Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-13 / 37. szám

Ls azután hogyan lesz? Kiesük, feljutók az új rendszerben Szombaton hivatalosan is nyil­vánosságra került a magyar or­szágos labdarúgó-bajnokság, az NB rendszerének megváltoztatá­sára hozott OTSH elnöki hatá­rozat (ismételten hangsúlyozni kell: az MLSZ elnökségének ja­vaslatára hozott határozat!). Megismerkedtünk az új, csök­kentett létszámú Nemzeti Baj­nokság ősztől érvényes szerve­zeti rendjével, megtudtuk, ho­gyan történik az átszervezés. Ezzel azonban be is fejeződött a tájékoztatás, s azóta sokan feltették a következő — az előb­biekből logikusan adódó — kér­dést: és azután hogyan lesz? Voltak, akik azt hitték, most már mindig a sokszor elátko­zott osztályozok játsszák majd a főszerepet a további bajnoksá­gok nagy kérdéseinek eldönté­sénél. Tudjuk, hogy jórészt nyi­tott kapukat döngetünk, hi­szen figyelmesebb tanulmá­nyozással meg lehetett ta­lálni a megnyugtató választ: az új rendszer nem feltéte­lezi osztályozó szükségessé­gét. Mert: 1. Az NB 1. és NB II. kö­zötti cserélődés változtatását semmi sem indokolja —ket­tő ki, kettő tel. 2. A 20 csapatos NB II. nyugodtan ..elviseli” a két feljutó és a négy kieső hiá­nyát — osztályozok nélkül. 3. Mert a négyszer húsz­csapatos NB Ill-ban arányo­san lehet helyet találni a 19 megyei és az egy budapesti bajnoknak. \z MLSZ elnök­sége ugyanis előírta, hogy a megyékben és a fővárosban (ahol eddig öt volt!) csak egy első osztály szervezhető. Az 1974—75-ös bajnokság rendszere tehát a következő lehet: Létsz. Kiesik Feljut NB I. 16 2 — NB. II. 30 4 2 NB III. 4X20 4X5 4 Megyek — — 19 B.-pest — — 1 (Megj.: A megyei és fő­városi rendszer meghatáro­zása most folyik, ezért ott csak a bajnokként feljutók adatait szerepeltettük.) Mindez természetesen nem hivatalos közlés, csupán az egyetlen helyesnek látszó következtetés, amit az új baj­noki rendszerből le lenetett vonni. Hogy valóban így lesz-e, azt majd a mostani bajnoki év végén megjelenő, az 1974—75-ös idényre szóló kiírás fogja majd eldönteni. h. k. Lesen álltunk... Kiütés és mélásús jjc Egy akció két képben... Szabó, a KVSE ifjúsági birkó­zója nagyszerű hátraeséses dobást hajt végre, s klubtársa, Győrfi a következő pillanatban már kétvállon van. (Szabó István felvételei) Megújrázott honorárium Johannes Brahms immár népdallá vált egyik szerzeményét első ízben a bécsi udvarban mutatták be. Az előadáson a zeneszerző személyesen is megjelent. Az osztrák császárnét elbűvölte a dal, és amikor az énekes befejezte, ösztönösen felkiáltott: „Hogy volt! Még egyszer kérem!” Természetesen t a dalt ismét előadták. Előadás után Johannes Brahms feje­delmi pénzjutalmat vett át a császárnő kezéből. Brahms mélyen meghajolt és így szólt: „Hogy volt! Kérem még egy­szer!” A császárnő jót mulatott az ötleten, és másodszor is kifizette ugyanazt az összeget a zeneszerzőnek. Johannes Brahms pedig mindkét pénzjutalmat a bécsi árva gyerekek számára ajánlotta fel. Kihalnak a kanadai eszkimók? Daniel Wilkinson kanadai professzor, aki az eszkimók életének problémáival fog­lalkozik, arra figyelmeztet, hogy az amerikai kontinens legészakibb részének őslakói a legközelebbi évtizedek so­rán kihalnak. Azok, akik al­kalmazkodtak a civilizáció követelményeihez, gyorsan Gyakran „krumplifőváros­nak” nevezik Kazdang lett­országi települést. A krump­lit pontosan 300 évvel ezelőtt tengerészek hozták Ham­burgból Kazdangba. és a zsák furcsa gumót átadták a hely­beli parasztoknak. Innen in­dult útjára lett földön a krumpli. asszimilálódnak Kanada la­kosai körében; a többieket viszont a tüdőbaj’ és a Skor­but fenyegeti, ami pusztulás­ra kárhoztatja őket. A kana­dai eszkimók átlagos élet­kora mindösszé 29 esztendő, tíz eszkimó gyerek közül hat közvetlenül születése után meghal. Vezető nélküli metró „Mindent a maga helyén és idejében”... Többek kö­zött énről is elmélkedhetett Kenessey, a pécsiek mokány játékosa az ötperces kény­szerpihenő alatt, melyet a büntetőpadon töltött. Mert azért a jobb csapott- ért, amelyet a DMTE egyik legjobbjának, Vadonnak az állán elhelyezett; a szőri tó­ban — mondjuk úgy a má­sodik menet közepén — biz­tosan vastapsot kap, ellenfele pedig a kiszámolás sorsára jut. A debreceni fiú ugyanis jóval tovább feküdt a pad­lóin, mint amennyi az „1, 2... 10” elsorolásához szükséges. Itt viszont — lévén kézilab­dáról szó — egészen mást kapott az „öklöző” a lelátó­kon ülőktől. És a súlyos sportszerűtlen­ség elkövetése után a követ­kezményeken is gondolkod­hatott a pécsi fiú. Ugyanis a korábbi 8 gólos hátrányt a PMSC az ökölcsapás előtti pillanatig kettőre csökkentet­te. S az öt perc emberhátrá­nyos idő alatt még hármat kaptak! így szenvedtek nagy­arányú vereséget. Hát megérte? : Sportberkekben közhely­nek számít már az a mondás, hogy „sok klasszis-játékos nem jelent feltélenül jó csa­patot”. S ennek igazát be­szédesen példázza a PMSC esete is a kapuzárás kettős fordulóján. A Pécsi Dózsa, a Komlói Bányász és a Pécsi Bányász volt kézilabdázóiból ötvözött — két kitűnő perecesi játé­kossal is megerősített — új , csapat csak akkor játszott a szó igazi értelmében, ami­kor a Pécsi Bányász hajdani tagjai nem voltak a pá­lyán!... Pedig Sudár — a volt válogatott —. Árvái és társaik nem „mazsolák” a sportágban, csak — más a játékstílusuk, mint a többi­eké. A labda kényelmes „hú- zogatása”, az öncélú és feles­leges cselezgetések, áz elő­készítetlen „pufogtatások” nem a korszerű kézilabda jellemzői. S hogy mégis miért ját­szatják őket? ... Intézőjük — aki szintén elégedetlen volt a látottak miatt — vállrán­dítással kísért fanyar fintor­ral adta a választ: „Csak.. Hm... ■ ■ .Figyelem — hangzott a megaionból a DVTK—Zalka SE találkozó közben —, a Bardejov gépkocsivezetője menjen a buszhoz!” A felhívás persze nem a küzdőtéren levőkhöz szólt, s a kéi együttes játékosai nem is figyeltek oda — egy fiú kivételével. S amíg ő, a Zal­ka kapusa odafigyelt a mik­rofonra, Jancsó, a diósgyőriek szemfüles játékosa a felező­vonalon túlról (!) a terpesz­állásban mélázó gyöngyösi fiú lába között dobta hálóba a labdát. Amiből az a tanulság: a kapus figyelme egy pillanat­ra sem hagyhat ki. A me­zőnyjátékos többször is hi­bázhat — a kapuvédő egy­szer sem! (monostori) Az NB I. szombat-vasárna­pi nyitánya kissé elterelte a figyelmet a „kicsikről”, pe­dig a középiskolás kosarasok is — a maguk szempontjá­ból — legalább olyan fontos tétmérkőzésen léptek küzdő­térre, mint az élvonalbeliek. Vasárnap folytatódott a ko­ra ősszel kezdett küzdelem­sorozat, az országos középis­kolás bajnokság; á középdön­tő mérkőzéseinek első fordu­lójára került sor. A Földes Gimnázium két fiúcsapatát kegyeibe fogad­ta Fortuna, niszen olyan el­lenfeleket juttatott számuk­ra Nógrád, illetve Békés me­gye bajnokegyüttese szemé­lyében, akikkel szemben szinte biztosra vehetik a to­vábbjutást, 3zaz az országos elődöntőbe, '■agy ha úgy tet­szik, a legjobb 12 csapat kö­zé kerülést. Legalábbis erre vall a két nagyszerű miskol­ci fiúgárda most elért ered- ' ménye. Az egyik csapat 49, a másik 51 pontos előnyt szerzett a visszavágóra, s ha csak valami óriási „rövidzár­lat” nem következik be, ez mindenképpen elegendő a továbbjutáshoz. A nagyon sportszerű, ba­ráti hangulatban lezajlott mérkőzések — melyeken a Kápolnás—Tallián páros ki­tűnően bíráskodott — ered­ményei : M. Földes G,—Salgótarjáni Gép­ipari Szakközépiskola 86:37 (36: 15). Kosárdobók: Lestár (30), La­dányi (15), Kiss (14), Kocsis (10), Zeleni (6), Szadai (5), Tóth, Soly- mosi, Sípos (2—2). Kiss nagysze­rűen irányított, Lestárt és La­dányit pedig ponterőssége dicsé­ri. (IX. korcsoportos fiú mér­kőzés.) M. Földes G.—Békési G. 114:63 (52:28). Kosárdobók: Barna (46), Kinter (20), Kozslik (16), Ke- resztúry (10), Glicza (8), Piskolti (6), Poduszló, Orosz (4—4). Bar­na a mezőny fölé nőtt, s Kozs­lik és Kinter is remek teljesít­ményt nyújtott. (I. korófoporrtos fiú mérkőzés.) ». Gy. * 1974. február 14-én 19 órától farsangi magyarnóta-est a Polónia étteremben Fellépnek: Solti Károly, BODZA KLÁRI, ' GYŐRI MÁRTA, MOLNÁR JULIA, SZAKOLY GYULA Az étlapon magyaros borsodi ételek! Asztalfoglalás az étterem vezetőjénél. Telefon: 34-554 MINDENKIT SZERETETTEL VARUNK! Hosszú kísérletezés után Lille városában próbaútra indították az első vezető nél­küli metrószerelvényt. A jár­mű teljes egészében automa­tizált, kifejezetten a helyi viszonyoknak megfelelően ki­kísérletezett jellemzőkkel. Mintegy 30 elágazással ren­delkezik az útvonal — el­ágazásonként 2 szerelvény közlekedik, óránként átlago­san 40 kilométeres sebesség­gel. Az útvonal hossza lég­vonalban 8,5 kilométer. A 13 méter hosszú és 2 méter széles, 50 személy be­fogadására alkalmas metró­szerelvényekben 35 ülőhely van. Az újfajta automatikus metrórendszer segítségével le­hetővé válik, hogy csúcsfor­galmi időben 6000 személy szállítását bonyolíthassák le. Sártengerben (Kerényi László felvétele) Hódok — új tájakon A kosztromai vadásztársa­ságok tagjai új lakókat tele­pítettek a Volga-parti vá­rost környező erdőségekbe. Másfél évtizede 80 hódot hoztak ide, s számuk ma el­éri a háromezret! Mivel nem egyenletesen szaporodtak a különböző erdőségekben, át kellett telepíteni őket, ne­hogy a „túlnépesedés” az ál­lomány csökkentését vagy stagnálását idezze elő. Hogy új helyüket könnyebben meg­szokják, egész hódcsaládokat telepítettek at a Volga melléi Az elődöntő küszöbén a Földes « Az esemény emlékére a helybeli mezőgazdasági tech­nikum hallgatói minden év­ben krumplibált rendeznek, amelyre vendégeket hívnak a köztársaság minden részé­ből. A legutóbbi ünnepi ebéd a szakértőket is ámulatba ejtette — majdnem százféle krumpliételből állt. Krumpliparádé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents