Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-30 / 25. szám

-#■ A vezetőállásban elhelyezett műszerek pontosan regiszt ■ rálják az üzempróba eredményeit. A magyar járműipar büszkesége Próbaúton a V 63-as ötezer lóerős, mégis két másik mozdony tolta be a Tiszai pályaudvarra. A V 63- as mozdony ugyanis próba­úton van. Pesttől idáig a vil­lamos fékezőrendszerét vizs­gálták meg. Beprogramozzák a sebességet Néhány perccel az érkezés után már érdeklődők gyűrű­je veszi körül a magyar jár­műipar új büszkeségét, öreg vasutasok nézegetik, simo­gatják, s aki ek módjában áll, az felkapaszkodik a lép­csőn is, hogy legalább egy pillantást vethessen a vezető­állásba. Most tele van műszerrel, ám ezek az üzempróba ered­ményeit regisztrálják, a „vizs­ga” után semmivel sem lesz zsúfoltabb, bonyolultabb a V 63-as műszerfala, mint az eddigieké. Ez a gép ugyanis nemcsak a vonóerőben, se­bességben múlja felül elő­deit, hanem abban is, hogy egyszerűbbé teszi a mozdony- vezető dolgát. Hogy csak egy példát mondjak: a kívánt se­bességet előre be lehet prog­ramozni, és az automata- rendszer ezt tartja is, füg­getlenül attól, hogy emelke­dik vagy lejt-e a pálya. A pályaudvar állomásfőnö­ki szobájában folytatjuk a sí­nek között elkezdett beszél­getést Zádori Zoltánnal, a KPM előadójával, Meszlényi Attilával, a Ganz Villamos- sági Művek osztályvezetőjé­vel, Rácz Mátyással, a Ganz csoportvezetőjével, a moz­dony egyik tervezőjével és Majorossy Rezsővel, a MÁV Miskolci Igazgatóságának fő­előadójával. Sorozatgyártás: 1977-től A V 63-as mozdonyból két prototípus készült. Az egyik december 5. óta fut a vasút vonalain. e még legalább egy évig eltartanak a próbák. A másik még a gyártó üzem­ben van, a befejező munká­latokat végzik rajta. A sorozatgyártás előrelát­hatólag 1977-ben kezdődik. Mivel a miskolci az ország egyik legforgalma abb vona­la. nyilván a*MÁV Miskolci Igazgatósága is kap majd né­hányat a V 63-asok közül. El­sősorban teherszerel vények vontatására használják majd (háromezer tonnát lehet utá­na kapcsolni), de nagy gyor­lÉíészezoii Csúcsforgalom van ezekben a hetekben a fényképész szö­vetkezet üzleteiben. Ké­szülnek a középiskolai tab­lók. Minden érettségiző osz­tály megcsináltatja ezt a szép emléket, de járnak be vidék­ről általános iskolák nyolca­dikosai is. sasága miatt jól hasznosítha­tó a személyforgalomban is. (Elsősorban expresszvonatok továbbítására gondolnak a szakemberek.) S ha már a sebességet szóba hoztam: a próbaúton végzett mérés ada­tai szerint két és fél perc alatt elérte a 70 kilométer/óra sebességet. Természetesen en­nél nagyobb gyorsaságra is képes; végsebessége 120 kilo­méter/óra. Ha azonban mó­dosítják a fogaskerék-átté­telt, 140 vagy akár 160 kilo­métert is futhat egy óra alatt. Közös konstrukció A gyorsaság persze nem­csak a személy-, hanem az áruszállításban is fontos kö­vetelmény ma már. A nem­zetközi munkamegosztás ered­ményeképpen rohamosan nö­vekszik az úgynevezett tran­zit- (az ország vonalain csak áthaladó) szállítmányok ará­nya. Az árut útjára indító külföldi vállalatok pedig egy­re magasabb igényt támasz­tanak a szállítókkal szemben, s az igények között előkelő helyen szerepel a gyorsaság. A V 63-as mozdony a Ganz Villamossági Művek és a Ganz-MÁVAG