Déli Hírlap, 1974. szeptember (6. évfolyam, 205-229. szám)
1974-09-28 / 228. szám
Innen a Palvelatnál I J 25 éves a fehér hattyú . Ma délelőtt a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőházban tartotta meg alapításának 25. évfordulóján jubileumi ünnepségét a Miskolci Patyolat Vállalat. Az 1949. július 9-én létrehozott vállalat alapító tagjai közül sokan már nyugdíjban vannak, csupán ketten dolgoznak még a szakmában, Fehér Gézáné és Bogdán Jánosné. Az első években összesen öt fióküzlettel rendelkeztek, ebből négy Miskolcon, egy Ózdon működött. A szállítást egy lovas kocsival és egy féltonnás gépkocsival bonyolították le, a mosáshoz pedig kútvizet használtak. Az elmúlt 25 év alatt a fe- hér hattyúval szimbolizált Patyolat Vállalat sokat fejlődött. Jelenleg világszínvonalon álló vegytisztító gépekkel dolgoznak és modernek a mosodai berendezések is. . Huszonöt évvel ezelőtt a kimosott ruha súlya egy évben 1460 mázsa volt, az idén meghaladja a tízezer mázsát. Az első években 19 ezer, az idén várhatóan 261 ezer ru4c Az ingszalonban (Agotha felv.) hát tisztítanak vegyi úton. A gyorstisztító szalonok 1965 óta létesültek Miskolcon, az idén pedig Kazincbarcikán adtak át egyet. Ebben az évben elkészülnek az új miskolci központi üzem tervei. A létesítmények átadása az ötödik ötéves tervidőszak első feléljen várható. Miskolcon jelenleg 13, a megyében 16 felvevőhelye van a Patyolatnak. A ma délelőtti ünnepségen Barta K. Gyula igazgató mondott ünnepi beszédet. Az alapító tagokat, szocialista brigádokat, kiváló dolgozókat megjutalmazták, kitüntetéseket adtak át. Veréb Györgyné szakszervezeti bizottsági titkár és Szilágyi Istvánná gépvasaló A köny- nyűipar kiváló dolgozója kitüntetést kapta. Két brigádnak az MHSZ elismerő oklevelét adták át. A jubiláló vállalat dolgozói összesen 53 ezer forint pénzjutalomban részesültek. N. .1. Demokrácia az üzemben V. A főkönyvelő forintban Fejleszthető-e az üzemi demokrácia, s ha igen, akkor miért nem? Tulajdonképpen ez volt a fő kérdése annak az ankétnak, amelyre a DH szerkesztősége hívta meg a Diósgyőri Gépgyár E- gyáregységének aranyplakettes szocialista brigádját. A tíztagú kollektíva vezetője Hoffniann József. Régi, 1958-as törzstagjai: Radványi Sándor, Salamon József és Kánya Sándor. Ifjabbak és egészen ifjak: Csetneki József, Rácz Géza, Lakatos Sándor, Je- rcskovics János. Es akik nem tudtak eljönni: Nagy Béla és Kocsi György, ök, tízen nyerték el tavaly A vállalat kiváló szocialista brigádja címet. A több órás beszélgetés során valamennyien szívesen mondták el véleményüket, tapasztalataikat. Tehát a kérdés: milyen az üzemi demokrácia? „Végül is minden gazdasági uralom terjedelmének a társadalom rendelkezésére álló javak mennyisége és minősége vonja meg a lehetséges határát.” — Van, aki a lelkesedést kéri tőlünk számon, van, aki az öntudatot. A főkönyvelő azonban forintban számol és az asszony is pénzt kér, ha a piacra megy. — Mindenki a forintból él. Ennyit keresünk, ennyi van. Az élelmezés drága. A fizetésből nem sok marad másra. A százalék csolóka. Az ember csak dörzsöli a szemét, ha látja, hogy mi mindenre kellene. A főnökök panaszkodnak, hogy kevés a fizikai. Több melós kell? Adjanak több fizetést. Fizessék meg jobban a kétkezi munkát, becsüljék jobban a munkást. Tudom, mindenki fázik attól, hogy odaálljon a satupadhoz. Én havi 50—60 túlórával 4000 forint körül keresek. Most könnyebben élünk, mert a A Lenin Kohászati Művekben a közelmúltban intézkedési tervet fogadtak el, amely többek között a munkáslakásépítés fokozott segítését irányozza elő. A kohászat pénzügyi lehetőségeihez mérten növelni kívánja az erre a célra fordított összeget. Vizsgálják annak lehetőségét is. hogy a munkáslakást építő dolgozók részvétele az épíháromból két gyerek katona. Korábban bizony, hónap végén, kaparni kellett a forintot á findzsa alól. — Én elmegyek minden termelési tanácskozásra, de látom, hallom, hogy az emberek a szívük mélyén unják és legszívesebben már mennének haza. A dolgozók 60 százaléka vidéki. Meg kell etetni az állatokat, kapálásra vár a kukorica, a kerítést sem csinálja meg más. A hangulat az ilyen tanácskozásokon csak akkor élénkül meg, ha konkrét dolgokról esik szó. A múltkor például a munkaruháról beszéltünk. Többen felvetették, hogy hosszú a kihordási idő. Elhangzott olyan javaslat is, hogy két évről egy évre szállítsák le a használati időt. Piszkos munka a miénk. A ruha és a bakancs hamar tönkremegy. A javaslat csak javaslat maradt, mert azt mondták, hogy a felemelt ruhapénz a nyereséget csökkenti. tésben szak-, illetve segédmunkával fokozható-e. A fejlesztési főmérnökséggé] közösen, a jövőben tervezői segítséget biztosítanak az építőknek, illetve részükre a szakipari tervezőktől típusterveket vásárolnak. Ezenkívül vizsgálják, hogy a jelentős pénzjuttatáson felül a vállalat milyen segítséget tud adni az építőknek. — Sokat beszélnek nálunk a bérekről. Tavalyelőtt, amikor bevezették a kategóriarendszert, sokan mór olódtak. A besorolás feszültséget teremtett az emberek között. Engem a 41-es kategóriába tettek, amelyben 13,50 a plafon. Ezt sérelmesnek találtam. Szóltam erről, akinek lehetett, még a megyei pártbizottságra is elmentem. Főnökeim aztán szóltak, hogy legyen nyugodt, Jóska, minden rendben lesz ..; Egy évig húzódott a dolog .. ..Nem, nem a brigád küldött, s nem a brigád nevében reklamáltam. Maszek alapon, a saját szakállamra. — Hogy sokat beszélünk a „piszkos” anyagiakról ?! A magunkét féltjük, ha a közpénzért aggódunk. És ez fordítva is igaz ám! Gyártottunk mi olyan szögverő gépet, amelyikről tudtuk, hogy egyenesen a MÉH-be viszik. Csináltuk, mert kellett. Mert mondták, mert a fizetés is kellett... Ügy hiszem, hogy ilyen vagy olyan megfontolásból mi magunk építünk falat magunk köré ... Hát nem furcsa, hogy bennünket a demokratizmusról kérdezni, faggatni kell? RADVÄNYI ÉVA— BRACKÓ ISTVÁN (Folytatjuk) REFLEKTOR Ma Budapesten a Közlekedési Múzeumban megnyitják a „Háromszázezren a közlekedésért” című kiállítást. 4c Esztergomban megrendezik a magyar líra est- jéj. 4c Pakson felavatják Vak Bottyán szobrát. ^ Pécsett megkezdődik a közlekedési dolgozók kétnapos országos kórustalálkozója. 4c Salgótarjánban MHSZ-szék- házat avatnak. 4s Sopronban megkezdődnek a szüreti napok. 4c Tatabányán kiállítják Kátai Mihály tűzzománcképeit. Több támogatás a lakásépítőknek A TUZEP ígéri: Hamarosan Mindenkor készek lesz cement Több olvasónk szóvá tette, hogy nem lehet Miskolcon cementhez jutni. Mi magunk is végigtelefonáltunk néhány TÜZÉP-telepet, s majdnem mindenütt azt a választ kaptuk: már legalább két hete nincs cement. Felhívtuk a TÜZÉP helyi igazgatóságát is. — Van cementünk — hangzott el a válasz. — A Sajó-paríi telepen tároljuk. Igaz, nincs elegendő meny- nyiség belőle, importból várjuk az utánpótlást. Csak napok kérdése, hogy ne legyenek cementes-gondjaink. Felhívtuk a TÜZÉP Sajó- parti telepét is. — Valóban van cementünk, ám úgynevezett márciusi tárolású, s ez sokakat elriaszt. A tárolás következtében ugyanis a papírborítás alatt egy vékony réteg megkeményedett, ám betonozásra ez is kitűnően alkalmas. Kaovcsaládosoknak Évről évre több közvetett juttatásban részesítik a dolgozókat — elsősorban a nagycsaládosokat — a Miskolci Közúti Építő Vállalatnál. Az elmúlt évben a részesedési alapból és a szak- szervezeti keretből segélyre több mint 137 ezer forintot fizettek ki. Az 1974-es évre ennél többet, csaknem 160 ezer forintot terveztek. A Szakszervezetek Megyei Bizottságától a nagycsaládosok megsegítésére háromezer forintot kaptak. Jelentős ösz- szegekkel támogatják az egyedülálló anyákat is. Színes bútorral nagyobb konyha Jövőre adják át a fővárosban az első olyan házgyári lakóépületeket, amelyeknek az eddiginél lényegesen nagyobb konyhájába új típusú színes konyhabútorokat szállít a Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyára. Az eddigi egy helyett kétrészes mosogatók, nagyobb szekrények és a konyha sarkainak kihasználására kis méretű tárolók készülnek a szolnoki gyárban. A népünk szabadságáért folytatott évszázados harcok történetének egyik legfényesebb lapján szerepel a pákozdi győzelem, amelyet a gyengén kiképzett, de a haza és a nép jobb jövőjéért az életüket sem kímélő honvédeink 1848. szeptember 29-én arattak Jellasich zsoldosai felett. Az 1848 —49-es szabadságharc dicső haditettei mellé méltón sorakozik az a helytállás, melyet 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság védelmében a Vörös Hadsereg munkásokból és szegényparasztokból verbuválódott katonái tanúsítottak. Nem rajtuk múlott, hogy a túlerőben levő intervenciós seregekkel vívott harcuk hősiessége ellenére sem sikerült diadalra vinniük népünk nagy ügyét. Csak 1944—45-ben, a hős szovjet hadsereg felszabadító harcai eredményeként nyílt újra lehetőség arra, hogy népünk legjobbjai nagyobb számban fogjanak fegyvert a német fasizmus és hazai csatlósai uralmának megdöntéséért, szabadságunkért. Kezdetben az ellenállási harcosok s a partizánok küzdöttek azért, majd az ideiglenes kormány döntése alapján népünk akaratából üzentünk hadat a fasiszta Németországnak, és már magyar honvédek is részt vettek hazánk felszabadításában. Felszabadulásunk után forradalmi hagyományainkat ápolva fejlődtek fegyveres erőink. Néphadseregünk, határőrségünk, a rendőrség, a munkásőrség a szocializmusért folytatott harc közepette született és erősödött meg. Tagjaik, a tisztek, tiszthelyettesek, katonák népünk soraiból kerültek és kerülnek ki, népünk érdekeinek védelmét szolgálják. Amikor fegyveres erőinket köszöntve erre gondolunk, emlékeznünk kell arra is, hogy szabadságharcaink azért buktak el, mert magunkra maradtunk a mindig túlerővel támadó külső és belső ellenséggel szemben. Ma viszont tagjai vagyunk a Varsói Szerződésnek, amely a szocializmust építő testvéri országok hadseregeit tömöríti magába. E hadseregek nemcsak a saját népük békéjét, biztonságát védelmezik, hanem biztosítékai a világbékének és erkölcsi, politikai támaszai a szabadságukért küzdő népeknek. Fegyveres erőink — magas fokon teljesítve törvényeinket, eleget téve a párt- és állami vezetés által eléjük állított követelményeknek — számtalan jelét adták eddig is a néphez való tartozásuknak, a nép szolgálatának. Mindenütt ott vannak, ahol segíteni kell, legyen az elemi csapás, népgazdasági munka, építés stb. Szoros kapcsolatot tartanak a párt-, az állami és a társadalmi szervekkel, az üzemek dolgozóival, az iskolákkal. Jelentős szerepet vállalnak a KISZ és az úttörők támogatásában, a lakosság, az ifjúság különböző rétegeinek honvédelmi nevelésében, a haza védelmére való felkészítésében. Békepolitikánk, a szocializmus építésének elengedhetetlen részét képezi fegyveres erőink fejlesztése, erősítése. Az a tény, hogy a világ különböző pontjain időről időre elhalványulnak a háborús tűzfészkek lángjai, kudarcba fulladnak az imperializmus agresszív próbálkozásai, hogy ma már a nemzetközi feszültség enyhüléséről beszélhetünk, és sok vitás kérdés nem a harctereken, hanem a tárgyalóasztaloknál kerül megoldásra — a szocialista országok hadseregei erejének, felkészültségének, a szocialista közösség együttes fellépésének, összefogásának köszönhető. Legyőzhetetlen erőnk tudatában jogos lehet a meggyőződésünk, hogy az enyhülés irányzata — a nehézségek ellenére — előre halad, egy újabb világháború elhárítható. Szocialista hazánk békés építésének alapvető feltétele, hogy a Varsói Szerződésbe tömörült hadseregekkel együttműködve, pillanatra se csökkentsük harc- készültségünket, csírájában legyünk képesek megakadályozni az agresszor próbálkozásait. Dolgozó népünk ennek tudatában szüntelenül ápolja, erősíti fegyveres erőit, és teszi ezt mindaddig, amíg léteznek a függetlenségünket, békénket veszélyeztető háborús erők. Fegyveres erőink esküjükhöz híven erősítik tovább dolgozó népünk és fegyveres fiai összefogását, szilárdítják fegyverbarátságukat és együttműködésüket a Szovjetunió, s a többi szocialista ország fegyveres erőivel, fejlesztik katonai és politikai felkészültségüket, és mindenkor készen állnak drága hazánk, a Magyar Népköztársaság védelmére. Erre köteleznek bennünket forradalmi hagyományaink, ezt várja tőlünk szocializmust építő dolgozó népünk, s ezt parancsolja számunkra az internacionalizmus magasztos eszméje. KOMAROMI ISTVÁN ezredes, helyőrségparancsnok Október elsejétől Autóbuszok, villamosok új menetrendje Közeleg október elseje, s mint jó néhány éve mindig, most is téli menetrendet vezetnek be a Miskolci Közlekedési Vállalatnál. Kolozsvári István forgalmi osztályvezetőtől azt kérdeztük: milyen változásokra számíthat az utazóközönség? — Az október elsején élet- be lépő téli menetrend jelentős változást nem tartalmaz. Sajnos, az Ikarustól nem kaptuk meg a megrendelt új kocsijainkat, így csak a januárban forgalomba állított 132 autóbusszal rendelkezünk továbbra is. Munkanapokon ezek mindegyikét elindítjuk. Megszüntetjük az MK-s jelű, a Tiszai pályaudvartól a kórházig közlekedő járatunkat. A 12-es, 14-es járatokat viszont megerősítjük, mert az Avas-déli lakótelep átadásával jelentős forgalomnövekedésre számítunk. Űj végállomás't létesítünk a 10-es autóbusz vonalán, a Zsarnai-telepen; ez azt jelenti, hogy mintegy C00 méterrel hosszabb útvonalon közlekedtetjük majd ezt a járatot. Miután itt az utasok 80 százaléka, a drótgyárba és az ÉPFU telephelyére járó dolgozókból tevődik össze, döntésünk bizonyára helyeslésükkel találkozik. — Már tavaly ősszel is sok gondot okozott az 1-es autóbusz vonalán az esős, őszi- téli idő beálltával megnövekvő forgalom. Tudnak-e enyhíteni ezen az idén? — Sajnos, nem. Átszervezéssel igyekszünk megoldást találni, de csak az új buszok beállítása hozna lényeges javulást. Erre pedig a már előbb említettek miatt nincs lehetőség. Ugyanakkor felmérések bizonyítják, hogy villamosaink ugyanezen az útvonalon kihasználatlanok. Ügy tűnik, kevesen tudják, hogy míg a villamos menetideje a Tiszai pályaudvartól a diósgyőri városközpontig 35 perc, ugyanezt az utat az autóbusz mindössze öt perccel hamarabb teszi meg. Most az elterelés ideje alatt pedig gyorsabb a villamos- közlekedés! — Változnak-e az indulási időpontok? — A járatok kora reggeli és késő éjszakai első, illetve utolsó indulási időpontja nem változik. Sűrítésre — a már említett 12, 14-es járatokon kívül — sehol sem kerül sor. Ha decemberre megkapjuk a megrendelt autóbuszokat, január 2-töl módosítjuk a menetrendeket, s erről előzetesen értesítjük az utazóközönséget. (tóth) t
