Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-18 / 41. szám

Játékvezetői műhiba (!) okozta a vereséget Juhász szerzett érmet, de... Tatabánya-DVTK 2:0 (0:0) Inkább küzdöttek, 3^ Csepecznek is része volt abban, hogy a DVTK csatárai nem lőttek gólt a tegnapi MNK mérkőzésen. Képünkön Hor­váth és Tatár elől húz le egy előreadást, a háttérben Sala­mon figyeli a jelenetet. (Szabó István felvétele) A labdarúgó „történelem” fordítva ismételte önmagát. A tavalyihoz hasonlóan, 0:0-ás félidő után 2:0 arányban vég­ződött a mérkőzés, csak éppen most a Tatabánya javára. Mégsem nevezhetjük teljes értékű visszavágásnak ezt az eredményt, hiszen „az áprilisi tréfát” ezúttal nem a győz­tes csapat, hanem Mohácsi játékvezető produkálta. (Tavaly, április 1-én játszott utoljára egymással a két együttes!) Tette mindezt nem sokkal azután, hogy a Népsportot tudósító Bo­ros Dezső kollegámmal megállapítottuk. Mohácsi jól bírásko­dik. néhány apró, mindig fellelhető hibától eltekintve. Nem­sokára tehát a játékvezető maga adta cáfolatát vélemé­nyünknek, amikor egy leshelyzet téves értelmezésével döntő hibát vétett. A kitűnő idő és az NB I-es ellenfél meglepően sok nézőt vonzott a diósgyőri stadion­ba, és ismét előfordult a ta­valy év eleji malőr: az 5000 nézőből néhány százan csak jóval a mérkőzés után tud­tak bejutni a nézőtérre, hi­szen nagyon sokáig kellett sorakozniuk a kevés pénztár előtt. Aki időben bejutott az azt állapíthatta meg, hogy a napsütésben fürdő pálya (ilyen se igen volt még feb­ruárban) kitűnő állapotban várja az MNK mérkőzésre kiálló, alábbi összetételű együtteseket. Tatabánya: Csepecz, — Herná­di, Kovács, Horváth, — Néder, Nagy, — Szabd, Göröcs, Kőmű­ves, Sallói, Tóth K (a szünet­ben Nagy és Göröcs helyére Laczkó és Takács állt ge.) DVTK: Veréb, — Kovács, Ha­jas, Hajdú, — Salamon, Váradi, — Udvarév, Földesi, Horváth, Tatár, Görgei. (csere: Horváth helyett Egri a 65. percben). , Az első 5 percben a DVTK kezdeményezett, de azután Hírek Dinamó Moszkva, a Dynamo Berlin és á Levszki Spartak Szófia lesz az ellenfelük. Egerben országos III. osztályú férfi tőrvívó versenyt rendeztek. A párbajtőrözőnek készülő és ide „kirándult” fiatal diósgyőri versenyző. Pásztor István a dön­tőben a 4. helyen végzett, s így III. osztályú minősítést szerzett. A második döntőbe jutott diós­győri Patócs Zsolt 7. helyével megerősítette minősítését. TOTÖEREDMÉNYEK: 1. Foggia—Fiorentina 2:1 1 2. Genoa—Lanerossi 1:1 x 3. Lazio—Juventus 3:1 1 4. Milan—Róma 2:0 1 5. Napoli—Internazionale 2:1 1 6. Torino—-Cagliari 1:2 2 7. Verona—Cesena 2:1 1 8. Bari—Varese 0:0 x 9. Como—Palermo 2:0 1 10. Perugia—Ascoli 1:3 '2 11. Reggiana—Brindisi 2:0 1 12. Spal—Catania 0:0 x 13. Ternana—Parma 3:0 1 Pótmérkőzések: 14. Novara—Atalanta 1:0 1 15. Taranto—Arezzo 1:0 1 16. Avellino—Catanzaro 1:1 x Az országos asztalitenisz baj­nokság éz évi győztesei: Jónyer István, Loíaller Henriette, vala­mint a Jónyer—Klampár, a Jó­nyer—Magos és a Magos—Lotal- ler páros. * Férfi kézilabda válogatottunk vasárnap délután Tatán