Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-03 / 2. szám

* „Légitámadás” — kopírozva. Illetve: majdnem. Bemutat­ják a Borsodi Bányász—Szarvas barátságos (fent), és a Tiszavasvári—M. Bányász Avas Kupa mérkőzés (lent) rész­vevői. (Szabó István felvételei) Megtörtént a számonkérés Ezüstöt hoztak a kosarasok „Az év utolsó hét napja az ÓIK hete — jegyezte meg találóan egyik ifjúsági sport­vezetőnk — hiszen fiatal sportolóink ilyenkor adnak számot sportágukat tekintve egész évi munkájukról, elő­rehaladásukról.” Nos, ami azt illeti, valóban több fronton is megtörtént a „számonkérés”. Röp-. kézi- és kosárlabdában léptek küz­dőtérre az ifjú labdajátéko­sok az országos bajnoksággal egyenértékű OIK-tornák so­rán, s a miskolciak — egy­ben Borsod képviseletében is — az utóbbi kettőben voltak érdekelve. A DVTK kézilab- dás lányainak szereplését a városi sportcsarnokban fi­gyelemmel kísértük; a MEAFC fiú kosarasainak fő­városi teljesítményéről pedig az egyetemista fiatalok szak­vezetője, Osgyáni Zoltán szá­molt be. — Nagyon elégedett va­gyok a fiúk eredményével — mondta az edző, hiszen bor­sodi csapat soha ilyen jó he­lyezést nem ért még el az ÓIK történetében, mint most a MEAFC. Ezüstéremmel a tarsolyunkban térhettünk ha­za! S ez a helyezés valóban értékes, hiszen az erősen tar­talékos gárda teljesen esély­telenül utazott Budapestre. Három kulcsjátékosát nélkü­lözte, mivel Barna sérült, Po- duszló és Meggyesi pedig Kassán szerepelt egy kézi­labdatornán. És reális szá­mítások szerint velük is csupán a harmadik hely megszerzése látszott lehetsé­gesnek. — Nagyon fegyelmezetten játszottak a gyerekek — folytatta a kosarasok meste­re — csak a két fővárosi sportiskolás gárdát „tisztel­ték” túlzottan. Igaz viszont az is, hogy a nagy pontkü­lönbségű két vereségünk tak­tikai jellegű is 'volt, hiszen amikor már eldőlt a meccs; a jobbak pihentek, s a cse­rejátékosok voltak a pályán. Kellett az erő a többi ellen­fél legyőzéséhez. S ez Kinter György hallat­lan ponterőssége — 118 ko­sarat dobott, s ezzel máso­dik lett az eredményességi listán — Orosz, Pál, Koslik, Kovács és a többiek harcos­sága, taktikus játéka révén sikerült is nekik. Végül két vereséggel holtversenybe ke­rültek Körmenddel, ám mi­vel a vasiakat előbb már le­győzték, a szabályok értel­mében övék lett az ezüst­érem! A miskolciak eredményei: MEAFC—Baja 82:63, Bp. XI. kér. Sí—MEAFC 63:48, KSI—MEAFC 82:49, MEAFC—Körmend 63:38, MEAFC—MAFC 63:43. A torna végeredményei: 1. KSI 10 p, 2. MEAFC 8 p, 3. Körmend 8 p, 4. Bp. XI kér. Sí 7 p, 3. MAFC 6 p, 6. Baja 6. M. Gy. Lesen álltunk... December elején a tévé képernyőjéről figyelve a ju­goszláviai VB eseményeit, nem egyszer hangoztattuk: nem „kisasszonysport” már a női kézilabda sem! Olyan fantasztikusan kemény — de sportszerű — védekezést láttunk a világ élvonalába tartozó együttesektől, ami­lyet nálunk a férfi játéko­sok is ritkán — és csak ke­vesen! — produkálnak... De miért e hazai „lekvár” jel­leg? Több összetevője — edzői oktató munka, játékosok képzettsége, reflexiós ideg­állapot, szabályismeret stb. — van ennek, s még egy igen lényeges tényezője: a játékvezetői felfogás!... A sportcsarnokban rendezett ÓIK döntőn például a Banai —Barna játékvezetői páros — pedig országos minősíté­sűek! — mutatta ezt be „gyakorlatban” is. Többször úgy működtek közre, mint­ha „hímes tojások” talál­kozóját irányítanák. A Bp. Honvéd—Bp. Vasas mér­kőzésen például 15 percet „pihent” hat játékos, mert keményen igyekezett ellen­felét feltartani! Ugyanakkor sok alattomos, vagy tényleg durva szerelésért csak teát- rálisan feltartott öklükkel figyelmeztettek... Nem alap­talanul jegyezte meg Korócz Gyula, az IB elnöke: — A puha játék magya­rázata az ilyen bíráskodás­ban is keresendő... Ne a játékvezetők legyenek a fő­szereplők, hanem a kézi­labdázók ! Bezzeg nem késtek egyes edzők és szakvezetők elége­detlenségüknek hangot adni — és jogtalanul! d- a Tóth —Győrffy páros működé­sével kapcsolatban. Pedig ők csak az alattomosságot, a durva szándékosságot bün­tették !... Csakhát — ők vidéki já­tékvezetők. „öcsi, zárj Dömének]... Spicc — beállásnak menj, TurpH... Gabi, váltsatok Toncsival!..— hangzott szakadatlanul a cserepadon ülő edző hangja a — Csepel lányai felé. És az „álcázás” — a leányok csupa fiú becene­vekkel történt „illetése” — jó sakkhúzásnak bizonyult. Az ellenfelek soha sem tud­ták, hogy kinek szól az uta­sítás? S az eredmény?... Bronz érem a tornán! Lám csak, mennyi minden van egy jó edzői „kelléktár­ban”! Persze, volt ellenpélda is... Az egyik fiúcsapat mestere például állandóan bírálta, gyakran szidta játékosait. A dicstelen szereplésben ez is közrejátszott. Vagy... Az egyik leány­csapat kulcsjátékosát „ szö­vegelésért” 2 percre „pihen­ni” küldték a játékvezetők. Röviddel később egy váll­rándításért ugyanígy „jutal­mazták. .. És ebből már lát­szott, hogy a játékvezetők „rászálltak” a kézilabdásra. Az edző — kockáztatva a végleges kiállítás és az 5 perces emberhátrányos játék lehetőségét — mégis vissza­küldte játékosát a pályára... Egy perc múlva végleg ki­állították! Másnap ugyanez az eset egy másik játékosával szin­te hajszálra megismétlődött. A leány a második kiállítás után maga kérte lecserélé­sét. Az edzői szív (?) azon­ban keménynek bizonyult, öt is visszaküldte a pályára! S hogy végleg nem került a kislány a kiállítás sorsára, az csak annak volt köszön­hető, hogy a továbbiakban teljes passzív szerepet vál­lalva szinte kivonta magát a játékból. De kinek használt e ma­kacsság? * A szilvesztertől még két nap választott el bennünket, amikor az egyik fővárosi fiú­csapat tagjai ún-• gondolták; nem árt a jóból egy kis „elő­zetes”. Nosza, kereplőkkel és dudákkal felszerelve éjjel 23 és 01 óra között annak módja szerint át is „rándul- tak” az egyik vidéki leány­gárda szálláshelyére, s ott az ablak alatt éktelen „éjje­li zenét” produkáltak. A ju­talmat aztán másnap kapták meg — edzőjükkel együtt! A szervező bizottság — első fokon — írásbeli megrovás­ban részesítette a korai „szilveszterezöket” Mert másodfokon még otthon „folyt, köv.’, az ügy­nek! (monostori) Úttörő-olimpia Tegnap Egerben ünnepé­lyesen megnyitották a te­remsportágak IX. téli úttörő­olimpiáját. Varga János, Eger város Tanácsának el­nöke megnyitó szavai után — az igazi nagy versenyek­hez híven — féllobbant az olimpiai láng. A rangos sportrendezvé­nyen Miskolc, illetve Borsod megye számos ifjú, tehetsé­ges sportolóval képviselteti magát. Köszönjük... ! Köszönjük a szellemes üdvözletét küldő könnyűbúvároknak, s mindazoknak, akik sportrovatunkat újévi jókívánságaikkal megkeresték. Kicsi a kapu? Gyakran szóvá tettük már — különböző tornákkal, mér­kőzésekkel kapcsolatban, — hogy kézilabdázóink mennyire bizonytalanok a 7 méteres büntetődobások végrehajtásában. Az OIK-döntők újra rávilágítottak e súlyos hiányosságra. A Rába ETO—Bp. Vasas leány mérkőzésen például elképesztő pontatlansággal lőtték a játékosok a büntetőket, s vala­mennyit kihagyták. A győriek ötöt, a fővárosiak négyet! Ugyanakkor például egyesek szinte „babérkoszorúval” övez­ték Hoffmann Lacit, a Rába ETO ifjúsági válogatott kapu­sát — bár kétségtelenül nagyon tud védeni, — mert a Bé­késcsaba ellen öt büntetőt is hárított! Pedig nem egészen az ő érdeme volt. De miért nem lehet ezeket a büntetődobásokat a bizton­ságos végrehajtás fokáig gyakorolni?... Mert azt ugyebár senki sem hiszi, hogy annyira kicsi az a kapu! Komputer az utcasarkon Moszkvában a fő kereszt­utcák asztf altburkolata alá elektronikus mérőműszere­ket szerelnek, amelyek meg­állapítják a motoros jármű­vek számát, sebességét és irányát, majd „megfigyelé­seiket” elektronikus köz­pontba továbbítják. Ott elektronikus agy dolgozza fel az adatokat, s a forga­lom szükségleteinek megfe­lelően ad utasítást a jelző­lámpáknak, úgy, hogy a gépkocsioszlop maximális se­bességgel mozoghasson. Az elektronikus agy ész- szerüsíti a város forgalmát. Memóriaegységébe beprogra­mozzák majd az összes, még a legkisebb moszkvai utcát is, az ott elhelyezett tiltó, vagy figyelmeztető jelekkel együtt. Az elektronikus agy állandóan információt ad a városi közlekedés helyzeté­ről, és kérésre kiszámítja a leggyorsabb közlekedési út­vonalat: nem a legrövideb­bet, de mindig a leggyor­sabbat és legbiztonságosab­bat. Az aranynál 300szor drágább Nehéz a kígyókat fogságban tartani, mert gyorsan gyengül­nek, megbetegszenek és általá­ban egy éven belül elpusztul­nak. Hogy több mérget nyerhes­senek, a kirgíziaí méregtermelő laboratórium dolgozóinak napról napra meg kell küzdeniük a kí­gyók életéért: kizárólag élő csir­kékkel, verebekkel és galambok­kal etethetik őket. A terráriu- mokban steril tisztaságot, továb­bá optimális páratartalmat, hő­mérsékletet és világítást biztosí­tanak számukra. Évente több száz csomag ér­kezik „Mérgező” felirattal légi­postán a laboratórium címére. Sok tízezer kígyó megy át a szakemberek keze alatt, akik cseppenként gyűjtik az aranynál háromszázszor drágább kigQtó- mérget. E-vitamin a levegő szennyeződése ellen A levegőszennyeződés utó­következményeinek E-vita- minnal elejét lehet vennj — állapította meg Menzel ame­rikai táplálkozási szakorvos. Kísérleti patkányai Tokió vagy Los Angeles levegőjé­vel azonos összetételű leve­gőt szívtak. Ha E-vitamin- nal dúsított táplálékot kap­tak, kétszer olyan ellenál- lóak voltak, mint a hasonló szennyezett levegőt beléleg- ző patkányok, amelyek szo­kásos összetételű ételt fo­gyasztottak. Isten hozta... — Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem ... (Az Europeo karikatúrája) Felülről lefelé épített tv-torony Bármely oldalról is közelí­tik meg az ukrán fővárost, mindenhonnan szembetűnik a 380 méter magas, karcsú tv-torony. Három programot sugároz majd, közöttük egy színes műsort. Később a de­ciméteres hullámhosszon be­iktatnak egy negyedik prog­ramot is. A vétel hatósugara: 120—130 kilométer. A torony szerkezetének sú­lya mindössze 2700 tonna, s különleges módszerrel — nem az alaptól, hanem a te­tejétől kezdve — építették. Így az összes hegesztési mű­veletet a földön végezhet­ték el. Humor innen-onnan Az orvos megkér­di a feltűnően csi­nos ápolónőt: — Hogy halad a harminchatos beteg? — De doktor úr — válaszol fülig pirul­va a megkérdezett. — Ez nem tartozik magára. ★ A kórházban az orvos megkérdi az egyik beteget: — A felesége be­jön meglátogatni? — Nagyon meg­lepne, hiszen ő is ebben a kórházban fekszik. — Mindketten egy­szerre? — Igen, de ő kezd­te. ★ — Hallom, milyen romantikus körül­mények között nő­sült. Igaz, hogy meg­szöktette a felesé­gét? — Igaz, bizony. — És a leány szü­lei? — Megpróbálták, bogy utolérjenek bennünket. — No és? — Most itt laknak nálunk ... ★ Egy apa telefonon beszél; — Szóval. > felesé­gül akarja venni a lányomat. Nagysze­rű, beleegyezem. És kivel beszélek? Kéziipari Múzeum A varsói óváros peremén, a régi városi alakhoz simul­va áll egy kis épület, amely­ben 1971 óta működik a Kéziiparj Múzeum. Tárgyai­nak 98 százaléka magánsze­mélyek adománya — elsősor­ban különböző korokból szár­mazó órák. . Gyakran siralmas állapot­ban kerülnek ide, s gyökeres javításon mennek át. Ezzel a múzeum külön műhelye fog­lalkozik, amely a lehetőségei­hez mérten szolgáltatásokat is végez más intézmények­nek és magánszemélyeknek. Az órákon kívül a múze­umban megtekinthető a régi optikai berendezések, ötvös­szerszámok, művészeti bronz­öntvények, ötvösművészeti termékek stb. kollekciója. Köszönjük... » * *

Next

/
Thumbnails
Contents