Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)
1974-11-28 / 279. szám
9 Óvodások a sportcsarnokban Hasznot hozó befektetés (Folytatás az 1. oldalról) Az óvodai testnevelés első megyei bemutatójának részt vevőit Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte. Ügy beszélt, ahogy az okos szülők szólnak gyerekeikhez (kicsikhez és nagyokhoz egyszerre). Elmondta, hogy a művelt embernek — hogy jó teljesítményekre legyen képes — nagyon erősnek kell lennie. Akár tűzoltó, akár katona, akár vadakat terelő juhász akar valaki lenni (a gyerekek közölték, hogy ismerik József Attila versét), sok friss erőre, ügyességre, okosságra van szüksége. Végül megköszönte az óvónők fáradozását és jó játékot, sok örömet kívánt. Soha kívánság ilyen hamar még nem teljesült. Először Gyerekek a szeren.. négy miskolci óvoda 50 tagú „válogatottja” (Siklósi Lászlóné vezetésével) mutatott »be öt perc óvodai testnevelést, majd a 210 piroskék gyerek kezdett játszani. Láthattunk egy (ha jól számoltam) 15 fázisból álló közös gyakorlatot, majd „szeren” dolgoztak a kicsik. A közönségnek az ezt követő versenyjáték tetszett legjobban. Az egyszerre induló Az óvodások példája nyomán .. I Miskolcon az első Úttörők nrankásőr szakasza Szép selyemzászlót készíttetett az Oprendek Sándor munkásőr zászlóalj első százada. A „Béke és Barátság” s az „Előre” felirat mellett két jelvény is díszíti: a munkásőröké, valamint az úttörőké. A jelmondat, ill. jelszó és a két embléma kapcsolatot sejtet a mozgalmi élet felnőtt és kiskatonái között. — Valóban: a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében iskolánk Szabó Lajos mártír nevét viselő úttörőcsapatának december 3-án 9 órakor kezdődő ünnepélyes gyűlésén a század harminc úttörőnket megajándékozza a zászlóval, amely alatt a pajtások leteszik a munkásőrök bizonyos mértékben módosított szövegű esküjét — tájékoztat Ondrejovics Ferenc, a 37. sz. általános iskola igazgatója. A tizenéves leányok és fiúk városunk első úttörő mun- kásör szakaszának a tagjai, közülük nem -egynek munkásőr az édesapja. A szakaszt még a tanév kezdetén létrehozták a miskolci munkásőrök és az iskola vezetői. A cél a példamutató magatartásuk és jó tanulmányi eredményük alapján kiválogatott pajtások hazafias, s a munkásőrökkel megteremtett kapcsolatuk révén az utóbbiak helytállásának követésére való nevelése. Bizonyos idő után ily módon kedvezően hathatnak majd az iskola többi úttörőjére is. A tanév elején a legifjabb és az őket patronáló felnőtt munkásőrök vezetői közös munkatervet is készítettek. E szerint egyik hónapban az iskolában, a másikban pedig a munkásőrök körletében vesznek részt foglalkozáson a pajtások. Az elmúlt hónapban például fegyverbemutatót rendeztek számukra. S megjelennek patronálóik ünnepségein is. Készen van nyári szünidei foglalkoztatásuk terve a többi közt hadijátékban vesznek részt, s megtekintik a felnőttek lőgyakorlatát. T. I. gyerekeknek talicskával kellett egy KRESZ-táblát megkerülniük, majd átadni a talicskát a csapat másik tagjának. A talicskák utasai (mackók és majmok) természetesen biztonsági övét viseltek, amire — tekintve a sebességet s a veszélyes kanyarokat —. szükségük is volt. Az ünnepség (mert azzá lett ez a bemutató) minden mozzanatát nem írhatjuk le. Legyen elég, hogy bennünket — a közönséget — is megmozgattak, megtornász- tattak. öröm volt nézni a lelátók népének törzskörzését. Aztán általános meg közép- iskolások jutalmazták bemutatójukkal az óvodásokat s a nézőket. / * Csak a csarnokból kilépve szállt meg egy ünneprontó gondolat. Talán azért is mozogtak, játszottak ilyen örömmel ezek a gyerekek, mert az óvodában nincs terük. Most nehéz lenne arról meggyőzni, hogy a magyar társadalomnak van nagyobb hasznot hozó befektetése, mint az óvodaépítés... (gyarmati) Lobogózzuk fel Miskolc megyei város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága felkéri a város lakosságát, az üzemek, intézmények, vállalatok vezetőit, hogy december 3-a, a város felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. A zászlódísz december 2-től 4-ig köszöntse az ünnepet. Követ keresnek Űj kályha a szaunába A Finnországból származó ajándék még fnindig nincs kellőképpen kihasználva. Igaz viszont az is, hogy korábban sok gondja volt a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalatnak amiatt, hogy az eredeti finn szaunakályha elektromos melegítőszálai eltérnek a magyar szabványtól, így azt elhasználódás után körülményes volt kicserélni. A vállalat szakemberei most egy olyan kályha kísérleti példányát készítik, amely egyrészt megfelel a magyar szabványnak, másrészt pedig a jelenlegi 8500 kilowatt helyett 14 ezer kilowattos lesz. A teljesítőképesség növelésével azt is elérhetik, hogy az ajtónyi- togatáskor a hőmérséklet ne csökkenjen lényegesen. A vízművek illetékesei, gondolva* a téli hónapokban megnövekvő igényre, geológusokat kértek fel, keressenek a finnekéhez hasonló kőzetet, amely felforrósodva, majd vízzel leöntve nem porlad, nem robban szét. Mint megtudtuk, a szaunának eddig havonta száz látogatója volt. Nem volt tanú ? Az apa egyenesen a kórházból jött, ahol összetört arccal látta fiát. Keserű hangon mesélte el az előző este történteket. Egyetemista fia — barátjával együtt — hazakísérte az ismerős kislányt. Tizenegy óra tájban valahol a Tokaj étterem mögött körülvette őket néhány huligán és a túlerő biztos tudatában verekedést provokált. A két fiú törvényszerűen alulmaradt és az egyik (orrcsonttöréssel, egyéb zúzódósokkal) kórházba került. Az apa úgy tudja, hogy a garázdákat elfogta a rendőrség. Először azt hittem, hogy egy olyan cikk megírására biztat, melyben elítélem az erőszakot és szót emelek a közbiztonság érdekében. Őszinte meglepetésemre nem ez volt a látogatás célja. Arra kért bennünket, hogy ha az ügy annak rendje és módja szerint befejeződik a bíróságon, ne nevezzük meg a fiát a bűnügyi tudósításban. „Tudja, nem vetne jó fényt egy tanuló gyerekre” — fűzte magyarázatként a kívánsághoz és semmi okom sem volt rá, hogy meg ne ígérjem: nem szerepel majd a sértettek neve. Arra viszont nem tettem ígéretet, hogy nem gondolkodom majd el — itt a nyilvánosság előtt — a kérésen. Mi az, ami „nem vetne jó fényt egy tanuló gyerekre”? Azért, hogy szórakozni jár és hazakíséri az ismerős kislányt, nyilván nem lehet pálcát törni egy egyetemista fölött. Talán azt kellene szégyellnie, hogy alulmaradt a verekedésben? De hiszen túlerőben voltak, és bizonyára gyakorlott verekedők a támadók. Bárhogy forgatom is magamban a hallottakat, csak arra tudok következtetni, hogy az apa szerint, aki ilyen szennyes ügybe keveredik, akár mint szenvedő alany is, valahogy bepiszkolódik egy kicsit. Ebben kétségkívül van valami. Az óvatos ember — ha teheti — kitér a kocsmai duhajok, utcai kötözködők elől akkor is, ha meg van róla győződve, hogy ő kerekedhetne felül. A hírek — szájról szájra járva — alakulnak, s ha rosszindulat is fűti a hírlánc valamelyik tagját, akkor el is torzulnak. Például nem azt mondják, hogy X-et megtámadták az utcán, hanem: X. az utcán verekedett. Még rosszabb ízű a dolog, ha megtoldják az információt: X verekedni szokott az utcán. Sajnos, az „óvatos” ember nemcsak akkor választja a menekülés útjá,t, ha róla van szó, hanem akkor is, amikor másokon kellene segíteni. Ha pontosan mondta el az apa a történetet, akkor olyan napszakban zajlott le a támadás, amikor még nem alszik egy lakótelep. Szinte elképzelhetetlen, hogy senki sem volt tanúja a támadásnak. Csak aki látta — félve a „bepiszkoló- dástól” vagy a közbelépéssel járó bármilyen más kellemetlenségtől — «zótlanul odébbállt, vagy elfordult az ablaktól. Pedig segíteni nemcsak ökölcsapásokkal lehet, hanem úgy is, hogy riasztjuk a környéket, telefonálunk a rendőrségre stb. Ígéretet tettem, nem jelenik meg az újságban a kárvallott fiatalok neve. Viszont szívesen ideírnám mindazokét, akik tehettek volna értük valamit. (békés) Sokan változtalnak nevet December 31-ig illetékmentesen jelenthetik be a már házasságot kötött asz- szonyok névváltozási kérel- ■ Cseppben a tenger II. Sokat eltemettünk! Amikor elhallgatott a világ fölöttünk, valaki mondta a Széchenyi utca 8. szám alatt: — Megúsztuk. Rosszabb már nem jöhet... És még annyit, hogy: — ... hát azok is csak emberek! * És nem jött senki. Moccanatlan volt a csend. A Tisza-partról három gyerekkel menekült kubiko’ — Feri bácsi, Baranek Ferenc — mozdult elsőnek: — Menjünk fel. Egyszer úgyis fel kell menni már! Csak aprótermetű, vékonyka asszonya követte ... A .nehéz tenyerű kubikos azóta nyugdíjas már, többszörös nagyapa. Egy útépítő vállalat szakértelméről és emberségéről híres műveze- tőjeként vonult .nyugdíjba. 10 951 nappal ezelőtt nem hitte volna, ha esküvel bizonygatják is néki, hogy nem summásként végzi. Három gyereke — akiknek kicsi korukban meg kellett ismerni a kapát — tanult ember lett. Nagyobbik fia kereskedelmi üzletvezető, a kisebbik tanár, lánya könyvelő. S az aprótermetű feleség — mezőgazdasági cselédként indult, most nyugdíjas eladó — az ötödik unoka jöttét várja már. A Vörös Hadsereggel, az első között érkezett Simon. A bérházból őrá mindenki emlékszik. Fiatal, szibériai óriás. Tizenkilenc tavaszt ha számlált. Hónapokat töltött el közöttünk. — Simon. Kleba kell — mutattuk a szögletes kenyér formáját. Csak bólintott, s ha más nem volt, kettétörte a saját kenyerét. Vargust, a frontról hazatért szabót nagyon szerette. — Papka! Vinó! — kurjantott rá az emeletről. És robogott érte, kettesével-hár- masával szedve a kanyargó lépcsősort, s kapta ölébe az ötven kilóra fogyott szomszédot. Vargusék és Bajorék élnek még a házban a régi családok közül. A lakók névjegyzékén csupa ismeretlen név. A harminc esztendő a szélrózsa minden irányába von- zotta-vetette az óvóhelyen összebúvókat. — Sokat el is temettünk közülük Friedler nénit, Fleischer nénit, Léber Idát és Komjáthit, Kaffkát és Elek Sándort, a hangszerészt, és Tapodi Gézát, akiről akkor nem is tudtuk, hogy ez ellenállási mozgalomban részt vett, s akinek koporsójára a Szocialista Hazáért Érdemrend került... Vargus — Varga Lajost, mi gyerekek kereszteltük el határtalan gyerekszeretetéért — és felesége, az aranyszívű Gizi néni szintén nyugdíjas már. Kettecskén élnek a régi szoba-konyhában. — Mehettem volna én is új lakásba. Olyanba, ahol fürdőszoba is van. Dehát — jó ez így nekünk ... Elsárgult, harmincéves papír kerül elő. „Igazolom, hogy Varga Lajos honvéd, született 1904, lakik Miskolc, Széchenyi utca 8., a Magyar 1. Honvéd Gyaloghadosztálynál teljesített szolgálatot és vett részt a németek elleni hadműveletben. Kérem nevezett családját a legnagyobb mértékben támogatni (föld, házhelyigénylés, földmegművelés, lakáskiutalás, nyersanyagkiosztás, élelmezés, rádiókiutalás stb.), és számára a hadisegélyt a fennálló rendelkezések szerint haladéktalanul folyósítani." Aláírás: Görgényi Dániel őrnagy. Ma Görgényi őrnagy — nyugalmazott tábornok. Vargus nem élt a lehetőségekkel. Kapusként nyugdíjazták. (Folytatjuk) KADVÄNVI ÉVA műket A rendelet megjelenése után sokan keresték fel a tanácsok anyakönyvi hivatalát ez ügyben. Az I. kerületi Anyakönyvi Hivatal vezetőjétől megtudtuk, hogy a négy lehetséges névválasztás közül legtöbben azt a variációt választották, amely szerint megtartották a férj családi nevét -né toldattal és leánykori nevüket kérték hozzá bejegyezni. A rendelet értelmében január 1-től a névváltoztatáshoz belügyminiszteri engedély és 100 forintos illetékbélyeg szükséges. Egymillió pisztrángikrát várnak A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Garadna- völgyi tógazdaságának dolgozói hétfőn elkezdték a sebespisztrángok mesterséges megtermékenyítését. A nagy szakértelmet kívánó munkát kilencfokos vízben végzik. (A sebes folyású hegyi patakok vize — a pisztrángok későbbi „lakhelyei” — hasonló hőfokú.) Az öt-hatéves anyahalaktól az idén megközelítőleg egymillió ikrát várnak. Néhány év múlva belőlük népesítik be a hegyi patakokat és a tavakat
