Déli Hírlap, 1974. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1974-12-23 / 300. szám
A béke hírei Lapozom a harminc évvel ezelőtti újságot... Azaz, dehogy is lapozom. Hiszen csak egyetlen lapból állt a Miskolcon megjelenő Szabad Magyarország 1944. december 24-i száma. Egyetlen lap. Barna csomagolópapír. Ez a nyolcadik szám. Ara ötven fillér. Balra fent, a cím alatti mondat különösen becsessé teszi: A felszabadult magyar dolgozó társadalom napilapja. A karácsonyi, ünnepi szám legnagyobb betűvel szedett cikke hadijelentés. A Vörös Hadsereg már Csehszlovákia területén harcol. A szövetségesek repülőflottája erős Mosógyapjú A mosópor napjai meg vannak számlálva. Egy^nagy düsseldorfi vállalat laboratóriumában új eljáráson dolgoznak, amely a mosás egész folyamatát forradalmasítja. A háziasszonyok talán már néhány éven belül nem egy doboz mosóport öntenek majd a gépbe, hanem csupán egy néhány négyzetcentiméter nagyságú „mosógyapjút”. Ez a szintetikus szálakból készülő „rongy” minden olyan anyaggal impregnálva van, amely az ágynemű és fehérnemű, az ingek és pulóverek alapos megtisztításához szükséges. A rongy mintegy fél óráig rázódik a gépben a piszkos ruhával. A ruha tisztává, a rongy szürkévé válik. A háziasz- szony még rövid ideig csempe- vagy bútortisztításra használhatja, aztán bedobja a szemétbe. % A karácsonyfa alatt (Kovács István felvétele) Szili íogfiurt Világszerte egyre nagyobb az érdeklődés a bolgár ki- szeio mljako (joghurt) iránt. Bolgár tudósok és szakemberek keresik a módját, hogyan lehetne az egyébként csak néhány napig felhasználható joghurtot hosszabb ideig tárolni és nagyobb távolságra szállítani. Dr. Zdravko Micov és dr. Ászén Toskov vezetésével egy tudományos kollektíva kidolgozta a szárított kiszelo mljako előállítási módszerét: por vagy tabletta formában gyártják a készítményt. Az új technológia részben a tejalvasztás klasszikus módszerén alapul, de később a megalvadt tejet fagyasztják és szublimálják. Az így kapott joghurt fehér por, melynek speciális savanykás, tejszerű íze és illata van. légitámadásokat intézett Németország ellen. A karácsonyt csak az egyhasábos vezércikk idézi. „Nincs csillogó karácsonyfa, ajándéktárgy, de éppen az ilyen szegény és segítségre szoruló társadalomnak van szüksége arra a szeretetre, amely egyesít minden szenvedőt.” Az újjáépítés hírei: a Széchenyi utcán már helyrehozták a villamos-vezetékeket. A lámpák égnek, de a villamos még nem jár... A vasút pályamunkásokat, a posta távirdaépítő- ket, a Szabad Magyarország lapterjesztőket keres. Ezek már a béke hírei. A színház ünnepi előadásra készül. Nem lehet meghatottság nélkül olvasni a sorokat. De a torokszorító szomorúság ellenére is, fenyőfa, ajándék, víz, villany, ennivaló, rendes ruha nélkül is; milyen gazdag, milyen boldog lehetett az a harminc évvel ezelőtti karácsony! (brackó) Hej regö-rejtem... Süvegben, köcsögdudával A gyomor örömei Sóval, borssal fűszerezd! A téli ünnepek Lucával kezdődnek, s a karácsony, újév táján teljesednek ki. A régi római szaturnáliák hangulatát idéző népi misztériumokat ma már jobbára csak a folkloristák tartják számon. Alig néhány, most már jobbára csak falun dívó tré- fás-bohókás mulatság maradt meg, és persze a karácsonyfa-állítás, amely egyébként csak a múlt század negyven-ötvenes éveiben terjedt el nálunk. Vajon ismeri-e az ajándékokkal körberakott, gyertya helyett apró villanyégöktcjk' csillogó karácsonyfa ifjú cso- dálója a régi regulát, a karácsonyi szalmahintést, a pásztorok vesszőhordását, a betlehemes pásztorok tréfálkozását, a regösök rigmusát? „Hopp, Isten napot, már én is itt vagyok, hat farkas bőrömben a lyukak mily nagyok” — mondta a betlehe- mezők pásztor szereplője, s ezzel kezdetét vette a játék. Máshol más nótát fújtak: „Gejdele, gejdele sorról sorra. Amennyi sok kóbászt töltenek meg karácsonyra, any- nyi áldás szálljon rájuk, annyi sok bárán szülessen”. A regösök inkább a Dunántúlon jártak: „Szerencsés jó estét adjon Isten!”. S a köszöntés után felhangzott a téli napfordulóra utaló, az évszakok megújulását köszöntő ének. „Ezer misegyertya gyulladván gyulladják, altatván aludjék, hej regö- rejtem, regö-regö-regö-rej- tem!”. Aztán elköszöntek a regösök: „Cserfa a köntösünk, zöldfa a bocskorunk. Tovább is kell menni, dohányt is kell venni; jó éjszakát!”. A karácsony este a süveges, állatjelmezes, csörgős botú, köcsögdudás, hólyagbőgős társaság vidám színjátéka volt. És persze a házi varázslatok inkább félt, mint hitt misztériumainak napja. Mert ilyenkor megfenyegették a gyümölcsfákat, világot gyújtottak az istállóban. Piros almát dobtak a kútba, s fölszedték az ünnepi asztal köré szóródott varázsos erejű, állatgyógyító morzsákat. Karácsony másnapján, akár Lucakor, az asszonyoknak tilos volt a dolog. Még az asztaltól sem kelhettek fel, ha azt akarták, hogy a kotlósok jó ülősek legyenek, így aztán ettek, ittak, s gyönyörködtek a fiatalokban, akik karácsony másnapjának délutánján már táncra perdülhettek. Tehén nyelve, tőgye sütve, bíborlevéllel. Borjúhús sütve szömörcsökkel, suffával, tiszta borssal, fehérspékkel, sár- gaspékkel. Juhhús rizskásával, hagymalével, káposztával, zsályával, murokkal, desz^otlével. Tehénhús répával, kakukfűvel, vadalmával, ecettel, vöröshagymával, zsályával, majoránnával és musttal ... Talán ízelítőnek ennyi is elég egy, a XVI. századból fenmaradt szakács- könyvből. Nem lehet vitás, eleink is szerettek jókat enni. És sokat... Naponta ötször Bizonyos August Ellrich 1831-ben kiadott Berlinben egy könyvet. Ezt írja táplálkozási szokásainkról: Az igazi jómódú magyar ember naponta rendszerint ötször eszik. Könnyen reggelizik és tízóraizik, amikor már komolyabb ételeket fogyaszt, ebédel, uzsonnázik, - vacsorázik és emellett a táplálkozás mellett kitűnően épi magát. Ez az öt étkezés igén komoly dolog a magyaroknál és nem ritka, különösen vidéken, hogy az öt étkezés között annyi szabad idő marad, amíg az ember becsületesen kiszuszogja magát... Mondtuk, mondjuk: szegények vagyunk, de jól élünk. És ilyenkor a hasunkra gondolunk. Konyhánkra, étvágyunkra, a finom ízek iránti fogékonyságunkra legalább annyira büszkék voltak őseink, mint vitézségünkre. Az ételt-italt dicsérő literatú- ránknak rangos helye van a magyar irodalomban. Sőt! Pablo Neruda és Asturias is „megkóstolta” Magyarországot. A tyúkleves dicsérete Hivatkozhatnánk Krúdyra is. Szobrot érdemelne a szakácsmúzeumban. Inyesmes- ter legyen a talpán, aki úgy főz, ahogy ő a gyomor örömeiről ír. Az újházi tyúklevesről így vall: „ ... ez az az eledel, amelyhez nem elegendő a szakácsok tudománya, hanem teljes emberszeretet, az étvágyaknak különböző ismerete, a lelki diszpozíció eltalálása, a hangulat felhasználása szükségeltetik hozzá”. Ilyenkor, karácsony táján, a nadrágrepesztő nagy eszem- iszom előtt nem lesz haszontalan egy múltból átmentett borsodi ételrecept közzététele. íme: a diósgyőri vesepecsenye titka! Végy hetven deka sertés szűzpecsenyét ,és hatvan deka marhabélszint. Kloffold ki, sózás után forgasd meg lisztben. Süss natúrszeletet, a zsírból pedig pecsenyelevet készíts. A kifőzött makarónit tejfel hozzáadásával keverd Gratin (avagy Mornay) — mártásba. Sóval, borssal fűszerezd meg, végül a tojásfehérjéből vert kemény habba) lágyan vegyítsd el. Zsírozott zomác- tepsibe öntsd a keveréket, sajttal szórva süssed. A tíz személyre elegendő ínyencség tálalásánál ügyelj arra, hogy a tál egyik felében a csőben sült makaróni, a másikban a natúr- és bélszín- szelet legyen, a pecsenyelében úszva. * Mielőtt jó étvágyat kívánnánk, eláruljuk, hogy őseink a gyomorrontást — gerezdenként lenyelt — fokhagymával gyógyították ... Eoy fura kérdés Tizenévesek a karácsonyról A miskolci Kossuth Gimnázium IV/A. osztálya meghökkent, amikor megtudta, mi lesz a röpdolgozat témája. Aztán a meglepetést mosoly, majd nevetés váltotta fel, amely végül is helyet adott valami befelé figyelő méla- zásnak. Mert hát valóban mit is jelent nekik, tizennyolcadik éveseknek a karácsony? Egyáltalán: mi is ez az ünnep?! Lassan kerültek az első mondatok az ívpapírra. S letelt a rendhagyó óra, mire az utolsó, harminc- ötödik dolgozat is az Újságíró elé került. A „fura kérdésre” természetesen az általános választ mindenki megfogalmazta: a karácsony a szeretet, az öröm ünnepe. S aztán Iti-ki egyéniségéhez híven fejtette tovább a gondolatot. A lezser: „A karácsony vallási eredetű dolog, melyet az új év előtt szoktak tartani. Ilyenkor falun a vallásos emberek kántálni járnak, nem tudom pontosain, de azt hiszem, hogy valami kis házikót cipelnek magukkal és úgy hívják, hogy betlehem. Ez ma már elhaló vallási szertartás...” Az objektív: „Tulajdonképpen ajándékozást, néhány napos pihenést jelent a karácsony, valójában egy bevett szokás. Az ünnepi vacsora előkészület a kétnapos henyélésre... Nem tudom még, hogy rendezem meg majdan a saját, önálló karácsonyomat, de semmiképpen sem üldögéléssel a kidekorált fenyő alatt...” A kritikus: „Ezt a családi ünnepet megkeserítheti egy kispolgári ajándékozási mánia, ami úgy látom, kezd elterjedni az emberek között. Kialakul egy kinek— mit—mennyiért játék, amit a felnőttek az illendőség kedvéért játszanak...” A tervezgető; „Az emberek ilyenkor jók akarnak lenni egymáshoz. Én viszont nem szeretnék úgy élni, hogy sokat veszekszünk a férjemmel. de mivel karácsony van, hát békességnek kell lenni. Ez a békesség csak akkor igazán őszinte, ha mindig olyan az életünk. Természetesen az ajándékozást sem úgy képzelem el, hogy mindenkinek vegyek drágaságokat és én meg lessem majd az egészet, mert kiköltekeztem. . A méltatlankodó: „Nem vagyok' híve annak a nagy felhajtásnak, amit ma az emberek csinálnak!” Más: „A formák és a külsőségek, a csak udvarias képeslapküldözgetések ellen van némi kifogásom” Más: „Sokszor csak az ajándékozás gondjává zsugorodik.” Más: „Ilyenkor zajlanak le a rokonlátogatások. Olykor ez kellemes, de néha már elviselhetetlen. Szokásos bejglisütés, nagy evés! Én enél- kül képzelem el a jó karácsonyt!” A „rosszcsont„Azt hiszem, a szokásokhoz —, ha önállóan ünnepelek majd — én is fogok ragaszkodni. Ajándékozás, karácsonyfa, stb. És lesz egy kis delirium trómensem. Ugyanis azt hiszem, nemcsak én vagyok az, aki azt akarja csinálni, amit suliban nem csinálhatott. ..” A határozott: „Majd ha magam rendezem a karácsonyt, igazi ajándékokat akarók adni mindenkinek. Még akkor is, ha értelmetlennek látszana néha. Magam is sokkal jobban örülnék egy tréfás meglepetésnek, mint egy praktikus ajándéknak. Nem akarok mindenből gondot csinálni és úgy felfogni a karácsonyt, hogy megint rengeteg tennivalóm van, és a családom csak holdfáradtan és mérgesen lásson. Gondok nélküli igazi örömöt és szere- tetet szeretnék...” Az ellenkező: „Bár sokszor hallottam, hogy a karácsony egy maradi szokás, csak kiadásba veri magát az ember. Szerintem akinek ez az ünnep csak költséget jelent, az jobb, ha elbúvik egy szobában és magára zárja az ajtót...” S a mélyérzésű: „Olyan jó érzés megállni a fenyőfa alatt, végigböngészni az ajándékokat, és azt érezni, hogy nem vagyok egyedül, hogy elszakíthatatlan szálak* kötnek egy kis közösséghez. Ha már nem á szüleim házában fogok élni, akkor sem akarok egyedül ünnepelni. Azt hiszem, az a legborzasztóbb, amikor valaki egyedül tölti az ünnepeket...” R. É. Háztartási lézer Egy ausztráliai fizikus, Elman Larsk egészen új területen alkalmazza a lézersugarat. Olyan készüléket szerkesztett, amely a lézersugár segítségével elégeti a háztartási hulladékot. A készülék külső megjelenését té'kintve leginkább mikrohullámú kemencére emlékeztet. Az égés során keletkezett hőenergiával melegvizet lehet előállítani.
