Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-30 / 25. szám

A felesig: „Jó, hogy itthon volt, e?e...:5 Papp Laci visszatér! Tegnap még kérdőjelet kel­lett tennünk a fenti cím után. Ma már — mindannyi­unk nagy örömére — felki­áltójelet tehetünk utána, sőt ez elé egy t-betűt is, hiszen nem tartott olyan hosszá ide­ig Papp távolléte, hogy ne tudna egyik napról a másik­ra visszatérni az öt éve meg­kezdett sikeres munkához. Tegnap a délutáni órákban adta ki az alábbi — megle­hetősen szűkszavú — közle­ményt az MTI: „Papp László döntött: továbbra is vállalja Adler Zsigmonddal együtt az ökölvívó válogatott edzései­nek irányítását.” A hír vétele után lakásán kerestük Papp Lacit, de pe- chünk volt: öt perccel a te­lefonhívás előtt ment el — a fogorvoshoz, ugyanis fog­fájás kínozta. Mindezt a nagymama közölte velünk, aki ezek után készségesen a telefonhoz hívta Zsókát, azaz Papp Lászlónét. A bemutat­kozás után elmondottuk, hogy szerettünk volna vele beszél­ni, s közölni vele: nagyon örülünk, hogy visszatért. Er­re mondotta Pappné: — Tulajdonképpen még csak elvben vállalta el, na­gyon gyorsan felröppent ez a hír! Vannak még nem telje­sített kívánságai, nem rende­zett kérdések. — Azért mondja meg őszintén, el tudná kép­zelni Lacit az ökölvívás nél­kül? — De mennyire! Olyan jó volt most egy hónapig! Min­den nap délután négykor ha­zajött, végre emberi életet élhettünk mi is, mint annyi­an mások! A 24 éves házas­ságunk alatt Szinte sohasem volt közös programunk! So­hasem volt még ilyen jó hó­napunk! — De azt bizonyára tudja, hogy egy egész ország örül, majd Laci visszatértének!? — Ha nem is az egész or­szág, de azok az emberek, akik igazán szeretik Lacit. Ez mindenesetre erkölcsi elégté­tel nekünk. Az egész család­nak! Mert ha nem engedik dolgozni, ha örökké fúrják- faragják, áskálódnak rá, hi­vatják ide-oda, tudja, milyen idegőrlő az? Az ökölvívást szeretjük, én is, nő létemre, de bele lehet fáradni az ilyesmibe. Akkor, amikor ő mindent feláldoz, s ha kérik, még az utolsó ruhadarabját is odaadná az ökölvívásért. — Úgy hallottuk, hogy anyagi problémáik is vol- tak ... — Hát az most is van. De én elhiszem, hogy van olyan rendelkezés, amely előírja, hogy annál a 3200 forintnál nem lehet többet fizetni, ha másodállásban csinálja. Vi­szont nagyon meggondolandó dolog, hogy otthagyja azt az állást, ahol 25 éve van! Igaz, ott se keres többet, de az megfelel a beosztásának! Hát képzelje, amióta ezt csinál­ja, kétévenként szétnyüstöl egy kocsit, annyit kell jár­nia az országban. Azelőtt öt évig is kitartott. Mondtam is neki: Te Laci, hiszen itt két év alatt a kocsi árát sem ke­resed meg! Ö azonban ma­gának nem kér, ha bármi történik is! — És ezek után, hogy így alakult a dolog, láthatjuk öt a hétvégi sajószentpéteri versenyen? — Sajnos, nem tud elmen­ni, mert már korábban meg­ígérte, hogy Jászberénybe megy. Szakosztályt, akarnak ott alakítani, s beszélni kell ezzel-azzal, hogy támogassák az ügyet, hát vasárnap le­megy egy kicsit nekik segí­teni! Ezt már nem mondhat­ja le! * Eddig tartott a beszélgetés „érdemi része”, amihez nem kell különösebb kommentár. A lényeg az, hogy a sokak által kívánt irányba fordult a „Papp-ügy”, s ha a feleség ismét kénytelen is vállalni a 24 éve tartó áldozatot, a ma­gyar ökölvívás mindenkép­pen nyert! (horváth) Megszoktuk már, hogy csel- gáncsozóink versenyeiről csupa jó eredményt közlünk. Ezúttal azonban másként „jött ki a lé­pés”, s a két fronton — Kecske­méten és Szegeden — vívott via­dallal kapcsolatban bizony nem sok jól írhatunk. Igaz, mindkét helyen alaposan felborult a pa­pírforma, s más szakosztál vök számára is bőven akadt kelle­metlen meglepetés. Kecskeméten a felnőtt I. osz­tályú júdósok meglepően nagy létszámban léptek tatamira, hi­szen 96 versenyző mérlegelt! A versenyzők között jó néhány válogatott kerettag is volt, így előre biztosítottnak látszott a magas színvonalú küzdelem. A miskolciakat Varga, Nagy és Csendom képviselte, ám közülük csak Nagy ért el — de annál nagyobb meglepetést keltő — eredményt. A 80 kg-osok mező­nyében — 26 induló között — a válogatott Hetényit is maga köré utasítva (!) döntőt vívott a Hon­véd júdósaival, Tiralával, s ezüst­érmet szerzett. Varga az első mérkőzésen megsérült, s nem folytathatta a versenyt. Csen­dom junior létére bátran ver­senyzett a 93 kg-osok súlycso­portjában, ám a felnőtt ellenfe­lek még „nehéznek” bizonyultak számára, s nem került a helye- lyezettek közé. Szegeden sem kísérte nagyobb siker a serdülő válogatón in­dult miskolci cselgáncso/.ókat. Néhányan átestek a súlyhatáron, többen pedig várakozáson aluli teljesítményt nyúitottak, de volt olyan fiú is, akit súlyos bírói tévedés ütött el a továbbjutás lehetőségétől. Ez utóbbiak közé tartozott. Flórusz is, akit pedig „helyre” vártak a sportág értői. Kellemetlen meglepetést okozott gyenge teljesítményével az első válogatót megnyert Szloboda is, aki a 75 kg-osak súlycsoportjá­ban nem került dobogóra. Fafu- lát is elsőnek várták a 65 kg- osok versenyében, ám a miskolci fiú gyengén júdózott, s csak bronzérmet szerzett. A várako­zásnak megfelelő eredménnyel mindössze a nehézsúlyú Tóth és Fehér dicsekedhet, akik „elosz­tották” maguk között az arany-, illetve ezüstérmet. Napfényes Kirgizia * „Zártkörű” értekezlet volt A labdarúgás vezetői Miskolcon Tegnap délelőtt a miskolci sportszékházban találkoztak az MLSZ vezetői az öt szomszédos megye labdarúgó szövetsé­geinek vezetőivel. Az országos szövetséget Krizsán József főtitkár, Baróti Lajos, az edzőbizottság vezetője és Zsolt István, a játékvezető-bizottság elnöke képviselte. A délutáni órákba nyúló megbeszélésről — sajnos — érdemben nem tudunk beszámolni, hiszen nemleges választ kaptunk, ami­kor megkérdeztük: meghallgathatjuk-e a tanácskozást. A metódus tehát mit sem változott, az MLSZ továbbra is „dolgozni, s nem pedig nyilatkozgatni akar”. Azon nem kívánunk meditál­ni, hogy mi értelme van ilyen „mitikus ködbe” burkolni a sportágak egyikét (ami akkor is csak egyik, ha a legnépsze­rűbb az országban!), inkább azon érdemes gondolkodni, hogy miről is beszélhettek ott, ahol nem kívánatos a sajtó jelen­léte? (Amely pedig segíteni kí­ván abban a tiszteletre méltó vállalkozásban, ami a mélybe ra­gadt magyar labdarúgást kívánja a felszínre emelni!) Bizonyos, hogy semmi külünös- ről! Mert mi lehet egy játék dolgaiban olyan, ami nem tarto­zik annak a területnek a köz­véleményére, amelynek dolgai­ról beszéltek? Beszélgethettek például arról a már-már híressé vált követ­kezetességről, ami az esetek többségében valóban jellemzője a szövetség munkájának! (Egy­két kivétel még mindig a „sza­bályt” erősíti!) Arról, hogy nincs szükség új rendelkezésekre, csak a meglevőket kell következete­sen végrehajtani! (Való igaz!) Értékelhették például — ezek alapján — az elmúlt évi mun­kát, s az idei feladatokat. Meg­nyugtathatták a híresztelésekre érzékenyeket, hogy egyelőre semmiféle újabb átszervezést nem terveznek — sem bajnoki, sem egyesületi vonatkozásban. Hol az ökölvívó-utánpótlás ? Gyenge megyei bajnokság Beszélgethettek a válogatott előtt álló feladatokról. Például arról a várakozásról, amelyik egy küzdőképesebb, odaadóan harcoló nemzeti 11-et képzel el. Vagy például az éppen ma dél- > előtt 11 órakor kezdődött mezei futóversenyről, amit feltehetően rendszeresíteni kívánnak, bár bi­zonyos, hogy nem ez fogja meg­oldani a labdarúgás gondjait, de segíti az akarati tényezők fej­lesztését, az állóképesség foko­zását. Nem maradhatott ki az után­pótlás nevelése sem, ami további szervezést kíván, hiszen ha nagy­szerű tett is az OIB létrehozása, de még nem szolgálja megfele­lően az ifjúsági csapatok fejlő­dését, hiszen igen nagy a szín­vonalkülönbség egy-egy csopor­ton belül is! Tehát: ha a lab­darúgás vezetői is így látják, akkor további (főleg szervezeti) intézkedéseket tesznek, elsősor­ban az iskolák fokozott aktivi­zálására. Az edzőket is jobban „sorba kellene állítani”, szigo­rításokkal is biztosítani a to­vábbképzésben való részvételü­ket, s elérni, hogy az új szak­osztályi modell az MLSZ (he­lyes!) elképzelései szerint funk­cionáljon. És: intézkedni kell az MTK-VM SK „ügyben” is! HORVATH KALMAN apróhirdetés Pénzintézet alkalmaz gyakor­lattal rendelkező gyors- és gép- irónőt. Jelentkezés helye: Mis­kolc, Széchényi u. 10. sz. 1. e. A Miskolci Mélyépítő Vállalat azonnali belépéssel felvesz: por- lasztó-adagolóbeállítót. gépjár­mű-jogosítvánnyal rendelkező építőipari gépszerelőt, hálózati villanyszerelőt. jelentkezés a Munkaerőgazdálkodáson, Miskolc I., Partizán u. 2. szám. ingatlan Szoba-konyha éléskamrás la­kás kiadó bútorozva és esetleg befogadó nyilatkozattal. „Mis­kolc, 17253” jeligére a kiadóba. Eladó Sajópálfalán 169 négy­szögöl telek építkezési anyagok­kal. Érdeklődni Arnót, Dózsa Gy. 12. Olajkályha eladó. Miskolc L. Almos u. 4. sz. Elvesztettem január 25-én fe­kete bélelt bőrkesztyűm jobbke­zes részét Petőfi tér környékén. Megtalálóját kérem, hogy adja le — jutalom ellenében — Jókai utca 43/1. alatt. Az év első jelentősebb ökölvívóversenye — a hét végén a válogatottak részvé­telével Sajószentpéteren le­bonyolításra kerülő országos viadal — előjátékaként fő­próbát tartottak a bányász­községben: ott rendezték meg a megyei bajnokságot. A főpróba, sajnos, gyengén sikerült, hiszen igen kevesen léptek kötelek közé a két nap során. Jó néhány Súly­csoportban a mérlegelés is elég volt az aranyérem meg­szerzéséhez! — s így a küz­delmek is rendkívül alacsony színvonalon folytak. A részt­vevők kis létszámára jellem­ző, hogy egyik korosztály baj­nokságát sem tudta a megyei szövetség „hiánytalanul” le­bonyolítani, s a serdülőknél mindössze hat, az ifjúságiak­nál hét, a felnőtteknél pedig kilenc súlycsoportban avattak bajnokot. Különösen elgondolkoztató az utánpótlás korosztályú versenyzők — a serdülők és az ifjúságiak — távolmara­dása (?), ami egyúttal felveti azt a kérdést is: nem kelle­ne felülvizsgálni az egyesü­letekben folyó nevelőmunkát? Mert ha így haladunk to­vább, kihal a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező borsodi ökölvívósport! A serdülők viadalán mind­össze nyolc (!) öklöző mérle­gelt, így négy súlycsoportban a puszta megjelenésre is ad­tak aranyérmet. Eredmények. Papírsúly. 1. Ba­logh (ÓKSE). Harmatsúly: 1. Kárpi (MVSC). Váltósúly: 3. Hű­lik (ÓKSE). Nagy váltósúly: 1. Molnár (Borsodi Bányász). Nagy­középsúly: 1. Csépányi (B. Bá­nyász). Félnehézsúly: 1. Ko* menda (Ózdi Kohász). Az ifjúságiaknál a miskolciak játszották a főszerepet; ők vol­tak a legtöbben. A hét súlycso­port bajnoksága közül ötben MVSC-, vagy MÉMTE-versenyző kapta meg a bajnoki aranyat. A színvonal viszont — ..volt jobb!”... Eredmények. Lég­súly: 1. Varga (Mezőkövesd), 2. Boza (MÉMTE). Pehelysúly: 1. Sztraka (MÉMTE), 3. Pallai (MV­SC). Könnyűsúly: 1. Homák (ÓK­SE). Kisváltósúly: 1. Vidovenyecz (MVSC), 2. Miklósi (MVSC). Vál­tósúly: 1. Engi (MÉMTE), 2. Szurkos J. (MVSC). Nagyváltó­súly: 1. Bánhidi (MÉMTE). Kö­zépsúly: 1. Musiosz (MVSC). A felnőtteknél az alsóbb súly­csoportok viadalán folyt jó küz­delem; ott még pattogtak” a szorítóban a versenyzők. A 9 súlycsooprt bajnoka közül itt öt miskolci volt „aranyos”. Ered­mények: Légsúly. 1. Váradi (ÓK­SE). Pehelysúly: 1. Jenendi (B. Bányász), 2. Németh (MÉMTE). Könnyűsúly: 1. Takács (B. Bá­nyász), 2. Szurkos János (MVSC). Kisváltósúly: 1. Gcndrács (MÉM­TE), 2. Kustos (MVSC). Váltó­súly: l. Kovács (MÉMTE), 2. Huszár (MVSC). Nagyváltósúly: 1. Pereszlényi (MVSC), 2. Simo- nyi (MÉMTE). Középsúly: 1. Jancsurák (B. Bányász). Félne­hézsúly: l. Tóth (MVSC). Nehéz­súly: 1. Váradi (MVSC). M. Gy. Égigérő, hóborította hegycsúcsok, festői hegyszorosok, kék­vizű tavak hazája — így írták le a régi időkben az utazók a napfényes Kirgiziát. Ma ezt a közép-ázsiai szovjet köztársa­ságot lehetetlen csupán természeti szépségei alapján jelle­mezni. Napjaink Kirgiziája fejlett iparral és mezőgazdaság­gal rendelkezik, tudományos és kulturális eredményei ki­magaslóak. ötven évvel ezelőtt csupán 30, mindössze 17 ezer munkást foglalkoztató kezdetleges gyára volt, s ma hatalmas, modern vállalatokkal ellátott bányaipara, kohászata, gép­gyártása stb. van. Az ipari termelés 1924-hez viszonyítva a 356-szorosára nőtt. A köztársaságban szerszámgépeket és ha­talmas sajtolókat, automata gépsorokat és mezőgazdasági be­rendezéseket — több mint háromszázféle gépet és műszert gyártanak. (Képünkön: exportra készülnek a modern vilá­gítótestek egy kirgiz üzemben.) Katalógus a rablóknak A franciaországi Janville plébánosa könyvet írt temp­lomának mind ez ideig is­meretién műkincseiről. Bár ne tette volna! A könyv megjelenése után néhány nappal rablók fosztották ki a templomot, többek között elvittek négy, 1250-ből való faszobrot és három XVI. szá­zadi festményt. Tudós elefánt Az elefántot Vovának hív­ják, s Londonból érkezett a jereváni állatkertbe. Útköz­ben két hetet töltött az NDK- ban. Az örmény állatkertben gondozója észrevette, hogy az elefánt megérti az utasításo­kat akkor is, ha angol vagy A VOLÁN 3. SZ. VÁLLALAT a Miskolci Autóközlekedési Tanintézetnél A költségeket a vállalat téríti, a tanfolyam idejére havi 1400,- Ft bért is biztosit. Jelentkezési feltételek: • 8 általános iskolai végzettség; • büntetlen előélet; • nőknél 18, férfiaknál 20 éves életkor. A feltételeknek megfelelt nők és férfiak jelentkezését várjuk 1975. február 1-6. közötti munkanapokon 8-12 óráig a vállalat irodaházának földszinti, 29. sz. irodájában. német nyelven szólítják. A meglepő jelenség egyedüli magyarázata az lehet, hogy az NDK-ban töltött két hét elegendő volt az állat számá­ra, hogy egy második nyelvet is „elsajátítson”. Ezek után gondozója nekifogott, hogy megtanítsa Vovát az örmény és az orosz nyelvre is; és az eredmény megdöbbentő volt. Két hónap elteltével az ele­fánt minden nehézség nélkül képes volt 25 utasítást telje­síteni — a négy nyelv bár­melyikén hallotta is őket. Bájital ötmillió dolláros kártérí­tési pert indított egy Los An- geles-i asszony Hugh Hefner milliomos, a Playboy című „szórakoztató magazin” ki­adója ellen. Azzal vádolja, hogy egyik „partyján” —, amelyen a hölgy egy évvel ezelőtt vett részt — kábító­szert csempésztek az italába. A bírósági kereset szerint a nő a kábítószertől elájult és fejét úgy beütötte, hogy meg­sérült. Sérülése utóhatásaként állandó fejfájás és egyensúly- zavarok gyötrik. A tumorok „csodája” A rosszindulatú daganatok önmaguktól is meggyógyul­hatnak. Hetven év leforgása alatt 200 ilyen spontán gyó­gyulást jegyzett fel az orvos- tudomány. Ezt az igen sze­rény adatot a rákkutatással foglalkozó orvosok Baltimore- ban megtartott nemzetközi konferenciáján tették közzé.

Next

/
Thumbnails
Contents