Déli Hírlap, 1974. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1974-05-20 / 116. szám

+ Száz tervezi, 260 megcsinálja, s a díjaknak együtt örülnek. (Kerényi László felvételei) Made in Hungary, Miskolc „Elsők akartunk lenni” Az intézet épülete előtt két fiatalember maltert kever. Lassan, komótosan, az eget fürkészve. Néhány méterrel ar­rébb, a falakon belül ismeretlen az ilyesfajta tessék-lássék munka. Ott benn a világelsőkkel tartanak lépést, és sokkal fürgébb a kéz. sokkal találékonyabb az ész. Vajon tudja-c ezt a két gondtalanul fütyörésző legény... Az egyetem szomszédságá­ban meghúzódó Tüzelestecn- nikai Kutató Intézet, vagy ahogy közismert nevén is­merik, a TÜKI, magasan jegyzett márka a szakmában. Olyan kutatóintézet, mely vállalatszerű gazdálkodást folytat, s olyan „súlya” van, hogy a tájékozatlan külföldi a fővárosban keresi. Ezért is írják termékeikre a lokális felségjelet: Made in Hunga­ry, Miskolc. Dr. Bíró Attila műszaki igazgató a tárgyalóterem fő­falát díszítő serlegeik erede­tét magyarázza. Hét év alatt hat dijat hozott el az inté­zet a Budapesti Nemzetközi Vásárról. Az első három nagydíj volt. — Minden serleg egy-egy mérföldkő az intézet életé­ben. Az elsőt egy, a diós­győri lakóié lepel is fűtő automatikus tüzelőberende­zésért kaptuk, a másodikat olyan kemenceépítő eljárá­sért, amely előregyártott ele­mekből dolgozik. Ez annak idején ipari szenzáció volt. s a világcégek még ma is hozzánk jönnek a receptért. A mostani vásárra három újdonságot vittünk, a díjat az a nagy teljesítményű kombinált tüzelőberendezés kapta, amely egyetlen moz­dulattal állítható át földgáz­ról olajtüzelésre. A vásáron bemutatott, formatervezett és I bárhol versenyképes föld­gázégő* három szabadalmat rejt magában, s a földgáz­tüzelésben nélkülözhetetlen mágneses szelep (ezt egyál­talán nem gyártják a szocia­lista országokban) legkisebb­jének a darabja is több mint ezer dollárt ér. A Láng Gép­gyár már rendelt is belőle’: Az igazgató dollárban szá­mol és nem forintban. Ter­mékeik árának nincs hazai viszonyítási alapja. Az intézet születését 1960- ra tehetjük. Akkor három(!) egészállású dolgozója volt. Ideiglenes otthont az egye­tem adott. Ma a kutatók szá­ma száz, a kisegítő személy­zet létszáma pedig 260, eny- nyiem valósítják meg a rajz­asztalok mellett megálmodott terveket. — Amikor a hazai föld­gázprogram megkezdődött, semmilyen tüzelési tapasz­talat nem állt rendelkezésre, minden berendezést impor­tálni kellett. Olyan tüzelés­kultúrát, s olyan berendzé- seket kellett teremtenünk, amilyet a korszerű ipar igé­nyel. Félmegoldás lett volna beállni a világcégek sorának végére. Elsők akartunk lenni. A külföldi vállalatok ötven­éves tapasztalatán alapuló legendáját kellett szertefosz- latni. Dicsekvés nélkül állít­hatom. hogy ez sikerült. Nem. voltunk tekintély tiszte­lők. A vallomásszerű monológot kétszer szakította félbe a te­lefon. Egyszer Zágrábból, egyszer pedig a minisztéri­umból csengettek ránk. Az igazgató mentegetődzött, ami­ért neki kell tartani a „fron­tot”, de a többiek külföldön vannak. Az intézet termelési terve százmillió forint. A bevéte­lek egy része a licenc el­adásból, más része a készter­mékek értékesítéséből áll. A nullszéria-gyártó üzemben és a kísérleti műhelyben csak olyan tüzelőberendezésele ké­szülnek, amelyek egyediek vagy kísérleti stádiumban vannak. Az elméletet a gyakorlat­tal szerencsésen házasító in»-, tézet kutatói utánpótlása két­évenként hat ember. A friss diplomás gépészek, kohómér­nökök. matematikusok egy éven át speciális előképzést kapnak és intenzív nyelvtan­folyamon vesznek részt. Egy év elteltével kerülnek egy- egy osztályvezető védőszár­nya alá, s ha kitartásuk, fantáziájuk, bátorságuk van, három-négy esztendei gya­korlat után elkészíthetik az első „remeket”. A leendő kutatók legjobb, s leggyako­ribb ajánlólevele a TÜKI- nél a vörös-diploma. * Az intézet előtt leét fiatal­ember maltert kever. Las­san, komótosan, az eget für­készve. Bent, a műhelyben fürge kezek gépeket csoma­golnak. A nehéz ládák Ausz­tráliába utaznak. BRACKÓ ISTVÁN Húszéves a szanatórium Húsz évvel ezelőtt hozták létre a tapolcai éjjeli szana­tóriumot. a faradt, vasgyári munkások pihentetésére. Négyhetes turnusokban, ha­vonta 51-en vehetik igénybe, kitűnő koszt mellett a pihe-* nési lehetőséget, ahol or­vosi felügyelet mellett élnek. A munkások délelőtti mű-, szakban dolgoznak, autóbusz) szállítja őket. a szanatóri-; umba, illetve a munkahelyre.j Söprőgép, kuka Évről évre gyarapodik a Miskolci Köztisztasági Vál­lalat gépparkja. A két svéd gyártmányú Verro City mel­lett már nyolc szovjet gyárt­mányú • söprőgép dolgozik. Kettő nemrégiben érkezett, ezek bejáratását most vég­zik. Várható még négy új Skoda-gyártmányú kuka és tíz úgynevezett félpormentes szállítógép. Ezt a típust már Pécsett kipróbálták és a gya­korlatban nagyon jól bevált. Segítik a tamilé fiaéafekaí Az Észak-magyarországi TÜZÉP Vállalat fiataljai nemrégiben tartották meg ifjúsági parlamentjüket. A szakember-utánpótlás érde­kében szorosabb kapcsolatot alakítanak ki a techniku­mokkal, szakiskolákkal. A továbbtanuló fiatalokat, kü­lönösen a fizikai dolgozók gyermekeit, ösztöndíjjal, tanszerjuttatással támogat­ják. Az üdülési idény előtt a vállalati üdülőt a KISZ- vezetőképzés, továbbképzés céljára a fiatalok rendelke­zésére bocsátják. ' Épül a gázvezeték Megkezdték a szovjet sze­relők a Testvériség gázveze­ték magyarországi szakaszá­nak az építését. A hegesztést, e nagy szakmai felkészültsé­get, sok tapasztalatot, pon­tosságot és figyelmet igénykő munkát a szovjet szerelők, eltérően a hazánkban eddig alkalmazott módszertől, két ütemben végzik. Az első ütemben a Nyírmadán kiépí­tett hegesztőbázison, a 12 mé­teres csöveket 36 méteres da­rabokra hegesztik össze­Miskolc vonzásában Egyszerű kísérlet a középiskolás fizikai tananyagból: vas­reszeléket szórunk egy papírlapra, s ha a lapocskához alul­ról^ mágnest közelítünk, a vasreszelék szépen elrendeződik az erővonalak mentén. Valahogy így van ez a nagyvárosokkal, illetve a nagyvárosok környékével. A mágnes szerepét a köz­pont. jelen esetben Miskolc tölti be, s az erővonalak — a fő közlekedési utak — mentén az átlagosnál gyorsabban fej­lődnek a falvak, s még gyorsabban a falvakban élők igényei. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 25 ezer ember jár be dolgozni Miskolcra a környékről. Kimutatták a statiszti­kusok azt is. hogy a munkaerő. zömét adó községekben lé­nyegesen nagyobb a családiház-építési kedv, mint a megye más területein. A magyarázat nyilvánvaló: a kétlaki ember családja viszonylag jobb anyagi körülmények között él. mi­vel az ipartól kapott munkabéren kívül általában a háztáji jövedelmére is támaszkodhat. Ellentmondás viszont, hogy a viszonylag gyorsan növekvő falvak ellátottsága lényegesen rosszabb, mint Miskolcé, akár a közművesítést, akár a ke­reskedelmi ellátottságot, vagy a szolgáltatások széles körét vizsgáljuk. Pedig a városiba bejáró ember igényei elöbb- utóbb városiassá válnak. Az egyik alapkérdés tehát az. hogyan lehet csökkenteni a ma még meglehetősen nagy különbségeket Miskolc és a vonzáskörzetébe eső területek között. Az igaz, hogy a be­járó munkások nemcsak kenyerüket keresik Miskolcon, ha­nem használják útjait, közlekedési eszközeit, sőt igen gyak­ran itt vásárolnak be. s ha módjukban áll — a fiatalabbak — beutaznak Miskolcra szórakozni is. Ám mégis azt kell mondani, hogy lényegesen többet kap a várostól, aki itt dolgozik és itt is lakik, mint az, aki ingázik a faluja és a munkahelye között. Persze megvannak az előnyei — a már említett anyagia­kon túl is — a falusi életnek. Kevesebb az urbanizációs ár­talom, a falun, élő ember ma sem szenved annyit a zajtól, rossz levegőtől, mint az, aki a nagyüzemek szomszédságá­ban kap otthont. Sok-sok kérdés és ellentmondás. A valóságban még jóval ' több annál, mint amennyit e rövid írásban említeni tudunk. Célunk csupán az lehet, hogy a bejáró munkásak életkörül­ményeire szűkítve a témát, érzékeltessük, Miskolc fejlődése elválaszthatatlan a környezetétől és fordítva. Olyan tervfe van tehát szükség, mely a nagyvárost és a vonzáskörzetébe eső területeket komplex egységnek tekinti és így határozza meg a fejlesztés főbb tennivalóit. Es most már ki kell mon­danunk azt a bűvös szót is, amit a szakemberek használnak: agglomeráció. Ilyen agglomerációs terv elkészítése a cél. Erről beszélgettek a minap a Technika Házában a mis­kolci és a Budapestről meghívott szakemberek. Az utóbbi­ak annak a tervezővállalatnak a munkatársai, mely a város megbízásának eleget tesz. A referátumok és a vita legfonto­sabb tanulsága, hogy mindenekelőtt körül kell határolni az agglomerációt, meg kell határozni, meddig nyúlik városunk vonzáskörzete. Tapasztalat igen kevés van. hiszen eddig mindössze a budapesti agglomerációval foglalkoztak a hazai szakemberek. Bár a tervezőmunka még a kezdet kezdetén tart, annyi máris világos, hogy szűkebb pátriánkban egy igen érdekes, kétpólusú agglomeráció alakult ki. melynek egyik központja Miskolc, a másik a dinamikusan fejlődő Kazincbarcika. A szakemberek 2010-ig tekintenek előre, s olyan tervet alakítanak ki, mely képes követni az élet változásait és ele­gendő információt biztosít a tanácsi tervezéshez, sőt tám­pontul szolgálhat a népgazdasági terv készítéséhez is. BÉKÉS DEZSŐ Vállalások a dróSyyárban A December 4. Drótmű­vekben megkezdték a kong­resszus tiszteletére tett mun- kaverseny-vállalások összeg­zését. A IV. ötéves terv még hátralevő időszakábah a drótgyár kollektívája a vál­lalások várható eredményeit is számítva, körülbelül 340 millió forint értékű többlet­terméket állít elő. Ebben kü­lönösen nagy szerepet vál­lalnak a szocialista brigá­dok. Tavaly 57. az idén már több mint 60 kollektíva vesz részt a szocialista brigád- versenyben. Emlékeztető Jegyzetek egy beszélgetésről Harmincöt, negyven, negyvenöt évvel ez­előtt megjelent újságokból kiemelt idézetek. Meghökkentő adatok. Egy sötét korszak ke­resztmetszete. Az idézeteket — akár krono­lógiai sorrendben is — egymás mellé illeszt­ve kikerekedik a vádirat. ..Tombol, pusztít a tüdöbaj. Az egyik mis­kolci középiskola növendékeinek 60 száza­léka tüdőbajos.” (Reggeli Hírlap.) „Száz munkahelyre 410 munkajiereső.” (R. H.) ..Megszigorították a betegek kórházba utalá­sát. A szegényeknek csak egyes gyógyszere­ket rendelhetnek a kórházak.” (Magyar Jö­vő.) ,.Borsod—Gömör megye majdnem min­den második halottja 2 éven aluli.” (R. H.) „A hatósági munkaközvetítő és szakszervezet 2500 munkanélkülit tart nyilván a miskolci munkapiacon.” (R. H.) „Ifémeth János 70 éves Arany János utcai lakos a nagy nyo­mor miatt a Sajóba akarta ölni magát. Meg­akadályozták.” (R. H.) „Utcai gyűjtésre kér­nek engedélyt a nyomorgó színészek.” (R. H.) „Takács István 11 gyermekes monoki gazda szörnyű nyomorúsága foglalkoztatta hétfőn a Felsőházat.” (Magyar Jövő.) „Kommunista- gyanús egyének letartóztatása.” (R. H.) És végül még egy idézet a Reggeli Hírlap 1933. augusztus 2-i számából: „Gömbös Gyula rá- diószózata: A magyar ügy igazsága a ter­mészeti törvények ellenállhatatlan erejével emelkedik Európa horizontja fölé.” Magyar ügy? Emelkedett hangú hazugság! Egyetlen igazság: a nép nyomora. Egyetlen — nem természeti — társadalmi törvény: a zsarnokság totális bukása! Annyi idő után halványak az emlékek. De vannak még élő tanúk. Nem felejtenek s minket is óva intenek a feledéstől. Számuk kevés, sajnos egyre kevesebb, figy közülük itt ül velem szemben. Százkilencvenhárom emlékeztető témát hozott, esztendőnél több ideig lapozta a múzeumban gyűjtött elsár­gult újságokat. Hetvenhárom évéből egyet erre szánt, A neve: Frank Miklós. — No de most hadd cáfoljam a „magyar igazságot” a másik oldalról — mondja. Sok dioptriás szemüvegén át is hunyorogva la­pozza feljegyzéseit. — Ez is idézet a Reggeli Hírlapból: „A frankhamisító Windischgrätz herceg milliókat költött kártyára, cigányra és szerelmeskedésre. S közben 600 millió adókorona hátraléka van.” Négy évvel ké­sőbb pedig: „Windischgrätz Lajos herceg sérthetetlen tiszti becsületét állapította meg az ad hoc tábornokok becsületbizottsága.” Ez volt a magyar igazság? S ha emez utóbbi idézeteket összevetjük az előbbiekkel, akkor megkapjuk a magyar valóságot! — Vagyis azt a társadalmi konfliktust, amely minden korábbinál élesebb osztály- harchoz vezetett. — Igen. Ahhoz a harchoz, amelynek Mis­kolcon is az illegális kommunisták voltak az éltető elemei. Hadd idézzek ismét: „Azok, akiket ügyes-bajos dolguk mostanában Bor­sod megye hivatalaiba visz, szívbemar kóló látványnak a tanúi. Szánalmas, toprongyos, beteges külsejű emberek varakoznak a fo­lyosókon. Muszáj koldulni, mert nincsen munka. A Borsod megyei munkanélküliek helyzete: nyomor és koldulás.” Az uralkodó osztály a nyomorért Trianont okolta. Ha­zugság volt. Az illegális kommunisták vilá­gosan láttak. Akik dolgoztak is — éhbérért tették. A többségük. Emlékszem — de erre is itt a bizonyíték! — a legkiválóbb útépítő szakmunkások napi keresete nem. haladta meg a 2,50 pengőt. Egy kiló szalonna 2,40 volt. Ugyanakkor a képviselők: illetménye 730 pengő! Hát miféle magyar igazságot képviseltek a megyei urak ilyen óriási igaz­ságtalanságban?! Kitől, kiktől várhattak harcos kiállást az elnyomottak? A korúmu- nistáktól. akiket egymás után letartóztattak, megkínoztak, se vége se hossza nem volt a börtönnek, internálásnak,, rendőrségi meg­figyelésnek. — Frank elvtársat hányszor hurcolták meg? — Engem? össze kellene számolni. De én csak egy voltam a többi között. És nem azért jöttem ide, hogy magamról beszéljek. Nem a személy a lényeges. Azért jöttem, hogy megmondjam: a történelem ismerete, a munkásosztály korábbi harcának ismerete kell ahhoz, hogy még tudatosabban építsük a társadalmat. A tudatépítés legalább olyan fontos, mint a házak építése. — Kétségtelen. De pontosan mire gondol Frank elvtárs? — Arra a magatartásra — kívül és belül! —. amely mindenekelőtt a közös ügyet szol­gálja. A személy csak másodrendű. Magam is látom — s a párt többször is kimondta —, hogy gyakori a kapzsiság, a szerénytelenség, o kispolgári közöny. Nem szabad. Tilos! Ma is kell az áldozatvállalás, ha nem is olyan értelemben, mint regen. Ismerni kell azo­kat a mát megalapozó harcokat, hogy job­ban becsüljük azt, ami van, s többet, egyre többet tegyünk érte, hogy még jobb, még szebb legyen. — Keze kissé remegve nyúl a feltetéscsésze után, megemeli, de félúton megáll. — Igen, igen. A szerénységet, a kö­zösségi érzést nem mondani kell. Élni... Azért hoztam ezeket az emlékeztetőket, hogy készülve a felszabadulás harmincadik év­fordulójára, úgy beszéljünk a máról, hogy abból ne hiányozzon a tegnap se. Hogy mindenki lássa az összefüggéseket. Mert na­gyon nagy dolog az, ami ma van. De értékét emeli, ha ott él az emberek tudatában az is: miért lett így. miért kellett így lennie! A 193 téma közül néhányat fel lehetne dol­gozni ... Néhányat? Átnéztem a sok gépelt oldalt. Egymás mellé illesztve valamennyi témát, csak úgy nyers állapotban is, önmagában is jól szerkesztett mü. Vádirat. S jóllehet, a bűnös már elítéltetett, de a koronatanúk szava és tette perdöntő volt 30—40—50 év­vel ezelőtt, ezért hát tisztelet és becsület szálljon rájuk, akik egész életüket olyan ..bűnnek” szentelték, amit a miskolci Reg­geli Hírlap 1933. szeptember 19-i száma így adott tudtul az olvasóknak: „Súlyos fegy­házbüntetésre ítélték a miskolci és borsodi kommunistákat. Négynapos tárgyalás után hirdetett ítéletet a Debreceni Törvényszék. Zárt tárgyalás volt, állami és társadalmi rend felforgatására irányuló bűntettekben” Aztán a lap felsorolta a büntetést és a neveket. Ettől mi eltekintünk. Mert a sze­mély másodlagos. Az ügy és az érte tevés — ez a lényeg! CSALA LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents