Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-18 / 41. szám
Rekordmennyiségű télikabát fogyott Jó vásár volt Tavaszi veröíényben, szombaton ért véget a téli vásár. A harminc—negyven százalékkal alacsonyabb áron kínált ruházati áruk vására jól sikerült. A kereskedelem rekorddöntő forgalmat ért el. a vásárlók pedig sok áruhoz jutottak hozzá olcsóbban. Mindig az izgatott, amit nem tudok még... A Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 24 milliós készlettel nyitotta meg a téli vásárt. Az engedmény összege 8,5 millió forint. Az elmúlt évi vásár 13 milliós készletének háromnegyede fogyott el, most viszont csaknem minden ám (a kedvezménybe bevont cikkek 94 százaléka!) talált gazdara. Különösen kelendőek voltak a télikabátok. Bár a kezdeti készlet óriásinak túm, nehány nap alatt szinte teljesen kiürültek a raktárak. A kabátforgalom el- * Két nemzedék érte a tízmillió forintot, dacára annak, hogy már kifelé megyünk ebből a tavas zi- as télből. A vállalat üzletei az elmúlt két hétben összesen ötvenmillió forint értékű árut értékesítettek, g ennek felét az árengedmény- •nyel kínált cikkek tették ki. Ez rekordnak számít! A miskolci üzletek közül a Tünde gyermekruhabolt vitte el a pálmát. Két hét alatt 1.4 millió forint értékű gyermekholmit adott el. A Tulipán forgalma 1,1 millió forintot tett ki, de a 89. számú férfi konfekcióüzlet sem adta alább egymilliónál. A korábbi vásárok tapasztalatainak megfelelően, a vásárlói rohamok lökésszerűen jelentkeztek. A legerősebb az első három nap volt. Ekkor bonyolódott le a kéthetes vásár teljes forgalmának a fele. Az első hét vége csendesebbnek tűnt, s a második héten — a fizetések miatt — ismét nagyobb volt az érdeklődés. A Centrumban 12 millió forint értékű ruhaneműt kínáltak olcsóbban a két hétig tartó téli vásár idején. Az első nap rekordforgalmat jelentett, ám — és ez a folyamatosan jó ellátást igazolja — a többi napon is nagy volt a sürgés-forgás az áruházban. Több burgonya Szabolcsból A burgonyatermesztésben nagy hagyományakkal rendelkező Szabolcs-Szatmár megyében a tavalyi jó tapasztalatok alapján újabb termelőszövetkezetek, állami gazdaságok kapcsolódtak be a zárt rendszerű burgonya- termesztésbe, s növekszik a burgonya termőterülete is. Ez évben a Nyirmadai A 11a- Állámi TáVigazdaság. a Bal- mi Gazdaság, a Nyíregyházi kányi Állami Gazdaság, a debreceni MÉK, a kisvárdai Rákóczi Tsz és a gávaven- csellői Szabadság Tsz vállalt rendszergazdaságot. E rendszergazdák irányításával három állami gazdaságban és 28 tsz-ben 5200 hektár területen termelnek az idén burgonyát. (Kerényi László felvételei) Jubileumi gépipari ankét A Gépipari Tudományos Egyesület miskolci Szervezete idén ünnepli fennállásának negyedszázados évfordulóját. Ebből az alkalomból a szervezet gépipari hónapot tart. Ennek egyik fő rendezvényére. a borsodi gépipari ánkétra kerül sor február 21-én, csütörtökön délután 2 órakor, a miskolci. Szemere utcai Technika Házában. Az ankét előadója Dojcsák János. a megyei pártbizottság titkára, aki Borsod gépiparának fejlődéséről, s az ötödik ötéves terv előkészítéséről tájékoztatja az ankét résztvevőit. Sza jelene A városi pártbizottság mellett működő '-árospoKlikai bizottság legutóbbi ülésen vissza'érő .lénia voit az építőiparban immár krónikus szukiparo^hiony. Vjncze Géza, a BÁÉV vezérigazgatója elmondta, hogy szigetelő szakmára nem tudtak felvenni fiatalokat n szakmunkásképző intézetbe, annak ellenére sem, hogy külön ösztöndíjat ajánlottak lel. Meg súlyosabb a helyzet a hegesztő szakipa ban. Á Gömöri felüljáró építését késlelteti, hogy .nem találtak, négy jól képzett gázvezeték-hegesztőt. Elhúzódik a lakások átadása, késnek a garanciális javítások,' mivel a BÁÉY-nek kevés a szakiparosa. A jól képzett emberekből álló brigádokat egyik munkahelyről a másikra „rángatják'. Elhangzott az is. hogy egy kitűnő munkaerőnek számító hegesztőt olyan fizetési ajánlattal csábítottak el valamelyik vállalattól, amelynek számos nagy gyakorlattal rendelkező mérnök is örülne. Ha az okokat kutatjuk, a felszínen;'ezeket tataijuk: Miskolcon — mint a többi nagyobb városban is — sohasem tapasztalt méretű városfejlesztési munka folyik. Nyilvánvalóan megnőtt a kereslet mindazon szakmák iránt, melyek az építőiparhoz kapcsolódnak. Ráadásul ez az epítőmunka sokban különbözik az akár csak tíz évvel ezelőttitől is. A hagyományos kőművesmunkát a legtöbb építkezésen már meg sem találjuk. Helyettük panelszerelők dolgoznak. A lakások teljesen komfortosak, lényegesen több víz-, gáz- es villanyszerelőre, általában szakiparosra van tehát szükség, mint az előző években. A következő, immár szemléletbeli ok, hogy — néhány 'divatos szakmát leszámítva — a szülök idegenkednek a fizikai munkától. Azok is, akik maguk egész életükben kétkezi munkával keresték a kenyerüket. Érdekes, hogy ezek a szülők látják ugyan maguk körül a változásokat, látják, hogy vállalatuknál is mennyire más körülmények között dolgozik a munkás, mint valaha, mégis több évtizedes élmények, beidegződések alapján, a saját keserves inaséveikre emlékezve utasítják el. hogy a gyerek szakmát tanuljon. Álmuk az íróasztal. Akkor is. ha az íróasztal mellett ülők jelentős hányada lényegesen kevesebbet keres, mint a kurrens Szakmákban dolgozók. Mindez érthető, de -általános érvényű magyarázatként el nem fogadható ok. Ha ugyanis kicsit mélyebbre nézünk, meg kell állapítanunk, hogy számos szakmában meglepetésszerűen jelentkezik a munkaerőhiány. Mintha öt. tíz vagy akár több évvel ezelőtt nem lehetett volna látni, hogy például az építőiparban lezajlott forradalmi változások milyen követelményeket rónak a munka erő-gazdalkodásra, szakmunkásképzésre Kapkodás tapasztalható. Persze nemcsak Miskolcon 1 Egyik napról a másikra (értsd: egyik évről a másikra) soron kívüli ösztöndíj ígéretével sem lehet elegendő fiatalt csábítani, mondjuk szigetelőnek. De öt-tíz ev alatt, tervszerű munkával, be lehetett volna tölteni az űrt. Az előrelátás hiánya nemcsak a vállalatokat sújtja. Magának a pályaválasztónak is tudnia kellene, hogyan alakul egy-egy szakma jövője, hiszen hivatást egy életre választ az ember, akkor 'is.' fiá a’Tégiübb -munkaterületen szüntelenül meg kell újítani a tudást, sőt szükségessé válhat egv rokonszakma elsajátítása is. Ám a rövid múlttal rendelkező pályaválasztási intézetek, hasonlóan a szakmunkásképző iskolákhoz, túlságosan kevés információval rendelkeznek ahhoz, hogy prognózist készíthessenek. Jószerivel csak azt tudják közölni, hogy most milyen szakmákra van szükség, s azok közül melyikre alkalmas a fiatal. Bizony zavarba jönnének. ha egyik-másik szülő az illető pálya távolabbi jövőjéről kérdezne. Pedig kérdezhetne. Hiszen az elmúlt 10—15 év alatt számos szakmának bealkonyult, mig mások szinte az ismeretlenség homályából törtek az élre. Előrelátni egyébként nem nehéz, hiszen bőséges információk szerezhetők a nálunk fejlettebb ipari országokból. BÉKÉS DEZSŐ Simák és lövője A télikabátok az utolsó darabig elfogytak, s a divatáruk közül a férfiak elsősorban az inget, a nők a fehérneműt keresték. A ve+ Próba vagy a szezonhoz nem kötött cikkekből. A' vásár nagy erőpróbája Az igazgatós székig vők határozottábbak voltak, mint máskor, gyorsabb volt a forgalom. A nagy vevő- mozgás miatt felszökött a kedvezménybe nem bevont áruk forgalma is, s úgy tűnik, hogy sokan előbbre hozták a vásárlást a tavaszi. A Tolna megyei Bogyiszló határában ezüstpénzek csillogása keltette fel a napokban a szántóföldön dolgozók figyelmét. Bogdánovics János tsz-fogatos, Sándor nevű testvére, valamint az állat- tenyésztő telepen dolgozó Balogh János és Székely János 171 nagyobb, illetve közepes és kisebD méretű ezüstpénzt szedett össze és szolgáltatott be a szekszárdi Balogh Ádám Múzeumba. A muzeológusok fémkutató műszerrel további 141 ezüstérmét gyűjtöttek össze a helyszínen. megtalálták az egykori kincset tároló cserépvolt a kereskedelemnek. Ahol csak lehetett pótpénztárakat állítottak be, mozgósították a nyugdíjasokat és a kisegítőket, s a Centrumban például az adminisztrátorok is a pult mögé álltak. (braekó) edény egy részét a földben, közelében a fedőül használt, széttöredezett óntányérral. A 312 ezüstérméből mintegy harminc nagy méretű ezüsttallér, a többi váltópénz. A legrégebbi 1541-ből, a legkésőbbi 1698-ból való. Köztük van XIV. Lajos francia király több ezüsttallérja, gyermek- és féríikori képmásának domborművével, valamint az osztrák Lipót császár fémpénze. A váltópénzek zöme oxidálódott, a szekszárdi múzeum laboratóriumában megkezdték restaurálásukat. A Bükkvidéki Vendéglátó igazgatója: — Egyszer Szűcs Sándorról kellene írni. Kocsikísérőként kezdte, ma az egyetemi éttereim üzletigazgatója. A tanácstag: — Ötödik tanácsi ciklusra választották tavaly. Veretes diósgyőri .. . Az ismerős: — A tapolcai kertjükben látom őket vasárnaponként. A felesége és a nagyfia kertészkednek, ő a négyéves kislányával főz. Csendes emberek ... Beosztottjai mondják: — Mindent el lehet neki mondani. Sokat követel, de mindent megért. Büszke: körülvezet az egyetemi étterem helyiségeiben, mutatja a konyhát, a lakasnyi nagy hűtőteret: — Ilyen konyha az országban sincs több. Szinte gyár... Szerény (négyszer kapott Kiváló dolgozó kitüntetést, 1969-ben a Munkaérdemrend bronz fokozatával tüntették ki; az étterem végzett már első helyen a szocialista brigádversenyben és elnyerte a kiváló étterein címet): — Százötvenen dolgozunk itt. Egy vezető önmagában semmit sem tehetne. Százötven ..cinkosom”' van a jó eredményekhez. Nyugodt: — Negyvenhárom éves vagyok. Semmit se tennék másképpen. Szerencsém volt a vállalattal. Olyan hely ez. ahol lassan az a meglepő, ha valaki nem törzsgárdatag. A munkahelyi közérzet formál aiz emberen. Bár minden hasonló és nem hasonló munkahely ilyen lenne. Nyugtalan: — Apám negyven évig volt hengerész. Vasasnak indultam én is, de elcsábított a kereskedelem. Vasasként a kerékpárüzemben voltam DISZ-titkár. Jó hely volt. Az ember minden gépen megtanult dolgozni. mert mindig az izgatta, amit még nem tudott. Ez megmaradt máig. Mindig kezdeni szeretnék valamit... Egy arc minden ráncát, egy tenyér minden sebhelyét megmagyarázni regény kellene. Marad hát a vázlat .lehetősége. Az edet főbb állomásai: — Kocsikísérőként jöttem a vállalathoz, nem sokkal később felvásárló lettem. Egy nagy éttermünk műkő-, dött Lyukóbányán. Oda kiküldtek egyszer két hétre. Helyettesíteni. Tíz évig maradtam ott. A széncsata legenda már, de az a csata tovább tartott, mint a jelszavak, és voltak ennek olyan munkásai is. mint a felszolgáló, a szakács... Csodálatos szerencsém a vasas-múlt volt, az. hogy értettem a munkást. Csak aki emelt már nagy terhet, az tudja, hogy mi a súly. milyen a vállbán a fájás. Szerettem ott dolgozni... Lyukóbánya után újra Miskolcra került. Jelent 3- sebb állomás a SZOTpitie- rem vezetése, aztán következett az egyetemi étterem üzletigazgatói tisztje: — Ilyen egyszerű azért nem volt. Két szakmát tanultam közben. Elvégeztem a marxista középiskolát, s számolni is nehéz, hogy hány tanfolyamét. Egyszer összeadtam: húsz év alatt nem volt összesen égy olyan évem, amikor ne tanultam volna. Most a felsőfokú vezetőképzőt végzem. Néz. kérdést vár. Aztán magától kezd el mesélni, a városról :5 —§j A közélet olyan, akár á kenyér a jó ebédhez. Egész ember nem lehet meg nélküle. Persze, hogy szeretem a várost. Tanácstagként belülről látom, a gondját tudom. de a szemem őrzi, ahogy nőtt előttem.. ■ A társadalom? Párttag 1951 óta. — Most találtam egy régi papírt. A dédnagyapám is kohász volt. Hűség? Munkás volt és ha ipart cseréltem is, éppolyan munkás vagyok. Hűtlenség? Tudja, volt egy nagyanyám. aki 1899-ben szakácskönyvet írt. Ügy látszik ő . perelt bennem a régi vasassal... a ■ Néztük a szakadozott könyvet: „Eredeti magyar alföldi szakácskönyv. Irta: Szűcs Antalné...” — A fia? — Közgazdaságiba ' jár. Kereskedelmi tagozatra. — A négyéves kiesi lány? — Remélem velem főz vasárnap. BARTHA GÁBOR Kincset találtak a szántóföldön