közös konst­rukciója. A szakemberek sze­rint világviszonylatban is a legkorszerűbbek közé tarto­zik és legalább r5—30 évig uralja majd a hazai vasút­vonalakat. (békés) a Az utóbbi napok átlagos hőmérséklete —4, —5 C fok volt. A viszonylagos hőmér­sékletesés és a gyenge vá­rosi víznyomás miatt sok pa­nasz futott be a diósgyőri városközpont Kuruc utcai távfűtési üzemébe, amely 2400 lakás fűtését és meleg­víz-ellátását biztosítja. Külö­nösen a földszinti lakások­ban és a „lábasházakban” mértek sok helyen 19 C fo­kot a hőfokfelelősök. Szólítson csak tipszternek! Ha a munkást filmezik... mmmmujumu mmamíLúímM Tilos csukát fogni! Borsod megye valamennyi folyója és tava halállományá­nak növelésére évek óta nagy gondot fordít a mint­egy hatezer tagú Észak-ma­gyarországi Horgász Egyesü­let. E tekintetben az elmúlt év decemberében rekordot ért el: a Hortobágyi Halgaz­daságtól az eddigi legna­gyobb összegért, 622 ezer fo­rintért csukát, pontyot és amúrt vásárolt. A növényevő amurt a hínáros tavakban, másik két halfajtát pedig egyéb vizekben helyezték el. Szaporítás végett anyacsu­kát is telepítettek a Mályi- tóban és a nyéki tavakban. Félő azonban, hog1’ azok a horgászok, akik most, télen is hódolnak szenvedélyüknek, idő előtt kifogják és hazavi­szik az anyahalakat, nem gondolva arra: ezzel lehetet­lenné teszik, hogy akár ma­guk, akár a társaik később több milliós szaporulatban „válogassanak”. Éppen ezért az egyesület e tavakból — a Nyékládháza határában elterülő Gólem-tó kivételével — megtiltotta a csuka fogását. Sok autót kellett menteni Az utóbbi napokban a kö­dös, csúszós utakon nagyon sok „lesántult” gépkocsit lát­hattunk. Az autómentő szol­gálatnak a szokásosnál még több dolga akadt. Sajnos, a ' rlátozott lehetőségek miatt több telefonbejelentésre nem tudtak kimenni a 3. számú Volán autómentői. Pedig az utóbbi időben nem pihen­tek a „lopókocsik”: 26-án és 27-én 15 „sebesült” autót kellett bevontatni a vállalat szerelőcsarnokába. Fekete Iván tanársegéd a zajhatásmérő készülékkel: „Egy ötven decibeles zajszintű üzemben negyven százalékkal csök­ken a munkások teljesítménye, ha a zajszint 25 decibellel növekszik." (A cikk első részét tegnapi számunkban közöltük.) A szem számúra a puska­golyó követhetetlen. A titok titok marad. Egy ember egy­azon pillanatban nem láthat át egy bonyolult munkafo­lyamatot. De az ember sze­me, látása megsokszorozható. A tipszter, az ésszerűsítő szakember kamerákat telepít az üzembe, filmre veszi, s aztán elemzi a látottakat. A több kamerás, úgynevezett SZKM (szinkron koncentrált multimoment) technika szép eredményeket hozott a Buda­pesti Bútoripari Vállalatnál, az Egri Finomszerelvénygyár- ban és az Alföldi Porcelán- gyárban. Az ésszerűsítő el­járások hozama csak millió forintokkal fejezhető ki. Megkérdeztem dr. Susánszky János professzort, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi ta­nárát, volt-e már arra példa, hogy a gazdasági eredmény kisebb lett, mint egy vizsgá­Az üzemegészségügy fejlesztése Mitől „táznak” a kezdő orvosok 7 (Folytatás az 1. oldalról) Az egészségügyi államtit­kárt a tanácskozás részvevői tájékoztatták az üzemegész­ségügy fejlődését gátló problémákról. Így például sok szó esett arról, milyen elvárásoknak kell hogy meg­feleljenek az üzemorvosok, mi az oka annak, hogy a pályakezdők nem tartják vonzónak az üzemorvosi munkát, hogyan lehetne ezt az előítéletet már az egyete­mi évek alatt feloldani. A szakemberek elmondot­ták: helyes lenne, ha a szakvizsgák előtt álló orvosokat bizonyos időre kihelyeznék az üzemorvosi rendelőkbe gyakorlatra. Ez két szempontból is gyü­mölcsözne: fiatal orvosa­inknak alkalmuk volna meg­ismerni az üzemegészségügyi szak szép oldalait — lévén, hogy ennek a munkának is megvannak a szépségei —, ugyanakkor a munkásokkal, a munkahelyükön is talál­kozhatnának. Mert a pálya­kezdők az ismeretlentől fél­nek. Több javaslat hangzott el arra is, hogy jó lenne a két nagyüzemünknél állandó közegészségügyi kirendeltsé­get létrehozni, állandó köz­egészségügyi felügyelővel és megfelelő középkáderekkel. Ugyancsak helyes volna egy üzempszichológiai la­boratóriumot létesíteni a város ipari vonzási körze­tének ezen a bázisán. Ezzel a fejlesztési koncepcióval a tanácskozás részvevői egyet­értettek. Mindenekelőtt azonban az üzemegészségügyi szolgálat­nak a kórházi bázishoz való csatlakozását üdvözölték örömmel a tanácskozás rész­vevői. Ez a változás azért is ígéretes, mert ez a szakmai egység —, amelyet egyéb­ként már 1973-ban javasolt a városi tanács végrehajtó bizottsága —, lehetővé teszi, hogy azokat a szellemi és anya­gi erőket, amelyek a kór- l ház, a szakorvosi rende­lőintézet, valamint az üzemegészségügyi szolgálat rendelkezésére állnak, egyesítsék, s a gyógyító-megelőző mun­kában mindig ott és akkor hasznosítsák koncentráltan is, ahol éppen a legnagyobb szükség van rájuk. A tanácskozás végeztével dr. Zsögön Éva, egészség- ügyi államtitkár — Csépányi I Sándor, vezérigazgató kísé­retében — megtekintette a Lenin Kohászati Művek új hengerművét, amely már a legkorszerűbb technikával rendelkezik, s minden te­kintetben kielégíti az üzem­egészségügyi követelménye­ket. K. É. lat — általában 80 ezer fo­rint körüli — költsége? — Olyan még nem volt, hogy a haszon ne lett volna sokszorosa a befektetésnek! Megszolgálták a tandíjat — A ma szervezőjének eredményei ritkán fűződnek egy-egy véletlen, nagy ötlet­hez. Tudományos és a dolgok mögé tekintő technikára van szüksége annak, aki eredmé­. nyékét akar elérni. A leg­szembetűnőbb fogyatékossá­gok kétségkívül rátekintéssel megállapíthatók, de a mé­lyebben fekvő veszteségfor­rások szakszerű vizsgálatok nélkül nem hozhatók a fel­színre. A professzornak ez a meg­állapítása nemcsak rangot, hanem felelősséget is ad a racionalizáló szakembernek. Éppen ezért a tanszéken — vállalati felkérésre — nem­csak konkrét ésszerűsítő eljá­rást dolgoznak ki, hanem módszert is adnak és az úgy­nevezett intenzív kurzuson, dr. Czabán János adjunktus irányításával, vállalati szak­embereket is kiképeznek. A közelmúltban például a Győri Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat három dolgozója vett részt ilyen kurzuson. Alaposan megszol­gálták a tandíjat, mert a pró­bamunka tízmillió forintot (a termelési költségek egyötöde!) hozott a győri vállalatnak. A csoportot Heidrich László ad­junktus vezette. A szakismeretre, a tudo­mányos elemzésre való foly­tonos hivatkozás ne szegje kedvét a vállalat ötletes, ám az üzem- és munkaszervezés definícióit nem ismerő mun­kásainak. — Találkoztam már kiváló eredménnyel végződött át­szervezéssel, amelyben a szervező alig nyújtott többet, mint a dolgozók javaslatai­nak rendszerbe foglalását, s ez egyáltalán nem csökken­tette érdemeit. Helytálló az a tétel, hogy a .-szervező mun­kája annyit ér, amennyire aktivizálni és hasznosítani képes a szervezet alkotó ka­pacitását. Megkérdeztem az üzemeket járó egyetemi szakembere­ket. Baross Szabolcs tanár­segédet és Albert Pál ad­junktust, miképp vélekedtek a munkások arról, hogy fil­mezték őket. A munkásokat nem zavarták a kamerák, sőt örültek a felvételeknek, mondván, „hogy most ugyan minket néznek, de a műve­zetőt fényképezik, most aztán kiderül, hogy miért nincs anyag, miért akadt el a szál­lítószalag”. Alkotó módon kételkedni Ésszerűsítő ötleteket termé­szetesen nemcsak a tesztek és a műszeres vizsgálatok adhatnak. A szakirodalom a speciális technikák címszó alatt több eljárást tart nyil­ván. Ezek közül csak egyre, az értékelemzésre hivatko­zunk. Az értékelemzés, az „alko­tó módon való kételkedés” hatékonyságnövelő képessége már nem lehet ismeretlen a lap jó emlékezetű olvasói előtt sem. Annak idején be­számoltunk róla, hogy a Mis­kolci Műanyagfeldolgozó Vál­lalatnál, az Ipargazdaságtani Tanszék segítségével ezzel a módszerrel igyekeztek gazda­ságosabbá tenni a termelést. Az értékelemző a költségek minimalizálására, a műszaki értelemben vett korszerűsí­tésre és a felhasználók igé­nyeinek jobb kielégítésére együtt és egyszerre törek­szik, s ilyen értelemben sok­kal inkább fogyasztópárti, mint a hagyományos érte­lemben vett, jobbára csak a vállalati érdekeket szem előtt tartó költségelemzés. Diósgyőr van? messze Dr. Susánszky Jánossal az egyetemen beszélgettünk, ab­ban a szobában, ahol egy de­monstrációs tábla mutatja a tanszékkel jelenleg kapcso­latban álló vállalatokat, és a vállalatok számára végzett veszteségfeltáró, ésszerűsítő munkákat, illetve azok állá­sát. Kérdezni sem kellett, mert rögtön feltűnt, hogy a hosszú névsorban mindössze két borsodi vállalat találha­tó, s azok közül csak egy a miskolci. Nem fogják kitalál­ni, melyik: a gyógyszertári központ! Nem titok, hogy a megye­határon túlról több megbízást \kap a tanszék, mint Borsod­ból vagy Miskolcról. Ez pe­dig azt a korántsem indoKolt benyomást keltheti az ember­ben, hogy a mi üzemeinkben kenyér nélkül maradnának a tipszterek, és hogy az egye­tem közelebb var, Budapest­hez vagy Győrhöz, mint Diósgyőrhöz. Jobban ki kel­lene használni a helyben kí­nálkozó lehetőséget! BRACKÖ ISTVÁN Már a nonaura A Miskolci Kertészeti Vál- lalrt növényházában már megkezdték a készülődést a nőnapra. Az rvegházakban szirmaikat bontogatják a já­cintok, tulipánok. Hetenként négy-ötszáz tövet hajtatnak a melegágyakban, de a fo­lyamatos virágpótlásra is fel­készült a vállalat. A külső vermekben, hidegágyakban 13 ezer jácinthagymát és 15 ezer tulipántövet tárolnak. t Kiskertek növényvédelme A Budapesti Allatkert Bar­langmozijában egyhónapos előadássorozat kezdődik Kis­kertek növényvédelme cím­mel. Az ingyenesen látogat­ható rendezvényeken szó lesz a különböző kártevők elleni védekezésről és bemutatják a magyar növ'ny egészségügyi szervezet munkáját is.

Next

/
Thumbnails
Contents