Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-30 / 151. szám

„4 jó bábákra felette igen nagy szüksége vagyon a közönséges társaságnak” Dombi Sámuel BÁBA MESTERSÉG, MELLY I JUTTATOTT. KÉRDÉSEKBEN ÉS FELELETEKBEN foglaltatott, A' TEKINTETES, NEMES, BORSOD VÁRMEGYEI bábáknak, hasznokra. G. DOMBI SÁMUEL, AZ ORVOSI TUDOMÁNYNAK doctora, és TEKINTETES , NEMES BORSOD váRMEŰtéNEK 'ordinarios fhysicosa által. FOSONYBJN^ LANDE RER MIHÁLY1 költségével és betűivel. i 7 7 Egészségügyünk szimbólu­ma, a fáklya a felvilágoso­dás korának kezdetén apró mécsvilágként, csak homá­lyosan világította meg az or­szág népének szobáját. Mária Terézia rendeletéi indítják meg a magyar köz- egészségügy életét. Orvosokat küld szét az országba, jó fi­zetéssel, meghatározott mű­ködési körrel. Ez magába foglalta a megye ásványvi­zeinek, időjárásának megfi­gyelésétől és leírásától a jár­ványveszély elhárításán, az egészségügy megszervezésén, a patikák és chirurgusok el­lenőrzésén át a gyógyításig, az orvosi tevékenység min­den fejezetét. Borsod megye ekkor szerencsés történeti pillanatát éli. Benkő Sámuel, a természettudós és belgyó­gyász együtt dolgozik a ma­gyar szülészet és bábakép­zés és gyermekneveléstan úttörő elméleti és gyakorlati •szakemberével, Dombi Sámu­ellel. „A jó bábákra felette igen nagy szüksége vagyon a kö­zönséges társaságnak: mert ezek által szaporíttatik és tartatik fel az emberi nem­zet." — vallotta Dombi és munkához látott. Elővette a város és a megye bábáinak lajstromát, s név szerint le­velet írt nekik. Petich Zsuzsánna bába­asszony Major utcai kis há­za kertjében bosszús pillan­tással viszonozta az ősziró­zsák harmatos reggeli üdvöz­letét. — Méghogy én exámenre menjek? Már az anyám, meg a nagyanyám is bába volt, s tőlem akarják megkérdezni, hogy kell világra segíteni egy gyermeket?! A frissen kapott levelet mérgesen tette az egyik cse­réptál mögé, mely a szabad- kéményes konyha falán dísz­lett. Majd felkapta hárász- kendőjét, kiviharzott. Ügy be­vágta maga után a kertka­put, hogy a cégéren álldo­gáló, zöld mezőben festett fe­hér gólya — csőrében pólyás- babával — percekig himbá- lódzva, fejét csóválni látszott. Vitte a mérgét anyjához. Anyját egy sötétruhás úri­emberrel találta a szobában. Zsuzsánna befülelt. — S mit csinál a csecse­mővel, kérdezte éppen az úr, ha sír, s nem akarja abba­hagyni ? — Máklevet adok neki, mutat az öregasszony a sza­kajtóban unatkozó száraz, üres mákgubókra. Attól hosszú órákra elalszik. Az úr szomorúan ingatta a fejét. — A mákgubó leve méreg, s a csecsemőnek ártalmas. Rendszeres szoptatás, tisztá­ba tevés kell a kisdednek, ha egészséges, gyönge kamilla­tea, ha nyugtalan. A beteg gyermeket orvoshoz kell hozni. Pénzbe sem kerül. A szegény embereket ingyen gyógykezelem. . Petich Zsuzsánna óvatosan elsomfordált és magában meghányta-vetette a hallot­takat. Elvonultak előtte a mákgubón nevelt, bamba pillantású, puffadt gyerme­kek, a fiatalon megöregedő, női bajokkal küzdő anyák, s mikor koppant az ajtó, a sö­tétruhás orvost udvariasan köszöntötte. — Igaza van, doktor úr. Mi a tudatlanság örvényébe bémerültünk. Dehát mitől le­hetnénk okosabbak? Egymást tanítjuk. Nem tanít minket míveltebb egyén. De ha ilyen kedvesen vezeti be ezt a exáment, s még a házunkat is megtiszteli, nem zárjuk el a szívünket a doktor úr elől, sem az eszünket a tudomány­tól. —Zsuzsánna asszony, ha könyvet írnék a magok hasz­nokra, tanulnának-é abból is? — Tanulnánk. S aki nem, az vegye le a cégért a ka­puja felől. A szülésért járó taksát ne a szokásjog diktál­ja, hanem a tudás és hozzá­értés. Asszonyukkal együtt az őszirózsák is kedvesen bó- koltak a búcsúzó, komoly or­vosnak. Sárban, szélben, égető nyá­ri melegben és a havat ta­posva végigjárta Dombi Sá­muel a megye falvaiban mű­ködő összes bábákat. Kérdez­ve tanította őket. Mert nem­csak írta, de át is élte em­lékezetes mondása tartalmát: „Aki csak magának él, és csak maga hasznát keresi, nem méltó arra, hogy a kö­zönséges Társaságban éljen.” Egy év leforgása alatt megírta és szétküldötte a há- bamesterség, mely irattatott kérdésekben és feleletekben a tekintetes, nemes, Borsod vármegyei bábáknak, hasz­nokra című könyvét. Megta­nítván benne a terhesség, a természetesség és abnormális szülés, az újszülöttel való foglalkozás minden csínját- bínját. Csak azt nem írta le, amit az emberiségnek azóta fedezett fel Semmelweis: a gyermekágyi lázt és az elle­ne való küzdelmet. De a 2. szegény ember tiszta szobájá­ban lefolyt szülés eleve nem hordott magában annyi ve­szélyt, mint a klinikai, ahol a boncolást is végző orvos a kezén fészkelő hullaméreg­gel maga lett a láz okozója. A tisztaság fontosságát azon­ban — előre sejtve valamit az igazságból — Dombi sem győzi elégszer hangsúlyozni. „A tisztáknak mindenek tisz­ták, a tisztátalanok még a legtisztább dolgokat is tisz- tátalanságra fordítják." Dombi becsületes szelle­mét ismerve a tisztaság fo­galma a testieken túl jellem­zi az önfeláldozó ember be­csületes, tiszta lelkét is. Hogy életműve teljes le­gyen, sok más munka mel­lett könyvet ír a gyermek- nevelésről, ma is megszívle­lendő gyakorlati tanácsokkal és helytálló pszichológiai pontossággal. Stílusának tisz- ■ tasága, egyszerűsége, nép­nyelvi zamata, irodalmi ér­téket biztosítanak munkái­nak. Számára a forma csak eszköz volt, mert a mában is a jövőnek élt, mert tudta, hogy az emberiség sorsa a gyermek..., s azt is, hogy a gyermek sorsa az emberiség. „Közelben” a Jupiter (Tudósítónktól) Egy alkalommal már be­számoltunk olvasóinknak ar­ról a hatalmas fényképező­gépről, amelynek súlya 17 tonna, a tükör átmérője egy méter, a gyújtótávolsága pe­dig kétféle rendszerben hasz­nálható 13, illetve 28 méteren. A 18 millió forintért vásárolt óriási teleobjektívet, az or­szág legnagyobb távcsövét, a jénai Zeiss Művekben készí­tették, s hónapokig tartott, amíg felszerelték az ország legmagasabb obszervatóriu­mának új kupolájába. A 60-as évek elején építet­ték a 967 méteres magasságú Piszkéstetőre a Magyar Tu­dományos Akadémia csillag- vizsgálóját, hogy távol a vá­rosok fényétől, zavartalanul lehessen kutatni a csillagok járását, az égbolt titkait. Ezt a csillagvizsgálót bővítették, s mintegy 50 millió forintos költséggel új obszervatóriu­mot építettek, amely külső formájában egy kupolás erőd­re emlékeztet. Karcsú csiga­lépcső vezet a tíz méter át­mérőjű, gombnyomással for­gatható kupolába, amelyről érdemes feljegyezni: ilyen nagy méretben ez az első ha­zai gyártmány. A kupolába beépítve ott az óriás távcső, amely mint egy légvédelmi ágyú tekint az égbolt felé. Az új kupolát és a hozzá­tartozó épületet a napokban adták át rendeltetésének, s így az ország legnagyobb csil­lagászati távcsöve megkezdte próbaútját az égboltozaton. Lovas Miklós, az obszervató­rium tudományos kutatója az ú távcső teljesítményének érzékeltetésére elmondja, hogy amíg a