Déli Hírlap, 1974. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1974-05-31 / 126. szám

Dr. Romány Pál előadása Az MHSZ megyei székhazának nagytermében rendezett kiállítás egy részlete (Ágotha Tibor felvételei) JUBILÁL A FÜSZÉRT Negyedszázaddal ezelőtt hozták létre a Borsod megyei Fűszer- és Édességkereske­delmi Nemzeti Vállalatot, a FÜSZÉRT jogelődjét. Átszer­vezések, összevonások után igazi nagyvállalattá nőtt az élelmiszer- és vegyiáru-nagy- kereskedelmi vállalat, amely Borsod és Heves megye la­kosságának ellátásáról gon­doskodik. Kezdetben évente százmillió forint értékű árut adták át a boltoknak, üzle­teknek. Az idén már három- milliárd forintos forgalom­mal számolnak. Az MHSZ megyei székhá­zában rendezett kiállítás azt mutatja, hogy kávéfogyasz- tásunk 1965 óta több, mint négyszeresére emelkedett, hús- és halkonzervből két­szer annyit fogyasztunk, mint kilenc évvel ezelőtt. Kozmetikai cikkekből pedig csaknem háromszor annyit vásárolunk, mint 1965-ben. A kiállítást tegnap délelőtt 10 órakor Szabó József, a Borsod—Heves megyei Élel­miszer és Vegyiáru Nagyke­reskedelmi Vállalat igazga­tója nyitotta meg. A kiállítást készítői úgy állították össze, hogy a láto­gatók könnyen áttekinthetik a vállalat tevékenységét. Lát­hatók a kiállításon a leg­újabb húskonzerv-készítmé­nyek, édességek, kozmeti­kai- és festékáruk. REFLEKTOR Tapolcai panasz Láncra vert virágok Koranyár. Gyönyörű a ta­polcai park. Szinte idill a kép: a tegnapi tulipánágy helyére új virágszőnyeg ke­rül majd. Mérges a feljegy­zett monológ. Mérges? Van ebben a haragban szomorú­ság is. Szemrehányás és vád. Magunkét féltő indulat. Aki elmondta, Felföldi Rezső, a Miskolci Kertészeti Vállalat brigádvezetője: — Hogy szép? Persze hogy az. Kövike, muskátli és dá­lia kerül az elvirított tuli­pánágyba. De látja: láncra verjük a virágokat itt... Mondja, maga érti? Meg tudja érteni ezt? Itt ez a körialakú ágy. ösvényt jár­tak benne a gyalogosok. A széleire is mindenütt bele­tapostak. Most aztán láncra verjük a virágokat. Körbe­kerítjük. Úgy kétezer forin­tos kiadás ez, de hát nem is ez a baj. — Nem ennyit költünk itt ebben a város­ban virágra és parkra, jól tudom én, de ebből a két­ezer forintból új játék le­hetne a játszótéren, sok-sok új tő virág valahol... Né­ha, ha rossz kedvem van, azt mondom, kár nekünk bármit is csinálni. Ott ma­gukkal szemben, a Sajtóház előtt is van egy játszótér. Láttam a hinták rúdjait megcsavarva. Mi kár az! És mentem már este át a par­kon, hogy kerülnöm kellett a padot teleülő fiatalokat. Mit szólhattam volna nekik? Sört ittak és célba dobáltak az üres üvegekkel. A homo­kozó is tele volt cserepek­kel. És mindenüvé lánc se jut. Nem verhetünk minden virágtövet láncra, őrt se te­hetünk minden játék mellé. Pedig szép ez. Nagyon szép. A munkánk is az. Ha nyit­ni kezd itt a dália ... i B. G. A budapesti lakosok tejszükségletének felét 150 kilomé­ternél messzebbről szállítják a fővárosba. Az ózdi piacra kerülő primőrkáposzta Mohácsról, a sóska Dunapatajból, a saláta Nagykőrösről származik. A példák sora hosszú, de néhány is jól jellemzi a gazdasági fejlődés területi arány­talanságait. Igaz ugyan, hogy Szegeden hetekkel előbb virág­zik az akác, mint Miskolcon, s egy mégoly kis országban is, mint hazánk, meghatározóak a földrajzi, éghajlati viszo­nyok, ennek ellenére mégsem abszolutizálható a környe­zet, az ország nem osztható fel csak mezőgazdasági és csak ipari megyékre. E gondolatok szolgáltak ki­induló alapul ahhoz az elő­adói konferenciához, amelyet tegnap rendeztek a megyei tanács dísztermében. Az elő­adó dr. Romány Pál, az MSZmT* KB Területi Gazda­ságfejlesztési Osztályának vezetője volt. A házigazda szerepét Dojcsák János, a megyei pártbizottság titkára és Fejes László, a megyei ta­nács elnökhelyettese töltöt­te be. Már nem Pest vezet Dr. Romány Pál elmon­dotta, hogy a területi mun­kamegosztás és a területfej­lesztés tudományos igényű vizsgálatát gazdálkodásunk dinamizmusa és gazdaságunk általános növekedése tette szükségessé. Továbbá: fogyó­ban vauinak a szinte ingyen kapott természeti kincsek (már a tiszta víz is milliókba kerül), kimerültek a terme­lésbővítés extenzív forrásai, s gyors orvoslást igénylő szükséggel vetődtek fel gaz­dálkodásunk területi ellent­dolgozók a környező telepü­lésekről, viszont egy fővá­rosi iparbővítés előbb-utóbb metróépítési gondokkal jár. Persze, az irányított fej­lesztés gyakran olyan terü­leten emeltet új gyárat, ahol hagyomány nélküli volt az ipari termelés. Csak szak­képzetlen munkaerő volt, termelési tapasztalat, nagy­üzemi iskola nem. Ez a „gombhoz a kabátot” mód­szer kezdetben persze a gyors felfutást, a hagyományos ipa­ri körzetekben mértékadó­nak tartott teljesítményt és minőséget nem produkálta. De csak ideig-óráig, hiszen — gondoljunk csak a kőbá­nyaival vetélkedő bocsi sör­re — tanulással, szorgalom­mal. akarattal pótolható a hagyomány hiánya. Csökken a keresők aránya A Központi Bizottság osz­tályvezetőjét a közelmúltban egyetemista fiatalok faggat­ták: meddig őrizzük még az István király korában kiala­kult megyehatárokat? S a válasz: a megyehatároknak társadalmi, politikai funkció­ja van, de a közigazgatási határok nem jelentenek, s nem is jelenthetnek gazdasági határt. Észak-Magyarország három megyéje például olyan gazdasági egységet alkot, amely egy asztalhoz kell. hogy ültesse a fejlesztés fő irányát meghatározó borso­di. hevesi, szabolcsi vezető­ket. (Nem véletlenül alakult meg a közelmúltban az egész Észak-Magyarországot ellátó, két nagykereskedelmi válla­lat.) Végezetül az előadó, a te­rületi fejlesztés feltételeit elemezve, a demográfiai prob­lémákról szólt. Jelenlek az aktív keresők aránya 61—62 százalék. Ez az arány (mivel a korábbi években kevesebb gyermek született, s mert nőtt az idősek száma) hatvan százalék alá csökken. Ez pe­dig azt jelenti, hogy a mos­tani nemzeti jövedelemért is többet kell majd tennünk. De mert szeretnénk jobban élni, a mostaninál nagyobb nemzeti jövedelmet kell ter­melnünk. Ennek pedig nem más a feltétele, mint a ter­melékenyebb, jobban szerve­zett munka. A helvbenma­radáshoz is léoni kell tehát, de kettőt kell lépni, hogy valóban haladjunk. BRACKÓ ISTVÄN jeiyaiitomata a pécsi aitóbuszoleon Szovjet jegykiadó auto­matákkal indultak forga­lomba Pécs három forgal­mas útvonalán a városi au­tóbuszok. Az országban korábban már kísérleteztek ehhez ha­sonló jegykiadó automatával. Az akkori észrevételek alap­ján módosították, fejlesztet- , ték a típust és most ez vizs­gázik Pécsett. A mechanikus működteté­sű, ötletes szerkezetet 1970 óta gyártja a kalinyingrádi élel­miszergyártó vállalat. Keze­lése egyszerű. Az automata a bedobott pénz méretét, sú­lyát veszi figyelembe, s en­nek alapján ad jegyet, „Be­csapni” nem lehet. Minden autóbuszon két jegyautoma­ta működik. Ha a kísérlet beválik, az év végéig Pécs valamennyi autóbuszjáratán automaták adják a jegyet az utasoknak. Delegáció érkezett testvérvárosunkból Készül a katowicei napok programja Lengyel testvérvárosunk­ból, Katowicéből tegnap dél­után öttagú küldöttség érke­zett Miskolcra Jplian Czaj- kowskinak, az ottani városi tanács elnökhelyettesének ve­zetésével. A vendégeket — akiket a fővárosunkban működő Len­gyel Kultúra igazgatója, Wladyslaw Kobialka is el­kísért — Tok Miklós, a vá­rosi tanács elnökhelyettese Csótai Jánosnak, a városi pártbizottság osztályvezető­jének, valamint Hegyi Imré­nek és Szuchy' Róbertnek, a Hazafias Népfront megyei, illetve városi bizottsága tit­kárának a társaságában fo­gadta. A delegáció látogatásának célja az idei katowicei na­pok megrendezésének a megbeszélése. Mint ismere­tes, először öt évvel ezelőtt került sor hasonló rendez­vénysorozatra, amelyet a kö­vetkező esztendőben Kato­wicében a miskolci napok megrendezése követett. A küldöttség vezetője is­mertette tervüket, ami sze­rint városunk lakóinak gaz­dag program keretében szán­dékoznak bemutatni Kato­wicét. A többi közt város- fejlesztési, fotó-, könyv-, népművészeti, bélyeg-, ér­me-, plakátkiállítást nyitná­nak, s „A lengyel konyha heté”-t is megrendeznék. Filmbemutatók, a két város egyetemi tanárai, helytörté­nészei közötti találkozók s különböző sportrendezvények is szerepelnek a kat^wxeiek javaslatában, valamint az, hogy néhány autóbuszon el­hoznák hozzánk azokat a társadalmi munkásokat, akik a legtöbbet tették testvérvá­rosunkért. Az elgondolások konkreti­zálása végett ma folytatódik a megbeszélés. Annyi már bizonyos, hogy a katowicei napok késő ősszel városunk felszabadulása 30. évforduló­jának ünnepségsorozatához kapcsolódnak, s jövőre a miskolci napok is Katowice hasonló évfordulóiénak az ünnepségeit gazdagítják. Ma Budapesten a Műcsar­nokban . megnyitják a ro­mán plakátkiállítást. Ajkán megkezdődnek a Veszprém megyei gyógyszerésznapok. Budaörsön a repülőtéren ro* mán helikopter-bemutatót rendeznek. Jf- Debrecenben a tüdőklinika létrehozásának 80. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeznek. Mezőkovácsházán országos népi díszítőművészeti és gyer­mekraj z-kiállítás nyílik. Murony községben (Békés megye) magyar—kubai ba­rátsági napot rendeznek. T>f. Szegeden „Az újítómozgalom aktuális kérdései” címmel előadást tart dr. Szilvásy Zoltán, az Országos Talál­mányi Hivatal elnökhelyet­tese. mondásai. A mostani az első olyan középtávú (ötéves) terv, ‘ arrretywek kimunkálásánál már figyelembe lehetett ven­ni a területfejlesztés távlati koncepcióit. A beruházások irányítottsága, az egyenlete­sebb fejlesztésre való törek­vés jelentős arányváltozáso­kat eredményezett népgazda­ságunkban. Erre egyetlen, de nagyon frappáns példa. Né- hánv évvel ezelőtt az ipari mulfkások nagyobbik fele budapesti lakos volt. Ma a főváros az ipari dolgozóknak csak mintegy harminc száza­lékát foglalkoztatja. Gombhoz a kabátot A Pesten kívüli iparfej­lesztést nemcsak a vidéki foglalkoztatottsági gondok megoldásának szándéka siet­tette. A már amúgy is nagy fővárosban csak aránytala­nul sok áldozattal lehetett volna alapanyagot, energiát, vizet, valamint a dolgozók­nak lakást, bölcsődét, köz­lekedési lehetőséget biztosí­tani. A kerékpár olcsóbb, mint a metró! — fogalmazott ta­lálóan az előadó, s ezzel ar­ra utalt, hogy egy kis város új ipari üzemébe még akár kerékpárral is bejárhatnak a T?bb földieper, zöldborsó A piacok és az üzletek áru_ választéka jól példázza a szeszélyesen változó időjá­rást. Az ilyenkor szokásos­nál kevesebb volt a cseresz­nye is, ára azonban jelentő­sen mérséklődött. A korai májusi cseresznyét 6—10 fo­rintért, a zsabolait 14-ért, a rövidszárú, fekete szomo- lyait 16 forintért adják. Az Agrokonzum üzleteibe 80 mázsa földieper érkezett, s a néhány nappal ezelőtti 76 forint helyett már 24—42 forintért árusítják. A várt­nál kevesebb kelkáposzta helyett csaknem 600 mázsa fejeskáposzta került forga­lomba a héten. Sok volt a saláta is, csakúgy mint az újburgonya, amelyből 200 mázsát kínáltak a vállalat árusítóhelyem. A múlt héthez képest 12 áru lett olcsóbb. A zöldbor­só 20 forint helyett 13-bá ke. rül, a karfiol ára 36-ról 16 forintra csökkent. A fejes- káposztát 5,60-ért adják, a múlt heti ár ennek több mint kétszerese volt. Olcsóbb lett a karalábé is (6—8 forint), valamint az újburgonya (16- ról, 11 forint), a salátát 1,20. ért a zöldhagymát 1,40-ért adják, . , i , Területi gazdaségfemésztés A kerékpár olcsóbb, mint a metró Sárospatak egészségháza forintos beruházással épült emeletes egészségházat jú­niusban adják át rendelte­tésének. Sárospatak kialakuló új városközpontjában elkészült a város egészségháza, amely­nek műszaki átadására szer­dán került sor. A hatmillió

Next

/
Thumbnails
Contents