Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-29 / 99. szám

Finnországi hangversenyek Beszélgetés Várhegyi Mártával Néhány héttel ezelőtt már hírül adtuk, hogy Miskolcról küldöttség utazik Finnországba testvéri kapcsolatainkat ápo­landó. Visszatértük után azonban még nem számoltunk be a hosszú út, az ottani szereplés és a vendéglátás eseményeiről. Annyit ugyan már korábban megtudtunk Bárczi Bélától, Miskolc tanácselnökétől, aki a küldöttséget vezette, hogy a hazánk jelszabadulásának emlékére rendezett tamperei ün­nepi műsor jelentős politikai és művészi sikert hozott, de szívesen hallanánk a részletekről is. Erről a küldöttség egyik művész-tagjától, Várhegyi Mártától, a ' Miskolci Nemzeti Színház primadonnájától érdeklődtünk. — Első benyomásként azt szeretném elmondani, hogy a finnek rendkívül komolyan veszik, jelentősnek tartják ezt a rokoni, baráti kapcso­latot. Kilenc nap alatt hét koncertet tartottunk, hét kü­lönböző városban; mindenütt a Finn—Magyar Baráti Tár­saság vendégeiként. Ennek a társaságnak nemcsak Helsin­kiben és Tamperében, ha­nem a kisebb városokban is működnek már szervezetei. — Hogyan fogadta a kö­zönség a magyar műsort? — Bevallom, egy kicsit mindannyian drukkoltunk a bemutatkozás előtt, hiszen a finnek vérmérséklete mégis csak más — hírlett, hogy ná­lunk kicsit hűvösebbek —, s így nem tudhattuk, hogy a sajátosan magyar tempera­mentumé produkcióinkra ho­gyan reagálnak. De már a megérkezésünk utáni sajtó- értekezleten megnyugodhat­tunk (a tájékoztató rögtön­zött koncertté alakult át, az ottani újságírók nagy örö­mére), éreztük, hogy az el­ismerés őszinte, a tenyerek nem udvariasságból verődnek össze. Kas együttesünk leg­fiatalabb tagját, Mazsaroff Máriát azonnal meginterjú­volta a rádió riportere, sőt két dalt is el kellett énekel­nie. — Külképviseletünk veze­tői is, bizonyára segítettek, hpgy feloldódjon küldöttsé­günk esetleges feszélyezett- sége. — Éppen erről akartam be­szélni. Akár hiszi, akár nem, nagykövetünk, Rónai Rudolf mindegyik koncertünkön meg­jelent. (Márpedig ezeket egy­mástól távol levő városokban tartottuk.) Különösen tet­szettek neki a Déryné-dalok, s Mazsaroff Marika számai. Észrevettük, hogy bennünket hallgatva, erős honvágya tá­madt; elmondta, hogy már hat esztendeje nem járt itt­hon. Egyébként Miskolcot te­tekinti szűkebb hazájának, mint pilóta, részt vett a vá­ros felszabadításában is. Mis­kolc annak idején egy kis telket ajándékozott neki, amelyet ugyan Rónai elvtárs még sosem látott, de amely­nek az adóját azóta is szor­galmasan kérik... Prágai ta vasz A „Prágai Tavasz” Nem­zetközi Zenei Fesztiváljának idei műsorában 62 hangver­senyt rendeznek. A május 12. és június 4. között Csehszlo­vákiában dobogóra lépő együttesek között találjuk a Budapesti Filharmonikuso­kat, az Amsterdami Concert- gebouw zenekarát, a Londoni Royal Philharmonic Or- chestrát és a Drezdai Kreuz- chort; a fellépő külföldi mű­vészek között lesz Peter Schreirer és Gisela May. Az idei fesztivál „újításai” közé tartozik, hogy a „Prágai Tavasz” két hangversenyét nem a ' Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság fővárosá­ban, hanem Kladnóban és Pribramban rendezik. — A kis sztoriból arra kö­vetkeztetek, hogy több vidám történetet is őriz. — Azt hiszem, egyet még mindenképpen el kell mon­danom, ami a csodálatos matyó ruhámhoz kapcsoló­dik. (Ezt az öltözéket, ami­nek külön is nagy sikere volt, a mezőkövesdi Matyó­ház bocsátotta rendelkezé­sünkre.) Nos, a magyar da­lok és a magyar ruha na­gyon tetszett „Beke bácsi­nak” is. A kedves, joviális öreg úr mindenhová elkísért bennünket, többször szívélye­sen elbeszélgettünk. Minden­ki bácsizta, így én is, és egy­szer megkérdeztem tőle: „Beke bácsi, mióta él kint?” Mondta, hogy bizony már elég régen, és azt is hozzá­tette, hogy (mert a foglalko­zása iránt is érdeklődtem), ő a magyar konzul. — Akinek ének és zene a kenyere, meg az élete, az nyilván érdeklődik, más or­szágban járva, az ottaniak zenekultúrája iránt is? — Természetesen, s ez nem is okozott nehézséget, mert aki tolmácsolt, kísért ben­nünket — Anneli Aarika — maga is szakmabeli. Magyar- országon végezte a Zenemű­vészeti Főiskolát, s híres alt­énekesnőként ismerik. Ö hív­ta fel a figyelmünket arra, amiről később magunk is meggyőződtünk, hogy a kon­certtermek mindenütt egybe­épülnek az iskolákkal. A gyerekek így hangverseny­közeiben nőnek fel. Egyéb­ként számos magyar zenepe­dagógus él kint; a finn isko­lák most tértek rá a Kodály- módszer bevezetésére. A leg­nagyobb élményem az volt, mikor a már említett dísz­ünnepségen egy kitűnő szín­vonalú gyermekkórus (volt miskolci tanárnő növendé­kei) tökéletes kiejtéssel, és magyarul énekelte el himnu­szunkat. A beszélgetést még hosz- szan lehetne folytatni, Vár­hegyi Mártát azonban pró­bára szólítják. Megígéri, hogy legközelebb a finn divatról, lakáskultúráról, társadalmi szokásokról, egyszóval főleg a nőket érdeklő dolgokról fog beszélni. (gyarmati) (2E333 HÉTFŐ Kossuth rádió. 12.00: Déli kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Déki Lakatos Sándor népi zene­kara játszik. — 13.50: Válaszo­lunk hallgatóinknak. — 14.05: Édes anyanyelvűnk. — 14.10: A váci Vox Humana énekkar éne­kel. — 14.18: Zentay Anna ope­rettdalokat énekel. — 14.40: Val­lomás a műfordításról. — 15.00: Hírek. — 15.10: Isfcolarádió. — 15.50: Klaus—Bruehmann: Kon­certzene fúvószenekarra. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.06: Rendezte: Solymosi Ottó. Római rekviem. — 17.00: Hírek. —17.05.: Külpolitikai figyelő. — 17.20: A hét rádióhallgatója. Portré mu­zsikával. — 17.40: Van új a nap alatt! — 17.55: Bemutatjuk új fel­vételeinket. — 18.29: Ifjú Ma­gyari Imre népi zenekara ját­szik. — 19.00: Esti krónika. — 19.30: „Szóljatok játszók, regö- lők!’ — 22.00: Hírek. — 22.20: A dzsessz világa. — 23.20: Mózes és Áron. Részletek Schönberg operájából. — 24.00: Hírek. — 0.10: Dobsa Sándor zongorázik. Petőfi rádió. 12.00: Századunk kamaramuzsikája. — 13.00: Hí­rek. — 13.03: 3. sz. iskola — Nyírbátor. — 13.20: Csajkovszkij: Diótörő — y-vit. — 13.45: Időjá­Derkovits­napok sjc Jelenet a Kakuk Marciból, a Thalia Színpad művészeinek előadásában Szomszédolás íréharátamknál Napjaink-est Kassán Jó és kell is tudni, hogy mások hogyan élnek, hogyan oldják meg a sokban a miénkhez hasonló, másrészt sajáto­san helyi, a miénktől eltérő feladataikat. Kassára ismerkedni mentünk és bemutatkozni. Az első napon felültünk a Thália Színpad autóbuszára és elmentünk Dobóruszkára, hogy meg­nézzük a társulat előadásában a Kakuk Marcit. Bender Oszkár kombinál A társadalmi szatíra rég­óta hl jycikk az irodalomban, a szmnazban és természete­sen a tévében is. Meg kell mondanunk, hogy ez a műfaj sosem volt erőssége irodal­munknak. Érdemes lenne el­tűnődni ezen a jelenségen: miért nem merünk, akarunk szembenézni gyarlóságaink­kal? A kabarénak, a pesti viccnek azért nem tudunk egyértelműen örülni, mert enyhén cinikus és bármilyen pontosan telibe találjon is, mindig le is fokozza a meg­bírált jelenséget. A szatirikus indulata nemesebb és több is ennél. Mert nem az sze­reti igazán, jól az embert, aki eliiézi hibáit. A szatiri­kus az ideálishoz, a tökéle­teshez mér, s mert nem va­hetően magyarrá tette Osztap Bendert — Bender Oszkárt. Partnerei: Harkányi Endre és Bánhidy László kitűnően komédiáztak. Ilf—Petrov és Gyurkó szándéka szerint a korrupciót és a pénzszerzés különböző „fogásait” mutat­ja be a regény, illetve a té­véfilm. A „szerzés” szavunk­nak sajátos zöngéje, jelenté­se van. Pénzt szerezni nem munkával, nem kereskedés­sel, vagy más közhasznú te­vékenységgel szoktunk, ha­nem ... De hiszen éppen er­ről szól a tévéfilm: a szerzés módozatairól. Az Aranybor­jú, a bibliai is, a mai is meg- bolondítja- az embereket. Bender Oszkár, ez a zseniá­lis szélhámos vidéki kőrút­ján mintegy avf.nnV füzérre A 15 fős! társulat óriási terheket vállal magára. Heti öt előadást tartanak, s abból csak egyet Kassán, a többi tájelőadás. Nem kevesebbet jelent ez, mint azt, hogy igen körültekintő (és, mint láttuk, eredményes) szerve­zőmunkával 150 helységbe visznek színházat! A távol­ságok óriásiak! (Dobóruszka pl. 120 kilométer Kassától, 2 óra busszal.) A társulat fiatal és lelkes, ám — az elké- nyeztetettebb hazai nézőnek ez meglepetés — igen érett és sokoldalú. Repertoárjuk­ban éppúgy megtalálható Örkény István Tótékja, mint Vörösmatry Csongor és Tün­déje. Tizenöt fővel ilyen sokszínű repertoárt (4—6 be­mutató) és ilyen sok előadást produkálni — már maga is bravúr. Másnap Napjaink-est volt Kassán, a Thália Színpadon. Ezt egy iskolai tornateremből alakították át. Kicsi — a mi fogalmaink szerint —, de igen barátságos és intim han­gulatú. Csak ezt mondhat­juk el a kassai író- és mű­vészbarátaink bőkezű és nagyvonalú vendéglátásáról is. Az est maga (a részvevők kellemes meglepetésére) a legsikeresebbnek mondható, minden eddigi Napjaink-est között. A Napjaink szerkesz­tőségét (Gulyás Mihály, Zi­rás. — 14.00: Kettőtől hatig ... — 18.00: Hírek. — 18.05: Külpo­litikai figyelői — 18.20: Kalando­zás. — 19.27: Űj könyvek. — 19.30: Jó estét, gyerekek! —19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét. — 20.30: Hírek. — 20.40: Sporthiradó. — 21.40: A színházt őrt énész mondja. — 21.55: Operettdalok. — 22.10: Ütközően. — 22.30: A hét zeneműve. Bee­thoven három Leonóra nyitá­nya. — 23.00: Hírek. — 23.15: Népdalok. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió. 17.30—18.00: Ké­pek községeinkből. — Napjaink kérdései . . . Vallomások a mun­káról — jegyzet. — Szórakoztató zene. — 18.00—18.15: Borsodi tü­kör. (Véndorzászlót nyert a jár­műjavító: Miért csak hétfőn? Megyei sporteredmények.) — 18.15—19.00: Kérdezzen, az ille­tékesek válaszolnak! A mikro­fonnál: tervezők, kivitelezők és közigazgatási vezetők. Fórum­műsor. Szerkesztő: Imreh József, a műsort vezeti: Tréba Gyula. Szlovák televízió. 17.20: Ipari tanulóknak. — 17.45: . Hírek. — 18.10: Nőkről nőknek. — 18.35: Dalok. — 19.00: Híradó. — 20.00: Ennyit ér az élet! (Tv-játék.) — 21.15: Híradó. — 21.45: Pártok­tatás. Miskolci Nemzeti Színház (7): Bajazzók — Seherezáde. A Deb­receni Csokonai Színház opera­előadása. Kiállítások. Kossuth Művelő­dési Ház (10—18): 77 fénykép a régi Miskolcról. — Miskolci Kép­tár (10—18): Magyar festészet a monyi Zoltán, Péntek .Imre, Serfőző Simon) és szerzőit (Kalász László, Bari Károly) a magyar irodalom hazai követemként üdvözölték és fogadták. A verseket és Gu­lyás Mihály novelláját (Az öreg ház) a társulat művé­szei mutatták be bensősége­sen, igényesen. (A szerzőket i Zimonyi Zoltán és e sorok ; írój,a . mutatta be a közönség- J nek.) Az est mindenképpen több és más volt, mint az itthon megszokott szabvány író— olvasó találkozók. Baráti va­csorán találkozhattunk a színház művészeivel, és a Kassán élő írókkal-költőkkel (Gál Sándor, Batta György, Gyüre Lajos, Kováts Miklós, Fecsó Pál, Tolvaj Bertalan, Gyimesi Sándor). Itt is, de a három nap során többször elhangzott az óhaj, terv, hogy ezt a meglehetősen megkésve felvett kapcsolatot erősíteni, mélyíteni kell. Vi­szonzásként (a könyvhéten) a Napjaink is estet rendez a kassai írók és színészek köz­reműködésével. Kassa Miskolc egyik test­vérvárosa. Kazinczy, Batsá­nyi, Hviezdoslav, Fábry Zol­tán, a Kassai Magyar Mun­kás hagyatéka közös kin­csünk, kapocs, híd, amely összeköt. Járjunk a hídon! HORPÁCSI SÁNDOR XX. században. — A grafikai gyűjtemény új szerzeményei. Filmszínházak. Béke (f4, hnG, 8): Apacsok (mb. színes NDK). — Kossuth (f3, hn5, 7): Szikrá­zó lányok (magyar). — Hevesy Iván Filmklub (f5, f7): Sirokkó (színes magyar—francia, 18 éven felülieknek!). — Fáklya (f5, 17): Elefántkirály (színes amerikai). — Petőfi (f5, f7): Várunk, fiú! (mb. szovjet). — Szikra (5, 7): Apacsok (mb. színes NDK, pre- mlerhelyár!). — Táncsics (5, 7): Ó, maga rettenetes! (színes an­gol) . — Tapolca — Ady (f8): Az utolsó völgy (színes angol, 16 éven felülieknek!). — Hámor (4): A törökfejes kopj a (színes ma­gyar) . KEDD gyünk azok, dühösen, maró gúnnyal kicsúfol minket. A vicc, a kabaré fakaszthat ka­cajt. a szatíra dühöt indukál a megbíráltakból, gondolko­dásra, önmagába-nézésre készteti a nézőt. Ha a rea­lista azt mondja, hogy „ilyen vagy te, embertársam”, a szatirikus hozzáteszi, hogy „ilyen ronda: önző, szervilis, korrupt, hatalmaskodó, piti­áner, gyáva és buta figura vagy”. A szatirikus nemcsak a nyelvét ölti ránk, de az öklét is rázza: „javuljatok meg, mert.. Egyszóval, a szatirikus szeret minket, ag­gódik értünk és változtatni akar rajtunk. A szatirikusok mégis magányos, megkesere­dett emberek (lásd Swift, Moliére stb.), mert a kortár­saik haragudnak rájuk. No de ez érthető is. Ezek ismeretében érdeklő­déssel vártuk a tévé kísérle­tét. hogyan valósítja meg (Gyurkó László átdolgozásá­ban) Ilf és Petrov kitűnő re­gényét. Nos. a megvalósult tévéprodukció jobb. mint a Szépirodalmi Kiadónál meg­jelent forgatókönVv. Köszön­hető ez elsősorban Darvas Ivánnak, aki valóban elhi­Derkovits Gyula szülővá­rosában, Szombathelyen em­léknapokat rendeztek a pro­letárfestő születésének 80. és halálának 40. évfordulója al­kalmából. Ennek keretében sor került a Derkovits-ösz- töndí jasok kiállítására, a mű­vész szülőházának megko­szorúzására és egy nagysza­bású emlékestre. Első ízben adták ki a szombathelyi Der- kovits-iskola és patronáló üzeme, a Vas megyei Álla­mi Építőipari Vállalat által alapított Derkovits-emlék- plakettet. Ezután évente a proletárművész hagyomá­nyainak ápolásáért legtöbbet tevőknek nyújtják át. A Derkovits-napok vasár­nap a három Vas megyei vá­ros 16 általános iskolájának képzőművészeti vetélkedőjé­vel zárultak. összegyűjti, felkutatja és le­leplezi a síbolásnak, sik­kasztásnak, pénzfelmarko- lásnak a módozatait és fi­guráit. A célja természete­sen nem ez, hanem Ko­vács mesés vagyona, a 10 millió megszerzése. Az emberi hiszékenység, a harácsolás, a potya vágya olyan nagy, hogy Bender még rokonszenvesnek tűnik, amikor visszaél vele. Ilf és Petrov leleménye ugyanis az. hogy a becsapottak, kár­vallottak maguk is gazembe­rek. A két főhős tulajdon­képpen Bender és Kovács: a szélhámos és a szélhámos ki- fosztója. Az ő szélhámossá­guk azonban valamelyes mi­nőséget jelent a gyatra kis tolvaiok, paraziták között.. A szerzők azonban nem kímé­lik őket sem. Az élet. a tár­sadalom — hosszú távon — mindig igazságot szolgáltat. Tahiti, a vágyak szigete: álom. Aki nem tud, nem akar itt és most becsületes, közhasznú munkát végezni, az előbb-utóbb pórul jár. Pó­rul kell járnia. Ebben hisz a szatirikus, ebben hiszünk, higgyünk mi is! H. S. Nemzetközi balettverseny Kossuth rádió. 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: A Fővá­rosi Tanács Kodály Zoltán női kara Kodáiy-kórusokat énekel. — 8.35: Harsan a kürtszó! — 9.10: Verbunkosok. — 9.49: Édes anyanyelvűnk. — 10.00: Hírek. — 10.05: Iskolarádió. — 10.30: Ros­sini-ciklus. A házassági szerző­dés. Petőfi rádió. 8.00: Hírek. — 8.05: Ullmann Ottó szerzemé­nyeiből. — 8.35: Klasszikus ka­maramuzsika. — 9,00: Hírek. — 9.03: A nyolcadik stáció. — 9.35: Kozsenyikov: Ünnepi nyitány.— 10.00: A zene hullámhosszán: — 10.30: Babaszerviz. — 11.00: Hí­rek. — 11.53: Könyvek, tájak, emberek. A hetedik nemzetközi ba- leltversenyt az idén július 8—25 között rendezik meg Várnában. A zsűri elnöke, a moszkvai Nagy Színház fő- balettmestere, a Szovjetunió Népművésze, a Lenin-díjas Jurij Grigorovics lesz, s a világ minden részéből meg­hívott zsűritagok között olyan, hírességeket találha­tunk majd, mint például a kubai Alicia Alonso. i A balettfesztivál űj voná­sa: a „Várna város nagy­díjáért” versengők a szófiai Nemzeti Operaház nyilvános gálaestjén vesznek részt. Eddig 18 országból 120 művész jelezte részvételét — többek között az összes szo­cialista államokból, Ameri­kából, Japánból és Belgium­ból.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents