Déli Hírlap, 1974. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1974-12-23 / 300. szám
a miskolciaké a szó Ev végi számvetés. fiatalokról Ezt mondja a jogszabály A MÁS VÁLLALATHOZ TÖRTÉNŐ ÁTHELYEZÉS A Munka Törvénykönyve szerint a munkaviszony a dolgozónak más vállalathoz történő áthelyezésével megszűnik. Ebben a két vállalatnak egymással és a dolgozóval meg kell állapodnia. Vitás volt a gyakorlatban, hogy ha a vállalat az áthelyezéshez nem járul hozzá, a dolgozó emiatt munkaügyi vitát kezdeményezhet-e s az áthelyezéshez hozzá nem járuló vállalatot a munkaügyi vitát eldöntő szerv az áthe- l"ezéshez való hozzájáruláshoz kötelezheti-e. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának állás- foglalása kimondja, hogy a más vállalathoz történő áthelyezéshez való hozzájárulás a vállalat hatáskörébe tartozó olyan kérdés, amelyben a vezető belátására van bízva a döntés. Következésképpen a dolgozó a meghozott döntés ellen — mint ahogy pl. a jutalmazás kérdésében is — a munkaügyi vitát eldöntő szervhez panasszal nem fordulhat. A vállalat nem kötelezhető arra; hogy a dolgozónak más vállalathoz való áthelyezéséhez hozzájáruljon. Nem vonatkozik ez a rendelkezés azokra az esetekre, amikor a dolgozó nem államigazgatási, vagy igazságszolgáltatási szervtől ilyen szervhez áthelyezését kéri, feltéve, hogy az új munkahely elfoglalására megjelölt idő a dolgozóra irányadó felmondási időnél nem rövidebb. Ebben az esetben szükséges az áthelyező szerv vagy vállalat hozzájárulása. DR. SASS TIBOR Huzatos lépcsőház, hideg lakás A diósgyőri városközpontban levő „lábasházak”-ban nagyon hideg van. A lakások csak 18—19 fokra melegszenek fel. Mi lesz, ha még hidegebbre fordul az idő? Ezeknek a házaknak is üveges a bejárati ajtaja, amely vágy be van törve, vagy tárva-nyitva van. (Ez utóbbi főleg a lakók hibájából!) Ügy süvít a szél a lépcsőházakban, akár kint az utcán. A lépcsőházi fűtőtestek is teljesen lehűlnek ebben a hidegben. Ezzel együtt viszont a lakások is tűrhetetlenül hideggé válnak. Tenni kellene valamit, mert ez így nem jó — írja A. József né, Kuruc u. 39. sz. alatti lakos. IS éhéz dolga van, aki villamost vezet,.. Délutáni csúcsforgalom. A csuklós villamos a főutcán nem győzi az indítást, no meg a fékezést. Jelzés nélküli járművek kanyarodnak elénk és a sokszor szabálytalanul „átkelő” gyalogosok az utolsó pillanatban lépnek a villamos elé. Nincs baj, az „edzett” vezetőnő higgadtan, nyugodtan vezet. A Széchenyi utca legszűkebb pontján, az Expressz étteremtől pár méterrel feljebb, egy taxi várakozik a járda mellett. Mögötte idős ember húzza kis szekerét. Hátra sem néz, előzi az álló autót, csaknem a sínekre húzódik. A villamos hirtelen fékez, a ,.taliga” a villamos és az autó közé szorul. A vezetőnő sápadtan leszáll, szerencsére semmi baj. Az idős ember, aki alig áll a lábán — erősen ittas — szidalmazni kezdi a vezetőt. A tömegből kiválik egy még részegebb férfi és trágár szavakkal illeti azt, aki csak lélekjelenlétével kerülte el a súlyos karambolt. Végre elindul a villamos, melyet egy minden ízében remegő ember vezet. Sem az utcán, sem a villamosban nem volt senki, aki a vezetőt védelmébevette volna. Arra gondoltam, hogy a tömegközlekedési járművek vezetői, akik mindennapi munkájukban az emberi életekért is felelnek, több védelmet és tiszteletet érdemeinek valamennyiünktől. A garázda, ittas emberek ellen pedig hathatósabb intézkedések kellenének. Cs. Lászlóné Miskolc I Nem lehet kivételt tenni A lapunk november 21-i számában „Kivételezhet-e a postás?” címmel megjelent oanaszra a Miskolci Posta- : ;azgatóság igazgatóhelyettese, Albert László a következő választ küldte. „A hírlapok lakásra tör- t 'nő kézbesítését mindazokon a helyeken, ahol a levélszekrények a lépcsőházban kerültek elhelyezésre, csak vasárnaponként végzi a posta, ami rendszerint a napilapok kézbesítését érinti. A vizsgálat során megállapítottam, hogy a panaszos a Nők Lapja előfizetője, így a lakásra történő kézbesítést a továbbiakban sem tudom biztosítani. Az előfizetési díjak beszedését a kézbesítő a posta- hivatal által előre elkészített ütemterv szerint végzi. A levélíró által kért 27-i díjbefizetés időpontját az ütemezés elkészítésénél figyelembe veszem és intézkedem, hogy a kézbesítő lehetőleg a megjelölt időben keresse fel a díjbeszedés végett.” Vakok gyermekeinek fenyőfaünnepsége Miként a korábbi években, az idén is több vállalat szocialista brigádjai és szakszervezeti bizottságai anyagi támogatásával lehetővé vált, hogy megrendezzük a vakok és csökkentlátók gyermekeinek fenyőfaü nnepségét, amelyet tegnap délután 3 órai kezdettel tartottunk meg. Az emberbaráti szerétéiből fakadó segítségnek köszönhetően sok-sok kisgyermek szívébe öröm és boldogság költözött, ugyanakkor a szüleik is érezhették a humanitás gyönyörű szép megnyilvánulását. Mindezért szervezetünk vezetősége és Vöröskereszt alapszerve hálás szívvel mond köszönetét a Borsod megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat pénzügyi csoportjának, a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szocialista brigádjainak, a diósgyőri csokoládégyár Zrínyi Ilona brigádjának, a Miskolci Tejüzem, a Miskolci Sütőipari Vállalat, a Műanyaggyár szakszervezett bizottságának, valamint a budapesti Triál Nagykereskedelmi Vállalat igazgatóságának és nem utolsósorban a budapesti Csemege Nagykereskedelmi Vállalat vezetőségének. Zsebik Pálné a Vakok és Csökkentlátók Szövetsége miskolci vezetőségének szociális felelőse I árosunk tisztaságáért Miskolc tisztaságáért az elmúlt években sokat tettünk — az arra illetékes szei-vek és a városukat szeretők egyaránt. A hatalmas építkezések — érthetően — sok problémát jelentenek, hiszen a felázott „terepről” kihordott, az úttestet elborító sár sem nyújt valami szép látványt, emellett balesetveszélyes is. Amiről most szólok, az a bérházak környékén elhelyezett szeméttárolók állapota. Tudom, sokba kerül egy-egy kuka, de ha nincs is mód arra, hogy újra cseréljék ki, legalább a fedél nélkül „díszelgőket” javítanák meg, hiszen a lakók hiába öntik (ha öntik!) bele a szemetet, ha abból a szél a környéken szanaszéjjel hordja azt. Némelyik bérház környéke valóságos „csatatér” írja R. K. olvasónk. Ilyenkor év végén nem árt számvetést készíteni az év közben szerzett tapasztalatokról. Szeretnék levelemben számot adni rokonszenves tapasztalataimról, amelyeket a fiatalok egy nem jelentéktelen részénél tapasztaltam. Sok előadást tartok náluk, amelyek aktuális kérdésektől irodalmi visszaemlékezésekig — mert sajnos már nem vagyok húszéves — terjednek és akár középiskolásoknál, akár a Molnár Béla Ifjúsági Házban jártam, akár technikai érdeklődésű fiatalok kollégiumában beszéltem, rendkívül érdeklődő és hozzáértő kérdéseket tettek fel. Nem tapasztaltam azt sem, hogy a technikai érdeklődésűek elfordulnának irodalmi témáktól, hanem éppen ellenkezőleg, ők tették fel a legtöbb kérdést személyes emlékeimmel kapcsolatban Szerb Antallal, Babits Mihállyal, vagy akár Károlyi Mihálynéval kapcsolatban. Elég jól ismerték a nemzetközi kérdéseket is, hiszen sokan utazgattak már Európában, erről — mint a be- tonelemgyár néhány KISZ- fiatalja — filmet is készítették, ezeket előadásom illusztrációjaként be is mutatták. Tapasztalatom tehát pozitív. Egyet azonban hozzá kell tennem: azok a jelszavak, amelyek bennünket, ötvenéveseket fiatal korunkban lelkesítettek, őket már kevésbé lelkesítik. Ök tényeket akarnak hallani és ebben — azt hiszem — többnyire igazuk is van. M. I. Száz nyugdíjas találkozója Hagyománya van már annak, hogy ilyenkor, karácsony előtt az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat központja és miskolci üzemigazgatóságának üzemi bizottsága megvendégeli, s kedves ünnepség keretében köszönti a vállalat nyugdíjasait. Az idei találkozóra a múlt hét pénteken délelőtt 10 órai kezdettel a központ székhazának nagytanácstermében került sor, ahol terített aszta!, egy-egy szál virág és ajándéktárgyak vártak mintegy száz nyugdíjast. Reichardt Sándor üzemigazgató köszöntötte az idős embereket, majd ismertette velük a vállalat ez évi fejlődését. Ezt követően a központ által patronalt Vörösmarty utcai általános iskola kisdiákjai műsoros előadással szórakoztatták őket. Az ünnepség után a nyugdíjasok egy csoportja az ÉR1ASZ nemrég vásárolt panorámabuszán a közelmúltban létesült transzformátorállomáshoz utazott, s megszemlélte azt, a többiek pedig az új vállalati központot és a találkozóval egyidő- ben átadott számítástechnikai osztályt tekinte ték meg. A program utolsó aktusaként az üzemi bizottság az Avas fehértermében ebéden látta vendégül a vállalat egykori dolgozóit, akik meghatódva mondtak köszönetét a kedves figyelmességért. , Smajda ’''"tatlin i , , á 4 i Miskolc Szerkesszen velünk! „Több lakótársam is szóvátette már, hogy a belvárosban póráz nélkül, szabadon engedett kutyák idegesítik, zavarják a játszótereken, bérházak előtt játszadozó gyerekeket. Ez még akkor sem megengedett, ha a kutya gazdája a közeiben van és szemmel tartja az állatot. A Vörösmarty utcai kilencemeletes bérházban is tartanak egy „nagyobbacska” kutyát, amelyik riogatja a gyerekeket azzal, hogy utánuk iramodik” — írja V. Istvánná olvasónk. Tartható-e kutya a bér házban? — kérdeztük a városi tanács I. kerületi hivatalának igazgatási osztályán, ahol közölték, hogy az állattartási rendelet szabályozza az ebtartást, amihez a tulajdonos engedélye kell. Ebben az esetben a MIK számít tulajdonosnak. Ha viszont' a kutya a lakók nyugalmát bármilyen módon zavarja, az állattartási engedélyt megvonhatják. Ami pedig a sétálta- tást illeti: kutyát a járdán, játszótéren, parkban vagy az utcán csak pórázon lehet tartani. Ha a lakók kifogásokkal élnek, a 17/1968-as rendelet alapján az ebtartó ellen szabálysértési eljárás indítható. Amennyiben a bírság kirovása sem éri el a célját, intézkedhet a tanács az állat elszállításáról is. Be kell látni, hogy a kutya, különösen, a nagyobb testű házőrző, nemigen tartható a bérházak emeleti lakásaiban. A jobb sorsra érdemes jószágokat inkább a kertes házak őrzésére szerencsésebb tartani. N. .1. Hiányzik a toll Postahivatalainkban megszokott dolog a kitett toll. Mostanában azonban Sokszor „hiánycikk” és hosszabb-rö vddefab ideig kell várakozni ahhoz, hogy egy-egy utalványt, japot ki- tölthessünk. A megszokott, „tintába mártott” régi tollat — gondolom — nemigen teszi zsebre még a nagyon szórakozott ember sem. A hiányt azonban jó lenne mindig pótolni, hogy ne legyen fennakadás — írja Gy. J.-né olvasónk. Régi szokás, jó szokás? Karácsonyi, szilveszteri időben ugyancsak kiürül az emberek pénztárcája. Az ünnepi bevásárláson túl mindenki igyekszik adósságait törleszteni, apró-cseprő ügyeit nem szívesen viszi át senki az új évbe. Az viszont nagyon bosszantó, hogy ezen felül még „önkéntes adóztatok” is megtetézik ezt az egyébként is válságos állapotot. Sorra csöngetnek be a „kukások”, kéményseprők és még ki tudja, kik. Kellemes ünnepeket kívánnak és tartják a markukat. A megválasztásnál nem sokat teketóriáznak. Az új bérházakban — ahová a lakók még csak néhány hete költöztek be —. szintén megvan ez a szokás, holott ezért még semmilyen szolgáltatást sem kaptak. De ha úgy lenne, akkor sem jogos az ilyenfajta „adóztatás”, ami ugyan régi szokás, de nem biztos, hogy jó szokás. Z. I. Miskolc Tűrhetetlen már a szemérmetlen lopás... A városrendezési terv végrehajtása során sok hazat lebontanak. Azok, akik családi házra végleges építési engedéllyel rendelkeznek. a Miskolci Beruházási Vállalattól engedélyt kapnak egy- egy ilyen ház lebontására. Szívesen is vállalkoznak erre, mert téglát, cserepet, faanyagot nyernek épülő házukhoz. Nehéz munka a bontás, de részt vesz benne a család minden tagja, rokonok, barátok segítségét is igénybe veszik. Kora hajnaltól késő estig dolgoznak, napokon, esetleg heteken át. abban a reményben, hogy épülő házukhoz megtakaríthatják az építkezési anyag nagy részét. Igv is lenne, ha a törvényt tiszteletben tartó, Vagy legalább minimális emberséggel bíró, szemérmetlen tolvajok nem lennének. De sajnos vannak, s büntetlenül! Ahol elkezdik a bontást, ott mindjárt megjelennek a lovas kocsik, 4—6 férfivel. Naopal terepszemlét tartanak és késő este, vagy a hajnali órákban fél óra alatt felpakolják a bontott anyagot. Becsületes emberek verejtékes munkáját lopják el — sajnos rendszeresen. Ol3ran esetről is tudunk, amikor a szanált házból költöző család — világos nappal — alig ment el az egyik fuvarral, ezek a semmitől sem tartó „fuvarosok” máris „kiürítették” a lakást. A visszaérkező tulajdonos már hiába kereste bútorát, holmiját. Törhetetlen állapot ez, sürgős intézkedésre, segítségre van szükség. Szigorúan és következetesen ellenőrizni kellene az ilyen lovas kocsival „fuvarozókat”, s olyan büntetést kiszabni rájuk, ami elveszi kedvüket a most még nyugodtan folytatott lopástól. B. E. Figyelmes Félve indultam el karácsonyi bevásárló körulamra, kis listámmal. Első utam a Centrum Áruházba vezetett. S innen távoztam mindazzal, amire szükségem volt. Jóleső érzéssel tapasztaltam — a nagy forgalom ellenére — az eladók figyelmét segítőkészségét. Sok minden „célsze-- rűbb” ajándékot vásároltam ahelyett, amit feljegyeztem, éppen a kiszolgálók révén, akik felhívták a figyelmemet egy-egy ilyen tárgyra, használati cikkre. Az év végi hajrában csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok az itt dolgozók munkájáról — írja G. M.-né miskolci olvasónk. Szórakozni: tíz óra után veszélyes1 A múlt héten, az esti órákban, családommal s vendégeinkkel felkerestük a Polónia éttermet. Kellemes környezete s remek konyhája közismert. Arról nem is beszélve, hogy városunk egyik legjobb népi zenekarát hallgathatja itt a vendég. De csak este tíz óráig. Tovább nem ajánlatos, mert a bezárt szórakozóhelyekről kiszédelgő kuncsaftok megostromolják az éttermet. Ügy tűnt, hogy egyet-kettőt az ' előcsarnokban fel akartak tartóztatni, de eredménytelenül, mert csakhamar helyet foglalta!; az étteremben. Az addig kellemes hangulatnak egyszeriben vége lett. A szolidabb vendég — mint jómagam — egy-egy ilyen kiruccanást méltán érez ünnepnek. De miért vannak mindig ünneprontók is? A nem éppen olcsó szórakozást — mint egy többtagú társasággal elfogyasztott esti vacsora — nem úgy végzi az ember, mint azt méltán elvárná. i F. Lászlóné Miskolc ROVATVEZETŐ: MOLNÁR sandorm TELEFON: 18-?21
