Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-17 / 14. szám

7.32x2.44! ★ „Tájkép csata után”... Legalábbis erről tanúskodik a kispadon vidáman tereferélő lá­nyok ruházata s a fémpásion heverő sisak és tőrpenge. Az arckifejezések azonban mást mondanak: még koránt sincs befejezve a csata. Nem lenne akkor ennyi vidám mosoly, hiszen egy versenyt csak egy vivónö nyerhet meg! (Szabó István felvétele) Lesznek-e utódai a régi nagyoknak? Kevés a párbajtőröző, gyenge a színvonal A megyei vívóbajnokságon mindössze hét (!) párbajtő­röző lépett pástra — s ők is csak egy szakosztályt képvi­seltek —, míg a tőr és a kardversenyekre összesen 101 nevezés érkezett — három egyesülettől... Mivelhogy Borsodban több helyen nem foglalkoznak vívással! A fegyvernemenkénti in­dulólétszám aránytalansága is szembetűnő — még akkor is. ha tudjuk, hogy a kard- és tőrbaj nolcságokon sok volt az újonc! —, az igazán elgon­dolkoztató azonban a ver­seny színvonala volt. A kar- dozóknál két vívó, a férfi tő- rözőknél három versenyző döntős teljesítménye ütötte meg a „jó vidéki” követel­mény mértékét; a másik két fegyvernem finalistáira az a kifejezés is túl szép, hogy „volt jobb”. Csoda-e, ha fájó nosztalgiával gondoltunk azokra a nagy vívóegyénisé­gekre, akik a mi' városunk­ból, a mi vívóedzőink mun­kájának eredményeként in­dultak a világhír felé? Kele­men Vera, Ágoston Jutka, Delneky Gábor, Kulcsár Győ­ző, Szakács György — ifjúsá­gi és felnőtt világbajnoksá­gok, olimpiák aranyérmes hősei — meg a kevésbé szá­mon tartott Örley, Kristóf, Vadász — sokszoros magyar bajnokok — neve jutott eszünkbe. ■ ■ Vajon miért esett annyira vissza Borsod, s különösen Miskolc vívósportja, hogy a vidékbajnokságok kivételével jelentősebb hazai viadalokon „nem jegyzik” versenyzőin­ket, s az élvonalban csaknem egy évtizede nem találunk „északi” vívót? .., Olimpiai érmék Az 1976-os montreáli olim­piai játékok költségeinek megtérítésére Kanadában megjelent az emlékérmék első sorozata. Öt- és tízdol­láros értékben négy külön­böző fajtából egymillió da­rab került forgalomba; s a hírek szerint olyan nagy ke­letjük van. hogy hamarosan újabb sorozatot dobnak pi­acra. A „miértre” kerestük a vá­laszt két vívó szakemberrel. — Borsod hosszú időn át fellegvára volt a vidéki ví­vósportnak — .mondta Irsa Tibor, a megyei szövetség el­nöke —, most pedig több megye. Miskolcot úgyszintén több város előzi meg a rang­sorban. Hogy miért; annak több oka van. A legdöntőbb az, hogy az alapbázist adó középiskolás vívósport ver­senyrendszerét tíz évvel ez­előtt megszüntették. Nem ka­pott a sportág utánpótlást!... Aztán korábban heti két-há- rom edzés is elegendő volt, a mai követelmények mellett négy-öt is kevés. De ez utób­bi mégis hozhat eredményt, ha megfelelő számú szakem­ber, felszerelés, edzőterem és főként kitartó, a sportágat szerető vívóutánpótlás áll rendelkezésre. Nos, ez utób­bi csak az egy éve létesített DVTK-sportiskolával látszik biztosítottnak. — Az elmondottak Mis­kolcra vonatkoznak. És a megye? — Valamikor Úzdon és Sárospatakon kívül Szeren­csen és Sajószentpéteren is volt vívóélet, sőt Leninvá- rosban is próbálkoztak e sportág meggyökereztetésé­vel. Aztán — a vívószakem­berek elköltözése után — a sportág „meghalt”, s ez kiha­tott a versenyzési kedvre is. Néhány nagyobb megyei egyesület besegíthetne a ví­vás újraindításába, s akkor Borsod ismét az élre kerülne. Árvay Zoltán, a DVTK szakosztályvezetője így latja: — Éveken keresztül elha­nyagoltuk az utánpótlás ne­velését; ennek isszuk most a levét. Az anyagiak ugyan biztosítva voltak, de a neve­lő edzők nem. Sőt, az alkal­mazott szakemberek is adó­sak maradtak a tehetséges vívók élvonalba hozásával! — Lesz-e a közeljövőben olyan versenyzőnk, aki ma­gasabb szinten is helytáll- hat? — Nehéz erre a válasz. Egész sereg fiatalunk van ugyan, de ők csali négy-öt év múlva hozzák majd az ered­ményeket. Akkor viszont is­mét ott leszünk az élvonal­ban! Erre garancia a mostani munka. Mintegy másfélszáz vívónk van, akikkel egy £ő és öt mellékfoglalkozású ed­ző dolgozik. Elvileg tehát nem rossz az arány, de a kö­rülmények nem ideálisak. A sportcsarnok edzőterme ki­csi, a Miklós utcai tornate­rem pedig növeli a megosz­tottságot. Feltétlenül szükség van tehát egy vívó munka­csarnokra! S ha ez meglesz, akkor a sportág fejlődése is felgyorsul. Kötelező a talpas mérőléc Megjelent a megyei labda­rúgó-szövetség ez évi első hi­vatalos közlönye. Bevezető­ben hivatalos közleményben is értesíti a sportegyesülete­ket az MLSZ elnöke szemé­lyében bekövetkezett — ko­rábban már ismertetett — változásról. Ugyancsak tolmácsolja az MLSZ-nek a külföldi átiga­zolásokkal kapcsolatos tájé­koztatóját, ami előírja, hogy külföldi játékengedélyt csak­is az MLSZ adhat. Az egye­sületnek nincs joga közvet­lenül a kikérő fél számára adni hivatalos nyilatkozatot az érdekelt játékos kiadatása ügyében. Külön részben hívják fel az egyesületek figyelmét az új esztendőben szokásos fel­adat, a pályahitelesítés elő­készítésére. Ennek értelmé­ben valamennyi szakosztály köteles elkészítettni és ké­szenlétben tartani egy olyan talpas mérőlecet, ami a kapu magasságának mérésére szol­gál. tehát 2,44 m hosszú. A 7.32 m-es keresztméret ellen­őrzésére — írja a közlöny — egy olyan kötél is megfelel, amin a 7,32 m-es távolság csomókkal van megjelölve. (Csak vigyázni kell rá, hogy meg ne ázzon! A 6zerk.) Elgondolkoztató az a köz­lemény, amely az edzőket szólítja fel igazolványuk ér­vényesítésére. A dolog érde­kes voltát a hozzáfűzött ma­gyarázat adja. Idézünk: „Az MTS OE 18/1969. sz. határo­zata előírja az érvényes ed­zői igazolványt. Érvényesnek számít akkor, ha szerepel benne a sportorvos, továbbá a megyei szakszövetség ed­ződi zottságának igazolása. A sportedző feladatainak ellá­tása érdekében köteles szak­tudását fejleszteni, tovább­képzésben a megye székhe­lyén részt venni”. Végül: fel­hívják a sportkörök elnökei­nek figyelmét arra. hogy a jövőben gondoskodjanak ar­ról, hogy az edzők a szakmai továbbképzéseken jelenjenek meg! Adminisztrációs hiba miatt módosítani kellett a megyei II. osztály őszi végeredmé­nyeit. A módosított tabellán — az északi csoportban — a miskolci csapatok az alábbi eredménnyel szerepelnek: 4. Miskolci Üveggyár 15 7 5 3 30:20 19 8. M. VIMELUX 15 6 4 5 24:23 16 15. M. Kinizsi 15 2 3 10 17:32 7 H. K. MONOSTORI GYULA LAKÁS-, VIKENDHAZÉPÍTÖK FIGYELEM ... ! ÚJ MINTÁZATÚ, SZÍNES (KÜLSŐ, BELSŐ) / " I építészeti üvegek \ kedvezményes áron, azonnali szállítással megvásárolhatók ÜM. MISKOLCI ÜVEGGYÁRA, MISKOLC, TATÁR U. 28. TEL: 15-734, 15-735 Barométer-gomb Francia újságok írják, hogy az üzletekben hamarosan ér­dekes újdonság jelenik meg: a barométer-gomb. Az idő­járás változásait ez a meteo­rológiai mérőműszer-ékszer a színek változásával mutatja: az égszínkék jó időt jósol, a zöld változékonyat, a piros pedig esőt. Az asszony „alkotóelemei” Egy indiai legenda szerint Brahma vette a rózsa üdesé- gét, a falevelek könnyedsé­gét, az őszibarack bársonyos­ságát, az őz szelíd tekintetét, a felhő könnyeit, a napsugár vidámságát, a nyúl félénksé­gét, a páva hiúságát, a toll puhaságát, á gyémánt ke­ménységét, a méz ízét, a tig­ris kegyetlenségét, a szajkó fecsegését, a galamb turbé- kolását, — és mindebből meg­alkotta az asszonyt. A kis éhes A kaliforniai Oakfieldben evőversanyt tartottak. A győztes Mike Putt derekasan helytállt a versenyben, és rá­adásként még egy hatalmas pudingot is elfogyasztott. Ba­rátai nagy ovációval kísér­ték haza. — A feleségemnek egy szót se! — figyelmeztette őket a győztes. — Ha megtudja, ma nem kapok vacsorát. Minden évben új feleség Baráti összejövetelen a há­zigazda így szólt O. E. Hasse filmszínészhez: — Most pedig bemutatom Önt dr. Meyer ifjú felesé­gének. Meyer arról volt neveze­tes, hogy minden évben újra nősült. — Nem, nem, köszönöm — utasította vissza a házigazda ajánlatát a művész —, ezt a feleséget most kihagyom. A hidrogén a jövő energiaforrása „Hiszem, hogy részünk lesz az emberiség energiaéhségének megszüntetésében” — nyilatkozott a moszkvai Kurcsatov atomku­tató intézet vezetője, Alekszand- rov professzor. Ebben a kutató- intézetben fejlesztették ki az el­ső hidrogén szintetizáló kísérleti reaktorokat, amelyekkel a jövő­ben fel akarják váltani a mai atomerőmüveket. (A szakembe­rek körében Tokainak néven is­mertek.) Egyszer ugyanis kime­rül az uránkészlet is, amely az atomenergia alapanyaga — je­lentette ki Alekszandrov pro* fesszor. A Kurcsatov Intézet tudósai első ízben 1969-ben számoltak be kutatásaikról. amelyek se­gítségével korlátlan mennyiségű energiát tudnak előállítani a könnyű liidrogénmagok szinté­zisével. E kutatások során fej­lesztették ki a Tokamakot. Idő­közben már a 10. ilyen kísérlett reaktort vizsgálják. A Tokamak alapján kutatások folynak az Egyesült Államokban és a világ sok más ipari országában is. Eltérően a mai atomerőművek­től, amelyekben az atomenergia előállítása nehéz magok bontá­sával történik, a Tokama kok­ban hidrogénből nyerik az ener­giát. Ez gyakorlatilag kimeríthe­tetlen energiaforrás. A Tokamak név orosz rövidítés, amelyet azonban mindenütt használnak. Alekszandrov professzor és munkatársai úgy vélik, hogy az energiaelőállftás e forradalma­sító eljárását a gyakorlatban 2000 előtt nem lehet felhasznál­ni. Velük együtt azonban más országok fizikusai is felismerték, hogy valójában ez az egyedüli helyes és járható út a tudo­mány és az emberiség számára. Gyógyító vízsugár A Nehézipari Minisztérium Sikondai Egészségügyi Intéze­tének Bányászati Utókezelő és Éjjeli Szanatóriumában kór­házi kezelést nem igénylő, de táppénzes — főként mozgás- szervi betegségben szenvedő — bányászokat is gyógyítanak. Képünkön: vízsugár-masszázs. (Bajkor József felvétele) Víztisztítás — hínárral Tengeri hínár felhasználá­sával ipari szennyvíz tisztí­tására alkalmas szűrőt készí­tettek a türkméniai Kraszno- vodszk kőolaj-feldolgozó üze­mében. A szennyező anyago­kat magába szívó tengeri fű­bői havonta kétszer kétton- nás adagot helyeznek a szű­rőkamrába. Ebből a különle­ges tengeri fűből a Kaspi- tenger partvidékén korlátlan, készletek vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents