Déli Hírlap, 1974. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1974-06-01 / 127. szám
A Miskolci Rádió Fórum adása során feltett kérdésekre mai számunkban is Xózsa István, a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője válaszol. Név megjelölése nélkül két telefonáló is szóvá tette: megyénkben és városunkban alacsony színvonalú az idegenforgalmi reklám és propaganda. Van-e remény a kedvező változásra? Válasz: Miskolc és Borsod idegenforgalmi férőhelyeinek mai zsúfoltsága nem teszi indokolttá a nagyobb mérvű reklámot. A nyári főszezonban ellátási gondokkal küzdünk, miért kellene akkor még külön reklámhadjárat?! Abban már viszont igazat ' kell adnom, hogy az irányítótáblák, továbbá a műemlékekre utaló feliratok tekintetében nemigen találhatunk mentséget a hiányosságokra. Az is igaz, hogy a nagyarányú miskolci szanálások miatt új, a jelenleginél több információt adó jelzőtáblarendszert kellene kialakítani. Engedtessék meg arra is hivatkozom azonban, hogy ez nem csupán a Borsod Tourist feladata. Hivatalunknak tíz év alatt sem képződik annyi fejlesztési alapja, amennyi elegendő volna a megyében szükséges jelzőtáblák felállításához. Több együttműködő partnerre lenne szükségünk, például a KPM-re. S van a dolognak egy másik oldala is. A színvonalas propagandakiadványokat drága pénzért készíttetjük, s pénzért is árusítjuk. Lehet, hogy a kérdés feltevői ezekkel nem is találkoztak... Amíg nincs elegendő szálláshelyünk, a csupán egynapos látogatásra invitáló propagandaanyagokat részesítjük előnyben. Ugyanakkor eljárunk az Országos Idegenforgalmi Tanácsnál, hogy adjanak támogatást, az országos és nemzetközi érdeklődésre számot tartó idegenforgalmi vonzásterületeket színvonalas reklám-pro- pagandaanyagokkal bemutató kiadványok megjelentetéséhez. Nagy Lajosné kérdése: Miért nem fizet többet az idegenforgalmi hivatal a fizetővendég-szolgálat keretében igénybe vett szobákért, hiszen 34 forintért csak kevesen adják ki szobájukat?... Válasz: A fizetővendégszolgálat szállásdíjait miniszteri utasítás szabályozza, azoktól nem térhetünk el. Véleményem szerint az utasítás — nagyon helyesen — a fogyasztók érdekeit védi. S ezért az árért is bőségesen kínálnak fel szobákat, a szerződöttekéi sincsenek teljesen kihasználva. Egyébként, akik 2—3 ágyat kiadnak, a jelenlegi árak mellett is szép mellékkeresetre tesznek szert. Hadd válaszoljak mindjárt annak a hajdúnánási idegenvezetőnek a bírálatára is, aki kifogásolta, hogy Miskolc-Tapolcán fizetővendég- szobákba 10—12 turistát zsúfolunk be emeletes ágyakra. Alapvető tévedésről van szó. Ezek a szobák ugyanis nem fizető-vendéglátó egységek, hanem úgynevezett átvonuló turista szállások. Áraik ma hazánkban a legalacsonyabbak. Ilyen olcsón (mosással, gondnokkal, helyiséggel) sehol másutt Magyarországon nem nyújtanak szállást. Évente mintegy 530 kispénzű turistának biztosítunk így Miskolc-Tapolcán szálláslehetőséget. Ny. I. Az átalánydíj jó ötlet volt A lakosságnak nyújtott szolgáltatások fejlesztését előíró 1969. évi kormányhatározat óta a Gelka 249-re növelte a különböző háztartási gépek, rádiók és egyéb készülékek javító-szervizeinek számát. A községekben és kisebb településeken készülék- és címbegyűjtő ki- rendeltségek megszervezésével segítették a hibás elektromos szerkezetek, gépek javítását. A vállalat szervezeti felépítését is a javítási szolgáltatás jobb ellátása érdekében korszerűsítették, decentralizálták. Vidéken megyei ki- rendeltségeket hoztak létre az adott területen működő szervizek és üzemek közvetlen irányítására, a szakosítással nyílt lehetőség arra is, hogy két órával meghosz- szabbítsák a szervizek nyitva tartási idejét. Az ügyfelek kérésének megfelelően, a korábbinál jóval nagyobb arányban vállalták a helyszíni javításokat a délutáni és az esti órákban is. A következetes fejlesztés alapján tavaly már több mint 2 millió háztartási gépet, rádiót és egyéb készüléket javítottak meg a Gelka szerelői. A szolgáltatások fejlesztése érdekében kezdték meg az átalánydíjas televízió- és hűtőgépjavítást, amely szerint a szerelő érdekeltté vált abban, hogy minden javítást gondosan végezzen és megelőzze az újabb hibákat. E szolgáltatás iránt megnövekedett érdeklődést tanúsítja, hogy már több mint 80 000 ügyféllel kötöttek átalány- díjas szerződést. Az idén mintegy 40 új szervizzel bővítik a Gelka-hálózatot. Lövészverseny Vasárnap délelőtt rendezik meg Miskolcon, az MHSZ Nyírfa úti központi lőterén — hat korcsoportban — a Honvédelmi Kupa lövészverseny megyei döntőjét. Minden borsodi városból és járásból az ottani korábbi versenyek első helyezettjei vesznek részt —, összesen csaknem százan — a küzdelemben. A korcsoportok szerinti győztesek képviselik majd megyénk lövészeit a június 29—30-án Hajdúszoboszlón megrendezésre kerülő országos döntőn. 4c A komoly vevők kíváncsiak a motor hangjára is. Ennél a szinte teljesen új Zsigulinál ezzel még nemigen lehetett baj ... (Kerényi László felvétele) Vasárnap: > Autóbörze Miskolcon Ma egy hete a szélsőségeket kerestük a felsorakozó autók között. Találtunk is. Először megcsodáltunk egy szép, barna színű Ford 1300 12 M típusú luxus járművet. A kilométeróra állása szerint a kocsi eddig 55 600 kilométert teljesített, s gazdája 120 000 forintra tartotta. Nem tudjuk, végül,is elkelt-e, de akik ottjártunkkor must- rálgatták, megjegyezték: akkor már inkább egy új Dacia vagy Polski-Fiat. Talán az adó miatt is vélekedtek így. • • A másik szélsőséget egy 1946-os vagy 47-es kiadású Renault jelentette, amelyet 5000 forintért adott volna oda szívesen bárkinek a gazdája. Talán a Közlekedési Múzeum igényt tartana rá néhány év múlva — mondta valaki. Kérték a tulajdonost, indítsa már be a motorját, ám éppen akkor nem vállalkozott rá. Pedig valahogyan csak odament, s el is kellett vinni... A nézelődők egyike még arra is emlékezett. hogy 1947-ben a miskolci Kocsis főorvos ilyen kocsival közlekedett. Akkor még luxusjárműnek számított ... Az árak egyébként nemigen változtak, s a Trabantok, a Wartburgok iránt még mindig nagy érdeklődés nyilvánul meg. Autósokkal beszélgetve többször szóba került, hol jobb használt gépkocsit venni: a szabadpiacokon vagy a MERKUR használtautó-telepein? Ügy vélem, Borsodban meghatározó, hogy nincs MERKUR- telep. Mint ismeretes, a MERKUR az eladásra kínált kocsikat alaposan felülvizsgáltatja, s az évjárat mellett a műszaki állapotot is feltünteti százalékban kifejezve. Ehhez mérten a MERKUR árai alacsonyabbak, mint a szapadpiacé. De az is igaz, hogy e kocsik között a legtöbb 50 százalékon aluli állapotú, 70—80 százalékos csak kevesebb akad, bár kínál olykor a vállalat 90 százalékos kocsikat is. A börzéken viszont sok a szinte teljesen új jármű, sőt bőven akad kiutalás is. Azt hiszem, ez utóbbi — no és az alkudozás lehetősége — adja meg az autóbörzék vonzerejét. Ny. I. Miskolci történetkék Tanáraim közül 4c Fekete szemek (Kerényi felv.) Jócskán elmúlt negyven esztendeje is, hogy apám elkísért a gimnáziumba. Elfo- gódottan mentünk felfelé a Szinva-parti épület széles bejárati lépcsőin, kézen fogva. Apám nem kis meghatódottsággal kötötte a telkemre, hogy sohase felejtsem el azt a napot, amikor először vezetett be a gimnázium épületébe. Aztán eltelt nyolc esztendő, a rövidnad- rágos, tízesztendős gyerkőcökből felnőttek lettek. De addig sok-sok tanár fáradozott velünk. Ki több, ki kevesebb sikerrel. Róluk, néhányukról szeretnék megemlékezni. A harmincas-negyvenes évek eseményei persze tanárainkra is hatottak. Volt, akit a harmincas évek végén ragadott el a közszereplési vágy, és vállalt szélső jobboldali politikai szerepet, volt aki a felszabadulás után, a koalíciós kormányzás során tett rossz lóra. Most én elsősorban azokra szeretnék emlékezni, akikre töretlen tisztelettel nézhettem 20 —30, vagy még több esztendővel az érettségi után is. Az angyali szelídségü Balázs Győzőre, aki költőnek talán kisebb volt, mint embernek, s mindig ember tudott lenni; a sajnálatosan fiatalon elhunyt Király Uzorra, egykori osztályfőnökömre; Bede Zoltánra, aki a matematikát, meg a fizikát próbálta — kevés sikerrel, de végtelen türelemmel — belénk plántálni. A ma is élők közül a tiszta emberségű H. Kovács Mihály- ra (József Attila egykori osztálytársára), a ma is örökfiatal Irsa Tiborra. A volt „ref- gimisták” közül alighanem százak és ezrek emlékeznek rájuk tisztelettel. Csakúgy, mint arra a három tanárunkra, akikről külön kell szólnom. Három találkozásomat jegyzem fel. Im- reh Zsigmond festőművész volt a rajztanárunk. 1960-ban, amikor a mai Földes Gimnázium jogutódként az egykori református gimnázium alapításának 400 éves évfordulóját ünnepelte, az iskola akkori igazgatója, Tok Miklós be akart mutatni neki. Érettségi óta nem találkoztunk. Zsiga bácsi rám nézett: — Felesleges bemutatni. Ismerem. Rettenetesen rossz rajzos volt mindig — mondta az igazgatónak. Több évtized után is igen jól emlékezett. Nem sokkal e találkozás után hunyt el. Dr. Szabó László testnevelő tanár úrra is sokan emlékezünk szeretettel és tisztelettel. Diákgenerációk évtizedeken át adták szájról szájra jellegzetes kiszólásait, „ha kimégy az életbe, ügyi, idesfiam” kezdetű intelmeit. A húszéves érettségi találkozón még velünk volt. — Idesfiam, ha már újságíró lettél, tehetnél valamit, hogy javítsanak a nyugdíjunkon — mondta tréfálkozva. Akkor tizenegy éves kislányom odasomfordáit hozzánk: — A bácsi tanította aput? Tessék mondani, milyen tanuló volt? — Laci bácsi megsimogatta a gyerek fejét: — Kislányom, én olyan sok gyereket tanítottam, hogy is emlékezhetnék. Biztosan olyan volt, ahogyan mondta neked. — Szegény, talán életében csak ekkor nem mondott egészen igazat. Végül, de nem utolsósorban Zsupán László tanár urat kell említenem, aki — mindnyájunk örömére — ma is itt él Miskolcon. Történelmet és földrajzot tanított. Soha noteszt nem használt, csodálatos memóriája mégsem tévedett. Nem noteszbe írt számjegyekből, a diák összképéből ítélt. Talán kötetnyi történet kerekedne ki a vele kapcsolatos emlékekből. Itt csak egyre emlékeztetek: az egykori miskolci Polgári Kaszinó valaha a polgárosodó városban igen progresszív erőt képviselt. Hajdani igazgatónk, Pores Kálmán volt a felszabadulás előtt a kaszinó elnöke. Jubileumra készülve a társulat történetét akarták megíratni, s ezt Zsupán Laci bácsira bízták. A dokumentumok a háború során nagyrészt elpusztultak. De Zsupán tanár űr jegyzetei, s főleg emlékezete megvannak. Pótolhatatlan várostörténeti adalékokat kaphatnánk tőle. Laci bácsi itt él velünk. S éljen még sokáig... BENEDEK MIKLÓS Megtalálták a lavinakatasztrófa tizenkettedik áldozatát Az elmúlt télen riportban számoltunk be a Magas- Tátra történetének eddigi legsúlyosabb lavina-katasztrófájáról. Mint ismeretes, január 20-án 11 komárnói diák és tanáruk a Poprádi-tó közelében, a Mengusfalvi völgyben egy hatalmas lavinaomlás áldozata lett. A több méteres hósírból akkoriban csak tíz áldozatot sikerült kiásni, két diák tetemére több hetes kutatás után sem bukkantak rá. Három hónap múlva, egy hóvihar után az egyik eltűnt áldozatot sikerült véletlenül megtalálni, az elmúlt napokban pedig, most már a Tátrában is megindult olvadás után, a turisták megpillantották a tizenkettedik áldozatot, a 18 éves Koci Tibort is. Holttestére akkoriban azért nem sikerült rábukkanni, mert a hógörgeteg társaitól messzire, egy hasa- dékba sodorta, s több méteres jeges hóréteggel borította. A miskolci Egészségügyi Szakiskola 1974. szeptember 1-én az alábbi tanfolyamokat indítja MINDENNAPOS, ISKOIAJELLEGÜ KÉPZÉS keretében: • ALTALANOS ÁPOLÓNŐI, • CSECSEMŐ- ÉS GYERMEKAPOLŐNÖI, 9 SZÜLÉSZNŐI. Jelentkezhetnek 17—32 éves korig a pályára egészségileg is alkalmas nők, akik középiskolai végzettséggel rendelkeznek, vagy akik az általános iskola 8. osztályát jó eredménnyel elvégezték. JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 1974. június 30. Beküldendő iratok: kérvény, önéletrajz, születési anyakönyvi kivonat, érettségi, ill. ált. iskolai bizonyítvány, szülők kereseti igazolása, alkalmassági orvosi bizonyítvány, igazolványkép • A felvételi vizsga tárgya a gimnáziumok, illetve általános iskolák biológia anyagából az embertan rész. Vidéki hallgatók kollégiumi elhelyezésben részesülnek. Ösztöndíjat tanulmányi eredményüktől függően kapnak az iskola növendékei. Címünk: Egészségügyi Szakiskola, 3501 Miskolc, Szentpéteri kapu. Pf. 61. A Rádiótól kérdezték, a DH válaszol Idegenforgalmi reklám, e fizefővendég-szolgálat árai
