Déli Hírlap, 1975. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-07 / 157. szám

A Mályi-tó védelmében Hozzászólás cikkünkhöz Folytatjuk a vitát, melyet a Mályi-tó védelméért című cikkünkkel indítottunk. Ma Báthori Gábor hozzászólását közöljük, aki kettős minőség­ben érdekelt a Mályi-tó meg­óvásában: egyrészt mint a megyei tanács építési és köz­lekedési osztályának vezetője, másrészt, mint a mályi-tavi albizottság elnöke. * A városi emberek szabadba vágyását, a növekvő életszín­vonal adta lehetőségeket mu­tatja a város környéki üdülő­helyek rendkívüli népszerű­sége, különösen a vízparti üdülőterületek. A megyei ta­nács építési osztálya már 1963-ban felismerte ezt a tendenciát, és az üdülőtele­pek kialakítására részletes rendezési terveket készített, aminek eredményeként 1964- ben megkezdődhetett a Má­lyi-tó partján az első 180 hétvégi ház és a vállalati üdülők, sportegyesületi vízi­telepek építése. A tanács, anyagi erejéhez mérten, azóta is tervszerűen fejleszti a mályi-tó-parti üdü­lőtelepeket. Utak építésére, villanyhálózat-bővítésre, strandépítésre és a part vé­delmére több mint 15 millió forintot fordított, összeha­sonlításképpen megjegyzem, hogy a hétvégiház-tulajdono- sok községfejlesztési hozzájá­rulása az évi 120 ezer forin­tot nem haladja meg. Tekintettel arra, hogy a Mályi-tó felhagyott kavics­bánya és vize talajvíz, már a rendezési terv készítésekor felvetődött a víztisztaság megóvásának kérdése. Éppen ezért valamennyi tóparti épü­let építési engedélyében a hatóság kötelezően előírta a teljesen zárt, vízzáró W. C. űrgödör építését. Ezt az elő­írást sokan nem tartották be, ezért a kavicsos altalajba szi­várgott szennyvíz a tóba ke­rül. Az illetékes I. fokú épí­tésügyi hatóság a KÖJÁL-lal közösen, ez évben ismételten felülvizsgálja a házi űrgöd­röket, és hatósági úton fogja kötelezni a rosszul megépített, szivárgó űrgödrök tulajdono­sait az átépítésre. Végleges megoldást azonban csak az üdülőtelep csatornázása je­lenthet. A községi tanács a tó vizé­nek megóvása és az üdülő­telep rendje érdekében 1972- ben tanácsi rendeletet alko­tott, amelyben a motorcsó­nakok üzemeltetését, a gép­kocsimosást, a szemetelést stb. szabályozta. A tanács­rendelet betartását a rendőri szervek ellenőrzik. A tanács terveiben a má- lvi-tavi üdülőtelep fejleszté­se továbbra is — a gazda­sági lehetőbbektől f(ir bőén — jelentőségének megfelelő­en szereoel. A soron követ­kező legnagyobb feladat a község és a tónarti üdülőte- len egészséges ivóvízzel való el'átása. társulati úton. A ter­vek szerint a mintegy 16 mil­lió forintos vízmű építése — a lakosság hozzájárulásával — az idén megkezdődik. A legfontosabb egészségügyi probléma oldódik meg ezzel, mert a fertőzött ásott kutak h©ivett v0’7c,*4^ps ivóvizet használhat a község lakossága és az üdülőközön­ség. A tó fejlesztését, rendezé­sét 1974 októbere óta az Észak-magva rorszáffi Intéző P’zottság rnáiyi-t-ayi albizott­sága is segíti. Az albizottság javaslatára, a megyei tanács énítési osztálva mecb’zása alanián, vizsgálat folyik a vízt'sztaság érőaicében tppr. dö inté7vpdésekre. Szakértők szerint vegvszeres kezeléssel az algák száma eredménye­sen csökkanthe+n, ez az el­járás azonban csak az üdülési szezon után alkalmazható. A tanácsi lehetősé<jevkél és a társulati hozzáiámlással szá­molva. a lakossági erőforrá­sokat is igénybe véve. a csa­torna énítését csak 1980 után­ra lehet tervezni. A víz tisztaságának védel­mére még sok olyan lehető­ség van. amely nem igényel különösebb beruházást; an­nál inkább a szemlélet gyö­keres megváltozását! A ható­sági eszközök mellett társa­dalmi úton kell megakadá­lyozni a tó szennyezését. A községi tanács szabályrende­letének betartása javíthatja a víz minőségét. Ez azonban csunán hatósági kényszerítő eszközökkel nem oldható meg. A fejlesztés célja már nem lehet az üdülőtelep bővítése, újabb hétvégi házak telepíté­se. Legfontosabb feladatunk a meglevő adottságok jobb kihasználása, a környezet kul­turáltabbá tétele és a vízmi­nőség további romlásának megakadályozása. A vállala­tok segítsége, a tóparti telek- tulajdonosok társadalmi munkája sokat jelenthet. Az ÉIB mályi-tavi albizottsága — a társadalmi összefogás szervezője — ezúton is kéri a Mályi-tavat kedvelők se­gítségét, javaslatait a ked­velt tó. és környezete védel­méhez. Nyári modellek 1976-ra, lettre szabott ruhák Már a jövő nyár divatru­háin dolgoznak a Soproni Ru­hagyár divattervezői. Mintegy 300—350 nyári modell készül 1976-ra. Farmer anyagokból, könnyű jersey-ből, vásznakból természetes szálas anyagok­ból tervezik a szép vonalú nyári modelleket. A bébi- és lánykaruhák dísze a csipke, míg a női ruhákon az újsze­rű gallér- és zsebforma: A tervezők arra törekednek, hogy a konfekcióruhák köves­sék a divatos formákat, de szem előtt tartják, hogy a tervezett modellek a gyár konfekciógépein könnyen ki­vitelezhetek legyenek. A csipkerátéteket, paszpólokat is gépi úton varrják fel a ruhákra. Az 1976-os nyár di­vatjának jellemzői a térdet takaró, kényelmes szoknyák, a kendőkből készült bő ujjú blúzok és a ráncolt, nagyon bő, úgynevezett „huzatru­hák”. * A Zalaegerszegi Ruhagyár­ban új méretállások szerint készítik az augusztusi keres­kedelmi bemutatóra a fiú, férfi és bakfis ruhamodelle- ket. Az új méretállások sze­rint készülő ruhák az eddi­ginél sokkal inkább testre szabottak lesznek. Az eddigi három helyett négy: normál, telt, erős és nyúlánk állásban tervezik és készítik az öltö­nyöket. így gyakorlatilag minden alkatra megfelelő ru­hát készíthetnek. A méret­állásokon belül is nagyobb lesz a választék: a fiúöltö­nyöknél az eddigi 12 helyett 17 méretet alkalmaznak a szabászaton. A legnagyobb változás és méretválaszték­bővülés a férfiöltönyöknél lesz: az eddigi 24 méretvál­tozattal szemben 62 méretben készítik a férfiöltönyöket. Bő­vítik a méretválasztékot a lánykaruháknál is. Tárlat a brigádéitól A vállalati brigádok mun­kájából készítenek kiállítást a Szerencsi Csokoládégyár diósgyőri gyáregységében. A tablókon bemutatják a bri­gádok életének legfontosabb állomásait, számot adnak a kollektívák eddig végzett munkájáról. A kiállítást ma fél 2-kor nyitják meg a vál­lalat közoonti épületének elő­csarnokában. Bánva— bánvás7ok nélkül... A hajó horgonyt, a javíthatatlanul optimista horgász pedig horgot vet. (Herényi László felvételei) A Szovjetunióban úi típu­sú bánya technológiai mo­delljét készítették el donyec- ki szakemberek. A tervek szerint ez a bánva évi öt­millió tonna szenet ad maid — annyit, mint ma öt köze­pes bánva. Hogy mindebben mi az új? Nos, a teljes gé­pesítés eredményeképpen a bánva folvamatosan, meg­szakítás nélkül üzemel majd, de a fejtésen nem lesz szük­ség a bányászok állandó je­lenlétére, sem fúrópajzsok és géoesített bányatámok al­kalmazására. A berendezések munkáját elektronikus szá­mítógép és olyan hozzá kap­csolódó rendszerek irányít­ják, amelyek a donyecki szénmedence egyes bányái­ban már sikeresen be is mutatkoztak. Már dolgoznak az új tech­nológiai modell szerint üze­melő bánya kivitelezési ter­vein. Szantorinról, a kalamájókról és a Kékegér Bárról Fölkaptunk egy hajóra VII. A kert alatt, azaz a szige­tek árnyékában hajózunk. Fönn, a csónakfedélzeten támasztom a korlátot, a csí­pős, erős szélben alig tudok rágyújtani. A srácok szóltak, hogy figyeljek, mert nem mindennapinak ígérkezik a látvány. A szalonban szép, szomorú görög zenét ereget a rádió, jó idő van, ajtó-ab­lak nyitva, a muzsika föl- hallatszik a fedélzetre. A sör az hőmérő'9 Új palackozó Egerben Ha minden igaz, Egerben,' befejeződik az új sörpalac­kozó építése, mire véget ér az „Agria ’75” elnevezésű, egész nyáron át tartó szóra­koztató program, amit július 2-án szerdán vidám cere­móniával, karneváli felvonu­lással nyitottak meg. Az új palackozó kapacitása duplá­ja lesz a régi gépsorénak. Óránként ötezer palackos „sebességgel” száguldanak a sörösüvegek. Heves megye sörellátását a gyöngyösi ki- rendeltségen kiviil eddig csak a régi félautomata gép­sor látta el, márpedig a pa­lackozott sör iránti igény ál­landóan nő. Ezért is vált szükségessé az új palackozó egység építése. A statisztikai felmérésekből kiderül, hogy újabban a fogyasztási arány az üveges sör felé tolódik. Sokszor hiába van elegendő hordós, csapolt sör, az em­berek szívesebben vásárol­ják a palackozott italt az üz­letekben. — Ezen a héten megkezd­jük a gépek beszerelését a palackfejtőben — tájékoz­tat Nyúl László kirendelt­ségvezető. — Idáig igazán nem panaszkodhatunk a ki­vitelezőre. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat betartja a vállalt határidőt. Az új műszerek nagyban megkönnyítik a fizikai mun­kát, hiszen a jövőben teljes mértékben automata gépso­rok végzik a műveleteket. Reméljük, hogy a beszabá­lyozás, a próbaüzemelés problémamentes lesz. Az új üzemrész beállításával a lét­számban is 50 százalékos emelkedés várható. Jelenleg egy nap 42—43 ezer palack sör hagyja el üzemünket. Szeptembertől két műszak­ban 80 ezret gyártunk. A miskolciakat tulajdon­képpen nem érinti különö­sebben a szomszédos megyé­ben épülő sörüzem. mivel Miskolc a Bőcsi Sörgyár „működési területéhez” tar­tozik. Bár időnként ajánla­tos volna a sörgyárak kör­zeteit úgy módosítani, hogy egyenletesebb legyen az el­osztás. A hasznos újítást egyelő­re csak kisebb időszakokra is érdemes lenne bevezetni, és ha beválna, tröszti szin­ten kellene érvényesíteni a rendelkezést. Hiszen a vá­sárlókat nem az érdekli, hogy az egri, vagy a bőcsi gyár termékét fogyasztják, csupán az, hogy a nagy me­legben időberN asztalra ke­rüljön a hűsítő, habzó ital. V. K. Olvasóink kérdezték: Változik-e a fodrászatf díj? A hét elején közlemény jelent meg az országos napi­lapokban, amely szerint a fővárosi fodrászüzletekben egyes szolgáltatások ára meg­változik. Több olvasónk ér­deklődött: városunkban is történnek árkorrekciók? Reinis Sándorné, a Borsod megyei Fodrász Szövetkezet elnöke: — Az árváltozás egyenes következménye volt néhány, a fodrászatban is használa­tos kozmetikai cikk árában bekövetkezett emelkedésnek. Nálunk egyelőre nem változ­nak az árak. Most vizsgál­juk, hogy a kozmetikai cik­kek árváltozása milyen ha­tással van költségeinkre. Amennyiben ez jelentős lesz, úgy elképzelhető, hogy me­gyénkben is változni fog egyes szolgáltatások ára. Ez azonban csak az elnökség vizsgálata után dől el. A mindig szeszélyes Égéi tengeren járunk. Krétától északra. Kora délután, pil­lantom meg Szán torint: any- nyl legenda, annyi kataszt­rófa szigetét. A kis szige­tecskék egyikén ma is van egy működő vulkán. Iszo­nyú, döbbenetes a látvány, Kaimeni, a láva-sziget feke­te, élettelen, holdbéli táj. Thira égbenyúló szikláin há­zak fehér fala ragyog. Végigszántjuk a szigetek közötti, keskeny csatornákat. Apró házak, templomok ma­gasodnak fölöttünk, s lent a mélyben, a part kövein ha­bosán fröcsköl, dühöng a víz. Olyan valószínűtlennek tűnik az egész, az az érzé­sem, hogy egy csodapompás játékországbain járok, s az irdatlan magas hegyek mö­gül előugrik egy kisfiú, ösz- szerombol mindent, s újat épít. A második tiszt meghív a kabinjába, s föllapozza a mindentudó Pilot-könyvet. (Nisos Thira, vagy Szanto- rin a legnagyobb szigete an­nak a szigetcsoportak, amely i. e. 237-ben keletkezett, s robbant le egy nagyobb, ösz- szefüggő földdarabból. Sokan azt tartják, ho°' az Atlan- tisz-legenda kulcsát itt kell keresni, itt állt, s tűnt el nyomtalanul a híresen gaz­dag, századok óta hiába ku­tatott város.) Először vendégeskedem a második tisztnél. Szerzett egy marék jeget és citromot, limonádét iszunk, úgyhogy a nem mindennapi szigetecs­kékről kellően élvezhető ital mellett cserélünk eszmét. A legendás múltból hamar visszaugatok a jelenbe. Az otthoniakról beszélgetünk. A második tiszt felesége végig­utazta velük a Velence— Trieszt közötti utat. Ez ön­magában még nem lett vol­na kunszt, de tudni kell. hogy az asszonyka gyereket vár. A hatodik hónapban van. Ez lesz a második cse­mete. Közvetlenül az első szülés előtt is hajózott. Igazi tengerészfeleség! Mire végeztünk a limoná­déval, a kapitány is talál alkalmas horgonyzóhelyet. A csaknem másfél tonnás „görbe vas” hangtalanul tű­nik el a mélyben. A szél is mintha csak erre várt volna. Megcsendesedik. Elcsitul a tenger is. A váratlanul jött pihenő felnyitja az egyéni kedvtelések zsilipjét. A mat­rózok óriási zenebonát ren­deznek az Olaszországban vásárolt rádiókkal és mag­nókkal. A horgászok a hajófarban gyülekeznek. Az elektrikus — akit mindig és mindenütt Eleknek hívnak — vadonat­új, dobóorsós üvegbotját + A második tiszt a robot­kormány mögött. próbálgatja. A többiek csak úgy tenyérből lógatják le a zsinórt. Szakács Jóska a hű­tőből felhozott egy darab húst. Azt szeletelik kockára, s teszik a horogra a halie­sők. A parancsnok unszolá­sára még a cluster lámpát is a víz fölé eresztik, abban a hitben, hogy minden élő­lény a hajó köré sereglik. Jöttek is ... Ujjnyi halacskák, apró, piros rákok és a kalamájók. Amikor a pecások észreve­szik a barnaköpenyes, lustán vitorlázó szörnyeket a ví­zen, akkor már tudják, hogy lőttek a zsákmánynak. Ahol feltűnik a kalamájó. ott üres marad a horgász horga. így aztán a lelkesedés hamar alábbhagy. Szép lassan az egész csapat leszállingózik a Pirosszemű Kékegér Bárba. A biztos sör mégiscsak jobb a bizonytalan halnál. A bár egyébként az egyik üres kabinban nyílt meg. A hűtőszekrényt söröscímkék borítják, a falat cigarettás­dobozok és egy eléggé illet­len Mariboros naptár. A lámpabúrákra színes bugyit húztak a rendezők. Szóval, kellemes hely. A második tiszt gitározik. Csirke Józsi szájharmónikázik, mi. töb­biek. iszunk és énekelünk. Kopasz Charlie, az éjszakás őr, bosszúsan topái a dec­ken. ö mindenből kimarad. Most biztosan szívesen cse­rélne azokkal, akik irigylik a tengerészeket. BRACKÖ ISTVÁN (Következik: A szakács frizurájáról és a havas he­gyek alatti fürdőzésről.)

Next

/
Thumbnails
Contents