Déli Hírlap, 1975. március (7. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-26 / 72. szám

Lobogózzuk fel az épületeket! Miskolc megyei város Ta­nácsának Végrehajtó Bizott­sága felkéri a város lakossá­gát. az üzemek, intézmé­nyek, vállalatok vezetőit, hogy április 4-e, hazánk fel- szabadulásának 30. évfordu­lója tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. A zászlódísz április 1-től 5-ig köszöntse az ünnepet. Az ünnepekre tekintettel a Végrehajtó Bizottság kéri a lobogózás időbeni megkez­dését, illetve befejezését. Jogi tanácsadás A Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár in­gyenes jogi tanácsadással se­gíti dolgozóinak eligazodását a paragrafusok „birodalmá­ban”. A két diósgyőri nagy­üzemben dolgozók ma dél­után 5 órától fordulhatnak dr. Tímár Lászlóhoz, aki a Bartók Béla Művelődési Köz­pont irodájában várja a se­gítségére szorulókat. Villamosítják az Eger—Füzesabony vonalat Amit a papírért kaptak... Az úttörők „Csillagkereső” akciója keretében nagyszabá­sú papírgyűjtést is szervez­tek a pajtásoknak. A 6. sz„ Fa­zekas utcai Általános Iskola tanulói egyhetes papír- és hulladékgyűjtési akciójuk be­vételét azonban nem iskolai kirándulásra fordítják, ha­nem a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságnak készülő iskola felszereléséhez aján­lották fel. A Miskolc városi Tanács egészségügyi osztályától ka­pott értesülés szerint idősza­kos látogatási tilalmat ren­deltek el a Vasgyári Kórház szülészeti-nőgyógyászati osz­tályán március -7-től április 9-ig. Más a vasuiasnapon Villamosítják az Eger— Füzesabony közötti vasút­vonalat. Az erről szóló szo­cialista szerződést — jólle­het az építést már február 18-án megkezdték — tegnap délelőtt írták alá a MÁV miskolci Igazgatóságán a ki­vitelezésben érintett válla­latok vezetői — Radványi Tivadar, vasútigazgató-he- lyettes, Valaska László, az EMÁSZ igazgatója, Koczka Antal, a Miskolci Postaigaz­gatóság vezetője és Csárádi János, a MÁV Villamos Fel­sővezetők Építési Főnökség igazgatója —, valamint párt­ós társadalmi szervezeteinek képviselői. Több mint 40 esztendeje, 1933-ban — a világon első­ként — a Budapest—He­gyeshalom vonalon megin­dult az egyfázisú váltóára­mú, nagyvasúti villamos vontatás. Ezzel csak folyta­tódott a gőzmozdonyok „trónfosztása”, hiszen ezt megelőzően az 1928-ban megjelent Diesel-motorvona­tok már megkezdték a gő­zösök kiszorítását. A máso­dik világháborúban a moz­dony- és kocsiparkban, épü­letekben. hidakban, a vas­úti vonalhálózatban és a műszaki berendezésekben hatalmas kár keletkezett. A i ,fc ..*>-#• Helyére kerül a vezetéktartó oszlop. felszabadulás után, 1952-ben befejeződött a budapesti körvasút villamosítása. Négy évvel később már a Buda­pest—Hatvan vonalon is vil­lanymozdonyok közlekedtek. Ezt követően egyre inkább gyorsuló ütemben folytató­dott a villamosított pálya- szakaszok kiépítése, s ma már villamosmozdony-von- tatású szerelvények közle­kednek a Budapest—Hegyes­halom közötti vonalszaka­Kívül szép, belül kényelmes. Ilyen kocsikban laknak a Füzesabony—Eger közöli vasútvonal villamosítását végző dolgozók is, akik rekordidő alatt építik meg a 18 kilométeres vonalszakasz felsövezetékét. „A kislányom csak vasárnaponként lát...’’ Munka, család, támlás A sarokba állított öltöző- szekrény mellett, a reggeliző- pádon ücsörgők, hallgatom a műhely ezerféle zaját. Le­hunyt szemmel próbálok tá­jékozódni, kiszűrve a zöreje­ket, a vas csengését. Az esztergapadról finom spirális fémszálak peregnek szisszen­ve. mint a karácsonyfadí­szek. Fekete Attila, az LKM technológiai műhelyének KISZ-titkára áll a pad mö­gött, s biztos kézzel irányítja gépét. Még egy-két begya­korlott mozdulat, és befejezi a munkát. Zsebéből rongyot húz elő, megtörli 'ajos ke­zét. A műhely másik végé­ben valamit iszonyatos hang­erővel kalapálnak. Hallga­tunk egy sort mielőtt beszél­getni kezdünk: — A 100. számú Ipari Szak- középiskolába jártam, emelt szintű osztályba. Nem hagy­tam abba a tanulást, leszere­lés után beiratkoztam a gép­ipari technikum esti tagoza­tára. Jelenleg harmadikos vagyok. Nem mondom, kicsit nehéz összeegyeztetni a mun­kát, tanulást, családot. Anita, a kislányom csak vasárna­ponként lát. A feleségem be­szél neki rólam, ha napköz­ben kérdezgeti, hogy hol va­gyok, mit csinálok? Hétfőn este 9-ig iskola, kedden ta­nulás, szerdán iskola, csütör­tökön tanulás. Szerencsére ál­landó délelőttös vagyok, így az éjszakai órák egy részét a könyvek fölött tölthetem. A technikum elvégzése után szeretnék marxista iskolára menni, aztán a hathónapos technikusi minősítő után pi­henni végre egy nagyot. A feleségemnek jól jött a szülési szabadság, többet fog­lalkozhat a tanulással, ű a közgazdasági szakközépiskola pénzügyi kiegészítő szakát végzi. Egyelőre az anyóso- méknál lakunk, ennek egyet­len előnye van: rájuk lehet hagyni a gyereket, ha vala­hová elutazunk, vagy szóra­kozni indulunk. Gyakran töltjük távol az estét. Szín­házbérletünk van, az alap­szervezet közösen vásárolta. Az ötven KISZ-tagból negy­venöt a fiú. Nemrégiben va­lamennyien kirándultunk Ro­mániába, de a társadalmi munkára is bőven van je­lentkező. A következő akci­ónk az udvartakarítás ... Hosszú, fekete hajú fiú lép hozzánk. Attilával vált né­hány szót. A gép fölé hajol­nak, nézegetik a munkada­rabot. — Az „Alkotó Ifjúság” pá­lyázatra készülünk. Én ezzel a hengerpár-szemléltető esz­• közzel indulok. Bialka Jancsi is itt dolgozik a műhelyben, 1 ő is továbbtanuló ... Bialka János még csak 19 éves. A „Százasban” szerzett szakmunkásbizonyítványt. Az ő évfolyamukkal kezdődött meg a kétéves szakközépis­kolai oktatás. — A tanulás mellett még az MHSZ-be is beiratkoztam tehergépkocsi-vezető tanfo­lyamra. Biztosan hasznát ve­szem majd a katonaságnál. Szabad időm szinte nincs is, heti két alkalommal vezetést tanulok, három alkalommal pedig az intézetben vagyok. Májusban lesz az érettségi, az osztály nagy része tovább­tanulásra jelentkezett. Két éve dolgozom itt a műhely­ben karbantartó lakatosként, de már harmadikos tanuló koromban is itt foglalkoztat­tak. Édesapám a „régi elekt- róban” dolgozik, itt van a szomszédban. A betonelem- gyárból jött utánam. Amikor meséltem neki az üzemről, annyira megtetszett neki, hogy otthagyta régi helyét... V. R. szón kívül a Budapest— Miskolc—Nyíregyháza—Zá­hony; a Budapest—Szolnok —Debrecen—Nyíregyháza— Záhony; a Budapest—Vác— Szob, valamint a Budapest —Szolnok—Száj ol—Békés­csaba—Lökösháza közötti vonalszakaszon is. A MÁV Villamos Felső­vezeték Építési Főnökség a magyar vasútak történeté­nek legrövidebb idejű beru­házását kezdte meg február 18-án. A Füzesabony—Eger közötti szakasz villamosítási munkálatainak elvégzését ugyanis úgy vállalták, hogy az idei vasutasnapon, július 6-án az első villamos sze­relvény begördülhessen a hevesi nagyvárosba. Ezért is vált szükségessé a generál- kivitelező és a kivitelezés­ben részt vevő vállalatok szocialista szerződéskötése. Az aláírók vállalták: a vo­nalszakasz villamosításában rájuk háruló munkálatokat úgy végzik el, hogy az épí­tési program szerint június 30-tól az üzemi próbákat megkezdhessék. A vasutasnapi ünnepélyes átadás után az egrieknek nem kell nagy kerülővel Budapestre vagy Miskolcra utazni, hiszen közvetlen gyorsvonatok indulnak majd Egerből a fővárosba és visz- sza. Ez egyben könnyíti a csatlakozást Miskolc felé is. (tóth) Texlildí zíles Az észak-magyarországi textildíszítésről hangzik el ismertetés holnap délelőtt 10 órától a TIT Miskolc városi szervezete természettudomá­nyos előadójában. Az előadó Márton Jánosné, a Mezőkö­vesdi Matyó Múzeum mun­katársa lesz. Kit véd, mit ved a jogtanácsos? Megsértődött az egyik vidéki áfészünk jogtanácsosa. Mert ugyan vajon miért csak a panaszost és az ügyével foglalkozó munkaügyi bírósági tárgyalást hallgatja meg az újságíró, mi­ért nem keresi fel külön őt is, no meg a szövetkezet igazgató­ságát? S hiába sorakoztatom fel az érveket, hangsúlyozva, hogy ugyebár az áfész jogtanácsosán keresztül a per során tökéletesen kiderül, mit mondhat el az alperes szövetkezet mint munkáltató panaszosunk ügyében, a sértődöttséget nem sikerül leszerelnem. Sőt, úgy tűnik, minden szó csak olaj a tűzre, már-már szinte vádbeszédet kerekít a jogtanácsos a felperes munkavállaló — vagyis panaszosunk — ellen. Pró­bálkozom még a békítgetéssel, hogy hát mégis gondolja meg, neki mint jogtanácsosnak nem csupán a szövetkezet érdekét, de a szövetkezet tagjainak — jelen esetben a felperesnek — a jogait is védeni kell jogpolitikai elveink szerint. Ám min­den hiába, aligha sikerült meggyőznöm. Ha egyedülálló lenne az eset, legfeljebb csak mint kurió­zumot volna érdemes megemlíteni, elrettentő példaként. Sajnos nem így van. A munkaügyi bíróság a legjobb tudója, mily sok esetben kell hadakozni szövetkezeti vagy vállalati jogtanácsosokkal azért, hogy ne egyoldalúan — csak vállalati szempontból — mérlegeljék a vitás munkajogi kérdéseket. Különösen a kártérítési ügyeknél tapasztalható a köröm­szakadtáig való küzdelem a „vállalati érdekért”, vagy ami még gyakoribb hivatkozási alap: „a társadalmi tulajdon vé­delméért”. Kétségtelen, az egyik legtiszteletreméltóbb törekvés: óvni a társadalmi vagy csoporttulajdont. Ám az is kétségbevon­hatatlan, hogy ez nem történhet a törvényesség, különösen nem pedig az igazság rovására. Nem szabad valakiről min­denáron bizonygatni, hogy ő a károkozó, ha időközben be­bizonyosodik, hogy nem vétkes abban. Nem szabad a tör­vénynek csak az egyik oldalát nézni. A szóbanforgó jogtanácsos például azért haragudott leg­inkább, mert panaszosunkat olyan igazságügyi fórumhoz irá­nyítottuk, ahol felvilágosították. Miről? Arról, amiről a jog­tanácsosnak kellett volna. Felhívnia a figyelmét a jogaira, tanáccsal ellátni arra vonatkozóan, mikor milyen fórumhoz forduljon, mit mire hivatkozva fellebbezzen és hogyan. Valahol a jogpropagandánk hézagos a munkajogi kérdé­sekben. És nem csupán a munkavállalók esetében érződik a hiány. Érződik ez — s épp ez érdemelne nagyobb figyelmet — egyes jogtanácsosok szemléletében, azon keresztül pedig a munkaügyi perekben. Ezt a szemléletet — jogpolitikai el­veinknek megfelelően! — meg kell változtatni. Egyértelműen és erőteljesen tisztázni végre: kit véd, mit véd a vállalati, szövetkezeti jogtanácsos? Mert úgy látszik, esetenként nem is olyan egyértelmű az, hogy a jogtanácsosoknak is minden­kor a törvényességet, az objektív igazságot kell védelmez­niük! S nem a munkáltató presztízsét. RADVÁNYI ÉVA „A munkaszervezési tevé­kenység hazai helyzete köz­ismert. Figyelembe véve a szakterület munkájában ta­pasztalható jelentős elmara­dást a nemzetközi színvonal­tól, a műszaki főiskolai ok­tatás keretében célszerű len­ne biztosítani azokat az ok­tatási formákat, amelyek a gyakorlatra közvetlenül hat­nak. Ez azt jelenti, hogy a jövőben kiképzendő szakem­bereket szükséges a munka- szervezés körébe tartozó mód­szertani és az azzal szorosan * összefüggő alkalmazástechni­kai kérdésekre megtanítani.” A fenti idézet a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem dunaújvárosi Kohó- és Fém­ipari Főiskolai Karának ve­zetői által az Oktatási Mi­A VOLÁN 3. SZ. VALLALAT autóbuszvezetői tanlulyamut szervez Jelentkezési feltétel: 9 betöltött 21 éves életkor; • legalább 8 általános iskolai végzettség; • legalább 2 éves tehergépkocsi-vezetési gyakorlat. A tanfolyam időtartama 1 Hónap. A tanfolyam vizsgadija 4100 Ft. A VOLÁN 3. $z. Vállalatnál elhelyezkedők vizsgadiját a vállalat fedezi és a tanfolyam időtartamára havi 1800 Ft bért biztosit. Jelentkezési helyek: szombat kivételével, munkanapokon 8-12 óra között Miskolc, József Attila u. 70. sz. Irodaház fszt. 13. Kazincbarcika, Múcsonyi u. 1. sz. Özd, II. kér., Zrínyi u. 32. sz. Sátoraljaújhely, Kossuth Lajos u. 58. sz. Mezőkövesd, Széchenyi u. 2. sz. Leninváros, Debreceni út. nisztériumhoz benyújtott ter­vezetből való. A munkaszer­vező felsőfokú oktatás céljá­ul azt jelölték meg a szak­emberek, hogy a munkaszer­vezés jelenlegi elmaradott helyzetének megváltoztatásá­hoz a módszertan, az okta­tás és a gyakorlat fejleszté­sén keresztül szisztematikus munkával járuljon hozzá és felkészült üzemmérnököket bocsásson az ipar rendelkezé­sére. A tervek szerint a munka- szervező felsőfokú oktatás az 1975—76-os tanévben indul­na, s három év alatt Duna­újvárosban mintegy 17-féie tárgyat tanulnának a képzés­ben részt vevők. Az itl szer­zett ismeretanyag alapján az oklevelet szerzett mérnök el tudja majd végezni a munka időbeli és térbeli elosztását; a munkahelyek kialakításá­nak és ellátásának megszer­vezését; a helyes kooperáció kialakítását; a munkamód­szerek és munkafogásök tö­kéletesítését: a dolgozók kép­zését és továbbképzését: a munka normázását; a munka anyagi és erkölcsi ösztönzé­sét; a munka körülményei­nek és feltételeinek javítá­sát; az alkotó aktivitás, a munkaverseny fejlesztését; a munkafegyelem javítását. * Ismeretes, hogy pártunk és kormányunk is foglalko­zott a korszerű üzem- és munkaszervezéssel, határozat is születétt erre, s nem vé­letlenül került a téma az MSZMP XI. kongresszusán is napirendre. A felsőfokú mun­kaszervezői oktatás — amely­ről a dunaújvárosiak terve­zete szól — első lépcsője le­het e jelentős gondunk meg­oldásának. T. Z. Szeptemberben kezdődik Ffliokí munkaszervezőket képeznek Dunaújvárosban

Next

/
Thumbnails
Contents