Déli Hírlap, 1975. április (7. évfolyam, 76-99. szám)
1975-04-01 / 76. szám
Munkásműveltsés Bárki jöhet, akinek szakmunkás- bizony ítvány a van A Lenin Kohászati Művek 13 és fél ezer dolgozója közül tavaly 934-en jártak iskolába. A vállalat ehhez kétmillió 300 ezer forint értékű segítséget nyújtott. Az idei tanévben 1065-en vesznek részt az állami oktatásban. Az üzem saját általános iskolája mellett több vidéki alapfokú intézmény, a miskolci Dolgozók Általános Gimnáziuma és a Kilián Gimnázium, tíz városi szak- középiskola, az országban 13 főiskola és öt egyetem tartja számon azokat, akiket név szerint is igen jól ismernek az üzem személyzeti és oktatási főosztályának műszaki oktatási osztályán. Sikeres iskolatípus „Az állami oktatásban szélesebb rétegek számára kell megteremteni a feltételeket az általános és a szakmai ismeretek magasfokú elsajátításához, a rendszeres továbbképzéshez” — olvashatjuk az MSZMP XI. kongresszusának határozatai között az ideológiai és művelődési feladatokat megfogalmazó fejezetben. Az országosan is kedvező fogadtatásra talált, sikeres új iskolatípus, a Dolgozók Szak- középiskolája kitűnően szolgálja ezt a célt. Miskolcon a 100-as számú Szakmunkás- képző Intézetben pillanatnyilag két formája működik. — A kétéves változatról is feltétlen szólni kell — mondja Bujdos László, az intézmény igazgatója —, mert a két diósgyőri nagyüzemből pillanatnyilag 242 hallgatója van. Az idén már érettségiznek az első, ide járó osztályok. A szakközépiskolai érettségi megszerzésének ez a formája is népszerű, bár a lehetőségeket leszűkíti. Amikor 1972- ben elkezdtük a tanítást, csak az jelentkezhetett, aki az úgynevezett emelt szintű, „B”-tagozatú szakmunkás- képzésben vett részt. A hároméves iskola ennél jóval kedvezőbb; bárki jöhet, aki- nék szakmunkás-bizonyítványa van és le akar érettségizni. Az MSZMP KB 1972 júniusi határozata és kormány- határozat hívta létre, a 115/1974. MM számú utasítás szabályozta az új iskolatípust. — Fél év után nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a hároméves képzési formát negvaiósító párt- és kor- nányhatározat és a dolgozók gényei találkoztak. A mun- lásműveltség fokozásában ez i jövő útja. Annyira hiszünk benne, hogy a szakközépiskola jelenlegi 12 osztálya helyett a következő tanévben 16-ot indítunk. A hallgatói létszám pedig 500-ra emelkedhet. Tíz-tizenöt éve szereztek szakmunkás-bizonyítványt azok, akik a múlt év szeptemberében itt kezdték meg a tanulmányaikat. Nem tizenévesek; több műszakban dolgozó családos emberek. Komolyan veszik a tanulást — Az intézetben sokféle képzés van, a legkülönbözőbb korosztályokkal foglalkozunk. De az ide járó felnőttek talán az összes többinél komolyabban veszik a tanulást. A lemorzsolódás 17 százalékos, a tanulmányi átlaguk 2,9 volt. Mind a két szám amellett tanúskodik, hogy aki már nem egészen fiatal fejjel beül az iskolapadba, az tanulni akar. Nem helyzeti előnyért, nem azért, mert munkahelyet akar változtatni. Szakmája már van, most három év alatt természettudományos és humán tárgyakat tanul. Azt, amit eddig nem volt módjában megtanulni. Az intézet majdnem 2 ezer fiatalt, sok száz felnőttet tanító tantestületének minden elismerése az új iskola hallgatóié. Kedvükért szívesen vállalják a késő esti elfoglaltságot, a hétvégeken (ez volt a kongresszusi felajánlásuk, de folytatják ezután is) a korrepetálást. Az őszinte érdeklődés kárpótol a fáradtságért, és ötleteket is ad; jövőre a hallgatók munkájához igazodva „váltott műszakban” tanítanak. * Az 1056 továbbtanuló között a Lenin Kohászati Művekben ma még nem nagy azoknak a száma, akik így akarják megszerezni a címet; érettségizett szakmun- • kás. Nem is címet akarnak szerezni, hanem érettségit, és még csak nem is többé-kevés- bé értékes papírt akarnak, hanem több tudást. Kedvükért mindennél szívesebben gondolkodnak az üzemben is rajta: hogyan lehet a vállalat, az egyén és a szűkebb munkahely hármas érdekét megnyugtatóan egyeztetni. Mert, hogy az ilyen esetben a továbbtanulást javasolják, az egy pillanatig nem kétséges. (makai) Kunt Ernő kiállítása a Galériában „Tűző napon” címmel yílt még vasárnap, Miskol- >n Kunt- Ernőnek, a mis- olci művésztelepen élő és Ikotó festőművésznek a ki- .lítása."'—— Kunt Ernő Munkácsy-di- s képzőművész tavaly két- Snapos tanulmányutat tett méziában, s ottani élményeit megörökítő alkotásait mutatta be a Miskolci Galériában rendezett tárlatán. Több mint 40 olajfestményen, félszáznál több grafikai alkotásban és tusrajzban örökítette meg élményeit, az ottani tájat, embereket, a tunéziai arabok mindennapi életét. Hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1900. március 31-én született az Ady utáni nemzedék egyik kiemelkedő lírikusa. Szabó Lőrinc. 1922-ben Föld, erdő, Isten című első verseskötetével jelentkezik a magyar irodalomban. Az első, idillikus hangulatú verseskönyvét lázadóbb kötetek követik, megszólal bennük az embertelen nagyvárosi életforma tagadása. Gondolataiban felizzanak a Tanácsköztársaság emlékei: — „Házak, paloták, palotasorok, szépek vagytok ti, de gonoszok, romokat látok, sújtó tüzeket, tornyaitokban az ítéletet” — írja egyik versében ekkor. Sajnos, lázadásának nincs „hová”-ja; talajtalansága fő témaképpen jelentkezik eme korszakában: bár lázadni kell, a férfi-lelkiismeret szerint, mégis el kell fogadni ezt a világot, törvényeit. Lelkiismeretének szava azonban nem védheti meg a „különbékétől”. Kiábrándultsága a költő erkölcsi erejét is aláássa. Nem tisztázza önmagának a mérhetetlen különbséget a haladó és a reakciós mozgalmak között. 1936 és 1945 közötti világnézeti válságában nem fejlődik költészete. Csak a Tücsökzene ciklusa példázza a felszabadulás utáni új Szabó Lörinc-utat, rátalál a költő a világnézeti újjáformáiódására. Majd a Huszonhatodik év című lírai rekviemjében összefoglaló nagy emléket állít huszonöt év szerelmének. Államunk elismerését tanúsítja, hogy Majakovszkij-fordításaiért 1954-ben József Attila-díjat, életművéért pedig 1957-ben — halála évében —, Kossuth-díjat kapott. rrrrrrT.Ta Nógrádi Sándornak, a legendás hírű Nógrádi partizáncsoport vezetőjének nevét veszi fel a mezőcsáti gimnázium. A névadó ünnepséget a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére rendezendő ünnepélyen, április 2-án délelőtt 10 órakor tartják. jv.eDu Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Melódiakoktél. — 14.12: Gyermekeknek. — 14.49: Éneklő Ifjúság. — 15.00: Hírek. — 15.10: Hírek. — 15.10: Rádióiskola. Pszichológia — mindenkinek. Zenei felfedezőutakon. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Kóruspódium. — 1G.13: Emlékezetes műsorairól beszélget Petress Istvánnal Rapcsányl László. — 16.33: Verbunkosok. — 17.00: Hírek. — 17.05: Fiatalok stúdiója. — 17.3U: Liszt: Hungária — szimfonikus költemény. — 17.52.: Hol jáit. mit csinált? — 18.07: Manuel du Falla saját műveiből zongorázik. — 18.30: A Szabó család. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Humor- impex. Nemzetközi szórakoztató műsor. — 21.05: Hírek. — 21.08: Élet a születés után. Kapcsolatok a külvilággal. — 21.38: Regina Resnik énekel. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Tiz perc külpolitika. — 22.30: Svéd Sándor nótafelvételeiből. — 22.45: A gépnek is van lelke. Beszélgetés munkapszichológusokkal. — 23.05: Zenekart muzsika. — 24.00: Hírek. — 0.10—0.25: Muzeális felvételekből. Petőfi rádió: 12.00: Népdalfeldolgozásokból. — 12.20:: Gesual- do-felvételekből. — 12.40: Államiságunk 30 éve a törvényekben. — 13.00: Hírek. — 13.03: Haydn- felvételekből. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől hatig... — 18.00: Hírek. — 18.10: A fogyasztás két világa. VII. rész: A tudat próbatétele. — 18.35: Rokonlátogató testvérek. Az Ifjúsági Rádió műsora. — 19.06: Tánczene. — 19.30: Jó estét, gyerekek! 19.35: Hangverseny. — Közben 20.15—20.35: Esti Krónika II. — Kb. 21.10: Űj könyvek. Kb. 21.13: Népdalok. — 21.45: Olvasólámpa. Pedagógiai és köz- művelődési lapszemle. — 22.00: Romantikus esti hangverseny. — 23.00: Hírek. — 23.15: Zenés játékokból. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.30: Műsorismertetés — hírek. — 17.35: A Nagymisltolcl Állami Gazdaságban. — A répáshutai szlovák kórus műsorából. — 18.00: Borsodi Tükör (Átadták a Lenin Kohászati Művek új nemesacél-hengerművét; Üj KISZ-tagok ünnepélyes fogadalomtétele; Ünnepség a MÁV Vontatási Főnökségen; Polgári védelmi kiállítás Kazincbarcikán.). — 18.13: Filmzene. — Technikai ötletek, érdekes újítások... — Slágerkoktél. Televízió, 1. műsor: 17.03: Műsorismertetés. — 17.05; Hírek. — 17.10: Kuckó. — 17.45: Négy keréken Indiáig. tJtirajzfilm-sorozat VI. A nagymogulok nyomdokában. — 18.15: Játék a betűkkel. — 18.50: Termel 1975-ben... — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv- hiradó. — 20.00: Tévétorna. — 20.05: A bosszúálló. Bűnügyi film. 4- 21.45: Három makói portré. — 22.53: Tv-híradó 3. Televízió, 2. műsor: 20.00: Műsorismertetés, — 20.01: A múlt nyárdh ' történt. Dráma két részben. — Közben 20.50: Tv-hlradó 2. — 21.55—22.25: Városok, művek. Filmsorozat XH. Brugge- Gent—Antwerpen. Miskolci Nemzeti Színház (f3)t Sirály. Gárdonyi ifjúsági bérlet. — (f8): Sirály. Csortos és Egyetemi bérlet. Kiállítások: Kossuth Művelődési Ház (10—18): Kelet felől” — dokumentációs tárlat. — 40. számú Általános Iskola (8—18): „Szabad hazánk — gyermekszemmel” — gyermekrajz-kiálh- tás. FILMSZÍNHÁZAK BÉKE: Valahol Európában Magyar film kezdés: 14, hn6 és 8 órakoi HÍRADÓMOZI: Magyar híradó, rövidfilmek Folytatólagos vetítés De. f9 órától Í12 óráig. Egységes 3 forintos helyár! KOSSUTH: A gyanú Mb. csehszlovák film Kezdés: Í3 és hn5 órakor Kis Nagy Ember Mb. szí. amerikai film 16 éven felülieknek! Felemelt helyár! Kezdés: 7 órakor HEVESV IVÁN FILMKLUB: Túl a homokdűnéken Szí. román film Kezdés: 15 és TI órakoi FÁKLYA: A szicíliaiak klánja Mb. szí. francia film 16 éven felülieknek! Felemelt helyár! Kezdés: 15 és 17 órakoi PETŐFI: Piknik a sasok hegyén Szovjet film Kezdés: f5 és TI órakor SZIKRA: Udvarol a nagypapa! Szí. bolgár film Kezdés: 5 és 7 órakoi TÁNCSICS: Plusz mínusz egy nap Szí. magyar film 16 éven felülieknek! Kezdés: 5 és 7 órakor SÁG VARI: Hány csillag van az ég„„ NDK film Kezdés: 5 és 7 órakor. SZERDA Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15; Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.22: Zenekari muzsika. — Közben 9.00—9.20: Budapesti tavasz. Részletek Ka-, rintby Ferenc regényéből. — 10.00: Hírek. — 10.05: Puskás vonalban van! Eseményjáték. — 10.36: Magyarázat és magyarázkodás. A nyereségrészesedésről. 10.46: Dzsamile. Operarészletek. 11.30: A Szabó család. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Nemzetiségeink zenéjéből. — 8.20: Berki Géza szerzeményeiből. — 8.50: Tíz perc külpolitika. — 9.00: 'Hírek. — 9.03: Leányvásar. Operettrészietek. — 9.35: irodalmi évfordulónaptár. — 10.00: A zene hullámhosszán. — Közben 11.00: Hírek. — 11.55: Néhány perc tudomány. i Televízió: 9.55: Német nyelv.— 10.21: Delta. Tudományos híradó. — 10.50: Szent Péter esernyője. Osztrák film. — 12.20—12.45: Játék a betűkkel. Hű maradt a gyárhoz — Sosem vagyunk egyedül... — így fogad Nemeskéri János, s ennél ör- vendetesebb dolgot nem is mondhatna. Mert mit érne a szépen berendezett lakás, a kert virágzó gyümölcsfái, a sar- jadzó vetemények, az egész nyugdíjas élet, ha nem volna kikért dolgozgatni, vitázni, porolni, kikért drukkolni, kiknek örülni. Nemeskéri János a szerencsés emberen közé tartozik, mert nagy családja van. Es ez alatt a nagy család alatt természetesen nemcsak a négy gyereket értjük, meg a hat unokát, (a legkisebb, a négyéves, éppen most mutatta be arcképes vasúti igazolványát) hanem a tágabb körű családot is, a 111. kerület 90 ezer lakosát, 1600 kommunistáját, s persze a Lenin Kohászati Művek 18 ezer emberét, akik közül több évtizedes munka után nyugdíjba vonult. A szokásos, a közhelyszerű kérdésekkel — hogy érzi magát, elvtárs, mire a legbüszkébb? — nem is kísérletezem. Ehhez nem vagyok elég idegen, és nem vagyok annyira közeli ismerős. Egy változatos munkásélet folygmán különben is sok mindenre büszke lehet az ember. Es ezek nem mindig a legnagyobb dolgok. Öt-hatéves ismeretség után annyit azonban tudok, hogy mire lehet joggal büszke Nemeskéri János. Büszke lehet az apjára, aki munkásember volt, elöol- vasztár, majd 19-ben vörös matróz. Azt, hogy harcolt a fehérek ellen, soha nem tudták neki elfelejteni; a két és fél esztendős börtön után még több mint öt évig nem kapott munkát. Summásként dolgozott a Dunántúlon, napszámba járt. S közben hét gyereket (mindegyik él máig is) nevelt fel. Később segédmunkásnak fogadták vissza, s még élvezhette a felszabadulás utáni életet is. ötvenhat éves munkaviszonnyal inehetett nyugdíjba. Biztos, hogy ez az apa, ez a családi kör nagy megtartó, meghatározó erő volt. A többi, az már személyes büszkeség lehel. Például az, hogy 1931-be:i a lakatos szakma egyik legjobbjaként szabadult (a 72 ipari tanulóból csak 11 segédet tartott meg a gyár), hogy a felszabadulás után a kétezer- nyolcszáz kommunistát számláló diósgyőri pártszervezetnek már 1945 májusában szervező titkára lehetett. Hogy később vállalta a tanulást, s hogy öt ciklusban választották újjá, mint az LKM pártbizottságának titkárát. A fentiekről nem sokat beszélgetünk, Nemeskéri Jánost a múltnál sokkal jobban foglalkoztatja a nagyüzem most avatandó nemesacél-hengerműve. A gondolat — mint meséli — még 1967- ben született, de a szentesítésére elég sokáig kellett várni. Azt sem mondhatni, hogy az emberek kezdetoen nagyon nagy örömmel fogadták ezt a tervet. — Elviszi a nyereségüket a jelentős beruházás — hajtogatták. A nemesacél- hengermű jelentőségét is meg kellett. magyarázni, mint annyi mindent 'az elmúlt harminc év folyamán. S a felvilágosító munka elsősorban mindig a kommunistáké feladata volt. Többek között azoké a negyvenötös párttagoké, akiket éppen a napokban köszöntött a nagyüzem, s akik, lám csak, még most is mennyire nyugtalanok, vagy ha úgy tetszik, fiatalok. Mert azt mondják, örülünk- ennek a világszínvonalú beruházásnak, csakhogy most már az acélgyártást is korszerűsíteni kellene. Milyen fontos volna például egy ötven tonnás elektromos kemence és még sok minden más is. Mert nemcsak a jelennek élünk... Ezt bizonyítja az egész életünk. Különben a háború után talán vissza seí mentek volna az üzembe. De visszamentek s műszak után gyalog vagy kerékpáron indultak a környező községekbe élelmiszerért. — En Gesztelybe jártam, mert ott voltak ismerősök, rokonok — emlékezik Nemeskéri János. — Az oda-vissza út csaknem 30 kilométerét nemegyszer gyalog is megtettem. Akkor született a második gyerek, s kellett a tej. Krumpliért meg még messzebbre jártunk. Egyszer még Csen- gerbe is elvergődtem a román határhoz, mert sót csak ott kaptunk. Fáradtan értünk vissza, s nyújtjuk a villamoson a kalauznak a bilipengőket. Ez már nem érvényes, utasítja vissza a pénzt; mától kezdve forinttal kell fizetni. Hát ilyen dolgok történtek, ilyen mindennapi, ilyen történelmi dolgok a harminc év alatt. Fizették Nemeskéri Jánost f illérekkel, s milliókkal... Abban a „porjadkás” világban, mikor hol dolgoztak, hol nem — 31 fillér volt az órabéré. Jóval később, mint gazdasági vezető, már szépen keresett, s még később mint pártfunkcionárius, ismét csökkent a bére. Egyszer még vezér- igazgatót is akartak csinálni belőle — de hű maradt a régi gyárhoz, meg a politikai munkához. A beszélgetés folyamán végig kere- sem-kutatom, hogy nincs-e ebben az öt éve nyugdíjas emberben valamiféle keserűség, elégedetlenség. Ezért újra és újra a nyugdíjasokra terelem a szót. Nemeskéri János mindenek felett azt szögezi le: A nyugdíjasoknak is — a kommunistáknak különösen! — megvannak a társadalmi kötelezettségei. Az, aki most a pihenés éveiben elfelejti, hogy hova tartozik és mivel tartozik, elítélendő. Mint ahogy arról sem szabad megfeledkezni, hogy a nyugdíjasok jelentős szellemi és politikai erőt képviselnek. Már másodszor cseng a telefon. A gyerekek, unokák folytatnak a nagyszülőkkel „programegyeztető tárgyalásokat”. — Látja, mutat a készülékre a házigazda — sosem vagyunk egyedül. (gyarmati) Névadójuk Nógrádi Sándor
