Déli Hírlap, 1974. július (6. évfolyam, 152-178. szám)
1974-07-08 / 158. szám
Csak kölcsönös bizalommal!... s és betege A rendelőintézeti folyosón egy asszony fuldoklott. Óno- san szürke arca ijesztően torz volt. Hosszú ideje várt, hogy sorra kerüljön. Hozzátartozója tehetetlen kétségbeeséssel dörzsölhette a levegőért kapkodó beteget, míg tucatnyi más vizsgálatra váró szeméből azonmód illant el a részvét, amint szólították. És senkinek sem jutott eszébe, hogy — uram bocsá’ — maga elé tessékelje a súlyos rohammal küszködő nőt. • • Végre az orvos elé kerültek. — Miért nem jöttek korábban? — hangzott az ingerült kérdés. — De kérem, első ízben jelentkezett ilyen roham és máris jöttünk, csak... — Ugyan kérem, méghogy első ízben! — csattant elutasítóan, miközben gyors mozdulatokkal segített az orvos még a beteg vetkőzteté- sében is. — Én nem hazudok! — s az önérzetében sértett hozzátartozó hangja sírásba hajlott már. A szóváltást végül is a rendkívül alapos vizsgálat szakította félbe. A gyógyító tudomány embere most már csakis és kizárólagosan orvossá vált. S a beteg hozzátartozója felengedett lassan: anyja jó kezekbe került. • • Eszembe juttatta a jelenet azt, amit egy vidéki körzeti orvos mondott. — Túl vagyunk terhelve. Egy-egy páciensre ritkán jut 3—4 percnél több idő. S vannak „dörzsölt betegek”, akik igyekeznek félrevezetni bennünket. Mások — olykor kényelmi szempontból — az utolsó pillanatban jelentkeznek ... Lassan ott tart az ember, hogy kétkedve fogadja a magyarázatokat. A másik oldalon pedig: bizalmatlanná válhat ezért a beteg... Hit és bizalom. A két legalapvetőbb feltétel az orvos —beteg kapcsolatban. Enélkül elképzelhetetlen a gyors eredményt hozó gyógyító munka, s a gyógyulás. Ezt megrendíteni — több mint vétek! És mégis — megtesz- szük nap-nap után. • • Az orvosi rendelőkben, egészségügyi intézményekben vannak jól ismert „betegek”. Szabályos időközökben, jobbára fizetés utáni napokon, jelentkeznek a „panaszokkal”. Mintha csak olvasnák, úgy fújják „mi fáj”. Még az írnokok is kívülről tudják már meséjüket, s megvetően húzzák el szájukat az ismert szöveg hallatán. Általában két-három napos „betegek” ezek, akik — hogy célt érjenek — nem riadnak vissza a legordinárébb, legádázabb fenyegetőzéstől sem. S távozásuk után óhatatlanul ott vibrál a feszültség a rendelőben, elültetve a kételkedés, a hitetlenség magvát. • • Jó lenne tudni, volt-e rá példa, hogy ilyen renitenske- dő „beteggel” szemben — hangos szóval is, s nem csak fejcsóválva, némán — az orvos pártjára keltek a szem- és fül tanúk? (radványi) Legyen friss, fűszeres Évente húss új illat a „ssagpiacon 99 A szakmák, foglalkozások rengetegében a legkülönösebbek egyike kétségkívül a szagok mesteréé, az illat- kompozitőré. Legfőbb munkaeszköze, nélkülözhetetlen „műszere” az orra, pontosabban: kifinomult szaglása. E sajátos hivatás egyik legismertebb hazai képviselőjétől kérdeztük: valójában hányféle illatot tartanak számon a „szag-szakemberek”? — Manapság ezt már senki nem tudná pontosan megmondani. Korábban ugyanis csak természetes alapanyagok álltak az illatszerészek rendelkezésére, így aránylag kevés volt a kombinációs lehetőség. A mesterséges illatnyersanyagok „betörésével” azonban a kombinációs skála rendkívüli módon kiszélesedett. Hazánkban jelenleg — különféle formákban — több száz illat van forgalomban, ami nem is olyan túl sok, hiszen az illatok terén nagy hagyományokkal rendelkezünk. Érdemes megjegyezni, hogy az „illatfamília” annak ellenére sem gyarapszik, hogy évente körülbelül 20 új illat jelenik meg a „szagpiacon”. A divat egyébként az illatvilágban is nagyhatalom. A század elején még az édeskés, nehéz, lassan párolgó szagosítószerek voltak kedveltek. Napjainkban viszont, inkább a friss, fűszeres illatok a sztárok, amelyek szappanokban, kölnikben, spraykben, mosószerekben és egyebekben lengenek körül bennünket. — Hogyan készül a illat- kompozíció? — A mesterséges és természetes anyagok együttes felhasználásával. A más-más arányban összekevert „szagalapanyagok” együttesen olyan illatot adhatnak, amelyet külön-külön egyik „alkatrészben” sem találhatunk meg. Általában 20—30- féle anyag egy keverék. Nem elhanyagolható tehát a fantázia és a kombinációs készség sem. Régészszerencse Fortuna is előkerült Az aquincumi egykori katonaváros északi részén, a mai Folyamőr utcában a távfűtési csőhálózat lefektetése közben' a Budapesti Történeti Múzeum régészei egy épületcsoporthoz tartozó több helyiséget tártak fel. Az egyik helyiségből ember nagyságú Fortuna-szobor került elő, a másikból geometrikus díszítésű mozaik. Ezenkívül egy olyan teremre is rábukkantak, amelynek figurális mozaikpadlója van. Itt egy festmény és stukkós mennyezet maradványai is előkerültek. Az épületen kívül a római kori út másik oldalán kőkori temetkezési helyen korsókat találtak. A halottak mellé értékes tárgyakat, üveg-, bronz-, ékszerládikákat helyeztek. Traffipax kontra Radatron I. Bűnügyi múzeumba kerül a tányéros Ki ne ismerné a gépjárművezetők közül a szembejövők körkörös ujjmutogatá- sának értelmét, s az ezzel járó „barátian” figyelmeztető fényjelzéseket? Ezzel jelzik egymásnak a gépjárművezetők a közlekedési rendőrök Traffipaxának a közelségét. Hogy mennyire hasznos, vagy egyáltalán szabályos-e ez, most azon nem polemizálunk. Tény, hogy a vezetők jó része — még azok is, akik néhány perccel korábban öldöklő versenyben „szorították le” vezetőtársukat — tudtára adják a szembejövőknek: lassabban, mert az út mentén sebességellenőrzés van! A gyorsha’tás veszélyei Az 1960-as évek elején a hazai gépjárműállomány gyors mértékben megnőtt. A közlekedési rendőrség technikai felszereltsége azonban nem tartott lépést a hirtelen ránk zúduló motorizációval. Megbízható sebességmérő műszerek nélkül szinte lehetetlenség volt érvényt szerezni a sebességkorlátozások betartásának, s ami a legfontosabb; nehéz volt bebizonyítani a gyorshajtást. Ugyanakkor pedig, az akkori statisztikák szerint, már ebben az időszakban is a legtöbb közlekedési baleset a gondatlan gyorshajtásból eredt. Első lépésként, a hatvanas évek elején vásárolt a Belügyminisztérium tíz lengyel gyártmányú RPM—5-ös tányéros sebességmérő radart. A régi vezetők tekintélyes része személyesen is megismerkedett ezzel a berendezéssel. Különben a figyelmeztető jelzés — a körkörös ujjmutogatás — ennek a radarnak az alakjáról származik. Ez a csaknem ötvenezer forintos készülék a Dopplereffektus alapján működött: a radar által állandó rezgésszámon kibocsátott hullámok a mozgó tárgyról — jelen esetben a gépjárművekről — visszaverődve megváltoztatták a rezgésszámukat. Ez a rezgésszámváltozás pedig arányos volt a gépjármű sebességével, amit a radar kezelőtáblájáról le lehetett olvasni. Csöves szerkezetű volt Ezt a radart a legkorszerűbb technikai eszközökkel felszerelt nyugati közlekedési rendőrségekkel egyidőben rendszeresítették hazánkban. Óriási előnye volt, hogy végre akadt egy berendezés, amellyel valamiképpen érvényt lehetett szerezni a sebességkorlátozásoknak. Hátrányai közé tartozott, hogy a meglehetősen nagy berendezés csöves szerkezetű volt. Nehézkes összeállítása nem kis időt vett igénybe, és nagy volt az energiaszükséglete. Az utóbbi években ezeket a problémákat úgy küszöbölték ki, hogy beépítették egy mikrobusz hátsó ablakába. Nem rögzítette az eredménvt j Az sem szolgált előnyére, hogy nem rögzítette a mért eredményeket, s ez később hosszadalmas vitákra adót? okot. A gyorshajtó gépjárműveket szabálysértés esetén meg kellett állítani, s ez a forgalmas útvonalakon problémát jelentett. Emellett a rendőr intézkedését zavarta a kíváncsiskodók tömege. Ma már ebből a berendezésből mindössze egy van forgalomban Borsodban. Ezt a kiszolgált berendezést is rövidesen kiselejtezik. Lehetséges, hogy ez a tányéros radar a bűnügyi múzeum leltári számát kapja?! (Folytatjuk) Sz. I. Nézzünk az automaták mögé apróhirdetés alias Gyors-gépírót tartós helyettesítésre alkalmazunk, a Déli Hírlap szerkesztőségébe. Jelentkezési Miskolc, Bajcsy-Zs. utca 15. III. em. 317. szoba. Telefon: 18-223. Kelmefestő—vegytisztító szakmunkás ipari tanulónak, VIII. általános iskolát végzett fiatalokat felvesz a Miskolci Patyolat Vállalat. Felveszünk továbbá betanított munkára női és férfi segédmunkásokat. Jelentkezés: Miskolc, Győri kapu 48—50. Taurus Abroncsgyár felvesz 18. életévüket betöltött férfi- és női dolgozókat. Kereseti lehetőségek munkaköröktől függően. Háromműszakos üzemek. Jelentkezés a gyár munkaügyi főosztályán. Budapest. VII!.. Kerepesi út 17. Keleti pályaudvar mellett. Az Állami Fodor József Gyógyintézet 1528 Budapest, XIi. Szanatórium u. 2. munka melletti 3 éves ápolónőképző iskola elvégzésére hívja fel azokat (16 —35 éves korig), akik hivatást éreznek e pályán való működésre. Nővérszállást biztosítunk. Fizetés kulcsszám szerint — munkaköri pótlékkal. Pályázati feltételek: 8 általános iskola elvégzéséről szóló bizonyítvány ; önéletrajz. Jelentkezés: a hirdetés megjelenésétől számított 15 napon belül. A pályázóknak a személyes jelentkezésre írásbeli értesítést küldtünk, mely esetben az útiköltséget (retur) biztosítjuk. Takarítónőt hosszabb helyettesítésre sürgősen alkalmaz a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat. Jelentkezés: Miskolc, Bajcsy-Zs. u. 15. I. em. 104. szoba. A Miskolci Kertészeti Vállalat parképítési és fenntartási munkákhoz kubikosokat, segédmunkásokat, fűnyírókat, nyugdíjas kézi kaszásokat, valamint tmk- részlegnél asztalos, lakatos szakmunkásokat, segédmunkásokat alkalmaz, miskolci és leninváro- si munkahelyre. Jelentkezés: Miskolc, Szentpéteri kapu 103., vagy Leninváros, II. batakk. Alkalmaz még a vállalat nyugdíjasokat parkőri munkakörbe. Jelentkezés a parkőrségi irodában: Miskolc, Batthyány u. 1. Felvételre keresünk építész-, gépész-, villamos- és általános mérnököket tervezői, valamint technikusokat szerkesztői, ill. műszaki rajzolói munkakörbe, miskolci és sátoraljaújhelyi telephellyel. Jelentkezés? AGRO- BÉR megvpi kirendeltsége. Miskolc, Szemere u. 15. sz. alatt. adas-ueteB Kéttűágyas Veritas kötőgép eladó. Sajószenfcpéter, Tárna u. 13. I. kapu, III. em. 2. ingatlan Háromszobás családi ház sürgősen eladó. Miskolc III., End- rődi Sándor u. 39. sz. Szövetkezeti kétszobás lakás eladó beköltözhetően. Miskolc, Martinovics u. 11. 1. em. I. sz. Először azt mesélem el, miért kötöttem barátságot az automatákkal. Tudniuk kell, hogy rettentően rossz természetem van. Régen — hogy meg ne bántsák nagyon — azt mondták az ilyen emberre: javíthatatlan idealista. Vagyis olyan balek, aki nem számol a realitásokkal. En kérem még akkor is hőbörögtem, ha netán (bár ez nem sokszor fordult elő) kivételeztek velem. — Mi az, hogy én kapok Neva inget, harsogtam a tetemrehívott üzletvezetőnek, s egy perccel előbb a másik vevőnek még letagadták, hogy van ilyen áru. A boltos azzal a szelíd, elnéző mosollyal fordult felém, mint ahogy az őrültek felé szoktak. Nem szólt, de azontúl a köszönésemet sem fogadta. A Neva- divatból nyilvánvaló, hogy tíz éve is van már a történteknek, de hát azóta sem sokat tanultam. Igaz ugyan, hogy ma már nyugodtan igénybe veszem a szolgálati' gépkocsit, ha mondjuk a legszemélyesebb ügyemben el kell szaladni a postára (régen ezt szentségtörésnek tartottam), de egyébként minden maradt a régiben. Persze a csendes őrülteket eltűrik, de az én betegségem olyan, hogy időnként hangosan, sőt írásban is kényszerít véleményem kifejtésére. Ilyenkor elmondom, hogy miként teremtett össze a vasúti pénztáros, hogy saját botlását hatalmi szóval leplezze, hogy az áruházi eladók egyike-másika minimális áruismerettel sem rendelkezik, hogy a pincér veri a vendéget, hogy a panaszost elöszobáztatják, hogy hatóságként viselkednek a szolgáltatók, hogy pénzt kunyerálnak a szülői munkaközösségi anyukák és így tovább. S folyton hajtogatom: nem iyy egyeztünk meg! Itt valaki félreért valamit. — Nincs itt semmi félreértés! — fakadt ki a múltkor egy cégére büszke mester. — Maga olcsó szenzációkat haj- liász, s közben lehetetlenné akar tenni dolgozó embereket. A vacak kis sérelmeiből tőkét kovácsol... Tényleg szeretnék „tőkét” kovácsolni, ha nem is éppen sérelmekből, de hát eddig még ez sem sikerült. A tőke hiánya azonban nem bánt annyira, mint az a tudat, hogy tényleg lehetetlenné tehetek valakit; egy másik embert. Aki ugyebár apa, szerető férj, az MHK-jel- vény tulajdonosa, esetleg horgászbajnok. De én nem az apát, nem a bajnokot látom benne, hanem csak a balkezes szerelőt vagy az udvariatlan pincért. Egy szó mint száz: az automatákhoz fordultam. Hosszú, nyugodt időszak következett. Bedobtam a pénzt, a mutato (egy másodpercet sem késve) megmozdult, majd kis kattogás, s máris kezemben volt a cédula: „Az ön súlya 82 kg ” Többször is lemértem magam, mert nagyon örülök, ha udvariasan szólnak hozzám. S a mérleg soha nem ütött meg más hangnemet. Ha meg is ázott, ha rosszul aludt, akkor sem vesztett mértéktartó udvariasságából: „Az ön súlya...” Aztán a pénzváltás. Ha nincs apróm, a pénztárosok rendszerint átküldenék egy másik boltba váltani, ahol meg sem hallgatnak, máris továbbküldenek. Nem így az automata. Higgyék el, még egyszer sem mondta: kérem, nekem is szükségem van apróra. Halkan kattog, készségesen vált. Az automaták szoktattak rá a szendvicsre is. Itt nincs csalás, nincs ámítás. Nem mérnek a markomba szalámivéget, rossz mócsin- got; magam választok, s még sorba állni sem kell. Már-már azon gondolkoztam, hogy nagyobb elismerést érdemelnének az automaták. Egyiket-másikat ki kellene tüntetni, mikor... Máig sem értem. Az automata, AKITŐL gusztusos műanyag pohárban kakaót szoktam kérni és kapni a vasútállomáson, mikor meglátott, most is olyan barátságosan villantotta rám elektromos szemeit, mint máskor. Készségesen fogadta el a kétforintost. Majd előkészítette a poharat, s akkor. . Nem hiszik el: gúnyos csörömpölés közepette teleengedte meleg vízzel. Nyilván szórakozott vagyok — kezdtem korholni magam; másik g .rabot nyomtam meg. Lám, időközben feltalálták a meleg vizet is. Otthon úgysem folyik mindig. De ha az ember kijön az állomásra, kaphat egy pohárral fogmosáshoz, vagy mit tudom én... Csakhogy nekem mégis kakaó kellene. Üjabb kétforintos, újabb nyomás; ismét meleg víz. Már éppen emeltem az öklöm, hogy behúzok egyet az automatának, de olyan megadóan pislogott rám, hogy leeresztettem a karom. Eszembe jutott, hogy ö csak eszköz. Valaki áll mögötte, aki beprogramozta. Neki kellene behúzni egyet — hiszen ö keseríti meg az életem —, de hát nem jön ki a gépezet mögül, ah£ forralja a vizet... (gyarmati)
