Déli Hírlap, 1974. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1974-12-03 / 283. szám

Ma délután 5 órakor a Molnár Béla Ifjúsági és Űt- törőházban nyílik az a kiál­lítás, amelyen a házasságkö­tő termekben használatos dí­szítőelemeket mutatják be. Az országban először váro­sunkban megrendezésre ke­rülő tárlatot Bánczki Pál, a Népművelési Intézet osztály- vezetője nyitja meg. A kiál­lításhoz kapcsolódva az ifjú­sági ház három dolgozójá­nak gyermeke számára név­adó ünnepséget tartanak. Használtautó-telep Kecskeméten Tegnap megnyílt a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat 7. sz. használtautó­telepe Kecskeméten. A szol­noki úton kialakított telep két­száz személygépkocsi elhelye­zésére alkalmas. Az első na­pon a felkínált kocsik 42 szá­zaléka elkelt, s várhatóan élénk lesz a kővetkező napok forgalma is. Borsodiak Pozsonyban I. /Vem a feleség mond jóéjszakát 4é E felvételnek azt a címet Is adhattuk volna: „Ahol mindig munkával ünnepelnek”. A Lenin Kohászati Müvek elektro- acélművének dolgozói újabb munkasikerekkel köszöntik Mis­kolc felszabadulásának 30. évfordulóját. Három egyforma mackó Számol a csatád — Hármat kérek, de egy­formát egészen — S. néni kéretlen is mondja, meséli: — A kisunokámnak lesz és nézi az egyik, hogy mit kap a másik... Immár harmadik napja tart a december, az utolsó, a tizenkettedik, az ünnepes, a vásárlós hónap. Csomagba kerül a három kedvesen bu­ta pofájú mackó. A csairrsrgot még úgy kell hazalopni... A prémiumból eltagadva... — De az asszonynak el ne áruljon valahogy! Sose tagadok el a prémiumból, mindig csak ilyenkor. Van két nagyfiam, családos mind a kettő. A lányom is felnőtt, önálló ember. Három unoka, most leszi majd a negyedik. Az én feleségem mindent azoknak venne, nekik dug- dos, de nem is bánom, csak ilyenkor... Gépkocsivezető vagyok, nem iszom. Baj volt a gyomrommal, azóta nem is dohányzom. A két fiú ad hozzá és veszünk egy előszobafalat... A lányom­nak már az asszony vesz, arra van közös alap ... A nagyobbik fiú villany- szerelő. Nős, gyermekes, két éve kaptak lakást. — Anyának a fal. Most az a legnagyobb gondunk. Ezemegyven forint a bolt­ban. Öcskössel számoltuk, hogy ki tudjuk hozni hat­százból. Ugyanolyan ' lesz, csak nem műbőrrel húzzuk be... A feleségem szülei­nek csak küldünk valamit. Van egy testvére, annak is veszünk. Apámnak még nem tudom. Nézeget az öreg egy dobóorsót. A feleségemmel úgy vagyunk, hogy megbe­széljük. Még hiányzik a la­kásból néhány dolog. A második fiú lakatos. Nős, gyermekes. Most vár­ják a harmadik gyereket: — Mi összeírtuk. Tizen­négy helyre kell ajándék. No meg itthon is. A gyere­keknek csak olyat veszünk, ami amúgy is kellene. A két nagymama meg a rokonság összehord annyi mindent, hogy már sok is. A két nagymama szinte versenyez. Én már nem is tudok nekik olyat venni, hogy örüljenek. • Nők számvetése A nők számadása a ked- "'veséSTJ"T5Tletek birodalma: — Apának anyával együtt veszünk egy pulóvert. Van neki egy, de az már iszonyú. Nem szereti a zakót és min­dig azt kínozza... — Mindig bütyköl a fér­jem itthon. A lakás meg te­le van szerszámmal, csavar­ral. Egy ilyen kis faliszek- rényt kap... — Nem tudom még. Csá­bítgatom, hogy nézzünk ki­rakatot, de nem szeret. Azt hiszem, egy ingpulóvert kap, de... A számadás többi része? Néhány csomag cigaretta, a nagylánytól egy gázöngyúj­tó, igaz, az családon kívülre egy fiúnak, aki... Mindenkinek jut az örömből — Hármat kérek, de egy­formát egészen... Immár harmadik napja tart a december. A tizen­kettedik, a vásárlós, az aján- dékozós hónap. Egyetlen csa­lád terveiről kérdezgettünk, fizetés után, de még hetek­kel karácsony előtt. Találni valami rendkívülit talán iz­galmasabb lett' volna, de a legtöbb családban ez a ka­rácsony se lesz rendkívüli. A megkérdezettek közül a nagyobbik fiú keres legjob­ban. Négyezer forint körül. A többiek ennél kevesebbet. A tervezés öröméből mind­egyikőjüknek jut. — Sok számadás ez az öröm — mondta a nagyma­ma, miközben eldugta a há­rom mackót, hiszen mind­egyik unoka gyakori ven­dég. Elmegy rá majdnem az egész fizetés ... Nevet nem írtam. Marad­jon a meglepetés, bár az igazán váratlan legfeljebb az lehetne, ha elmaradná­nak a meglepetések. BARTHA GÁBOR A székesfehérvári Finom­mechanikai Vállalatnál teg­nap megkezdték a nagy telje­sítményű kézi festékszóró pisztoly sorozatgyártását. Az új termék elnyerte a „Kiváló áru” védjegyet. A mindösz- sze kétkilós kézi szerszám másodpercenéknt 270 gramm festéket szór ki, 800 köbcen­tis tartályába mindenfajta fesék, lakk, korróziógátló szer betölthető. A festékszóró 220 voltos feszültséggel működik és az ipari felhasználáson kí­vül a barkácsolók is jól hasz­nálhatják.■ ■ A székesfehérvári' üzem 1 SO darab nagy teljesít­ményű kézi festékszórót gyárt 1975-ben. Pozsonyban pirosak az autó­buszok és piros az alapszíne a város háromtornyos címe­rének is. A háromnevű vá­ros (Bratislava, Pozsony, Pressburg) lakói általában három nyelven értenek. Ezen nincs mit csodálkozni: Po­zsony három ország határá­nak metszéspontjában fek­szik, múltja és történelme csak a magyar, szlovák és osztrák történelemkönyvek­ből együtt olvasható ki. v kis történelem Az első esemény, amely Pozsony nevét híressé tette, az a város közelében lezaj­lott csata (907-ben), amely­ben a magyarok a bajorokat húrom nap alatt háromszor győzték le. s egészen Eegens- burgig üldözték. Pozsony ne­ve ettől kezdve gyakran sze­repel a krónikákban. Itt fur­ta meg Zotmund III. Henrik várostromló hajóit, e város lakói kaptak vámmentességet és árumegállítási jogot már a XIII. században. A mohá­csi csatavesztés , után Budá­ról Pozsonyba költözik a kormány, kétszáz éven át itt őrzik a magyar koronát, itt tartják az országgyűléseket, s 1848-ig, több mint három­száz éven át, Pozsony Ma­gyarország fővárosa. A város legújabb története néhány mondatban így össze­gezhető. Bratislava, Szlová­kia fővárosa 311 ezer lakost számlál. Az elmúlt harminc évben csaknem meghárom­szorozódott ~k " IsIKíSzárff, "á felszabadulás óta minden második ember új lakásba költözött, öt egyetemének 25 ezer hallgatója van, legna­gyobb ipari üzeme a Slov- naft, a Barátság kőolajveze­ték legnagyobb fogyasztója. Utazás a kék-sárga kocsin Két napot töltöttem a ha talmas gyárban. A Slovnaft két-sárga emblémás Zsukjá- val — bár megtettem vagy ötven kilométert — csak egé­szen kis területet járhattam be, mert olyan nagy a tu­catnyi nemzet munkásai ál­tal épített üzem. A gyár nemzetköziségét már a be­járata előtti gépkocsimárkák is jelzik. A futballpálya nagyságú parkolóban egymás mellett láthatók a németek Mercedesei, az osztrák rend­számú Mazdák, a franciák Peugeot-jai, a jugoszlávok új Zasztavái. Nem hiányoztak a hazai felségjeíű gépkocsik sem. Úgyhogy cseppet sem keltett feltűnést az a meggy­piros Polski, amely a Mis­kolci Vasipari Szövetkezet elnökét. Szabados Pál bri­gádvezető feleségét és az új­ságírót fuvarozta a földrész egyik legnagyobb kőolaj le­párlójához. A brigádvezetőt váratlanul érte a találkozás. Igaz, húsz nap nem nagy idő. Arra ke­vés, hogy Pozsony-szakértő- vé tegye az embert, de ar­ra éppen elegendő, hogy honvágyat teremtsen. A to­rokszárító meghatottság ha­mar elillant. Helyébe kérdé­sek tolultak. Az asszonyt pu- fajkás, nagy kesztyűs embe­rek vették körül: mi újság Miskolcon, mi van az ottho­niakkal? Aznap este az asz- szony főztjét ette Szabados Pál. A leves és a hús négy­száz kilométert utazott, étel­hordóban. Száz magyar A Slovnaft építésén száz magyar dolgozik. Az ÉÁÉV nyolcvannál több hegesztője és lakatosa, valamint a szö­vetkezet egy brigádja, ök szerelik össze a Miskolcon gyártott vasszerkezeteket 2,5 kilométer hosszú kábelhíddá. Szép munka, nagy munka. Az emberek többsége már másodszor vonatozott Po­zsonyba. Nem a munka kü­lönleges. Sokkal inkább a távoliét, a hideg vacsora a szokatlan ... Hogy este nejn az asszony mond jó éjszakai, hogy reggel nem a gyerek­sírás ébreszt, hanem az éj­szakai portás monoton hang­ja ... Ezért aztán nagy be­csülete van a leveleknek. Tirpák Mihálynak ezt írta tízéves fia Pozsonyba: „Ked­ves Apa-Papa! Nincs kivel bokszoljak, mert a lányokkal nem lehet. Stoplis cipőt hoz­zál, mert az a jó. A család­ban rendet tartok, mert rám bíztad. Csókollak: Zsolt." (Folytatjuk) BRACKÓ ISTVÁN Kicsi, erős asszony A munkásmozgalom régi miskolci harcosai 31 év óta így nevezik: „And- ka”, — pontosan húsz éve az Új Világ­ban riport jelent meg róla ezzel a cím­mel: „Barla Anna diadala”. E diadalról beszélgetek vele az eme­letes bérházak tövében szerénykedő, a Brigád utca 2. szám alatti földszintes házában. Kérdéseimre adott válaszai­ban megelevenedik hat évtizedes élet­útja. Küszködése a puszta létért, esz- mélése, hagy nemcsak önmaga, hanem mások jövőjéért is harcolnia kell, s a diadal, amelyet nem egyedül aratott, ám arról csupán őrá vonatkoztatva is beszélhetünk, mert harc közben teljes emberré vált. S mert bajosan akad Mis­kolcon még egy asszony, aki annyit tett volna a város felszabadításáért, mint ő. öt fiú- és három leánytestvért szám­láló munkáscsalád hatodik gyermeke- ként látta meg a napvilágot. A vas­gyári kovács édesapja, rajnyi gyerme­ket szülő édesanyja, s a szintén mun­kás fivérei, nővérei körében már gyer­mekkorában kifejlődlek benne a pro­letárok legjellemzőbb tulajdonságai: a tisztesség, a munka szeretete, a helyt­állásra való készség és képesség, a kol­lektivitás érzése stb. Pöttöm leányka még, amikor már kötődében dolgozik. Aztán leesik a két méter magas gépről, mire övéi más pá­lyát javasolnak neki. Ápolónő szeretne lenni, enyhíteni mások fájdalmait. A „mi az apád?” kérdésre adott feleleté­re azonban ez a válasz: „Akkor eriggy cselédnek”. Sírva megy haza. A családi környezet megbékélteti, erőt ad neki. És 19 évesen beáll fodrásztanulónak. Fizetése semmi, a kevéske borravaló­jából ruházkodik. Kilométereket gyalo­gol belvárosi munkahelyére és haza, reggel 7-től éjfél előtt 11-ig dolgozik. Nemegyszer megalázva készíti a mél- tóságos és nagyságos asszonyok frizu­ráját — s világosan látja az évekig tartó gazdasági válságtól sújtott övéi­nek és az uralkodó osztály tagjainak sorsa, életkörülményei közötti különb­séget. Világnézeté egyre kristályosodik, amiben először a vasas szakszervezeti tag Lajos bátyja játszik szerepet. Ha­ladó szellemű könyveket ad neki. An- cika előbb olvassa a „Nő és a szocia­lizmus” című művet, mint Jókai regé­nyeit. Amíg — 1934-ig — nem tiltják be működésüket, a munkás eszperantis- tákhoz is eljárogat. Nemcsak a nem­zetközi munkásmozgalomban használt mesterséges nyelvet tanulgatja, hanem a szocialista forradalom szükségességé­ről is sok mindent megtud. Végül ön­tudatosításában a legfőbb tanítója nő­vérének férje, a miskolci kommunisták egyike: Fekete Mihály vasesztergályos. Utóbbinak az idén megjelent „Ellen­állók az Avas alján” című művében felelevenített események hőseié között Barla Anna neve úgy bukkan fel, mint vihart álló és kavaró kemény tölgyek tövében a mind gyorsabban rohanó patak. Az említett esztendőig felszabadul a szakmájában, majd mestervizsgát tesz, s rengeteg munkával 1940-ben Önálló üzletet nyit. A mai Marx Károly utca 29. szám alatti ház egyik kis bérelt helyiségében berendezett fodrászműhe­lyében osztályos társait, a munkásasz- szonyokat szépíti, s később neveli is. Miután Horthyék Hitlerhez csatlakoz­va beléptek a Szovjetunió elleni rab ló­háborúba, Fekete Mihály elvtársai es­ténként a fodrászműhelyben hallgatják a szocializmus megtámadott országából a Kossuth-adón sugárzott biztató, helyt­állásra ösztönző híreket. Ezeket Barla Anna másnap továbbítja megbízható .ftja Ér március 19-én — a németek megszáll­ják hazánkat, a műhely a MÓKÁN- komité, a magyar ellenállás e sajátos miskolci szervezete tagjainak a talál­kozóhelyévé válik. Veszély fenyegeti emiatt Ancikát? De mennyire! Ű azonban nem ismeri a fé­lelmet. Akkor sem, amikor a nyilasok hatalomátvétele után 17 éves unoka- öccsével, a jelenleg József Attila-díjas író Fekete Sándorral együtt cjszakán­..kuncsaftjainak”, hogy minél szélesebb körben Erjedjenek. S amikor — 1944. ként mmiummal telefesti a munkásne­gyed nagyobb épületeinek falát a „Ha­lál Szálasira”!, „Ne dolgozzatok a fa­siszta Németországnak!”, s ezekhez ha­sonló jelszavakkal, majd szórja a nyi­lasellenes röpcédulákat úton-útfélen. A bátorság nem mindennapi példáját szolgáltatja, amikor összekötőként tevé­kenykedik a MÓKÁN csoportjai között. S minderre felteszi a koronát, amikor sógora és Orosz Kálmán kíséretében — parasztasszonynak öltözve — a fővá­rosból Miskolcra került szervezett if­júmunkás Nemes Évával együtt no­vember vége felé aknazaporban átviszi a két front közötti senkiföldjén a MÓ­KÁN tagjai által a német ütegállások­ról készített térképvázlatokat a szovjet hadsereg egyik egységéhez ... December 3-án, Miskolc felszabadu­lása napjának déli óráiban a városhá­zára gyalogol, ahol Mihajlov tábornok megbeszéli a város demokratikus érzel­mű vezetőivel — köztük a kommunis­tákéval — az élet megindításának tennivalóit. Nem sokkal később egy szovjet tiszt megtudva, hogy kinek kö­szönhette az említett térképeket, cso­dálkozásának ad kifejezést: „Azt hit­tem, egy erős férfiről van szó, nem ilyen törékeny, kicsi asszonykáról. Ki­csi a bors, de erős.” A már nyugdíját élvező, de a moz­galmi munkában lankadatlanul tevé­kenykedő, több magas fokozatú kitün­tetéssel rendelkező kicsi, erős asszony, aki a felszabadulás után a demokrati­kus nők mozgalmának egyik elindítója, majd — miután a kínnal-keservvel be­rendezett „legendás” üzletét átadta a fodrászok szövetkezetének — a megyei pártbizottság szervezője, agitátora, a megyei békemozgalom vezetője és mun­kásőr is volt, ma két elismerésben ré­szesült, illetve részesül. Délelőtt •városunk díszpolgárává avat­ták, délután pedig átnyújtják neki az MHSZ kiváló munkáért aranyfokozata kitüntetést. Bár kis termetű, tiszteletünk és há­lánk kifejezéseképpen — felnézünk rá. TARJÁN ISTVÁN Kiállítás uz ifjúsáli Házban Kézi íestékszcró

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents