Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-15 / 63. szám
Poliuretán talpú cipők A Duna Cipőgyár az első negyedévben egymillió pár lábbelit gyárt a belkereskedelem számára. A választékban nagyon sok a poliuretán talpú cipő, szandál, amely nemcsak a nők körében vált közkedveltté. Az igényekhez alkalmazkodva most már leányka- és férficipők is készülnek ebben a Változatban; s az utóbbiak a második félév elején kerülnek a boltokba. Gazdagodott a tavaszinyári cipők, szandálok szín- választéka, sok a több szín- variációjú modell. Egyébként az egymillió pár Duna-cipő- ből 500 000 gyermeklábbeli. A gyár sok szép sertésvelúr gyermeklábbelije látható máris a kirakatokban. * Óvodások (Agotha Tibor jelvétele) Szabadnap, s nem szabad szómbat A vásárló nem rövidülhet r Értékelték ti népi*}ári munkaversenyt VánÉrserieg a legjobb egyséiekaek (Folytatás az 1. oldalról.) A kereskedelmi dolgozók munkaidő-csökkentesének két következménye semmiképpen sem lehet : nem csökkenhet a dolgozók bére. s nem rosszabbodhatnak a lakossági áruellátás körülményei. Jól tudják ezt a vállalatoknál és szövetkezeteknél, s ennek ismeretében készültek el a végrehajtás előzetes tervei, amelyeket többszöri egyeztetés és konzultálás után május végén hagy jóvá a megyei tanács kereskedelmi osztálya. Optimista vendéglátó vő megoldásnak látszik a nyugdíjasok alkalmazása. Évi 840 óra erejéig foglalkoztathatók a régi dolgozók. Idényjelleggel nyitva tartó cleimiszer-elárusíiohelyen és a vendéglátónál viszont 1260 órát teljesíthet a nyugdíjas. A legkényesebb a nyitva tartási idő mérséklésének kérdése. Mi. a fogyasztók úgy vagyunk vele, hogy visszavonhatatlan és megmásíthatatlan vívmánynak könyveljük el az üzletek szombati és vasárnapi nyitva tartását. (Az NDK-ban az üzletek kilencven százaléka szombaton zárva van.) Tény, hogy 1971-ben kétA Diósgyőri Gépgyárban a termelési tervek lezárása után rendszeresen megtartják az előző év negyedik negyedévének, valamint az éves munkaversenynek az értékelését. A közelmúltban tartott termelési tanácskozáson megállapították, hogy a vállalat a kollektív szerződésben meghatározott feladatainak tavaly is eleget tett. A gyáregység- és főosztályvezetők részvételével megtartott értekezleten állapították meg, melyek a legeredményesebb gyáregységek. A kiváló gyáregység címért folyó munkaversenyben legjobbnak ítélt kollektívák véglegesen elA termelő gyáregységek sorában a legjobb eredményt a H-egység érte el. Befejezett termelését 122,2; exporttervét 113,7; műszaki-fejlesztési tervét 195,6 százalékra teljesítette. Eredményeik jelentősen hozzájárultak a vállalat eredményes évzárásához. A szolgáltató gyáregységek sorából a szerszámgépgyártó főosztály emelkedett ki. ők befejezett termelésben 125,2 százalékos eredményt értek el. A közeljövőben a gépgyárban megtárgyalják a szocialista munka egysége és főosztálya cím elnyeréséért készített pályázatokat, végül pedig sor kerül a vállalati szinten kitüntetésre javasolt Tisztelettel, kegyelettel Kegyelettel és tisztelettel emlékezünk mindazokra, akik a százhuszonhat évvel ezelőtt kezdődött nagy nemzeti megmozdulás zászlóvivői voltak. Kossuth Lajos. Petőfi Sándor, Szemere Bertalan, Táncsics Mihály és még sok hazafi nevét és emlékét népünk szívébezártan őrzi: hazaszeretetüket, a haladásért vívott harcukat más korok és más történelmi idők haladó nagyjainak nevével és emlékével egy sorba állítja. Az 1848—49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc azért vált egész társadalmunk jelentős ügyévé, mert a hagyomány erejével és buzdításával hatott a későbbi harcokra, népünk küzdelmére. S ma, miután a szabadság sok-sok vér- áldozat- *. és két nagy történelmi dátum — 19Í9. március 21. és 1945. április 4. — után végre bekövetkezett, a társadalmi haladás pedig soha nem látott szintre jutott — ma a diadalmas utókor elmondhatja: méltó folytatója és befejezője az elődök harcának. A forradal miság ma is él. ma is serkent. Csakhogy lényegesen más történelmi körülmények között! Akkor, ha győz a polgári forradalom — amelynek feltétele volt a nemzet szabadsága —, megkezdődhetett volna egyfajta átalakulási folyamat. A harc elbukott, s újabb hosszú évekre megtorpant a fejlődés. A ma történelmi körülményei között — immár szilárdan birtokolva a szabadságot — egy fejlettebb társadalomban, egy, a legfejlettebb osztály, a munkásosztály által irányított társadalomban formálódik a nemzet sorsa. Ebben a társadalomban eggyéforrott a népi-nemzeti érdek. Ez az osztály nem csupán kifejezője, hanem egyben biztosítéka is az általános, a nép valamennyi dolgozó rétegét egyre magasabbra emelő haladásnak. Ez az osztály a szocialista társadalom építését a történelmi távlatokra tekintő tudatossággal és mindennapos szívós tevékenységgel szolgálja. Aki így tesz, aki vele együtt cselekszik és szolgálja az egész nép és a haladás ügyét — az ma hű örököse és folytatója az elődök forradalmi tetteinek, az ma igaz hazafi, miként elődeink voltak. A szocializmus nemcsak a magasabb társadalmi lét. hanem ezzel együtt a magasabb társadalmi tudat hordozója is. A forradaimiság. az igaz hazafiság ma már világteret kapott. Nem egyszerűen — korábban elnyomott — osztályok es nep- rétegek sorsa fűződik össze, hanem népeké a föld valamennyi kontinensén. A ma történelmi körülményei között ténylegesen csak az forradalmár, csak az hazafi, aki az általános fejlődést a XX. század harmadik harmadának legjellemzőbb és törvényszerű kifejezőjével, a szocializmussal azonosítja. S aki azonosul vele, az száz és százmilliókkal együtt cselekszik az emberiség fejlődéséért, békéjéért azáltal, hogy hazájának hű állampolgáraként, látványosság és frázisok nélkül, becsülettel és serényen munkálkodik ott és úgy, ahol a helyét elfoglalta, és ahogy a helyziete és az emberiség haladásának érdekel megkívánják. Pontosabban: megkövetelik! Ha valaki valóban tiszteli nemzete haladó hagyományait, akkor csakis azáltal lehet hű és méltó hozzá, ha népe dicső múltjának zengésére többet tesz annál, mintsem pátosszal teli szavakat kerekít. A mában folytassa a tegnapot! — így szolgálja egy üt"; a haladást és szocialista hazáját. És így rója le őszinte kegyeletét s fejezi A dolgozónkénti heti négy óra a munkaidőalap szempontjából kiesest jelent, ezt pedig pótolni kell. Az előzetes tervek szerint a borsodi kereskedelmi vállalatok a kieső időnek csaknem a felét a munka- és üzemsaervezés korszerűsítésével igyekeznek pótolni. Arányaiban ez megfelel az országos átlagnak, ám úgy tűnik, hogy a vendéglátóipar vezetői túlságosán optimisták, túl sokat várnak a szervezettség javításától. Ismerve a vállalatok anyagi helyzetét, a gépesítettség alacsony fokát, az élőmunka csökkentésének szűk lehetőségeit, aligha várható, hogy a kieső munkaidőalap fele részben szervezéssel pótolható lesz. Ezt látszik igazolni a kon- ténerizációs programban élen járó. a munkaszervezés korszerűsítését már évek óta szorgalmazó Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat óvatossága is. Csak minden harmadik kieső órét remélik megnyerni a gépesítéssel, jobb szservezéssel. Nyugdíjasok a fedébden Ahol erre mód lesz, ott létszámnöveléssel próbálják a július elsejei átmenetet zavartalanná tenni. Kézenfekszeresére növelték a hét utolsó munkanapján is nyitva tartó iparcikküzletek számát, s megduplázódott a vasárnap is árusító élelmiszerboltok száma. Nemcsak óhaj Visszalépés lenne erről lemondani. s a közérdekkel ellentétes intézkedés lenne a kereskedelmi dolgozók szabadnapját szombaton kiadni. (Miég így is szabad szombatos lehet az eladók 15—29 százaléka.) Várható azonban, hogy a rövidített munkahét általánossá válásával s a vásárlói szokások megváltozásával növekszik majd ez az arány. Ehhez azonban az kell, hogy a háztartások mindegyike rendelkezzen nagy befogadóképességű hűtőszekrénnyel. s tejből» vajból, húsból több napi meny- nyiséget vásároljon egyszerre a háziasszmy. Az alapvető cikkeket kínáló üzletek esetében aligha várható a nyitva tartási idő mérséklése. Ez nemcsak jámbor óhaj, hanem a lakossági ellátottsági színvonal kötelezően előírt változatlanságának feltétele is. B. I. REFLEKTOR Ma Budapesten a Nemzeti Múzeum kertjében és a Petőfi-szobomál ünnepséget rendeznek, Ácsteszéren megemlékeznek a község nagy szülöttéről, Táncsics Mihályról. zk Badacsonyban Egri József-emlékünnepsé- get rendeznek a művész születésnapján. Tk Dunaújvárosban a szakközépiskola felveszi Bánki Donét nevét- sk Pákozdon az 1848-as emlékműnél koszorúzási ünnepséget rendeznek, Salgótarjánban építésügyi filmnap lesz. jfc Szolnokon ifjúsági hét kezdődik, ^ Szombathelyen megnyitják a Kisalföldön élő képzőművészek közös kiállítását. ■ nyerték a vállalat által fel- szocialista brigádok értékelé- ajánlott vándorserleget. sére. ki tiszteletét azok iránt, akik közül ezren és ezren életüket áldozták bár sikertelenül, de nem hiába. Miskolci kóborlás — (itt-ott) nosztalgiával Életemnek több mint négyötöde Mis- kolchoz kapcsolódik. Mégis, szinte kevesebbet veszek észre a város változásaiból, mint amennyit a főváros vágánycsere okozta közlekedési változásairól tudok. (Igaz, az utóbbiról naponta tájékoztat a rádió, meg a televízió.) Itthon rovom megszokott útjaimat, kevésbé figyelek a környezetre. így aztán nem kis meglepetéssel láttam a múltkoriban a Papszer utcán, hogy a Zrínyi Gimnázium tornaterme hiányzik. Összedöléssel fenyegetett, le kellett bontani, hallottam. Valaha, gimnazista koromban ebben a tornateremben — a hajdani református gimnáziuméban — ismerkedtem a bordásfallal, a mászókötéllel. De sokszor kívántam, bárcsak dőlne össze! Most, negyven évvel később nagyon hiányzik. A Sötétkapuval szemben is hiányzik a híres Ferenczi papír- és könyvkereskedés, ahol minden iskolának külön nyomattak füzeteket, rajztömböt. A helyén az ifjú ezermestereknek kínál sok mindent egy szép áruház. A W eidlich- udvar elegáns boltocskái helyén nem is tudom, mik vannak. Pedig itt lehetne a miskolci Ankerköz, mint ahogyan volt is. Az udvar hátsó sarkában tejivó volt, s amikor az első emeleten lakó gégész kivette a garatmandulámat, itt nyalogathattam a vigasztaló és hűsítő fagylaltot. 1928-at írt akkor a naptár. A szomszé ban az idő tájt épült az OTP mai székháza. A színház mellett is hiába keresem a hajdani Lantos papírboltot. Itt a diákok a vásárlás 10 százalékának erejéig ajándékutalványt kaptak, s mi mindenre lehetett azt beváltani! Például, aki egy pengő értékű utalványt gyűjtött, annak csináltak száz elegáns névjegyet. A helyén most a vendéglátóipar funkcionál. Ülök az 1-es buszon, nézem a Győri kaput. Kilométereken át új bérház- kolosszusok sora kísér. Egyszer diákkoromban egy kislányt kísértem ki Új- diósgyőrbe. Húsvéti vakáció, kellemes napsütés, jóleső gyalogséta ... Abban. az időben nagy vállalkozás! Az egyetlen házsort a város és a külön község között többször szakították még meg a nagy mezőgazdasági táblák. Az egyvágányú villamos kitérőit keresem most: hol is lehetett pontosan a Kertész-, hol a Karmelita-kitérő? A Glósz-kitérő valahol a mostani Gyula utca környékén volt. Akkor több mint másfél óra hosz- szat sétáltunk a Győri kapu végéig... Szemere utca, Szinva-híd. Forgó-híd, — ahogy a telek egykori gazdája után emlegetik. Mellőle hiányzik az alagsori Makkhetes kocsma, s fölüle a Frey- cukrászda, ahol omlós sodrott ostyatölcsérbe adták a 10 filléres fagylaltot, s egyidőben ki volt írva, hogy a rádióhoz és a kiszolgálókhoz nyúlni tilos! (A másik Frey-cukrdszdában, a Sötétkapu mellett, a galérián két 10 filléres krémes mellett egész délután zavartalanul elüldögélhetett két pénztelen szerelmes diák.) Keresem a sárga keramitkockákat a Vörösmarty utcán. Diákkoromban a város egyik legszebb utcája volt. Sárga kövezete, két oldalán fák, virágágyások, s nagyon sok lcocsma, alkonyat után éjszakai pillangók. Nézem a lebontott vidéket, keresem az egykori mester utcák között, hol lehetett az, amelyikbe olyan gyakran kísértem el a feleihetetlen első diákszerelmemet, sa kaf iban vártam, míg készülő ruháját pré bálja, az olcsó, de ízlésesen, divatosan dolgozó varrónőnél. Vajon hol lehet ez az utca, ez a kapu? Nem tudom a bontási területen pontosan meghatározni a helyét. Visszakanyarodok a bontási terület felé. A Hadirokkantok utcáján mennék. Az eleje már nagyrészt hiányzik. Emléket keresek itt is. Volt itt egy magas barna deszkakerítés. A végén kis, másfél méter széles átjáró, egy kopár tűzfallal. Belgrad utcának hívták valaha ezt a Szinva-parti utcát. Egy gimnazista, diáktársammal itt kóstoltuk meg először a dohányzást. Két fillér volt egy Levente cigaretta, gyufa is akadt, a kaucsuk ceruzahosszabbító (használ valaki még ilyet ma?) volt a szipka, a végét a körző hegyév ?l szúrtuk ki. Itt, a Belgrád utca csendjében gyújtottunk rá. Fuldokló köhögésünkre nem figyelt senki. Később, lanytár saságban a drágább, parafás Mirjam cigarettát szívtuk. Hány éve is ennek? Elmúlt negyven. Pár lépés a szerkesztőség. A szobám ott lehet, ahol egykor a Herz gépgyár és vasöntöde öntőmúhelye lángnyelveket köpködött az égre. Kinézek az ablakon: balra a huszonöt éves Selyemrét, a vasúti aluljáró, szemben-messziről ide látszanak a legújabb miskolci épületek, az Avas-dél lakótelep első házai, alattam a huszonkét éve megnyitott Bajcsy-Zsilinsz. :y utca. Keveredik a régi meg az új. Eleltűnik' egy régi házsor, sorra eltűnnek ifjúkorom volt tanúi, az utcák, ahol a diákszerelem mámorában sétáltunk, a külvárosi kiskocsmák, ahol az iskolából lógó diák is szívesen látott vendég t'olt. De eltűnnek a szomorú emlékek is. Az Arany János utca ócska házaival az 1944-es gettó nyoma, meg a csendőrnyomozók vallatóhelyeinek egykori épületei is megsemmisülnek, s az utánunk jövő generációk nem ismerik már a Tatár utcai téglaszárítókat, ahonnan 14 ezer miskolci magyar állampolgárt indított útba a fasiszta őrület a megsemmisítéshez vezető úton, éppen harminc évvel ezelőtt. Eltűnik a régi, a korszerűtlen. A Hoffmann Ottó utcán az apaállat-istálló helyén új bérház áll, az egykori lóverseny- és vásártéren lakótelep. Felfelidézem az eltűnteket és eltűnőket, az értékes, és a csak nekem érdekes emlékeket. Meg a magam fiatalságát... BENEDEK MIKLÓS
