben a •gondot még az is súlyosbítja, hogy a megszokott közleke­dési — esetleg munkaeszközt jelentő gépkocsi helyett az újhoz csak hosszas várakozás után jutnak a károsultak. Ezt a problémát oldja meg az a megállapodás, amelyet most kötött az Állami Bizto­sító és a MERKUR Személy- gépkocsi Értékesítő Vállalat, Ennek értelmében 14 napon belül vásárolhatnak új gép­kocsit azok, akiknek kocsiját az ÁB kárszakértői totálká­rosnak minősítik és a kárt cascobiztosítás alapján térí­tik meg. A soron kívüli ki­utaláshoz szükséges igazolást az Állami Biztosító adja ki. A megállapodás, mely már életbe lépett, nyugati márká­jú, Trabant és Wartburg sze­mélygépkocsi kivételévei. va­lamennyi gépkocsira érvé­nyes. Ezek helyett soron kí­vül csak más gépkocsit kap­hatnak azok, akik erre a megállapodás értelmében jo­gosultak. A bányamentők a legkivá­lóbb bányászott is egyben, kisujjukban van a szakma minden fortélya. Képzésük napjainkban már teljes mun­kaidő-kedvezmény mellett történik. Megismerkednek a bányában előforduló mérge­ző és íojtógázokkal, a jellem ♦ Készülékes gyakorlat a föld alatt — Miért vállalta a bánya- mentést? — Meggyőződésből — vá­laszolta röviden Müller An­tal rajparancsnok. — A mi munkánk nehéz, veszélyekkel terhes. Egymásra vagyunk utalva. Ma másoknak, holnap talán nekem lesz szükségem segítségre. És a család vala­mennyiünket hazavár... (kolaj) # A „bevetés” előtti pillanatok ző tulajdonságaikkal, az első­segélynyújtás tudnivalóival, a mentő- és lélegeztető készü­lékekkel, jártasak a külön féle tüzek eloltásában, a be­ömlő víz útjának elzárásá­ban. Félévenként kell részt ven­niük készülékes gyakorlaton. Korántsem valamiféle játsza­dozásról van szó. Harminc- tokos melegben, 98 százalé­kos relatív páratartalmú le­vegőben, több mint 20 kilo­grammos teherrel csúszni- rnászni. súlyokat emelgetni nem éppen leányálom. Az el­végzett munka — két óra alatt — 30 ezer méterkilo­gramm. természetesen füst­ben. gázban, bányabeli kö­rülmények között. Megkóstoltuk Miskolcot IV. Mit mo as igazgató? Tíz vendég közül legalább hét á Miskolci Vendéglátó­ipari Vállalat valamelyik üz­letébe tér be. Ez pedig azt jelenti, hogy a városban a mindenkori színvonalat en­nek a vállalatnak a színvo­nala, teljesítménye határozza meg. Az alapellátás gondja és felelőssége a város nevével jegyzett vállalaté. Dr. Makai Tibor igazgató érzi a felelős­séget, ismeri a gondokat. A tejivö deficites — A vendéglátás gondjai nemcsak miskolciak. Bár ez gyenge vigasz — általánosak a tünetek. A pénzügyi szabá­lyozó rendszer olyan, hogy saját erejéből képtelen a vál­lalat lépni, fejleszteni. Ma­sokra vagyunk utalva... És gyakran másra, mint amit szeretnénk, mint amit az ész- szerűség, a kereskedelem alaptörvénye megkövetel. A nagy alapterületű vendég­látóhelyek, amelyek nem a centrumban, hanem az alvó városrészekben, a lakótelepe­ken épültek, kihasználatla­nok. Némelyik deficites is. A Katowice, a Tokaj példája ismert. Ráfizetésesek a tej­ivók is. Ki reggelizik ma — leszámítva a turistákat — eb­ben a rohanó, zaklatott vi­lágban? És ki lesz ma pin­cér, kézilány? A szakma krónikus utánpótlási gondok­kal küzd. Akár hiszik, akár nem, gebines állások is van­nak betöltetlenül. Az igazgató egy pillanatig sem vonja kétségbe a szom­bati ellenőrzés megállapítá­sait, s megtoldja még egy statisztikával. Az elmúlt év­ben 2800 ellenőrzést tartottak a vállalat belső ellenőrei. Tizenöt-húsz százalékban ta­láltak rendellenességet. A vállalati fegyelmi ügyek há­romnegyed részét saját ha­táskörben kezdeményezték... Az utóbbi években senkit sem bocsátottak el azért, mert két éven belül háromszor ka­pott fegyelmit. IVem szakma— hivatás! Szebeni Zalán, a HUNGÁ­RIA Szálloda és Éttermi Vál­lalat miskolci önálló egysé­gének igazgatója találóan fo­galmaz. — Első osztályú helyre első osztályú emberek kellenek. Ilyen nem sok van a válla­latnál. Sajnos. Továbbképzés­sel próbálkozunk, nyelvtan- folyamot szervezünk ... Tu­dom, nem minden dolgozónk érzi azt a felelősséget, ame­lyet ez a kényes, a közfigye­lem kirakatában zajló szol­gáltatói munka megkövetel. Én azt vallom, hogy ez a mesterség több, mint szakma. Hivatás. De ezt a hivatássze- retetet számon kérni több­nyire csak anyagilag, erköl­csileg becsült emberektől le­het, olyanoktól, akiket nem csábit a könnyű pénzszerzés lehetősége. És mit lehetne tenni a fo­gyasztói érdekek fokozottabb védelméért? Milyen fix fize­tést kellene adni a felszol­gálónak, vagy a pultosnak, vagy hogyan kellene módosí­tani a nyilvántartási, elszá­molási rendszert, hogy a ked­ves vendég ne gyanakodjon? Hogy az ellenőrzési jegyző­könyv tiszta legyen, hogy a féldeci féldeci legyen?! Például az adagoló dugó Dr. Makai Tibor: — Az üz­letvezető egyetemlegesen fe­lel mindenért. Kötelessége, hogy ő legyen az első számú ellenőr. A fogyasztói érdeke­ket vedené a gépesítés, az automatizálás, az ipari cso­magolású termékek fokozot­tabb forgalma. Külföldön már általánosan használt az úgynevezett adagoló dugó. Ha a csapos kevesebbet tölt fél decinél a pohárba, akkor le­zár a dugó. ...És hadd mond­jam el, de korántsem a ke­vesebbet mérő, a vendéget megkárosító pincérek, csapo­sok védelmében: néha bizony nehéz különbséget tenni a szándékos csalás és a vét­len tévedés között. És szeret­ném, ha a vendéglátó szak­mát, e szakma becsületes szakembereit nem az ügyes­kedők tettei alapján ítélnék meg. (brackii—erdős) {

Next

/
Thumbnails
Contents