régi, Schmidt- rendszerű teleszkóppal az ég­bolt nagy területét lehet meg­figyelni, addig az új Cassag- rain-rendszerű távcsővel az égbolt egy kisebb területét, az egyes objektumokat lehet megfigyelni és fényképezni. Lényegében közel hozza az égboltot, s így alaposabban megfigyelhetők a halvá­nyabb fényű változó csilla­gok, a szupernóvák, valamint a Tejút-rendszer szerkezete is. Jól látható például a Ju­piter is. Az új távcső auto­matikus vezérléssel két irány­ba is mozdítható, beállítható az égbolt egy-egy területére, amelyre aztán önműködően visszatér. Ugyanakkor az új távcső egyik szerkezete elek­tromos jellé alakítja át a tá­voli csillagok és egyéb objek­tumok fényét, és a hozzá kap­csolt komputerbe táplálja az adatokat. DR. GYÁRFÁS AGNES (márkusz) Lakat alatt,ártatlanul Kérem, engem bezártak. Ítélet és tárgyalás és min­den figyelmeztetés nélkül. Jogállamban. Ártatlanul. Pe­dig semmi rosszat nem csi­náltam, csak nagyon nagy volt a hőség, hat beugrcítam az uszodába. Szabályosan sorbaálltam, szabályosan megvásároltam a belépője­gyet. Fürdőnadrágot húztam. Szerényen lebattyogtam a medencéhez és becsülettel lehúztam a magam huszon­öt medencehosszát. Aztán megtörülköztem, megszárít- koztam, megcsodáltam az új női fürdőruhadivatot — azt is szakszerűen, a legmesz- szebbmenőkig. Sürgetett az idő, hát a ka­binomba indultam és öltöz­ködni kezdtem. Alsónadrág, pantalló, zokni, cinő ... Ek­kor kintről kattanást hallot­tam. Na, ez meg mi volt? — kérdeztem magamban. Csak nem leskődik rám va­laki ? ... Kész, felöltöztem. Nyitnám a kabinajtót, nem megy. Be vagyok zárva. Egy kumma hang nem jött ki a torkomon ijedtemben. Neki­feszülök az ajtónak. Semmi. Még egyszer!... Na, még- egyszer!.. . Egyre nagyobbá hőség a fülkében. Már pata­kokban ömlik rólam a verí­ték. Beüt a pánik, mint „La- dánba a ménkű”. Dörömbö­lök, rugdosom a deszkabódé ajtaját. Semmi válasz. Per­sze, hiszen a kinti lárma, vi- songás elnyomja az én beteg nyüszítésemet. Hopp, kapaszkodód már felfelé a falon, mint a hor­rorfilmekben a karmos sza- tírok. Fent fél kézzel meg­kapaszkodók, gebeekedek ki­felé és kiáltozom: „Hé kis­fiú ! Fiúcska! Fiatalember! Haver! Cimbora! Halló asz- szonyom! Kegyelmes asz- szony ... Néniii... Emberek, segítsééégü! Senki sem hederít rám. Á1- kapcámnál felfüggesztve csüngök az ajtó tetején, s a nyíláson át látom, a gyö­nyörű, kinti, szabad életet. Űszkálnak, paskolják a vizet, visongatnak, én meg itt, egyedül. Bekóterolva. Ártat­lanul. Végül egy kétségbeesett ordítás tör fel torkomból, közben hajótöröttként kalim­pálok szabad karommal. Lá­tom, végre észrevesz az egyik fehérköpenyes kabi­nosnő. Lehuppanok „börtö­nöm” kőpadlójára, csípőre vágom a kezem, úgy várom az asszonyságot. Az alka­lomhoz illő szócskán töröm a fejem. Eltelik egy perc. eltelik kettő. még mindig nem érkezett el a szabadulás órája. Magambaroskadva, te­hetetlenül lerogyok a padra. És ekkor kulcscsörgés. Kitá­rul előttem az aj<ó. Azonnal füstbe megy a magyarázat­kérő mondatom. — csak annyit tudok kinyögni, hogy „de. kérem ...” A mondjuk (jóindulattal) középkorú bebörtönzőm, il­letve szabadítom áll fölöt­tem, széles mosollyal az ar­cán. Azt mondja: „Bocsá­nat. nem magát akartam bezárni. Nehogy azt gondol­ja. hogy valamiért... Szó­val azért...” (varga) Kétszer ad — ki gyorsan ad Lakásfestésre, -mázolásra márciustól hiába keresünk vál­lalkozót. A szövetkezetek, a kisiparosok már foglaltak. Nem naponta, nem