Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-30 / 151. szám

Honnan jöttek, mit hoztak? Hajnali teherautók A spórolós barbáról és Csirke Jóska füléről Fölkaptunk egy hajóra I. A házak csaknem összeérnek. Olasz sikátor, Jugoszláviában. — Jó estét kívánok! A teherautó — igaz csak a harmadik — lassított mel­lettem, és megállt. Jó esté­vel kezdtem a reggelt. Alig múlt éjfél. — Hová? Honnan? Mit hoztak? — Hajdúböszörményből hoz­tunk paradicsomot, tököt, burgonyát, meg ezt-azt... — Mikor indultak? — Este hétkor kezdtünk rakodni. Nem lehet gyorsan hajtani, mert törik az áru, és a felét éri csak ... — Visszafelé? — Üresen megyünk — mondja S. Nagy István gép­kocsivezető. Hajnali teherautókat ke­restem, jó estét kellett kí­vánnom hozzá. — Olyan a város uram, mint egy nagy tüdő. Haj­nalban teleszívja magát. . Körülöttem zajlik az alku. Négy óra alig múlt még, de már sürgetik a rakodást, mert kocsik várnak a Szeles utcán. — Honnan? Mit hoztak? — Tiszabábolnáról jöttünk. Tegnap háromnegyed hétkor kezdtük a rakodást. Zöldsé­get hoztunk, tököt... Nagy­ban adjuk el. Hamar fogy. Nyolc körül már készülő­dünk. — Otthon pihennek? — Aligha. A gépkocsinak menni kell... Az SC 59-44-es rendszá­mú kocsi a tiszadobi Tán­csics Termelőszövetkezetből jött. Szentendrén tegnap meg­nyitották a Szentendrei nyár 1975. gazdag eseménysoroza­tát. Délelőtt aszfaltrajzver­senyt, bábműsort rendeztek a gyermekek számára. A mű­vésztelepi galériában meg­nyílt Balogh László festőmű­vész kiállítása. A várdombon térzenével, szórakoztatták a közönséget. A Szentendrei nyár ünnepélyes megnyitóját este a művelődési központ­ban tartották, amelyen Ma­rosvölgyi Lajos, a városi ta­nács elnöke köszöntötte a vendégeket. A nap hangver­sennyel zárult. A július végéig' tartó prog­ramban tíz kiállítást tekint­hetnek meg az érdeklődők. Köztük láthatják a napok­ban megnyílt .Czóbel Béla Múzeum anyagát, a szent­endrei kertészek virágkiállí­tását. A városban tartják ta­nácskozásukat Esztergom, Vác és a vendéglátók szo­cialista brigádvezetői, akik a munkásművelődés feladatait vitatják meg. A program leg­rangosabb eseménye a Szent­Harkányi napok Harkányban a pécsi Mecsek Táncegyüttes műsorával teg­nap megkezdődött a „Harká­nyi napok” elnevezésű kultu­rális program. Európai hírű fürdőhelyünkön évente csak­nem másfél millió vendég fordul meg, az ő szórakozta­tásukra szervezték meg a tíz hétig tartó zenei jellegű ese­ménysorozatot. A fürdőhelyt rendező bizottság 20 nyári estére szervezett programot, amelynek során Dél-Dunán- túl neves tjépi együttesei, pávakörei, kórusai, fúvósze­nekarai lépnek fel. — Közel vagyunk. Mi csak fél négykor indultunk, de megrakodtunk már az este. Hetenként úgy kétszer jö­vünk be. Délre hazaérünk. Megvallom, nehéz lenne a gépkocsivezetők munkaide­jét kiszámolni. — Nyár van, kérem. És ez termelőszövetkezet... YF 73-27, VK 49-93... So­rolnak a pótkocsis vontatók. Még nincs öt óra. A tisza- berceli mezőgazdasági szak­munkásképző intézet gépko­csijával diákok jöttek. — Nyáron dolgozunk. — A piacot sem árt megnézni né­ha. Megnézni, mit termel­nek máshol. Mit, és milyet. Mondták: az ő krumplijuk a szebb . . . Fél hat: a Szeles utcán autósor áll. A város kinőtte a piacát, várni' kell, amíg hely lesz odabent. Hat óra: egy Csanádpácá- ról érkezett teherautó piai­ján mozdul a paplan. Kibú­jik alóla két borzas gyerek. — Mikor indultatok? — Még az este . .. — Csak itt aludtak el, amikor beértünk. Nagy ki­rándulás ez nekik, meg az­tán nincs is kire hagyri őket... • — Mikor indulnak vissza? — Előbb a két gyerekkel megnézzük a várost ... Jakobcsó Sándor és Béla gyorsan beágyaz a teherautó platóján, aztán elindulnak felfedezni a várost. A vá­rost, ami olyan, mint egy endrei Teátrum előadássoro­zata lesz. A város főterén felállított szabadtéri színpa­don július 5-től 14 alkalom­mal mutatják be Dale Was- serman—Mitch Leigh: La Mancha lovagja című zenés játékát, Ádám Ottó és Szir­tes Tamás rendezésében. A városban vendégszerepei majd a kőszegi Concordia kórus, az Ex Antiquis együt­tes, s a Szentendrei nyár ke­retében tartják meg a Duna menti városok sporttalálko­zóját. Néhány hónappal ezelőtt országszerte „téma ’ lett egy rövid rádiójegyzet. A lénye­ge körülbelül ez volt: az új­ságíró betér az élelmiszer- üzletbe, ahol törzsvevőnek számit, és nem akar hinni a szemének. Csodálatos rend, tisztaság fogadja, a polcok pedig szinte roskadoznak az olyan árucikkektől, melyek máskor itt nem kaphatók. Amikor megkérdi, mi a ma­gyarázata a pompának, bő­ségnek, megsúgják neki. hogy magas rangú vendéget várnak a kerület vezetői, és nincs kizárva, hogy ide is ellátogat. Sajnos, nemcsak a buda­pesti, hanem a miskolci ke­reskedők körében is kísért még az a szemlélet, amit ki­rakatpolitikának szoktunk nevezni. Bizonyság rá a jú­nius 23-i számunkban közöli panasz. A levélíró Diósgyőr új negyedében lakik, és mint mondja, az itt levő zöldségboltok általában jól el vannak látva áruval. Egy napon azonban különösen szép, friss zöldséget, gyü­mölcsöt látott abban az üz­letben, ahol rendszeresen vá­sárol. Nagyon megörült ne­A nyomda-, a papíripar és a sajtó dolgozóinak hagyo­mányos János-ünnepélye teg­nap gazdag sportműsorral zá­rult. Az Építők és az FTC sporttelepén népes szurkoló- tábor előtt tartottak atlétikai versenyt, női és férfi kispá­lyás labdarúgó-, kézilabda-, röplabda- és kosárlabda-mér­kőzéseket, majd nagypályás labdarúgó-döntőt a Guten­berg Kupáért. Könyvről — könyvért Ma délután 2 óra 10 perc­kor kezdődik a „Kettőtől hatig ...” című kívánságmű­sorban a „Könyvről — könyvért” irodalmi rejtvény- műsor, amelyet ez alkalom­mal városunkból, a DIGÉP üzemi könyvesboltjából köz­vetítenek. A .játékvezető Vá- radi Hédi lesz. Ári Kino Az Art Kino müvészmozi következő előadását június 30-án, hétfőn este tartják a Kossuth Művelődési Ház ud­varán. Ezúttal az Andrej Rubljov című kétrészes szovjet filmet mutatják be; a vetítés este 8 órakor kez­dődik. Ifjú zenészek ferlődi tábora Az idén is az ország leg­nagyobb és legszebb barokk —rokokó palotája, a fertődi Eszterházy-kastély adott ott­hont az országos ifjúsági ze­nei tábornak. A június 15-én megnyílt tábor tegnap bezár­ta kapuit. Az ország 19 me­gyéjéből és Budapestről több mint 100 fiatal zenerajongó töltött el két kellemes hetet Fertődön. ki, mert lánya gyermeket vár, és szerette volna meg­lepni pgy kiló uborkával, földieperrel. A boltos azon­ban nem volt hajlandó mér­ni a szóban forgó cikkek­ből, mondván: látogatókat várnak. A panaszra választ kér­tünk az AGROKONZUIVI il­letékeseitől. Elismeiték, hogy a kérdéses napon látogató­kat vártak, mégpedig a kül­földi testvérvállalat képvi­selőit. A programban szere­pelt néhány zöldség-gyü­mölcs bolt megtekintése is. s mivel a vállalatnak nincs bemutatóterme, a számításba vett boltokban rendeztek árubemutatót. A hiba az volt, hogy a boltvezetők fél­reértettek valamit. Idézem: „Az érintett üzletek igényen felüli mennyiséget kaptak, s csak arra vonatkozóan in­tézkedtünk, hogy a meglevő árukat felhalmozva, tetsze­tősen helyezzék el. Sajná­latos, hogy boltvezetőink, félreértve vállalatunk utasí­tását, az eladásra szánt árut visszatartották.” Ez bizony sajnálatos. A vásárló ugyanis nem méltá­nyolhatja, hogy egy keres­kedelmi vállalat — bemutfl­— Egészség! — mondja a kapitány. A szavakkal és az itallal is spórolt. A felét sem hajtotta le az érkezé­sünkre feldobott Campari- nak. Roppant tartózkodó és roppant gyanakvó. Nem is akartam megingatni az új­ságírókkal szemben táplált bizalmatlanságát. Az indulás előtt kapott sok tanács Kö­zül egyet fogadtam meg: „Ne akarj bizalmas viszony­ban lenni a hajó első em­berével, a barbával!” A kapitány belekortyol az italba, és megkérdi, hogy miért jöttünk. Fölöltöm a legilledelmesebb arckifejezé­semet. — A kíváncsiság hozott bennünket a hajóra. Azok­ról szeretnénk írni, akik a tengerből, s kicsit a ten­gerért élnek. Én elégedett voltam a vá­lasszal. a parancsnokot vi- szot láthatóan nem hatotta meg. Ebben maradunk. Meg­ittuk a maradékot, s föl kö­szöntöttem Csirke Jóskát, az első géptisztet (TriesztDen, Legjobb Misu távozása után lépett elő gépüzemvezetövé), de a fülét nem merem meg­húzni. Az egyik már amúgy is ijesztően eláll a fejétől. Csirke Jóska arca tüzel, 57 kilójának minden porcikáia tele van alkohollal. (Józsi eskü alatt vallja, hogy neid — mivel vasszervezete van — árt a víz. Tudniillik be- rozsdál .. .) A névnap ko­moly dolog, s a tengerészek babonás, szertartást kedvelő emberek. Az ünnepelt min­denkivel iszik. És sokat. Így illik. Csirke Jóska másnap nem jelent meg a reggeli­nél, s délben is a fejét fog­ta. Hamar megbarátkoztunk. Az ismerkedés első órájá­ban bemutat néhány pohár- trük'köt. A többiek nevetnek, hogy nem tudom utánacsi­nálni. Legjobb Misu segít ki. Titokban megtanít egy mu­tatványra, mindössze három pénzdarab és némi kéz­ügyesség kell hozzá. Így az­tán hamar visszaadom a kölcsönt. Szent a béke. Történt pedig mindez 19J5. március 18-án, azon a na­tóterem hiányában — néhány boltban rended reprezenta­tív árubemutatót. Képtelen megérteni, hogy az uborkát nem salátának, az epret nem csemegének, hanem dekorációnak szánják. Kíváncsi vagyok arra is, hogy vajon a külföldi test­vérvállalat képviselőit felvi­lágosították-e róla: azokban az üzletekben, ahová őket elvezették, máskor bizony szegényebb a választék, vagy hagyták, hogy őket is elkápráztassa a gon­dosan kiválogatott, iríss áruk bősége? Ha így tör­tént, altkor aligha nevezhet­jük sikeresnek a tapaszta­latcserét. Bár a szakembe­reket — érkezzenek ugyan külföldről — nem könnyű megtéveszteni. Gyorsan felis­merik. mi van a dekoráció mögött. Az AGROKONZUM-nuk nincs szüksége rá, hogy akár csak néhány boltban is, akár csak egy napra is. szebbet mutasson, mint más hétköznapokon. Lehet, hogy ■ a vállalat egyik-másik boltvezetőjének más a véleménye? (békés) Koperban a MAHART Tata nevű hajójának fedélzetére léptünk. Készültünk, persze, hogy készültünk erre a lé­pésre, amely — a holdjáró Armstrong után szabadon — a lábnak csak egy kis mozdulat, nekem viszont ed­digi életem legnagyobb uta­zásának startját jelenti. Az ismeretlennek vágtunk neki amikor fotós kollégámmal a Tiszáin felvackolódtunk a vonatra. Hat csomagunk volt Két bőrönd, egy fotóstáska egy magnetofon, egy filmes­táska és egy bai'ackpálin- kával teli cekker. Ljublja­nában autóbuszra szálltunk. Évek óta nem láttam olyan telet, mint amilyen a Kopár­ba vezető út mentén kísért Optimizmusomat korholva emlegettem kabátom bélését, amelyet a mediterrán vidés korai tavaszában remény­kedve hagytam otthon. Fáradtan, kíváncsian ká­szálódtunk le az autóbusz­ról. Nem tudtam, hogy örül­jek-e a bennünket váró ten­gerészek közlésének. A ha­jót még nem engedték be a A Tatai Állami Gazdaság­ban fekvő Remeteség-pusztán rendezték be 1971-ben, a Ma­gyarországon megtartott va­dászati világkiállítás alkal­mából az első hazai vadas- . kertet. A vadaskei'tben — I amely díjtalanul megtekint­hető — megtalálhatók az ál­lami gazdaságok területén kikötőbe, a parttól jó más­fél kilométerre horgonyoz. A téglavörös mentőcsónak egv vasgyűrűhöz kötve himbá- lódzott a vízen. Stílszerűen, hajóval mentem a hajóra A hajóra: amely hetvenhár"m napon át otthonom, házam és hazám volt. Remegő térdekkel araszol­tam fölfelé a lépcsőn. Egy, kettő, három, négy ... Se­gíts meg tengerek istene! Ha most elvágódom, vagy vízbe esem. akkor majd kénytelen leszek úgy kezdeni az úti­beszámolót. hogy mielőtt a fedélzetre léptem, megfüföd­tem . .. Szerencsére baj nél­kül felértem, hála a felém nyújtott, segítő kezekne«. s természetesen a tenger iste­nének. így aztán nyugodtan írhatom le utam első igazi hajósélményét: — Egészség! — mond.ja a kapitány .... BRACKÓ ISTVÁN (Következik: Az első tiszt szakálláról és az összetar­tásról.) c összes nagy- és a pró va­dak. Az állomány azóta je­lentősen gyarapodott, és nyilván ennek is köszönhető, hogy egyre több látogató ke­resi fel az ország minden tá­járól. Tegnap is nagy »olt az érdeklődés. Érdekes látványt nyújt a vadaskert növényze­te is. óriás tüdő: teleszívja magát emberekkel. B. G. Szentendrei nyár *75 A munkásmívelfidésről is tanácskoznak pon, amikor a jugoszláviai Vadasáért Remeieség-puszlin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents