Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)
1974-11-25 / 276. szám
Hat száz férfi fák ja L Egy épület akkor kezd élni, amikor lakói beköltöznek, mikor először érkezik oda valaki „haza”. Ez az épületek kamaszkora. Felnőtté egy ház akkor lesz, amikor az ember már otthonosan él a falak között, hazulról indul és hazamegy. Munkásszálló: épület a kamaszkor felső határán, majd’ hatszáz ember szállása, de valami olyasfajta igénnyel, hogy hétfőtől péntekig 600 dolgozó férfi otthona legyen. Szálló vagy egy kicsit otthon is? A Miskolci Mélyépítő Vállalat József Attila utcai munkásszállója még any- nyira új, hogy első-, másodvagy harmadosztályú minősítéssel sem rendelkezik. Várhatóan másodosztályú szálló lesz. ■ ■ Hatszáz dolgozó férfiember. Nyilvánvaló, hogy valamiféle közösség. Talán nincs a megyénknek olyan eldugott kis községe, ahonnét ne lakott volna vagy ne lakna itt valaki. És vannak bőven más megyékből is. Hárman laknak egy szobában. Ágy, szekrény, szék... a legszükségesebb. A sok-sok. falu jelét hiába is keresném. Nincs „néprajz”, nincs dísz a szobákban. Jellegük, arcuk sincs. Férfiotthon ez. Talán csak a beszéd íze, ami a sokféle tájra utal. Lent, a „konyhában” esténként a rezsókon otthonias ízű vacsorák főnek. Tele a társalgó, minden emeleten népesek a klubok. A szobák viszonylagos ridegsége után jólesik egy kicsit szurkolni a sakkozóknak, a rexezőknek, a játszó felnőtteknek. Szállás, vagy otthon ?. Hétfőtől péntekig otthon is. — Látta volna a régi szállást ... — Ez palota ahhoz ... Csirkeaprólék, pörkölt, krumpli és lebbencsleves fő a fazekakban. Kínálnak: kóstoljam, és amíg az épületről beszélgetünk, mindenki házigazdává lesz egy kicsit. Ahogy otthon a portát a betévedő érdeklődő vendégnek, úgy mutatják a szállót. Gyakorlatilag majd’ hatszáz házigazdám volt. Hatszáz nagyon másféle ember. Nos, ehhez a házigazdái érzéshez kell a szállónak valami közösen jót, mindenki számára „dicseked- hetőt” adni. Szép Lajos igazgató: — Kincs ennyi ember, de kincstárosnak nagyon nehéz lenni. Vannak, akiket arra kell rábeszélni, hogy a félbehagyott iskoláit folytassák, másnak tanácsot kell adni, hogy milyen szakmát tanuljon. Az egyik kérdés nyilvánvalóan az, hogy milyen életformából mit hoztak ezek az emberek, a másik viszont az, hogy hogyan hat arra a számtalan kisközségre ez a szálló. Az itt élt élet. Még pontosabban: milyen házat épít az, aki nálunk fürdőszobához szokik, milyen háztartást rendez be, akinek itt mindennapos elfoglaltsága a televízió, az újság, a könyv? Hogyan él otthon az, aki itt közéleti vitákhoz, jó beszélgetésekhez szokott? Lebbencsleves fő a villanytűzhelyen. Leves tiszaeszlári módra: — Most múlt öt éve, hogy itt dolgozom. — Mennyiért? — A szállításnál vagyok. Van, hogy háromezer, van, hogy több. — Mennyi jut ebből haza? — Kétszáz, kétszázhúsz forint kell itt egy hétre.,. Binda Ferenc 55 éves: — Nyugdíjig megleszek itt. A munkásszállói életforma bizonyos értelemben véglegesedéit. Egy családfenntartó munkás 90, egy nőtlen munkás 120 forintot fizet egy hónapban. Az átlagos kereset háromezer forint. Ebből heti 200, 250 forint kell élelemre, utazásra, cigarettára. A kereset kétharmada marad a családnak ... — Aki észnél van, az szerencsét csinálhat itt, csak aki idősebb, annak nehezebb ... Sokan vannak a szállóban, akik itt tanultak szakmát, vagy a meglevő szakmájukhoz itt tanultak tovább. — Hét éve lakom szállón. Itt végeztem el a nehézgépkezelői tanfolyamot. Annak nincs értelme, hogy tekeregjen az ember ... Molnár Ti- hamért négyéves fia várja Bogácson. — Vettünk egy házat. Most az viszi el a fillért. Egy villanyboyler kellene a fürdőszobába... (Folytatjuk) BARTHA GÁBOR nyér már rossznak ma mondható minősége. (Folytatás az 1. oldalról) Noha, az új miskolci kenyérgyár már egy éve üzemel, még most sincs készen teljesen. Annak idején ugyanis a silóberendezések nem voltak jók, s ezért ezeket kiiktatták a termelési folyamatból, a lisztet azóta is a napi tartályokból használják fel. Ez természetesen csak ideiglenes megoldás lehetett. A silóberendezések műszaki átadására most, december 10-én kerül majd sor. Ha a termelési folyamat a silók beiktatásával bővül, tovább javul a miskolci keKéz alig érinti 0 Egyébként, hogy milyen magasfokú automatizáltsággal dolgozik az új gyár, azt érzékeltetheti, hogy az egész sütési folyamatba ember csak a liszteszsákok ürítésekor, s a kisült kenyér rekeszbe rakásakor avatkozik be. Ez utóbbi kapcsán hadd mondjuk el, hogy a rekeszek gondot okoznak a gyárnak. Mire a kenyér a boltokba ér, a rekeszekben összenyomódik a végük. Ezt el lehetne kerülni konténerek alkalmazásával — Leningrád- ban például ez a módszer kitűnően bevált. — A baj ott van, hogy az üzletek nincsenek felkészülve a konténeres kenyérszállításra. íj sütemény üzem épül A sütőipari üzemek szanálása miatt egyre sürgetőbb lenne városunkban egy új, korszerű süteményüzem megépítése. A Miskolci Sütőipari Vállalatnál már megvannak az ezzel kapcsolatos elképzelések. Álláspontjuk szerint a beruházási költségek szempontjából az új kenyérgyárral körülbelül azonos nagyságrendű (80 millió forint) új süteményüzemet Miskolc központjában, univerzális gépsorok telepítésével kell megépíteni. A várhatóan a következő ötéves tervidőszakban megépülő új komplexumba kerül majd a MSV központja is, hiszen azt is szanálják, az összekötő városrész építése miatt. A fejlesztésekhez kapcsolódva még csak annyit: mivel a lakosság körében rendkívül népszerűek a szakboltok (Vasgyárban például), a vállalat ilyeneket is épít, illetve részt vesz telepítésükben. A közeljövőben az összekötő városrészben (a Patyolat mellett), az Avas-délen, a belvárosi volt Székely-kert helyén épülő üzletházban és a diósgyőri városközpontban épülnek sütőipari szakboltok. NYIKES IMRE Pályázati hirdetmény Az AFIT XVI. sz. Autójavító Vállalat pályázatot hirdet üzem vezető-helyettesi, műszaki vezetői munkakörök betöltésére. Pályázati feltételek: gépjármű-mérnök, üzemmérnök, technikusi képesítés és 3-5 éves szakmai gyakorlat. Fizetés a kollektív szerződés szerint. Jelentkezni lehet: AFIT XVI. sz. Autójavító Vállalat, személyzeti és oktatási osztály, Miskolc, Zsolcai kapu 9-11. sz. Telefon: 15-221. ^ Kis muzsikusok léli felkészülés A _ Miskolci Közlekedési Vállalat október 1-től folyamatosan előkészíti járműveit a téli közlekedésre. A munkálatok a 70 pontból álló intézkedési terv alapján történnek. Ellenőrzik a fűtő berendezések működését, megszervezik a pályán dolgozók és gépkocsivezetők védőitallal való ellátását. A csuklós villamosokba fűtőtesteket szerelnek be. Pazaroljuk a vizet Az új lakótelepeken a szükségesnél jóval nagyobb a víz — különösképpen a melegvíz — fogyasztása. Ennek egyik oka az, hogy a lakók az elhasznált mennyiségtől függetlenül átalánydíjat fizetnek. Az illetékesek azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy a vízpocsákolás megakadályozására, vízmérő órákat szerelnek fel. Környezetünk figyel bennünket Büntetlen előélet. Sok mindent jelent ez a két szó. Sokat és néha keveset. Mennyire nem lehet e meghatározás alapján valakit jellemezni, valakiről véleményt mondani... Büntetlen előéletű az a személy, aki nem vétett a jogi törvények ellen. Nem szállt szembe a büntetőtörvénykönyvben meghatározott paragrafusokkal. Nem követett el lakásbetörést, nem sikkasztotta el munkatársa pénzét, nem ütött le ártatlan embereket az utcán, nem gyilkolta meg a barátját vagy a feleségét. Vajon elég-e ennyi, hogy valaki tiszta, becsületes, törvény- tisztelő embernek mondja magát? Ilyen sok vagy ilyen kevés kell ahhoz, hogy barátaink, hozzátartozóink, ismert és ismeretlen embertársaink tiszteletét, elismerését kivívjuk? Aki szándékosan befeketíti kollégáját valaki előtt, az tulajdonképpen nem követ el bűncselekményt. Az sem, aki a főnök szívéhez közelállót megjutalmazza s a neki nem tetszőt sorozatosan „elfelejti” felírni a listára. Jogilag aligha lehet őt felelősségre vonni ezért. De azok, akik mindezt észreveszik, regisztrálják, mégis azt mondják róla: erkölcstelen. Vannak jogi normák, amelyeknek betartásáról paragrafusok, ítélkező szervek, ítéletvégrehajtó közegek gondoskodnak. De vannak erkölcsi normák is. Elvárások, amelyek nem alaptalanok, nem túlzók, nem mértéktelenek. Környezetünk figyel bennünket. Figyeli cselekedeteinket. És ítélkezik. Jól-rosszul, függően attól, mennyire befolyásolja őket az a szubjektivitás, amelytől tulajdonképpen senki sem mentes. Vannak erkölcsi normák, amelyeket nem foglaltak ösáze, s amely e nélkül is hat, érvényesül s különböző kötelezettségeket ír elő. Ki-kitől mit fogad el és miért? Ki-kit javasol hová és kinek a kedvéért? Ki utazik külföldre? Ki kerül magasabb beosztásba? Ki hogyan viselkedik, hogy találja meg a hangot? Ki részesíti előnyben azt, aki erre nem érdemes? Vannak erkölcsi normák, amelyeket be kell tartanunk és tartatnunk, ha becsülni akarjuk magunkat és másokat. De más a jog és más az erkölcs! Soha nem ítéltek el még vezetőt, aki munkatársaival kíméletlen, durva hangon beszélt. (Néha még azért sem, ha valaki a beosztottját inzultálta.) Vajon azt jelenti ez, hogy ezért bárki — bármit megengedhet magának, bármi olyat, ami nem meríti ki a büntetőtörvénykönyv paragrafusait? Vajon csak az a lopás, amikor valaki belenyúl a másik zsebébe? És nem nyúlhat bele másként, csak fizikailag? Vajon csak az a gyilkosság, ahogyan ezt a kifejezést a jogot tanuló egyetemi hallgatók meghatározzák? S nem gyilkol-e a közöny, a nemtörődömség, a cinizmus? Nem öli meg anyját-apját az, aki elfeledkezik róluk, aki kikapcsolja őket életéből? Az erkölcs nem azonos a joggal. Az erkölcs ennél több, ennél megfoghatatlanabb, ennél szerteágazóbb. A jogászok sok esztendeig tanulják, mi engedhető meg és mi nem. Mi születésünktől — halálunkig tanuljuk s vajon megtanuljuk-e valaha is kitűnőre? Élünk, figyelünk, ítélkezünk. Magunkról enyhébben, másokról talán olykor túl szigorúan. Tudomásul kell vennünk: nemcsak a jog törvényei vonatkoznak ránk, hanem azok a törvények is, amelyek az emberi együttélést nemesebbé, tisztábbá, becsületesebbé, őszintébbé teszik. Erkölcsünk íratlan, tiszta törvényei. BENDE IBOLYA A gyermekbolt kirakatában egy szép, viiágossárga bőrzeke kínálja magát. Nem is akárhogy kínálja, mert a rajta levő árcédula szerint eredetileg több mint 1200 forintba került, most pedig ennek a feléért is megveheti bárki. Ha van valami, aminek őszintén örül az ember, akkor az árleszállításnak feltétlenül. Remélem, senki sem veszi majd ünneprontásnak, ha a szóban forgó ruhadarab árának leszállítása kapcsán elmondom néhány gondolatomat. Engem elgondolkoztatott a következő kérdés: ha valaminek az árát egyik napról a másikra felére kell csökkenteni, akkor valószínűleg nem stimmelt az eredeti. Talán nem ért annyit valójában a bőrzeke, mint amennyiért korábban kínálták? A bőráru — a világon mindenütt — meglehetősen drága és ez a ruhadarab divatos is, elegáns is. Nyugodtan feltételezhetjük tehát, hogy az eredeti áron sem adta volna túl drágán a kereskedelem. A leszálításnak tehát más oka lehetett. Például az, hogy a gyermekes szülők többsége nem tud ennyit áldozni egy zekéért. A serdülő fiú meglehetősen sokba kerül, hiszen például az olcsó ruhadarabnak vélt farmer valójában meglehetősen drága. A magyar ipar eddig ugyanis csak ígérgette a megfelelő minőségű farmeranyagot. Aki igazán tartós, csinos farmerre vágyik, kénytelen külföldit venni. Külön téma lehetne, hogy miért ilyen hosszú idő kellett ahhoz, hogy ráébredjen hazai iparunk: a szóban forgó ruhadarab világdivat. De kanyarodjunk vissza a bőrzekéhez, ami kétségkívül szép viselet, ám nem kispénzű, többgyermekes szülök bukszájához szabták. Aki tudja, mennyibe kerül a gyerekek neveltetése — az iskoláztatástól a ruházkodásig —, annak szerintem eszébe sem jut ilyen ruhadarabot gyártani — fiatalok számára. Vagy ha gyárt, azzal a „kancsal” gondolattal teszi, hogy a szülő manapság ritkán áll ellen gyermeke kérésének, s inkább a szájától is megvonja a falatot, csak hogy az agyondédelgetett csemete olyan öltözékben pompázzon az eszpresszóban, házi bulin, iskolában, amilyen egy filmsztárnak is megfelel. És most engedjenek meg ismét egy kis kitérőt. Ismerősöm meséli, hogy ebéd utáni kávéját rendszeresen ugyanabban a Széchenyi utcai presszóban fogyasztja el. Ez a persszó a kora délutáni órákban középiskolás diákokkal van tele. Ismerősöm sokat közülük látásból már ismer, állítja, hogy szép számmal akadnak a diákgyerekek között törzsvendégek. Nem sokat fogyasztanak, egy- egy colát, fagylaltot, szelet süteményt, ám a néhány órás csevegés költsége havonta így is 200—300 forintra rúghat. Ha a papa és a mama csak ugyanannyit enged meg magának, amennyit a gyerek, akkor ezer forint megy el havonta a szórakozásra. Kérdem én: melyik többgyermekes család engedheti ezt meg magának? Mégis megengedik, a zsúfolt presszó ezt bizonyítja. Akkor meg azt kérdem: mi az ára? Nyilván az, hogy a szülők lemondanak a napi feketéről, s hosszú hónapokon keresztül sem mennek el színházba, moziba, kopottabb ruhában járnak, mint szeretnék. Jól van ez így? Nincs. Az engedékeny szülő ugyanis nemcsak magának, hanem gyermekének is árt. Az a képesség, hogy ne nyújtózzon tovább az ember, mint ameddig a takarója ér, nem születik velünk. Erre meg kell tanítanj mindenkit- Elsősorban a szüleinek, másodsorban az iparnak, a kereskedelemnek, mert szerintem — ne beszéljünk a dolgok mellé — erkölcstelen dolog olyan ruhadarabokat kínálni, melyek megvásárlása a szülők többségének igen nagy anyagi gondot jelent. (békés') Szálló, vagy már otthon is? Korszerű gyártás, korszerűtlen szállítás Rekeszek helyett konténert
