Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-18 / 65. szám

I

\

Kérek

egy pótmamát

A 11. számú Magyar Filmhíradó — most látható mozijainkban — egyik tudósítása körülbelül ezekkel a mondatokkal zárul: Elmondtunk néhány jó példát. Tessék követni... Szokványos, sőt kicsit didaktikus lezárása ez egy-egy témának, ezúttal azonban rendkívül jó lenne, ha követnénk azokat a bizonyos jó példákat.

Miről van szó? A nálunk is oly sokszor hangoztatott pótmama-szolgálatról, gyermekmegőrzésről. A Híradó munkatársai, szinte országos felmérést végezve, számos helyre ellátogattak, ahol a szülők legnagyobb megelégedésére gondoskodnak a különböző szervek a kisgyermekek esti gondozásáról. Talán felesleges is részletezni, hogy ezek nem csupán tetszetős vállalkozások, hanem igen hasznosak is; jogos társadalmi igényt elégítenek ki. Mert bármennyire megnőtt is a felnőttek szabad ideje — sokszor éppen a kisgyermekek miatt —, nem tudják a szabad, tehát részint művelődésre, szórakozásra, társas összejövetelekre fordítható órákat igazán jól kihasználni.

A filmhíradóban megismerkedhetünk azzal a fővárosi Tempó Ktsz-szel, mely profilját gyermekmegőrző szolgálattal bővítette. Nem tettek mást, mint összegyűjtötték azokat a nagymama korú (erkölcsileg, anyagilag nyilván megbízható és — ez nagyon fontos szempont! — több gyermeket felnevelt) nyugdíjasokat, akik szívesen töltik estéiket gyermekek körében. Láthattuk, hogy az őrzésükre bízott kicsik mennyire elfogadják a néniket (valószínűnek tartom, hogy a családok ragaszkodnak az általuk már megismert gyermekmegőrzőhöz), akik éppen úgy mesével, játékkal altatják el „fogadott unokáikat”, mint az igazi nagymamák. A ktsz őrzési díjként 15 forintot kér óránként. .

Tetszett annak a művelődési központnak a kezdeményezése is, mely rendezvényeire nemcsak a felnőtteket, hanem a 3—5 éveseket is várja. A kicsik természetesen nem a színházi előadást vagy a koncertet nézik és hallgatják, hanem az egyik különteremben a „mesemozi” előadását nézik. Néhány forintért nekik is kell ugyan jegyet váltani, de hát ez igazán megéri...

Leginkább azonban a kecskeméti példára figyeltünk. Itt a családi és társadalmi ünnepeket rendező iroda vette kezébe a kisgyermekek felügyeletét. A kecskeméti szülők különösen örülhetnek, hiszen a városban működik óvónőképző, s ennek az intézetnek a hallgatói — tehát tulajdonképpen hivatásos gyermeknevelők — töltik együtt estéiket (óránként 10 forintért) a gyerekekkel. A kezdeményezésnek így kettős haszna van. A leendő óvónők, amellett, hogy tehermentesítik a szülőket, bizonyos nevelési gyakorlatra is szert tesznek.

Ezt látva, nyomban eszünkbe jutott, hogy a következő tanévben már a mi óvónőképző szakiskolásaink is harmadévesek, 16—17 évesek lesznek (nem hiányzik már az óvodai gyakorlatuk .sem), így nyugedtan rájuk bízhatnánk egy-egy estére gyermekeinket. Az is elképzelhető, hogy az ugyancsak' pedagógusnak készülő zeneművészeti főiskolások is vállalnának Miskolcon gyermekmegőrzést. De éppen úgy vannak nyugdíjas korú pedagógusaink, nevelésben jártas, szívesen mesélő nagymamáink, mint más városoknak. Talán még olyan vállalkozó szellemű ktsz-ünk is van, mely bővíthetné tevékenységi körét, éppen úgy, mint a fővárosi szövetkezet.

Vagy nem is kellene példáért a szomszédba menni? Mindenképpen fel kell azonban mérni nálunk is a gyermekmegőrzéssel kapcsolatos társadalmi igényeket, s gondolkodni kellene — a már általunk is említett — gyermekszálló létrehozásán is.

(gyarmati)

A diósgyőri iskola patronálói

A diósgyőri városközpontban levő 21. sz. új általános iskola igazgatója, Garadnai Ferenc arról tájékoztatott bennünket, hogy a városrészben működő fűtőüzem II. Rákóczi Ferenc nevét viselő szocialista brigádja korábban szerződést kötött velük kőműves- és villany- szerelői munkák ellenszolgáltatás nélküli elvégzésére. A nyolctagú brigád Cserba Imre üzemvezetővel az élen eddig maradéktalanul eleget tett önkéntes vállalásának. Csupán februárban húszezer forint értékű társadalmi munkát vél geztek. Ennek során a könyvtárhelyiségben olvasótermet, az épület alsó szintjén pedig falfelhúzással s öt ajtó áthelyezésével raktárt létesítettek, megjavították a tv-antennákat, villanyt szereltek stb.

Nyolcuk közül csak két- ( tőnek a gyermeke tanul az iskolában. Azt sem lehet tehát mondani, hogy a brigád nagyobbik részét „családi érzelmi szálak” kötik az iskolához. Arról van szó — | miként más iskolákat pat- I ronáló brigádoknál is —, f hogy munkásosztályunk leg- öntudatosabb tagjainak nem közömbös: milyen körülmények között nevelődik a jö- j vő nemzedéke.

A diósgyőri iskola — a j többihez hasonlóan — azzal ; tudja viszonozni a segítséget, hogy a brigád üzemének ünnepségein műsoros előadáson szerepelteti a kisdiákjait; s legfeljebb még köszönő szavakat mond az igazgató az önzetlen támogatásért.

A köszönetét sokunk nevében mi is megismételjük.

T. I.

Nagy Lajos nyitott könyve

Sokat írtak (ín.ak) arról, hogy a tv mi mindent tehet az irodalomért. (Tulajdonképpen az lenne a jó, a kívánatos, ha még többet merítene a magyar "és a világ- irodalom klasszikusaiból!) Igaz, hogy a tv elsősorban vizuális élmény, ám korai és felesleges volt az aggodalom, amikor a betűt, az olvasást féltettük tőle. Kitűnő reklámja is a jó könyvnek, a méltatlanul kevéssé ismert, vagy éppen elfeledett írónak. Mint amilyen Nagy Lajos. „Nem él a köztudatban.” „Nem olvassák.” Ezek a sztereotip mondatok most is elhangzottak a (szerkesztő) Gordon Etellel készített interjúban (Bodnár György). Érdemes lenne egyszer ennek is utánajárni!

Nehezen hihetjük el Gordon Etelnek, hogy „a mai olvasó szívesebben mélyed el a regény világában”, és Nagy Lajost azért nem szeretik, mert igazi világa a rövid novella, tárca, karcolat. Éppen az ellenkezőjét bizonygatnánk, ti. azt, hogy az igazi hiánycikk (a napilapok szerkesztői igazolni fognak) a rövid lélegzetű, de igényes tárcanovella. Megkockáztatjuk még azt a feltételezést is, hogy Nagy Lajos karcolatai- nak, novelláinak sikere lenne, ha hetente egyet-egyet közölnének a napilapok.

Valami ízelítőt kaphattunk Nagy Lajosból ezúttal is. Az a gyanúnk, hogy a happy endre kihegyezett történetekhez szokott nézőnek túl keserű világ ez. .Nagy Lajos nem érzeleg és nem szépíti meg a valóságot. Kitűnően ismeri ábrázott világát, és nem menti fel hőseit. Nála bizony gondtalanok a szülők (Baleset) és locskák, kegyet- lenkedők az öregek (öregek). Nem kegyelmez az olvasónak sem. Éppen a tömörség, az eseményszegénység (ami

azonban nem azpnos néhány mai író semmitmondásával!) az, hogy nem oldja sem lírába, sem epikai áradásba a mondanivalóját — sokkolja az olvasót. A Baleset szereplői jellegzetesen pesti „kisemberek”, akik a kislány halálát úgy csámcsogják, majszolják szét jó- vagy gonosz indulatú pletykálkodásukban, hogy tulajdonképpen oda sem figyelnek. „Nem a maga gyereke halt meg.” „Gyűlölöm az embereket!” Néhány villanásnyi kép, néhány mondat is mennyire jellemez! A gyászoló anya megveszi a ponyvát, amire a kislánya vágyott, a gázoló villamosvezető borral vigasztalódik, s az „élet megy tovább”. Bizony ez a történet játszódhatnak — és sajons, játszódik is! — a mában is. Nem, Nagy Lajos, nem kellemes író ... „Nem kíméli” az öregeket sem.

Dayka Margit remekelt. Az ő alakítása (a férje múltjára féltékeny öregasszony szerepében) egyszerre tudta felidézni az öregség elesettségét, magányát és fanyar líráját is. A néző eltűnődhetett, milyen poggyásszal ér el Kháron ladikjához. Maradunk-é „szép- reményűek”, szép lesz-e a visszaemlékezés? Lesz-e. s mire visszaemlékezni? Ügy kell élni, hogy legyen. De nem lehetünk igazságtalanok a többi szereplőhöz sem. Komlós Jucira gondolunk itt és Novák Istvánra. Kellemes volt „felfedezni” a képernyőn — ha csak pillanatokra is — ezt a kitűnő színészt, szerény embert. Miért nem foglalkoztatják többször isT Ne csak írókat „fedezzen fel” a tv, de a vidéki színészeket is! De ez már mesz- szire vezetett témánktól.

Kiadták Nagy Lajos kötetét, kapható, olvasható. Tessék, tessék!

HORPÁCSI SÁNDOR

MISKOLCI EMLEKEIM

SULYOK MÁRIA

Egy délelőtt a Pesti Színházban, próbaszünetben kerestem fel Sulyok Máriát, akinek színészi pályafutását számos kiemelkedő alakítás fémjelzi. Miskolcon kezdte pályáját, bár, ahogy említette, az első szerződése Debrecenbe szólította.

— Az 1929/30-as évadban a debreceni színházban játszottam, de bevallom őszintén, mivel nem volt rendező és irányító vezetés, nem láttam biztosítva fejlődésemet. A Réti-féle színházi ügynökséghez fordultam, s így szerződtem a második évadomban Miskolcra, Sebestyén Mihályhoz.

Kitűnő színésznevelőt ismertem meg benne. Mindig azt mondta: na, még ezt a szerepet megpróbáljuk, majd elválik, színésznő leszek-e? S az egyik szerepet mindig követte a másik. Mondanom sem kell, hogy egész napomat a színházban töltöttem, délelőtt próbáltam, este játszottam és éjjel tanultam. Soha nem felejtem el — már csak azért sem, mert emlékezetes neve volt a házigazdámnak, Rózsa Sándor asztalosmesternek, akinél albérletben laktam —, hogy esténként, amikor fáradtan hazatértem, nem feküdtem ágyba, nehogy elaludjak, hanem az ablak előtti szőnyegen ültem. Eléggé kényelmetlen volt, de így legalább tudtam tanulni, és ébren maradtam.

Mindent játszottunk. Természetesen „becsali"-darabokat is, mert szükség volt a pénzre, és a zenés műfaj akkor is „kasszát hozott”. Hetenként két bemutatót tartottunk. Hogy milyen szerepekre emékszem vissza? Nehéz lenne fel- mrolni. Mindenesetre nagyon szerettem

a „Hajnalban, délben, este” című darabot és több Jókai-szerepemet.

Nehéz volt akkor színházat csinálni. Ráadásul nekünk nem vették meg még a harisnyát is, mint a mai művészeknek, hanem a gázsinkból kelleti fedezni színpadi ruháink kiállítását. Emlékszem, volt egy zöld ruhám, és már szinte féltem, hogy valaki felszól a nézőtérről: Né, már megint zöldben van...I

Miskolc az én életemben sorsdöntő fordulót hozott, hiszen ebben a városban minden próbatételt — mármint művészi próbatételt — ki kellett állnom. Szép Ernő Aranyóráját játszottuk, amikor a Vígszínház igazgatója felkeresett és szerződést kínált. Budapestre szerződtem, azóta is itt játszom. Tényleg, ez már kis jubileum: 45 éve, hogy aláírtam az első szerződésemet.

Amikor Sulyok Mária belép a színpadra, elcsendesedik a nézőtér. Szug- gesztivitása, tehetsége magával ragad mindenkit. Ezt csak szívvel lehet csinálni — éppen ezért jogosnak éreztem, hogy egészségi állapota felől érdeklődjek.

i— Megtanultam, hogy a színpad az élet; hogy minden idegszálunkkal, minden gondolatunkkal arra két és fél vagy három órára kell készülni, amit este a színpadon töltünk. Nem lehet lazítani. Ezt magyaráztam 15 évig a Színművészeti Főiskolán, mert tanítottam is. Sók szép szerepet játszottam: Az öreg hölgy látogatása, Macskajáték, A trójai nők, hogy csak néhányat említsek. Most — érdekes módon — újabb örkény-darab- ban, a Vérrokonok-ban próbálok. Merőben új és érdekes vállalkozása ez írónak, színháznak egyaránt. Minden szereplője azonos nevű, ugyanazok a vágyaik, harcaik, „igazi vérrokonok”. Erre a szerepre készülök, és ilyenkor nem gondolok másra — zárta le a beszélgetést Sulyok Mária. És már indult is vissza a színpadra.

IMREI! JÓZSEF

HÉTFŐ

Kossuth rádió: 12.00: DéliKró- nijta. — 12.20: Ki nyer rr)a? — 12.00: Reklám. — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Józsa Ibolya és Dóry József nótákat énekel.

— 13.51: Válaszolunk hallgatóinknak. — 14.06: Édes anyanyelvűnk. — 14.11: Jeney Zoltán fu- volázik. — 14.29: Hét évkönyv.— 15.00: Hírek. — 15.10: Iskolarádió. Kollégiumi órák. — 15.50: A Földényi-kórus Szalmás Piroska kórusmüveiböl énekel. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05:

„Szóljatok játszók, regölök!” Irodalmi színpadok és amatőr színjátszók országos versenye. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: A hét rádióhallgatója. Czigány György műsora. — 17.40: Van új a Nap alatt! — 17.55; Francia muzsika.

— 13.28: Műsorváltozás 1944. Március 19-e a Rádióban. — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: Sporthíradó. — 19.40: Mozart műveltségi verseny. — 21.10: Hírek. — 21.13: Simándy József operettdalokat énekel. — 21.30: Mi, férfiak ... Petress István műsora. — 22.00: Hírek. — 22.20: Régi níres énekesek műsorából. — 22.50: A

szónok. Ireneusz Iredynskl elbeszélésének rádióváltozata. — 23.10: Nótacsokor. — 24.00: Hírek. — 0.10: Éji zene.

Petőfi rádió: 12.00: A kegyencnő. — 12.43: Hány tantárgy a világ? G. Tímár György vita- műsora, H. rész. — 13.00: Hírek.

— 13.03; Bartók és Kodály müveiből. — 13.45: Időjárás. —14.00: Kettőtől hatig. .. — 18.00: Hírek. — 13.05: Külpolitikai figyelő. — 18.20: Könnyűzenei olimpia. Elődöntő. VII. rész. — 19.17: Színes népi muzsika. — 19.49:

Reklám. — 19.54: Jó estét, gyerekek] — 20.00: Hírek. — 20.10: Űj könyvek. — 20.13: Rádiószínház. Dokumentumjáték-szemle. Ki tud róluk? — 21.13: Beethoven: IX. szimfónia. — 22.21:

Slágermúzeum. — 23.00: Hírek.

— 23.15: Orosz kórusmuzsika. — 23.30: A hét zeneműve. Mozart: D-dűr szerenád K. 250. — 24.00: Hírek.

Miskolci rádió: Emberek, utak, jármüvek ... Közlekedésbiztonsági és balesetvédelmi műsor. —

Egy kis dixieland. — Borsodi Tükör: krónika-műsor. — Kórusmuzsika. — Napjaink kérdései. — A szavaknak jelentése vanl... Jegyzet. — Megyei sporteredmé- nyek. — Slágerkoktéi.

Szlovák televízió: 17.10: Orosz nyelvlecke. — 17.45: Kerületeink hangja. — 18.10: Népzene. —

19.00: Híradó. — 20.00: A virágzó domboldal. — 21.15: Híradó. — 21.40: Pártoktatás. — 22.20: Sportműsor. — 22.40; Sajtószemle.

Kiállítások: Miskolci Képtár: (10—18): Magyar festészet a XX. században. — Kossuth Művelődési Ház (10—18): 77 kép a régi Miskolcról.

Filmszínházak: Béke (f4); A bibormadár. I—H. (Másfélszeres helyár! szí. szovjet). — (f7):

JVíacbeth (16 éven felülieknek! mb., szí. angol). Kossuth (19, fii): A diktátor (amerikai) — (f3, f5. 17): A diktátor (amerikai). — Hevesy Iván Filmklub (f5, Í7): Utazás a koponyám körül (szí. magyar). — Fáklya (fs. f7): Agathe asszony nagy utazása (szí. NDK). — Petőfi (f5, 17): Érintés (18 éven felülieknek! szí. svéd—amerikai). — Szikra (5, 7): Pókháló (magyar). —

Táncsics (5): Volt egyszer egy vadnyugat I—II. (Felemelt, dupla helyár! szí. amerikai—olasz).

— Tapolca—Ady (7): Kis nagy ember (16 éven felülieknek! Felemelt helyár! (mb., szí) amerikai) . — Hámor (4): A diktátor (amerikai).

KEDD

Kossuth rádió: 8.00: Hírek. -1- 8.05: Műsorismertetés. — 8.15:

Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Népdalok.

— 8.43: Harsan a kürtszó! — 9.18: Kodály; Háry János. Daljáték — négy kalandbai- — 10.00: Hírek. — 10.04: Iskolarádió. Kis kece lányom

Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Hidas Frigyes—Gál Zsuzsa: Az emberiségért — kantáta. — 8.17: Klasszikusok. — 9.00: Hírek. — 9.03: Tánczene öt országból. — 10.00; A zene hullámhosz- szán. — 10.30: Babaszerviz. —

11.00: Hírek. — 11.53: Könyve», tájak, emberek.