Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-29 / 99. szám

Ötmillió kilométer A Közművelődés helyzete és fejlesztésének feladatai címmel megjelent könyvalak­ban a Kossuth Kiadónál a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága 1974. március 19—20-i ülésé­nek a közművelődéssel fog­lalkozó napirendi pontja. A könyv tartalmazza a közmű­velődés helyzetéről' szóló je­lentést, statisztikai adatokat, Aczél Györgynek, a Politikai Bizottság tagjának előadói beszédét, a zárszót, valamint a Központi Bizottság határo­zatát a közművelődés fejlesz­tésének feladatairól. Könyv Egyedül (Kerényi László felv.) T Harmadik lett a miskolci egyetem kórusa Az Egyetemi Színpadon or­szágos egyetemi és főiskolai kórustalálkozót rendezett teg­nap a Művelődésügyi Minisz­térium, a KISZ Központi Bi­zottsága és a Pénzügyi és Számviteli Főiskola. A kon­certen hat vidéki és négy budapesti kórus vett részt. A zsűri, melynek elnöke Marót! Gyula, a Kórusok Or­szágos Tanácsának főtitkára volt, a legjobbnak a buda­pesti Semmelweis Orvostu­dományi Egyetem kórusát ítélte. Második helyezést a Pénzügyi és Számviteli Főis­kola énekkara ért el, s a Fő­városi Tanács külön ajándé­kát is megkapta. Harmadik helyezett a miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem kóru­sa lett; negyedik a Pécsi Ál­lam- és Jogtudományi Egye­tem, ötödik pedig a Debre­ceni Agrártudományi Egye­tem énekkara A legszebben beszélő diákok Tegnap befejeződtek Győ­rött a Szép magyar beszéd országos döntőjének három napig tartó versenyei. A ran­gos vetélkedőn a 19 megye, Budapest és az öt vidéki nagyváros — Debrecen, Mis­kolc, Pécs, Szeged és a ven­déglátó Győr — 60 középis­kolás versenyzője vett részt. Dr. Bencédy József, a Mű­velődésügyi Minisztérium fő­osztályvezetője, a bíráló bi­zottság elnöke magas szín­vonalúnak ítélte a vetélke­dőt és külön megköszönte a Kürttel díszített zöld kocsi Miskolc, Felsőzsolca. Onga, Szikszó, Aszaló.^fíalmaj. Kis- kinizs. Hernádkércs, Felső- dobsza. Nagykinizs. Kézs- márk. Rásonvsáp’oerencs. De- tek. Baktakék, Felsőgagy ... Ez a rendes napi útvonala a 383. számú távolsági postai gépkocsijáratnak. Borsodban a távolsági pos­tai járatok száma 19. a kür­tös emblémával megkülön­böztetett zöld autók az idén ötmillió kilométert futnak. A Miskolc; Postaigazgatóság egy kisebb szállító vállalat­nak is becsületére váló (215 darabos) gépkocsiparkot di­rigál, s szerény becslések szerint az állomány éven- mintegy 15 darabbal nő. A postavonat ej*y éve A Borsod megyei Szállítási Bizottság múlt heti ülésén azt vették számba, hogyan birkózik meg a posta azok­kal a feladatokkal, amelyeket a közlekedési koncepcióhoz igazodó postaszállítás távlati fejlesztési terve ró rá. Mint ismeretes, a terv ge­rincét a vasúti fővonalakon közlekedő postavonat! rend­szer fokozatos megvalósítá­sában határozták meg. A Budapestről induló, Szeren­Ifjűsági parlament eset és Miskolcot érintő, Ozdig közlekedő postavonat már csaknem egy esztendeje teljesít szolgálatot, kedvezőb­bé téve 253 Borsod és He­ves megyei város és község postai ellátását. így számos településen a korábbinál ha­marabb kezdhették meg a kézbesítést, a nagyközönség hamarabb kapta meg a le­velet, újságot. Átveszi a szállítást Aki levelet vár. vagy új­ságot járat, azt elsősorban az érdekli, hogy időben kapja kézhez a küldeményt. Ehhez azonban jól összehangolt munkára, korszerű techniká­ra van szükség. Borsodban 311 postahiva­tal és fiókposta működik, a települések száma ennél is több. A posta fokozatosan át­veszi azt a szállítási felada­tot is, amelyen áll vagy bu­kik a gyors . küldeményto­vábbítás sikere. így például a postavonat menetrendje csak a postához igazodik, két év alatt felére csökkent a levél- és újságtovábbításba bevont Volán gépkocsijára­tok száma, s harminc géo- kocsi cl ak a helyi szállítási feladatokat látja el. 4 KGST álíamokban A Miskolci Postaigazgató­ság 1965-ben vette saját ke­zelésbe a gépkocsikat. Az autópark évről évre nő. s egyre sürgetőbbé válik egy korszerű, az ellátandó fel­adatok nagyságához mért postai gépkocsitelep kialakí­tása. Oillaooarázs és társai A jelenlegi telep a Szent- péteri kapuban, a megyei kórház szomszédságában he­lyezkedik el. Ez annyira ki­csi és annyira szűk, hogy' az autók egy részét bérelt garázsban, utcán, udvaron kénytelenek elhelyezni. A telep bővítésére nem sok a remény, mert a szomszédos vállalatok sem mondanak le (ínként a területről. Bonyo­lítja a helyzetet, hogy a PIÉRT a posta telephelye mellett megszerzett eg}' olyan telket, amelynek bejá­rata nincs. Utat nyitni vi­szont csak az amúgy is szűk postai gépkocsitelepen át le­hetne. s ennek, érthetően, nem örülnek az igazgatóság vezetői. A szállítási bizott-! ság az ügyben „szíves köz-r benjárást” ígér. B. I. Budaörsön már van Nyugdíjasok parkja! Az ötleteknek is idő kell, mire hasznosra érnek. Lapunk­ban mi is több alkalommal szóltunk egy nyugdíjasok park­ja létesítésének helyi lehetőségeiről. Most ovásom, hogy el­készült Budaörsön az ország első nyugdíjas-parkja. Alig ne­gyedéve, hogy erről a témáról cikkezett a Magyar Hírlap, s a cikk nyomán jelentkeztek a partnerek is. Telket adott a térmelőszövetkezet, segítettek a vállalatok, a szocialista bri­gádok, de még magánosok is. És három hónap alatt elké­szült a park. Mit érne egy hasonló itt Miskolcon nekünk? Ugyanazt, ugyanannyit, mint Budaörsön. Nálunk is sok a nyugdíjas, magát még jól bíró ember, akik szívesen keresik egymást, szívesen leülnének egy-egy kártya- vagy sakkpartira a nap- ernyős asztalok mellé, szívesen elolvasnának egy-egy köny­vet, s keverednének emlékeket idéző beszélgetésekbe. Nagyszerű ötlet a park. örülünk, hogy a Magyar Hírlap felhívása eredményes volt, de reméljük, hogy az a bizonyos nyugdíjasok patkja valóban csak kísérlet, példa, amit követ­ni minden bizonnyal érdemes, hiszen a társadalmunkban van annyi tartalék jó* szándék, annyi ta’rtalékerő, hogy ék­nek a kétségtelen szép ajándéknak egyszer a miskolci idős emberek is örülhessenek. (bartha) Len Budakalászról... A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyáregységében az idén tízmillió négyzetméter len alapanyagú kelmét állítanak elő. Farmeranyagból 800 ezer négyzetméternyit adtak át a hazai konfekcióiparnak és a kiskereskedelemnek. (Koppány György felvétele) házigazda, a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium példás rendezését. A díjakat Péchy Blanka érdemes művész ad­ta át; hatan kaptak különdí- jat, húszán Kazinczy-emlék- érmet. A különdíjasok: Bán János. a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium, Fazekas István, a budapesti Veres Pálné Gim­názium, Kardos Tibor, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gim­názium, Ráckevi Éva, a sá­toraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium, Sándor Erzsé­bet, a Budapesti Zrínyi Ilona Gimnázium és Vass Gábor, az egri Dobó István Gimná­zium tanulói. a vízműveknél A Miskolci Vízművek if­júsági parlamentjén dr. Konczvald Barna igazgató számolt be a vállalat gazda-, sági eredményeiről, felada­tairól. Hangsúlyozta, hogy a vízművek vezetősége az ed­digiekhez hasonlóan tovább­ra is igényli az ifjúmunkások le11*'ismeretes munkáját, tá- ! "át. A parlament vi­felszólaló fiatalok megszívlelendő ja­va^.amt fogalmaztak meg, melyek az ifjúság helyzeté­nek javítását, s ezzel együtt a vállalati feladatok még eredményesebb végrehajtását célozták. 130 millió ói lakás Az első pillantásra para­doxonnak tűnik: egyrészt az építőipar fejlődésével növek­szik a lakásépítés lehetősé­ge, másrészt viszont a té­nyek arról tanúskodnak, hogy sok országban a lakás- válság egyre súlyosbodik. Az ENSZ szakembereinek szá­mításai szerint az egész vi­lágon 200 millió lakás „hi­ányzik” — s ez a szám egy­re növekszik. A KGST-országokban az utóbbi 13 évben (1961—1973) több mint 35 millió lakás épült, 130 millió ember kői­tűzött új íákástía. annyi, mint Franciaország, a Néniét' Szövetségi Köztársaság, ft'óf-S landia és Dánia népessége együttvéve. A baráti közösség orszá­gaiban különösen az elmúlt* 1973-as évben volt igen lené' dületes a lakásépítkezés* Bulgáriában 51 000 lakás épült, Magyarországon 85 OOOj. a Német Demokratikus Köz­társaságban 81 000, Kubában 19 000, Lengyelországbari 220 000, Romániában 146 000, a Szovjetunióban 2 300 000, Csehszlovákiában 117 500. Egy év alatt összesen több mint 3 millió lakás készült el, jelentősen több, mint az egész Nyugat-Európában. Az utóbbi tíz évben a Szovjetunió a lakóházépítke- zés mennyiségét tekintve a vezető helyek egyikét fog­lalja el a világon. A jelen­legi ötéves tervidőszakban (1971—1975) a Szovjetunió­ban körülbelül 12 millió la­kás épült, mintegy 60 millió embernek javulnak meg a lakásviszonyai; csupán az idén mintegy 15 milliárd ru­belt fordítanak a lakásépí­tésekre. Az utóbbi években a lakó- házéoítkezés mennyisége egy sor kapitalista országban is növekedett. Mégis: a külföl­di sajtó adatai szerint az Egvesült Áramokban az egész lakosságnak mintegy negyed része alig lakható la­kásokban zsúfolódik össze, amelyeket már nem is lehet helyreállítani. Angliában a városi lakosság 28 százaléka él régi. rozoga házakban, Franciaországban nedig a la­kosság 31 százaléka. Az ónási méretű lakásín­ség mellett sok ezer modem lakás évekig üre^n áll. Olaszországban például sno ezer lakás áll üresen, a Né­met 5:„av°tcógj K^atársasá«- han 220 000 Angliában és Walesben több mim 300 000. Franciaországban poo 000 az Egvesült államokban több mipt 3 mi'lió. Az okiarerd- kívül magas lakbér, amö kevesen tudnak megfizetni. „hgykés” Egyke. így nevezi a népnyelv a testvérek nélkül felnőtt gyereket, az „egyszem’’ gye­reket. Már n régiek is tudták, hogy az ilyen csemete nevelésével sok baj van. Nem vé­letlenül tartották úgy, hogy „egy gyerek, nem gyerek”. Gyerek persze az egy is, csak az a kérdés, hogy milyen felnőtté serdül, milyen ember válik belőle. Mert kényez­tetik, a széltől is óvják az egykét. Túl sókat van felnőttek körében, és játéka, gonaol- kodásmódja is gyakran koravén. Az ilyen gyerekek mindig a család kö­zéppontjában állnak, de még inkább sütké­rezhetnek az érdeklődés fényében, ha lá­togatóba érkeznek a rokonok, barátok. Az iskolában aztán nagyon nehéz lesz meg­szokniuk, hogy ők sem fontosabbak, mint társaik. Talán népesedéspolitikai agitációnak tűn­het eszmefuttatásom, pedig csupán előzetes­nek szántam egy történetkéhez, amit jó barátom, az „egykés’’ papa, mesélt. — Ahogy nö^i gyerek, úgy szaporodnak a gondjaink. Nem győzünk társaságot sze­rezni neki. Cukorkával csábítgatjuk a kö­zelben lakó gyerekeket. Ök persze gyorsan felfedezték, hogy kérethetik magukat, s jelenlétükért fizetség■ jár. De mit tegyünk, ha egyszer a kölyök éhezi a társaságot, a hasonló korúak társaságát. Jobban, mint a miénket. A feleségem már sírt is emiatt, képtelen megérteni, hogy a gyereke, aki eddig egy pillanatig sem volt meg nélküle, most már habozás nélkül felcseréli a társa­ságát akármelyik pajtásával. S ami szívet szorító: a barátait mostaná­ban testvéreinek nevezi a mi gyerekünk. De mindez még elment volna, ha nem születik az egyik ismerős házaspárnak kis­gyereke. Azóta a mi lányunk követeli, hogy legyen neki is egy öcsikéje. Sőt, azzal fe­nyegette az édesanyját, hogy ha nem sze­rez egy kistestvért valahonnan, akkor majd ő szül. Egyébként most éppen négy éves. Ha megjelenik a kismama a ház előtt a csöppséggel, a mi lányunkkal nem lehet bírni. Folyton ott lenne mellettük. Már az is boldoggá teszi, ha segíthet tolni a kocsit. És képzeld, kitalált egy új játékot, Ö a mama, nekünk peaig felváltva kell játsza­nunk a csecsemőt. Például megkérdezi tő­lünk, hogy éhesek vagyunk-e. Ha értelme­sen válaszolunk, máris ránk ripakszik, mert ugye egy csecsemő nem tud beszélni. Sírni, nyöszörögni, nyivákolni kell — úgy, mint a kisbabáknak. Játszani kell a csörgővel és tűrni, hogy tisztába tegyen bennünket. Soroljam tovább? Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz eljátszani élethűen egy csecsemőt. Farkast, oroszlánt, vasorrú bábát, repülőgépet és gőzhajót már alakí­tottam a lányom kedvéért. Ha kell. tudok ordítani, brummogni, berregni és pöfögni. De óásni, gügyögni, cuclisüvegből tejet szopikálni — ez nem megy az istennek sem. Nem is csinálom már sokáig. Inkább meg­rendeljük az öcsikét. * Lám. milyen furcsa okok befolyásolhat­ják néha a családtervezést... (békés)

Next

/
Thumbnails
Contents