Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-25 / 21. szám

Óvodában tanítani III. SZEGÉNYKE KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT GABOR ANDOR. EBBŐL AZ ALKALOMBÓL KÖZÖLJÜK EGYIK SZATÍRÁJÁT. A bundás-cilinderes úr idegesen jár­kált fel és alá az utca sarkán. Ezt lát­tam már messziről. Mikor én is oda­értem, hirtelen mellém lépett, és meg­szólított: — Uram, a legkisebb könyörado- mányt is ... Csodálkozva néztem rá, ámbár az az alapelvem, hogy aki kér, annak adni kell. ö megértette csodálkozásomat, és így folytatta: — Háztulajdonos vagyok, pesti ház- tulajdonos ... A szívem összefacsarodott, megszorí­tottam a kezét. Könny szökött a sze­membe, mikor tovább mondta: — Tizenkét házam van. Mind négy- emeletes ... — Rémes! — mondtam én. — Tizenkét házban háromszázhatvan lakó! Csupa nagy lakás, csupa nagy lakás! — Iszonyú! És nem fizetnek, ugye, egy krajcárt se fizetnek? — Ügy van. Ketten egy krajcárt se fizetnek. De egy sárgaréz krajcárt se! — Ketten? — Igen. Ketten. Nagyon meg voltam törve. Megcsó­koltam a háztulajdonos jobb arcát. — Köszönöm — mondta ö —, köszö­nöm, a részvét szép. Azonfelül három lakásom üresen áll. — Üresen? Óriási! És megcsókoltam a háztulajdonos bal arcát. — Köszönöm — mondta ő —, köszö­nöm, a részvét balról is szép. Azon­felül az egyik házmesterem fizetését is fel kellett emelnem ... . — Sokkal ugyebár? — Nagyon sokkal. Havonként három forinttal. Mert azt mondja, hogy most az emberek otthon ülnek éjszaka, nincs kapupénz-jövedelem. Nekem kellett pó­tolnom. — Havonként három forinttal? — Annyival — mondta ő, és bele­meredt az éjszakába. — Mi lesz velem? Mi lesz velem? — sóhajtotta. — És a családjával, nemde? — Nem. Családom nincs. Agglegény vagyok. Ha családom volna, régen ki kellett volna irtanom. A legszükösebb megélhetésre sem futja. Hiába minden. Nem futja. Lesújtottan álltam előtte. Vannak bá­natok, amikre nincs se balzsam, se ír, se vigasz. Vörösmarty megírhatta a Kis gyermek halálára című elégiáját, én éreztem, hogy hiába írnék akármit, a földretaposottat nem tudnám fel­emelni ... — Jóember... — mondottam —, jó­ember... hát mégis mi a szándéka? — Nem tudom — válaszolta tompán, — Talán eladom a járadékaimat... — Ne! Azt ne! — kiáltottam ijedten — Hiszen most aligha kapna értük va­lamit. — Aligha! — dadogta az árva. — Ha négymillió koronát adnak érte, akkor sok. De lehet, hogy még azt se kapom meg. — Egyebe nincs? — Nincs. Egy birtokom, ami van Zala megyében... egy cukorgyáram Po­zsonyban ... egy gőzfűrészem Szlavó­niában ... egy gabonatáram Bánát­ban ... úgy állok, mint az ujjam, mint a meztelen ujjam! És mutatta az ujját. Csakugyan: a nagy gyémántgyűrűkön semmi, ruha nem volt. Felvittem magamhoz az élet e kivert kutyáját. Leültettem az asztal mellé, kenyeret adtam neki, friss és jóízű sárga kenyeret. Mohón evett, nagy falatokat nyelt. Szerettem volna a nyakába borulni tönkrement embertársamnak. — Istenem — sóhajtott ő evés köz­ben. — Hat hónapja nem ettem ke­nyeret! A sirás most már az én torkomon szorongott: — Hát mit evett, szegény, szegény barátom? — Csak zsemlét! — mondta, és a hangja elcsuklott a zokogástól. (1918) A kocsi rabjai Ma este premier. A Mis­kolci Nemzeti Színházban ősbemutatóként láthatja a közönség Páskándi Géza A kocsi rabjai című kétrészes Tragikomédiáját. A bizarr já­ték cselekménye, mely nem nélkülözi az abszurditásokat sem, napjainkban játszódik. Helyszín: egy eldugott tele­pülés eldugott börtöne, ahol azonban a kocsi éppen olyan státusszimbólum, mint más te­reken, ahol szeretnek — vagy szeretnének — ,.furikázni” az emberek. Hősünk, Becze Já­nos, a börtön igazgatója saj­nos, csak szeretne, de nem kocsikázhat, mert... A konf­liktusból előzetesként talán ennyi is elég. A drámát Orosz György Jászai-díjas rendezte. Képünkön: Csapó János, Sallós Gábor Jászai- díjas, Győri Ernő és Deme­ter Hedvig Jászai-díjas. (Kerényi László felvételei) Zárva a Művészklub A Miskolci Művészklub ve­zetősége értesíti tagságát, hogy január 24-től február 4-ig zárva tart. Kérjük ez idő alatt újítassák meg iga­zolványaikat, mert február 4-től csak új, érvényes, bé­lyeggel ellátott igazolvánnyal lehet a klubot látogatni. Mi vár a szakközépiskolára? Eg y pillanatig sem aka­runk azokkal vitatkozni, akik azt hangyái3'ózzák, hogy ma­gas követelményt keli tá­masztani az óvónőképző in­tézetekben. A kétkedőket az óvodai tantervek is meg­győzhetik. Az általános isko­lába menő kisgyerek sokol­dalú ..alapozása” az óvoda feladata. ló, ha ezt a mun­kát nem gyerekfejjel kezdik az óvónők, hanem éretten, kialakult erkölcsi, etikai nor­mákkal. nevelői tudattal, ala­pos általános és szakmai műveltséggel. Ezért vált —• érettségihez kötött — felső­fokú oktatási intézménnyé nálunk az óvónőképző. Ellenérvként elmondhat­nánk, hogy a környező or­szágokban középfokú intéz­ményekben képezik az óvó­nőket, sőt azt is, hogy nap­jaink vezető óvónőinek, szakfelügyelőinek nagy-nagy hányada ugyancsak középfo­kú iskolában szerzett okleve­let. Hogy időközben többször is továbbképeztük, őket? Nos, a továbbképzésről ezután sem szabad lemondanunk... Kiket nyerünk? Kérdés, hogy mennyire fe­lel meg céljainknak és kö­vetelményeinknek a közép­fokú képzés? Annyiban okvetlenül, hogy viszonylag gyorsan tudnánk pótolni az óvónők hiányát. De hát mennyivel tud töb­bet egy ilyen szakközépisko­lát végzett fiatal lány, mint akit (képesítés nélküliként) gimnáziumi érettségivel állí­tanak a gyerekek mellé? A tanterv ismeretében erre nem nehéz válaszolni. Az óvónőképző szakközépisko­lában — a közismereti tár­gyak mellett — tanulnak pe­dagógiát, pszichológiát, óvo­dai módszertant, éneket és zenét, s nagy gondot fordí­tanak a rajz oktatására is. Ezenkívül a növendékek év közben és nyáron szakmai (óvodai) gyakorlaton vesznek részt. Nehéz lenne vitatni, hogy ezek az ismeretek — hangsúlyozom, óvodában — mégiscsak többet érnek, mint az általános tagozaton szer­zett érettségi. Más kérdés, hogy a tan­tervet — hosszú távon — tö­kéletesíteni lehetne. A 33— 34 órás heti elfoglaltság sze­rintünk sok. Elgondolkoztató az is, hogy most heti négy kémiaórával már az első év­ben letudják a tárgyat, és sorolhatnám tovább. Ez azon­ban már a szakemberek dol­ga, mint ahogy nekik kell gondoskodniuk megfelelő tankönyvekről is. Pszicholó­giái például most a felsőok­tatási intézményekben rend­szeresített könyvekből kell tanulni. Hogy megfelelő gya­korló óvoda álljon a növen­dékek rendelkezésére, abban már a városi tanácsnak kell ■ segítenie. Es segít is. bár pillanatnyilag még a bázis­óvodában is vannak képesí­tés nélküliek, akiktől (per­sze, jó szakemberek is van­nak) mégse lehel módszer­tani, gyakorlati ismereteket szerezni. Járható utal! De ezek részletkérdések. Elképzelhető, hogy öteszten­dősre emeljük a középfokú képzést, hogy több minden­re — elméletre és gyakorlat­ra — jusson idő. Az is jár­ható útnak látszik, hogy a negyedik év után egy esz­tendeig még gyakoroljon a jelölt, s csak azután kapjon oklevelet. Mindenképpen el kellene azonban dönteni, hogy mi lesz a sorsa ennek a szakkö­zépiskolának. S jó lenne, ha igazi gazdája is volna vég­re... Tisztázni kellene, hogy mennyiben szakközépiskola, s mennyiben nevelőképző in­tézet. Ügy látjuk, most túl sokat bíznak az illetékes igazgató találékonyságára. Az óvónőképző osztályok iránt igen nagy az érdeklő­dés. A jelentkezés az idén is sokszoros. Miskolcon meg­nyugtató a felvétel módja; okos, szakszerű készség- és képességvizsgálat után irat­kozhatnak be ide a kislá­nyok, akikről négy esztendő alatt szinte csalhatatlan biz­tonsággal meg lehet állapíta­ni, hogy mennyire éreznek hivatást a pálya iránt, meny­nyire sajátították el a szük­séges ismereteket. Röviden: méltók-e arra, hogy reájuk bízzuk kisgyermekeinket, kontárok-e a céhben, vagy szakemberek... (gyarmati) A nézőé a főszerep? Izgatottan, nagy érdeklő­déssel vártuk az „És színész benne minden férfi és nő’’ című sorozatot. A tévé ezzel siet a bajba jutott színház se­gítségére? Gyárfás Miklós óvatosabban fogalmazott. Be­szélgetése Kazimir Károllyal (a drámarészletek rendezőjé­vel) nem adott többet, mint amit minden magyartanár el­mond a középiskolák első osztályában. Nem becsüljük ezt le. csupán megállapítjuk. Annál is inkább, mivel a tévé nagy lehetősége nem ebben van, hanem hogy va­lóban színházat is adhat. S ebben már lényegesen több, mint a legjobban sikerült irodalomóra! Nem tudjuk, hogy milyen lesz a sorozat, mert minden darabot más rendező fog rendezni! Azt azonban jó megfontolni a tévének, hogy miből (és ho­gyan) kíván többet adni: is- meretterjesztésböl-e vagy él­ményből. Érdekes volt, amit Kazimir a különböző fordításokról és az antik drámák előadási, megközelítési módjáról mon­dott. „Az ember színre lép” — cím kissé megtévesztő. Euró­pában valóban a görögség („az emberiség derűs gyer­mekkora” — mondta Engels) teremtette meg a színjátszást. Hosszú utat tett meg, míg a kultikus, inteneknek bemu­tatott áldozatokból eljutott az emberábrázolásig. Kitűnő volt a makett az ókori szín­házról. hasznos a magyarázat a maszkokról. A mértéktar­tóan stilizált díszlet. (Kaunitz Ervin munkája) jó játéklehe­tőséget teremtett. Nem vitat­kozhatnak a tragédiák kivá­lasztásán sem. Aiszkhülosz Perzsák-ja a görögség egyik sorsdöntő háborújára emlé­kezik. Kevésbé ismert, mint az utána bemutatott Anti­goné. Ezért jó lett volna, ha több részletet is láthatunk belőle. A két tragédia ugyanakkor kitűnő példa volt a dráma fejlődésének bemutatására is. A nagyobb élményt az Antigoné adta. Valóban csak a csúcspontokat mutatta a tévé, ahol az ellenfelek a leg­élesebben csapnak össze. Az isteni és az emberi törvény­nek, a lelkiismeret parancsá­nak vagy a zsarnok rendel­kezésének engedelmeskedjen az ember? Alapkonfliktusát a részletekből is megérthet­te a néző. A kedd este látottak él­ményt keltettek bennünk; több volt ez — hála a kitű­nő színészéinek is —, mint ismeretterjesztés. Az adás fel­csigázta érdeklődésünket — várjuk a folytatást. HORPACSI SÁNDOR I..IÍTTTJ PÉNTEK Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Táncze­nei koktél. — 13.20: Szántai Il­dikó és Csapó Károly népdalo­kat énekel. — 13.45: Pro és kontra — a munkásszállás-épít­kezésekről. III. — 14.00: Szüle­tésnapi ajándék... — 14.25: „Nyitnikék”. — 13.00: Hírek. — 15.10: Magyarán szólva... — 15.25: Kadosa Pál zongorázik. — 15.42: Kyral: Szülőföldem — szvit. — 15.54: A világgazdaság hírei. — 15.59: Zokogo majom. Bálint Tibor regényét rádióra alkalmazta Z. Szalai Sándor. I. rész. — 17.00: Hirek. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Beniamino Gigli fiatalkori felvé­teleiből. — 17.40: Mikrofórum. A hétköznapok titkai. Te, meg én... — 18.00: Spirituálék. — 18.11: Rádiószínház. Részletek egy naplóból. — 19.00: Esti Kró­nika. — 19.38: Kapcsoljuk a Ze­neakadémia nagytermét. A Ma­gyar Rádió és Televízió Szim­fonikus zenekarának Csajkovsz- kij-hangversenye az ifjúság­nak, — Közben, 20.20: Láttuk, hallottuk — a színházban és a moziban. — 21.25: Verbunkosok. — 22.00: Hírek. — 22.20: Meditá­ció — a számítástechnikai „gon- dolkodás”-ról. Jankó Géza írá­sa. — 22.30: Magnósok, figye­lem! — 23.15: A varázshegedű. Részletek Egk operájából. — 24.00: Hírek. — 0.10: Harangozó Teréz virágénekeket énekel. Petőfi rádió: 12.00: Pántlikák a vőfélyboton. Lakodalmas népda­lok a világ tájáról. — 12.25: Ba­rokk muzsika. — 13.00: Hírek. — 13.03: Szecsödy Irén és Lo­sonczy György énekel. — 13.40: Szobanövénykedvelők ötperce. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig ... — 18.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai figyelő. — 18.20: Hú­szas stúdió. Lépésváltás. — 19.10: Ifjú Magyari Imre népi zeneka­ra játszik. — 19.39: Szabályozha- tók-e a világkonszernek? Adám György írása. — 19.54: Jő estét, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika. II. — 20.25: Oj könyvek. — 20.28: A rock mesterei. — 20.58: Dal­játékokból. — 21.30: Renata Te­baldi dalokat énekel. — 22.00: vörös Kálmán népi zenekara játszik. — 22.20: Szimfonikus ze­ne. — 23.00: Hirek. — 23.15: Wolf Péter szerzeményeiből. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: Kulturális kró­nika — művelődéspolitikai mű­sor. — Händel összes fuvolaszo­nátái a miskolci Bartók-terem- ben. — Borsodi tükör: krónika­műsor. — Lemezbemutató. — Nyugalom? — Műsor az időseb­beknek. — Hol töltsük a hétvé­gét? — Dzsésszkedvelők tízperce. Televízió: 17.38: Műsorismer­tetés. — 17.40: Hírek. — 17.45: Nő — három szerepben. Táguló világ. — 17.55: ,. Nekem szülőha­zám”. Üttörők honismereti expe­díciója. — 18.35: Üt perc me­teorológia. — 18.40: Vállalati gaz­dálkodás. ni. rész: Van-e meg­állás? — 19.10: Reklámműsor. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv- híradó. — 20.00: Emlékezés Il­lés Bélára. Pofonok. Tv-játék. (14 éven felülieknek!) — 21.35: A Tv zenei klubja. Komoly ze­ne? Könnyűzene? — 22.25: Tv- tükör. — 22.35: Tv-híradó — 2. kiadás. Bratislava! televízió: 15.40: Hi­rek. — 15.45: Gyermeknézők le­velesládája. — 16.15: Lengyel do­kumentumfilm. — 16.40: Kerüle­teink hangja. — 18.10: Szórakoz­tató zenés műsor. — 19.00: Hír­adó, sport. — 19.30: Rövidfil­mek. — 20.15: Mikrokomédia. — 21.00: Híradó. Miskolci Nemzeti Színház (7): A kocsi rabjai. Bemutató bérlet. Filmszínházak: Béke (f4, hn 6, 8): Egy kis hely a nap alatt (magyar). — Kossuth (f3, f5, ti): A rendőrség megköszöni (mb. szí. olasz, 16 éven felülieknek!) — Hevesy Iván Filmklub (f5, f7): Az utolsó mozielőadás (16 éven felülieknek! amerikai). — Fáklya (f5. f7): Szent Teréz és az ördögök (mb. szí. román). — Petőfi (6): Az árulás napjai I— II. (Másfélszeres helyár! szi. csehszlovák). — Szikra (5, 7): Régi idők focija (Szí. magyar). — Táncsics (4 6): Némó kapi­tány és a víz alatti város (mb. szi. angol, premier helyár!) — Hámor (4): Mese Szaltán cár­ról (mb. szovjet). Kiállítások: Llbresszó: Reinec- ker János festőművész gouache- sorozata (nyitva 13—20 óráig). — Miskolci Galéria: Schaár Erzsé­bet szobrai (nyitva 11—19 óráig). — Miskolci Képtár: Magyar fes­tészet a XX. században (nyitva 10—18 óráig). — József Attila Klubkönyvtár: Naptártörténeti kiállítás (nyitva 10—18 óráig). — Kossuth Művelődési Ház: Cso- konai-emlékkiéllítás (nyitva 10— 18 óráig). — Farkas Gyula fo­tókiállítása (nyitva 10—18 óráig). SZOMBAT Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Lányok, asszonyok. — 8.40: Híres történe­tek — nagy egyéniségek. — 10.00: Hirek. — 10.05: Cigánydalok. — 10.30: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. A MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenye. — 11.35: Operett- dalok. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Chris Doerk és Frank Schöbel énekel. — 8.45: Vála­szolunk hallgatóinknak. — 9.00: Hírek. — 9.03: zenekari muzsi­ka. — 10.00: Szabad szombat — Péntekéknél. — 11.00: Hírek.

Next

/
Thumbnails
Contents