is évente van ilyen nagy munkára szükség, korábban, még a főszezon előtt kellett volna észbe kapni. Igen ám, csakhogy egy szövetkezet már tavaly elvállalta a festést és mázolást, de időközben „fontos” közületi munkát kapott, és visszaadta a megbízást. Ez ugyanis számára jövedelme­zőbb. A lakosság részére csak maximált áron, a közületnek szabad áron számlázhat. Látszólag az egyéni érdek ütközik a szövetkezetével, való­jában a lakossági (a társadalmi) érdek a csoportéval. Mint némely más esetben, amikor nem találjuk például az álta­lunk keresett cikket az üzletekben, de felfedezzük drágább változatát. Az indokolatlan, vagy jogtalan vállalati és szövetkezeti jö­vedelemnövelésnek nem is mindig közvetlenül a fogyasztók a kárvallottjai. Gyakrabban és nagyobb sérelem éri a nép­gazdaságot. Az indokolatlan készletnövelések ellen ritkán til­takozunk, annál gyakrabban emlegetjük az anyag- és szer­számhiányt. Holott a túlzott biztonság, a teli raktár — a fe­lesleg — egyes vállalatoknál, szövetkezeteknél társadalmi mé­retekben szüli a hiányt. A vállalatok jelentős része a szocialista országokba irá­nyuló export túlteljesítésére törekszik, s tartózkodik a na­gyobb erőfeszítéseket igénylő, kisebb szériával, fokozott mi­nőségi és korszerűségi követelményekkel párosuló tőkés ki­viteltől. A népgazdaság tervszerű fejlődése, egyensúlyi hely­zete, a vállalat jövője pedig a minden piacon értékesíthető termékek gyártásának fokozását igényelné. Az MSZMP XI. kongresszusán joggal birálták a szűk lá­tókörű. népgazdasági károkat okozó vállalati, szövetkezeti döntéseket, a csoportérdekek mindenek fölé helyezését. A központi irányító szervek, az ágazati minisztériumok — hang­súlyozták a legmagasabb pártfórumon — nem nézhetik tét­lenül, hogy a vállalatok, a szövetkezetek feladataikat félre­téve a társadalom rovására növeljék jövedelmüket. A vál­lalatok irányítása hibák, visszás jelenségek láttán feltételezi a beavatkozást. Persze, nem mondhatunk le a vállalatok kezdeményező­készségéről, ha bizonyos intézkedések korlátozzák is önálló­ságukat. A népgazdasági érdekek egyrészt fegyelmezett gaz­dálkodást, másrészt nagyfokú manőverezést feltételeznek. A szocialista vezető nem csupán lojális, ha társadalmi ér­dekekről van szó. Nem is dsupán fegyelmezett végrehajtója a központi előírásoknak, hanem mindenekelőtt aktív és kezde­ményező. E vezetői erényekre talán még sohasem volt olyan szükség, mint napjainkban, amikor a kedvezőtlen világgaz­dasági változások hatására jelentős veszteségek érik népgaz­daságunkat. Kétszer ad, ki gyorsan ad — tartja a közmondás. S nap­jainkban kétszeresen árt az a vállalat és szövetkezet, amely vélt érdekeire apellálva növeli társadalmi, gazdasági gond­jainkat. Csak fokozott erőfeszítésekkel, kezdeményezésekkel, esetenként kockázatos vállalkozással csökkenthetők a vesz­teségek, javulhat népgazdaságunk egyensúlyi helyzete. # Miskolc közismerten édesszájú város, s erről a szokásáról kánikulában sem mond le. Igaz — mondotta Tóth Zoltánná, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat 902-es cukrászüzemének helyettes vezetője —, hogy tudnunk kell a meteorológiai je­lentést is. A máskor kedvencnek számító sütemények nem fogynak, tehát kánikulában gyümölcsös süteményeket készí­tünk. Azt ilyenkor is kedvelik. Itt a ribizli, itt a meggy... (Képünkön: kisült a meggyes rétes.) (Kerényi László felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents