Déli Hírlap, 1975. március (7. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-10 / 58. szám

A szénbányászat

iejleszlese

A mar jóváhagyott tervek alapján ebben az évben 2,4 milliárd forint értékű beruházást valósítanak meg a ha- z': szénbányászatban. Az

utóbbi tíz év alatt még egyetlen évben sem rendelkezett a szénbányászat olyan magas beruházási összeggel, mint az idén. 1972-ben és az azt követő évben is 1,2 milliárd forintot költöttek az iparág fejlesztésére.

Az ez évi megemelt beruházási összeg felhasználásával jó feltételeket teremtenek arra, hogy a szénbányászat eleget tehessen feladatainak és a korábbinál nagyobb részt vállalhasson az ország energiaellátásból. A 2,4 milliárd forint jelentős részét visszatérítésre nem kötelezett állá- mi támogatásként kapja az iparág. A teljes összegből állami egyedi nagyberuházásokra 160 millió forintot költenek, 750 millió forintot pedig a szénbányavállalatok saját erőforrásaikból fedeznek.

Az állami költségvetésből biztosított 160 millió forint három nagyberuházás befejezését, illetve megkezdését szolgálja. Az év végéig befejezik a Gagarin Hőerőmű ellátására nyitott Thorez külfej- téses bánya építését. Ugyanakkor megkezdik a szakemberek a bükkábrányi új kül- fejtéses lignitbánya beruházási javaslatának készítését. Az elképzelések szerint a bükkábrányi gazdag lignittelepek hasznosítására a VI. ötéves tervben egy 1500—2000 megawatt teljesítményű hőerőművet építenek Mezőkövesd mellett. Az új erőmű nyersanyagellátására készítik elő a Thorez külfejtésnél háromszor nagyobb teljesítményű lignitbánya megnyitását.

Csővezetéken megy az olaj

A fokozott takarékosság elvének érvényre jutását szolgálja, hogy a Szegedhez közeli, úgynevezett kis szénhidrogén-medencék olaját is a közúti szállításnál olcsóbb megoldással, csővezetéken továbbítják a szeged—algyői központi gyűjtőállomásra, majd onnan Százhalombattára. Ezért készül egyebek között Ásotthalom és Szeged között mintegy 40 kilométeres vezeték, amelynek építői, a Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dolgozói, tegnap elérkeztek a csőfektetéssel a munkájuk végcélját jelentő algyői olai-ipartelep határához. A csövet rövidesen a központi tankállomáshoz csatlakoztatják. így már az idén csaknem 50 000 tonna olaj jut el Ásotthalomról Szeged—Algyőre.

wt

Ősszel már elsőbe

Egyikük megszeppen, másikuk még élvezi is. A harmadik meg éppen vigyázzba áll, mert ő jó iskolás akar lenni, és ugyebár ez már egy kicsit az iskola. Sok száz, szeptembertől már iskolás „kisdiák” járt a múlt héten az orvosi rendelőkben, hiszen szeptembertől nagy szükség lesz a jó fülre, a szemre. A .világot felfedezni nagyon nagy dolog. Ma megkezdődött az elsősök beiratkozása is.

(Agotha Tibor felvételei)

Ú y*

% l W

* A ö

m v- t

* v *

a t . -- v

11 nilgozót tielyzele a vasúinál

A vasutasok szakszervezetének elnöksége legutóbbi ülésén megállapították a dolgozó nőkkel való törődés egyre inkább beépült a gazdasági és a szakszervezeti vezetők, irányítók mindennapi munkájába. A szakszervezet a gazdasági vezetéssel együttműködve igyekezett érvényt szerezni az egyenlő bérezés elvének. A nők jövedelmének alakulásában meglevő egyenetlenségek alapvetően kór^ttséai szintiük növelésével szüntethetők meg — hangsúlyozták.

A vasútnál dolgozó nők száma 1971—75. között 3,1 százalékkal növekedett, jelenleg mintegy 34 000 fő,, s közülük egyre többen töltenek be műszaki képzettséget igénylő — vonatvezető, menetirányító stb. — munkaköröket. A mintegy 15 és félezer nő brigádtag 73 százaléka elérte a szocialista címet. A korábbinál kedvezőbben alakult a képzettségi színvonal is. A nők közül 663 rendelkezik egyetemi, főiskolai, 6 700 pedig középiskolai végzettséggel.

30 éve

szabad hazában

Tegnap a répcelaki művelődési otthonban rendezték meg a sárvári járás KISZ- fiataljainak politikai vetélkedőjét. A „Harminc éve szabad hazában” című vetélkedő járási döntőjén az első három helyezést elért KISZ- alapszervezetet pénz-, a csapat tagjait pedig könyvjutalomban részesítették.

Fákról szólnék. Nem egy fáról. Ötvenkilencről, kettőszáz hetvenről és húszezerről. Jó örömmel és aggodalommar. Olyan fákról, amelyeket még nem ültettek el, amelyeket elültetni idén fognak.

A tiszta, virágos Miskolcért mozgalom keretében 1975-ben nagyszabású faültetési akciót szerveznek. Lapunkban is írtunk erről, közölvén, hogy a társadalmi munka szándékát a Hazafias Népfront körzeti titkárainál és a városi tanács építési osztályán kell bejelenteni.

Akció. A szó pontos, de egy kicsit „hivatalos” ízű. Nem szeretem, de része a fákról való vallomásomnak. A város húszezer facsemetét biztosít idén az önkéntesen ültetőknek. Csemetét, helyet, de ha kell, szerszámot és tanácsot is. Meg vallom, nem tudom, milyen facsemetéket, de gondolom, hog.' olyanokat, amelyek hamar adnak árnyékot, a füstös levegőjű nagyvárosnak gyorsan adnak egy parányi könnyülést.

Adnak? Adnak, ha megmaradnak, ha kamasz-fákká serdülnek a csemeték, hiszen faültetési akciónk volt már nekünk nem is egy, s ha minden csemetéből fa lett volna, akkor parkjainkról lennének híresek a városaink és erdeink- ről lenne híres az ország. Hogy nem erről vagyunk híreset, abban valamennyien hibásak vagyunk egy kicsit. Ültettünk és ültettünk, aztán tűrjük, hogy a csemetéket kitördeljék az erejüket így próbálgató „legénykék”.

Tévedés ne essék! Én nagyon örülök annak, hogy a HNF és a tanács felhívása mozgósítani tudott, hogy felajánlás érkezett. A Júnó-szálló most KISZ-szervezetet alakító fiatalja egy-egy csemete elültetését vállalták. Ebből 59 fa lehetne, írhatnám a vállalatokat, élen a Pamutfonóipari Művek Miskolci Gyárával, de (és leginkább ennek örülhetünk!) van már Miskolcon olyan lakásszövetkezet is, ahol a családok vállalták egy-egy csemete elültetését. Ennél, gondolom, nem kell meggyőzőbb bizonyíték arra, hogy ez a város igen is tudja már önmagát szeretni. A város kenyeret és ha lehet, lakást ad. Otthonná a várost a lakók teszik.

Nem akarom rontani senki kedvét, amikor közvetlen u jó példa után leírom, hogy a miskolci kertészet évenként milliókat költ a parkrongálók vandál pusztításai okozta károk helyreállítására, hogy ezekből a milliókból játszóterek lehetnének. És egy példa, amelyről már írtunk: a Hejö ' ligetben elültetett fenyők majd’ felét már ellopták vág elpusztították. Ezek a tények figyelmeztetnek, hogy fát ültetni nem elég.

A Herman Ottó lakásszövetkezet 270 családja; a Júnó szálló 59 fiatal dolgozója akkor tenne igazán nagyot, ha ezek a fák meg is nőnének, ha az unokáinknak is árnyékot adná nak. Utópia? Talán nem az. Ha Miskolcon minden második, de legalább minden negyedik ember személyes dolgának is érezné a parkok védelmét, ha ebből nem születne más, mint évente százezer tett, akkor megnőhetnének ezek a fák.

Tudom, hogy vannak a világon városok, ahol minden gyermeknek saját fája vagy bokra van, amelyet maga féli. maga gondoz. Félt és szeret. Egyszer bizonyosan mi is el érünk eddig.

A húszezer elültetendő csemete között ma még aligha akad diófa. Miért írom ezt? Megvallom, nagyon szeretnék egyszer egy olyan városban lakni, amely parkjaiba diófát is bátran telepít, jóllehet az árnyékát és a gyümölcsét csak »< fiaink élvezhetik egyszer. Minden más tettünkben él az állandóság e biztos tudósa.

B. G

Boglárka? Norbert és lamas

Szakmai

vetélkedő

Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vállalatainak legjobb 76 fiatal húsipari szakmunkása versenyzett szombaton és vasárnap a Zalaegerszegi Központi Húsüzemben. A KISZ KB-nek a húsprogram feletti védnöksége jegyében lezajlott országos vetélkedőhöz a Zala megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat jó feltétel~l:et biztosított, ezért a vállalat KISZ- alapszervezete elnyerte a KISZ KB 3000 forintos kü- löndíját.

A verseny két győztese a 2500—2500 forintos jutalom mellett megkapta a „Szakma ifjú mestere” cím arany fokozatát is.

A miskolci Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőház közéDiskolá- sok részére — hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére — fotópályázatot hirdet, a Miskolci Fotóklub védnökségével.

A legjobb képeket kiállításon mutatjuk be.

Pályázati feltételek:

A pályázaton minden miskolci középiskolás részt vehet. A beküldött képek a megváltozott életkörülményeinket, elsősorban az ifjúság kulturális, sport- és munkalehetőségeit mutassák be.

A képek, vagy képsorok fekete-fehér minőségben készüljenek.

A képekből maximálisan S darab küldhető be, hosszabbik oldaluk 40 cm-nél nagyobb nem lehet. A beküldött képek hátoldalán a nevezési lappal együtt fel kell tüntetni: & kép címét és sorszámát; a szerző nevét és lakcímét; a szerző fotókörének megnevezését.

Beküldési határidő: 1975. április 20.

A beküldött képeket a legnagyobb gondossággal kezeljük, de az esetleges sérülésekért felelősséget nem vállalunk.

A beküldött képek elfogadása és díjazása tekintetében a bíráló bizottság dönt, fellebbezést nem fogadunk el.

A pályázatra beérkezett képek elbírálására a Miskolci Fotóklub, valamint az ifjúsági és úttörőház közösen jelöli ki a zsűrit.

Díjak;

I. díj: 899 Ft, II. díj: «00 Ft. ni. díj 400 Ft értékű vásárlási utalvány.

Zsűrizés: április 20—25. között.

A kiállítást 1975. április 30-án, 1« órakor nyitjuk meg. A képeket május 31. után küldjük vissza.

A képeket a Molnár Béla Ifjúsági és Cttörőház címére (3531 Miskolc, Győri kapu 27.) keil beküldeni.

Az újságíró egy életen keresztül bizonygatja — többkevesebb sikerrel — igazát. De a kenyérkereső szakmától függetlenül, jólesik bárkinek, ha igazmondó hírében áll, ha igazát elismerik. Ám bármilyen kellemes is, ha az igazmondó jelzőt viselheti valaki a neve előtt, ennek érdekében mindössze (mindösz- sze?) annyit tehet, hogy tőle telhető igyekezettel keresi a többnyire rögös, ám egyenes utat. Nem lehet sürgetni semmi módon a szép titulust. Nem lehet például megvásárolhi sem, bár ezzel sokszor és sokan megpróbálkoztak, illetve megpróbálkoznak mindmáig. A legvissza- tetszőbb persze az, ha valaki önmagát tiszteli meg az igazmondó jelzővel.

' így tesz egyik következetes levelezőnk, aki tömören és egyszerűen Igazmondó János névvel jelzi észrevételeit. Ironikus hangon hívja fel figyelmünket arra, ami szerinte nem egészen pontos, vagy nem egészen helyes. Szóval olyan, mint az ismert gyermekkönyv, a Pinokkió egyik hőse, a kis tücsök, aki időnként figyelmezteti a csínytevésre mindig kész fabábut arra, hogy egy jó kisfiúnak hogyan kellene viselkednie.

A miskolci III. kerületi tanácsi hivatal a nemzetközi nőnap alkalmából három dolgozója — Városi Dezsőné, Májét Sándor és Liszkai Kálmánná — gyermekeinek névadó ünnepségét rendezte meg. Az újszülötteket — BoglárKettejük között — mármint a levélíró és a tücsök között — van azért egy alapvető különbség: a tücsök nem inkognitóbám végzi léleknemesítő misszióját, levélírónk viszont óvakodik attól, hogy közölje velünk, kit fed a szép név.

Vajon miért? Azt gondolhatná az ember, hogy nem akar ujjat húzni sem a lappal, sem mással. Csakhogy észrevételei, megjegyzései oly ártatlanok, hogy bosszúvágyat aligha keltenének bárkiben.

Legutóbb például arra hívta fel figyelmünket Igazmondó János, hogy a fotónkon szereplő szakács frizurája valamivel hosszabb, mint — szerinte — illenék. A szakács egyébként magas tetejű fehér süveget visel, kabátja is hófehér, s így öltözéke, külleme az előírásoknak mindenben megfelel. A haja valóban kilóg a sapka aíól, de a konyhákon szép számmal dolgoznak nők is, s az ő hajuk általában még ennél is hosszabb.

E témára nem is érdemes több szót vesztegetni. Vitatkozni különben is nagyon nehéz azzal, aki láthatatlan. Arról kívánok szólni, hogy szerkesztőségünkbe — és sok más helyre! — szép számmal érkeznek névtelen levelek, telefonok. És az a bosszantó,

kát, Norbertét és Tamási — a városi tanács szakszerveze ti bizottságának titkára, dr. Sárvári Károly köszöntötte és 1000 forintos takarékbetét könyvet nyújtott át a szülők nek.

hogy az óvatoskodók rajtum és másokon mindig a bátorságot, az igazság („egy életünk, egy halálunk”) leplezetlen feltárását kérik számon. Milyen igazságét? A minap például egy telefonáló arra biztatott bennün két, hogy A tiszta, virágos Miskolcért mozgalom propagálása helyett mélységesen ítéljük el egy bizonyos ház udvarának piszkosságát. Honnan tudja ilyen jól, hogy a szóban forgó ház udvara piszkos? — kérdeztem tőle Válasza így hangzott: onnan, hogy én is ott lakom.

Ha megkérdezzük a mesebeli kis tücsköt, akkor ő nyíl ván arra biztatta volna a telefonálót, hogy inkognitóban való telefonálás helyett teljes névvel és teljes mellszélességgel álljon neki — lakótársaival együtt — az udvar takarításának.

Persze van mikor cseleke detnek számít az is, hogy valaki szót kér a közösség nevében. Azt sem merném állí tani, hogy mindig és mindenütt kedvező fogadtatásra talál az igazság kimondása, a kritika. És mégis, csak úgy szép, úgy az igazi, ha — a kockázatot is vállalva — mindenütt ott van fedezetül a nevünk.

BÉKÉS »EZSC