játszot­ta le utolsó VB előkészületi nem­zetközi mérkőzését: Magyaror­szág-Ausztria 26:15 (10:6). * A fedettpályás Budapest baj­nokságon több miskolci verseny­ző is indult. Nagy László 1;55.7 perces idővel 800 m-en harma­dik, Pallainé 14.38 m-es ered­ménnyel súlylökésben a negye­dik helyen végzett. Károly Zsu­zsa— Bruzsenyák (7.39) és Frank- né (7.45) előtt — 7.27 mp-es idő­vel nyerte a 60 m-es síkfutás Budapest bajnokságát. Bukarestben is győzött a NIM Európa Kupa győztes női röp­labda csapata (3:2-re a Rapid Bukarest ellen) és Így bekerült a BEK ez évi Törökországban sorra kerülő döntőjébe, ahol a jó időre esemény-szegénnyé vált a mérkőzés. Az első fél­órában mindössze öt feljegy­zésre méltó esemény akadt, amelyek regisztrálásakor Föl­desi neve többször is beke­rült a jegyzetfüzetbe. Három alkalommal jó lövést küldött a kapura, s ezek egyike után — a 11. percben — a Cse­pecz által kiütött labdát Ud­varéi; kapura ívelte, s a te­hetetlen kapus helyett a gól­vonalon álló Hernádi feje hárította el a veszélyt. Az utolsó negyedóra a DVTK egyre erősödő fölé­nyének jegyében telt el, Sa­lamon szép tejese, majd Ud­varén veszélyes beadása oko­zott izgalmat, de gól nélkül. A 41. percben már csak a kapufa tudta hárítani Hor­váth bomba lövését. A második félidőben ál­landósult a diósgyőri fölény, s a cserével is élő tatabá­nyaiak nem tudtak veszélyes támadást kialakítani. Ebben a játékrészben Görgei és Ta­tár szerezhetett volna gólo­kat. A 29. percben dőlt el a mér­kőzés, a következőképpen. Sa­lamon kellő időben előre lépve, jó érzékkel állította lesre a diós­győri térfél baloldalán lévő Ta­kácsot. A leshelyzet előállása utáni pillanatban Takács felé indult a labda, aki azonban nem érte el (vagy nem tudta, vagy nem akarta) és visszafelé indult. A diósgyőri védők nem mozdul­tak, az előre futó Kőműves azon­ban igen, s hiába jelzett a part­jelző, az így megszerzett labda beiövése után Mohácsi középre mutatott. Ezt a mozdulatát az­után is megismételte, amikor az esetről folytatott konzultációját a partjelzőjével befejezte. Egy­öntetű volt a vélemény: döntő tévedés történt, ami teljes mér­tékben befolyással volt a játék alakulására. Abban azonban a jelenlévő újságírók egyike sem volt bizonyos, hogy ez az eset a hivatalos gyakorlat szerint mi­nősíthető-e játékvezetői műhibá­nak? AZ eset hatása alatt álló diósgyőri csapat gyorsan megkapta a második gólt is, amit szintén Kőműves gurí­tott a kifutó Veréb mellett a kapuba. (0:2). A 38. percben Egri lövése a felső lécen pattanva ke­rült a kapu fölé, majd Gör­gei fejese is fölé szállt, de már mindenki tudta: itt újabb gól nem születik. Egy néző, utalva az első gól körülményeire, 5000 em­ber becsapását emlegette a találkozó végén. Az eset va­lóban bosszantó, de hiba len­ne csupán eoből megítélni a vasárnap délután látottakat. A DVTK-nak ugyanis most az NB I-be való visszakerü­lés a legfontosabb feladata. A mutatott játék pedig jó volt, hiszen a Diósgyőr egy NB I-es együttessel szemben harcolt ki jelentős fölényt. A helyzetek kihasználásának problémája pedig nem mai keletű és talán ez az egyet­len olyan tapasztalat, ami a negatív oldalra sorolható. Szerdán a VSZ Kosice ellen, de még inkább jövő vasár­nap a DVSC elleni első ta­vaszi bajnokin még lesz idő javítani. HORVATH KÁLMÁN ★ Mindhárom állva maradt bor­sodi csapat kiesett az MNK-ból, de nem sok babér termett a többi alsóbb osztályú együttes­nek sem: csupán a Komló, a Szegedi VSE és a Vasas Izzó jutott tovább közülük a Video­ton, a Salgótarján és a Dorog ellen — valamennyien döntet­lenekkel. A borsodiak eredmé­nyei: Sátoraljaújhely—Csepel 0:1, Kazincbarcika—ZTE 0:1. mint birkóztak — A válogatott kerettagok indulásának kötelezővé tételé­vel kívánjuk javítani a hazai versenyek színvonalát, és nö­velni a rivalizálást — mondta egy héttel ezelőtt Szántó Ottó, az MBSZ főtitkára. E kijelentés következtében nem csoda, ha szakemberek és szurkolók egyaránt sokat vártak az évad­nyitónak számító diósgyőri I. osztályú kötöttfogású viadal­tól. A verseny viszont csak egy szempontból felelt meg a vá­rakozásnak: a nagy létszámú" részvételt, ilietve az így ki­alakult rivalizálást tekintve. Ugyanis 18 sportkörből 125 birkózó lépett szőnyegre, s a válogatott Kerettagok közül is csupán a sérült Pércsi, Doncsecz és Lakatos hiány­zott, Kiss Ferenc pedig túl „súlyosnak” találtatott; át­esett a súlyhatáron. A szín­vonallal viszont baj volt. Nagyon idény eleji formát mutattak még a válogatottak is — Hegedűs, Réczi és Rov- nyai kivételével — a többi­ek pedig még szembetűnőb­ben bajlódnak a felkészülés problémáival. Sajnos, a ver­senyvezetés, szőnyegbírásko­dás még alacsonyabb szín­vonalú volt, mint az össze­csapások, s a részrehajló ítélkezések következtében egyszer—kétszer a botrány is a levegőben lógott! Volt még két nagy tanulsága a viadal­nak. Az egyik: rangos ver­senyt nem szabad egy nap alatt „lezavarni”, hiszen az óriás-mezőnyök következté­ben igen sok birkózónak öt- ször-hatszor is szőnyegre kel­lett lépnie a 8 óra alatt. Csoda-e, ha a végére a leg­többnek elfogyott az ereje?... A másik: a stadion kismére­tű tornaterme alkalmatlan ilyen típusú országos ver­seny rendezésére. Nem tud­juk, miért nem kerülhetett sor az összecsapásokra a sportcsarnokban, amikor an­nak szombaton nem is volt programja! A diósgyőri versenyzők jól helytálltak — bár közülük csupán Juhász szerzett ér­met — azt nyújtották, amit vártak tőlük. Guttmann Jó­zsef, a DVTK edzője is elé­gedett volt. — Ha ez lett volna a ma­gyar bajnokság — sommázta a szakvezető — a megszer­zett pontok számával (10-et szereztek a legutóbbi 8-cal szemben. A szerk.) elégedett lennék, Juhász helyezésével viszont nem. Túl bátran ver­senyez a fiú és erre fizet rá. Többet kellene törődnie a védekezéssel. Berdónak to­vábbra is „mumusa” Hege­dűs Miklós, negyedik helye így nem rossz. Piricz legyőz­te a válogatott kerettag Mol­nárt, Szőnyi és Bolla viszont még jobb tőle. ö is negyedik lett. Pórteleki jó kezdés után elbátortalanodott, Németh pedig lelassult. No, de még van időnk a javításra. Eredmények: 48 kg. (4 induló): 1 Seres (Szondy SE), 2. Papp (MTK), 3. Malácsik (Dunaújvá­ros). 52 kg. (10): 1. Rácz (Szon­dy SE), 2. Grész (Bp. Honvéd), 3. Sipeki (Szondy SE). 57. (8): 1. Kiss (Bp. Honvéd), 2. Szőnyi (FTC), 3. Bolla (Ü. Dózsa). 62 kg. (15): 1. Réczi (Kiskunfélegy­házi Vasas), 2. Lázár (Debreceni VSC), 3. Bartus (Vasas). 68 kg. (26): 1. Steer (BVSC), 2. Doma F. (Vasas), 3. Nemes (Bp. Hon­véd). 74 kg. (17): i. Doma M. (Vasas), 2. Bornyák (BVSC), 3. Vámos (Szondy SE). 82 kg. (20): 1. Hegedűs (Vasas), 2. Lubszky (Ganz-MAVAG), 3. Juhász (DVTK). 90 kg. (10): 1. Szabó (Dunaújváros). 2. Séllyei (Va­sas), 3. Csontos (Kinizsi Húsos). 100 kg. (8): l. Szabari (Ü. Dó­zsa), 2. Varga (Ganz-MÁVAG), 3. Farkas (Vasas!. -f- 100 kg. (5): l. Rovnyai (MTK) 2. Lajos (Debreceni VSC), 3. Etlényi (Ü. Dózsa). MONOSTORI GYULA A hét végén a szabadfogásúak is szőnyegre léptek, a Szegedi VSE rendezett számukra I. osz­tályú versenyt. A 84 versenyző­ből álló mezőnyben diósgyőri győzelem is született: Rusznyák József nyerte súlycsoportjának versenyét. Kosárlabda NB I. Elszalasztott lehetőség Vasárnap délben, a Kilián Gimnázium tornatermében, a mérkőzés után keserűen mondta a mezőny legjobbjá­nak bizonyuló Winter Ilona, a DVTK kosárlabdázója: „Ilyen lehetőségünk, hogy az NB I. egyik élcsapatát meg­verjük, talán soha többé nem lesz”, s hogy mennyire igaza volt a kitűnő játékosnak, mi sem bizonyította jobban, jobban, mint a mérkőzésen látottak. MTK—DVTK 70:48 (31:19) NB I. női mérkőzés, vezet­te Ritter és Petelei. Amikor a két csapat me­legíteni kezdett, feltűnt, hogy bár a hazai leányok az első két fordulóban vesztesként hagyták el a pályát, mégis sokan jöttek el ezen a napon a Kilián Gimnázium torna­termébe. Érdekesség volt még, hogy az MTK egyik erőssége, Kárász csak a cse­repadon foglalt helyet, — mint kiderült influenzás volt. A hazaiak zónavédekezést, míg az MTK emberfogást választott. Az ideges játék jellemzője a rendkívül sok Winter jó ütemű dobása pontot ér. Ezt állapíthatta meg az akcióhoz statisztáló MTK-s válogatott játékos, Horváth (sötét mezben) és a mellette figyelő Vízkeletiné. (Szabó István felvétele) Még csikorog a gépezet MI SC-DMTE 2:1 (0:1) — A hétközi edzőmérkőzé­sen itt-ott már felcsillant valami — célzott Szentmar- jay Tibor edző a Papp Jó­zsef HSE eileni találkozóra — aránylag könnyen is rúg­tunk egy hatost, de a DMTE jóval nehezebb ellenfél. Ki­váncsi vagyok, hogy egy má­sik stílust játszó csapat ellen mennyire megy a játék? Az edzőn kívül persze, jó néhányan — a salakos pá­lyát vagy háromszázan áll­ták körül — ügyelték hason­ló elgondolással a zöld—fe­hér gárda által produkálta- kat, s a 90 perc alatt elhang­zott vélemények, hangos be­kiabálások igencsak vegyes benyomásról árulkodtak. Jócskán akadt tetszésnyilvá­nítás, de csípős észrevétel is!... Mint ahogyan az az idény előtt, b felkészülés be­fejező szakaszában már len­ni szokott. Az első tiz perc egymás tudásának, erejének „kitapo- gatásával” telt el, aztán egy­re inkább a Vasút vette át a játék irányítását. Az új ösz­szetételben pályára lépett védőnégyes nagyon magabiz­tosan verte vissza a debre­ceniek eléggé erőtlen kísér­letezéseit, a középpályások is „buzgólkodtak” — bár meg­lehetősen sok hibával — a támadások szervezésében, s a csatárok is jól kombinál­tak a — 16-osig. Ott aztán mintha elfogyott volna a tu­domány. Ennek ellenére akadt helyzet több is, ám több, mint egy órán át baj volt az irányzókkal! Min- desesetre az első 45 perc a hazaiaké volt — akár három góllal is vezethettek volna — mégis az ellenfél fordult előnnyel. A szünetben alkalmazott hazai cserék aztán jelentő­sen módosították a játék ké­pét és az eredményt is. Óriá­si lendülettel — s ez a jó erőnlétre vall! — végig tá­madta az MVSC a második 45 percet, s szinte kapujához szegezte az ellenfelet, amely időnként még a túl kemény játéktól sem riadt vissza. Helyzet helyzet után alakult, ám a sokat körülményeskedő zöld—fehér csatárok „jóvol­tából” sok idő eltelt addig, amíg örülhettek a miskolci szurkolók. S különösen ebben a játékrészben ütközött ki: hol „szorít a cipő”, min van még bőven javítani való? És ez a gólerő, a lövések pon­tosságának csiszolásán kívül elsősorban a középpályás já­ték! ... Dehát melyik az a csapat, amelynek a „szénája” teljesen rendbe lenne? Végül a ..krónika”. 25. p.: Jobbról keresztbe vá­gott labdát több vasutas Játékos is „elnézte”, Rapcsák rotsszul jött ki kapujából és Szabó a bal alsó sarokba gurított, 0:1. 53. p.: Lukács faképnél hagy­ta védőjét é3 közelről a jobb felső „pipát” találta el. 62. p.: Demkó szabadrúgása a felső kapufán csattant. 65. p.: A debreceni védők ugyanúgy hibáztak, mint előző­leg a miskolciak, s a bizonyta­lanul kifutó kapus fölött Sarkadi a hálóba ívelt, 1:1. 85. p.: Karczagi szabadrúgását Demkó közelről befejelte. MVSC: Rapcsák (Serfőző), — Buczkó, Horváth, Molnár, Ger­gely, — Krompaszky (Szabó), Karczagi — Mészáros (Lukács), Demkó, Kiss, Sarkad!. (monostori) átadási hiba, pontatlan ko- sárradobós volt. Talán leg­jobban azzal érzékeltethet­jük azt, hogy még a főváro­siak sem játszottak nyugod­tan, hogy a 6. percben még csak 6:6 volt az eredmény, a 12. percben pedig mindössze 4 pontos volt az NB I. él­csapatának előnye. A félidő utolsó perceiben a hazaiak egy szezonra való ziccer helyzetben hibáztak, nem úgy az MTK-sok, akik ki­használták a felkínált lehető­séget és 12 pontos vezetéssel zárták a félidőt. A második játékrész elején az MTK is áttért a zónavé­dekezésre, de ez ellen sem találták meg az ellenszert a hazaiak. A félidő derekán már 15 pont volt a főváro­siak előnye, ezt 4 perccel a befejezés előtt 11 pontra csökkentették a piros—fehé­rek, ám a végére elfogyott a „szufla”. Kosárdobók: Winter (21), Vízkeletiné (13), Spisák (6), Medgyesi (4), Jászka és Nagy E. (2—2). A mérkőzésen a mezőny legjobbjának az újonnan iga­zolt Winter bizonyult — aki, sajnos társak nélkül, egye­dül „csak" ennyire volt ké­pes, — rajta kívül Vízkeleti­né és Holyevácz feliángolá- sai dicsérhetők. — tóth —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents