Déli Hírlap, 1973. december (5. évfolyam, 282-305. szám)
1973-12-30 / 305. szám
A Déli Hírlap körinterjúja Minek 1973-ban? Az év utolsó Déli Hírlapját tartja a kezében az olvasó. Az utolsó munkanapon körkérdéssel fordultunk a miskolciakhoz: mi az a hír. vagy esemény, aminek ön 1913-ban a legjobban örült? Válaszolt: a tanácselnök, az egyetemista, a művezető, a lángossütő. a pincér, a vasutas és a háziasszony. Búrczi Béla, Miskolc megyei város tanácselnöke: — Számomra a legkedvesebb hír az volt ebben az évben amikor is megtudtam, hogy az MSZMP KB múlt évi novemberi határozata alapján Miskolc 620 millió forint támogatást kap soron kívül. Ez az összeg újabb ezernégyszáz lakás felépítésére ad lehetőséget a negyedik ötéves tervben. Hogy ez mennyire fontos, úgy hiszem elég egy adattal megindokolni: városunkban majdnem 10 ezer lakásigénylőt tartunk számon. Ebből a pénzből egyébként jut majd Miskolc ötödik ötéves tervének gondos. precíz előkészítésére, kimunkálására is. Az előbbihez hasonló fontosságú problémánkon segített a kormánynak az a döntése, hogy Miskolc 120 millió forintot kap tömegközlekedésének javítására. Ezekből a tényekből a tanácselnök is. mint a város minden polgára, jóleső érzéssel tapasztalja, hogy a kormány nem feledkezik el az ország második legnagyobb városának gondjairól, és lehetőségei szerint maximálisan segíti azok enyhülését. Laczkó Ilona, elsőéves bölcsészhallgató: — Számomra a postás hozta 1973 legjobb hírét augusztusban. Egy levél volt ez, amelyben arról értesített az egyetem, hogy szeptembertől megkezdhetem tanulmányaimat a magyar—orosz nyelvi szakon. Ez volt a harmadik próbálkozásom. Az első esetben nem értem el a szükséges pontszamot, másodszorra pedig helyhiány miatt nem vettek fel. Idén sikerült, már túl is vagyok életem első vizsgáján, ami négyes lett. Kruj Géza, a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat lapüzemvezetője: — Két hírnek örültem az idén. Az első a művezetők béremeléséről szóló kormányintézkedés volt, mely szerint március 1-től valamennyi iparágban 8 százalékkal emelték a művezetők fizetését. Nálunk, a nyomdában egyébként nemcsak az én fizetésem emelkedett, hanem a hozzám tartozó üzemrész dolgozóinak bére is átlagosan 10—12 százalékkal. A másik hír azért volt különösen jó, mert a vártnál két esztendővel korábban érkezett. A Merkúr visszaigazolta gépkocsiigénylésemeí, és az ígért 1975 helyett már ez év augusztusában megkaptam a Skoda 110-est. Kis Vincéné alkalmazott: — 1973 januárjában függesztették ki véglegesen a Szálloda Pozsonynak A Győr megyei Állami Építőipari Vállalatnak jó hírneve van Szlovákia fővárosában Pozsonyban: a győri házgyár szabad kapacitását ugyanis, itt használják fel. December utolsó napjaiban a harmadik szálloda alapozását kezdték meg Pozsonyban a győri vállalat szakembereinek irányításával. Az ezer ágyas Hotel Bratislava építése befejezéshez közeledik, s hozzákezdtek a másik ötszáz ágyas szálló belső szereléséhez is. A három szálloda építésének együttes költsége meghaladja a 400 millió forintot. névjegyzéket, melyről kiderült, hogy hat év várakozás és spórolás után saját lakásba költözhetünk. A Hoffmann Ottó utcában kaptunk egy kétszoba összkomfortos otthont. Már be is rendeztük. úgyhogy ez nemcsak 1973, hanem az elmúlt hat esztendő legszebb eseménye volt. Rádai Béla, a MÁV tolatásvezetője: — Nem tudok egy hírt vagy egy eseményt mondani önnek. ami különlegesen nagy örömet szerzett volna nekem; mégis azt kívánom, magamnak, hogy az 1.974-es esztendő is csak ilyen legyen mint az idei. Van egy 11 éves lányom és egy 6 éves kisfiam. Mind a ketten szépen fejlődtek. Mária jó bi- zönjn'tványt hozott haza és sok apró örömöm volt. Minden sikerült az idén. nem sok szomorú napom volt. Bényi Ferenc pincér: — Februárban megszületett Orosz Mónika. Ez volt számomra az év eseménye, ő az ötödik unokám. Már emeli a kis karját, ha meglát... — A hír, aminek örültem? A családvédelmi törvény. Négy évem van hátra a nvujdíjig. Én kifelé megyek az életből, de látom az öt unoka sorsát. Ezerszer gondoltam végig, hogy mit jelent. .. Berta Sándorné hűtőházi dolgozó: — öröm? — A fiam. a négyéves Andris, most karácsonykor, hogy hazajött a férjem, csak csodálkozott, hogy mennyit nőtt a gyerek. — Hol volt a férje? — Hat hónapig dolgozott Ausztriában. Rossz hír volt amikor elment, nagyon jó hír, hogy most hazaérkezett. (bartha—erdős) Olvasóink figyelmébe A Déli Hír,lap legközelebbi száma 1974. január 2-án jelenik meg 8 oldalas terjedelemben, 1 forintos áron. Pedagógus továbbképző Miskolcon Az iskolavezetők, a közoktatás igazgatási ágazatában dolgozók neveléstudományi továbbképzése, valamint a pedagógiai kutatás intézményes fejlesztése érdekében a Borsod megyei Tanács megyei pedagógus továbbképző intézetet hoz létre Miskolcon. Az új intézmény január elsején kezdi meg működését. Kétmillió turista Szegeden 1973-ban lényegesen több turista érkezett Szegedre, mint az előző esztendőben. A városhoz közeli röszkei közúti határátkelőhelyen 1972-ben egymillió kétszázezer turista lépte át a magyar határt, az idén pedig már a karácsonyi ünnepek alatt ugyanitt a kétmilliomodik vendéget köszötöttek. A Romániába vezető úton, a nagylaki határátkelőhelyen az idén a tavalyinál húsz százalékkal több, mintegy 300 000 utas lépte át a határt. Megkezdték a szegedi nemzetközi eszperantista turistatalálkozó szervezését is, amelyre a jövő nyáron mintegy 20 országból több mint ezer külföldi vendéget várnak Szegedre. A növekvő igények kielégítésére a jelenlegi 280 személyt befogadó faházas motelkempinget 360 személyesre bővítik. + Az irodaépület helyét még csak vastövisek jelzik, de 1975 nyarán már üzemszerűen termel a húskombinát. Hol tartanak a nagyberuházások? Tizenegy óriás A nagy építkezések látogatói — rögtön az első benyomások után — nem fukarkodnak az elragadtatottság jelzőivel, ám a főszereplőktől, a munkásoktól, művezetőktől, beruházási szakemberektől hiába is kérni a hangzatos, s gyakran túlzó felsőfokot. Aki nap mint nap részese. tanúja egy-egy nagy létesítmény születésének, az belülről látja a dolgokat; problémát keres, s nem pedig okot a dicséretre. Egyetlen nagyberuházás sem diadalmenet, s a sok munkát, törődést, éjszakai virrasztást csak a szalagoszászlós avatóünnepség gondtalan öröme tudja feledtetni. Évmillió Trabant ára A kormány által kiemelt 11 nagyberuházásnak Borsod ad helyet. A fejlesztés költsége várhatóan meghaladja a 43 milliárd forintot. Elképzelhetetlenül nagy összeg ez. Egymillió Trabant ára! A két ünnep között az építővállalatok dolgozóinak többsége pihen, s a munka csak félgőzzel folyik. Az erőgyűjtés és a számvetés időszakában nem árt áttekinteni, hol is tartunk, hány Páncél a ruha alatt Azt mondják, mulatságos meglesni meccs után az öltözőből távozó jégkorongozokat. A méteres vállú, jélelmetes daliák — szerelés nélkül — bizony nagyonis hétköznapi termetű emberek,, bár akad közöttük néhány jól megtermett legény is. A hokiszerelés nem esztétikai célokat szolgál. Nem azért öltik magukra a jég bajnokai, hogy megdobogtassák a hölgyek szívét. Ki kell párnázniuk magukat — bőrrel, műanyaggal, laticellel —. mert különben aligha úsznák meg ép csonttal az ütközéseket, „palánkra mázolásokat’’. E férfias, mozgalmas sport rajongói jól tudják, hogy a jégen megengedett a testtel való ütközés, szaknyelven: bodicsek. Gyorsvonat sebességgel — és nem sokkal kisebb erővel — száguld egymásnak két korcsolyás óriás, ám a csontok roppanása, inak szakadása elmarad, felpattannak, helyre rázzák a védő lapocskákat, párnácskákat, megigazítják a sisakot és kergetik a korongot tovább. Mi lenne, ha a jégkorongozők magukon hagynák meccs után is a dresszüket? Mi lenne, ha civil öltözékük alatt — magánéletükben is — ott hordanák a védőpáncélt? Kalapjuk alatt a sisakot, ingük alatt a kemény bőrlapokat, az alatt a bizonyos fehérnemű alatt pedig a párnákat. Mi lenne? Elgondolni is rossz, hogy egy ilyen öltözekű emberrel kellene tusakodni a buszmegállóban, vagy vitába szállni — az elsőbbség kérdéséről — mondjuk az önkiszolgáló bolt pénztára előtt. Nem lenne sportszerű a küzdelem, annyi szent. Páncélzat nélkül eleve vesztésre lennénk kárhoztatva velük szemben. De ettől — szerencsére — nem kell tartanunk. A jégkorongozők békés emberek, csak a pályán engedélyezik maguknak a bodicseket. Ök igen. De mások... Mások? Hát kik hordanak még áttörhetet- len páncélzatot, a civilgunyájuk alatt? Ha egy kicsit gondolkoznak. rájönnek, hogy elég sokan. Talán egy példa segít. X úr magas beosztást tölt be valahol. Pozíciója mögött olyan biztonságban érzi magát hivatalában, mint a jégkorongozó a kemény ütközéseket is elhárító dresszben. Szüksége van erre a védőöltözetre? Néha igen. A hivatali szobák ajtajai mögött ugyanis egyszer-egyszer kemény összecsapások zajlanak. Még azt sem merném mondani, hogy mindig magánérdek csap össze magánérdekkel. Manapság bizony még előfordul, hogy a jo ügyért is harcba kell szállni, s a mérkőzés kimenetelétől nemcsak a csatát vívó sorsa függ. De bármilyen erővel rontanak is egymásra a felek, beosztásuk páncélzata — ha tisztességes az ügy — megvédi őket a komoly sérülésektől. A bodicsek után talpra pattan az is, aki alul maradt. így rendben is lenne a dolog. Az viszont már nem helyénvaló, hogy a fentebb emlegetett magas beosztású X páncélzatát magán hagyja a hivatalból való távozás után is. Látszólag egyszerű, „civil'’, mint én, te, ö és a többiek. Ám ha az élet kifürkészhetetlen szeszélyéből összeütközünk vele valahol, okker aligha ússzuk meg épségben a „találkozást”. Könnyen elénk férkőzhet az ilyen ember mindenütt, ahol sorba kell állni. Könyökét sem kell használnia, jnegteszi a ru- ht ia alatt hordott acélos dressz. Nem sportszerű! Ki kell tiltani az ilyen embert mindennapjaink pályáiról! — kiáltja a: edzett torkú szurkoló. Ám olyan nagyot mm lehet kiáltani a pálya széléről, hogy levessék X-ék a különleges előnyöket bizto- lító dresszt. A pálya széléről nem! De hi- :zen nekünk nem is ott kell állni, emberek! Nem szurkolók, hanem játékosok vagyunk 5 bőr az ütközés néha kellemetlen következményekkel jár, vállalnunk kell. Mert azért higgyék el — ha néha késve is! — fütyül a bíró, és X meg hasonszőrű társai a büntetöpadra kerülnek. Esnem két percre! BÉKÉS DEZSŐ forint vált téglává, fallá, géppé a beruházások mil- liárdjaiból. Leninváros térségében három óriás van születőben. A Tiszai Hőerőműnél az építési munkák vannak túlsúlyban, a leendő Tiszai Kőolajipari Vállalatnál a területrendezés adja a legtöbb munkát, Az olefinműnél már a szerelők uralják a terepet Kazincbarcikán, az új pvc-gyár te* rületén földmarógépek dübörögnek. Korszerűbb aligha A két kohászvárosban. Óz- don és Miskolcon is készülődnek. Ózdon gyorsított ütemben épül az új rúd- dróthengermű, Diósgyőrben pedig — a novemberi, decemberi próbák után —. január 1-től Üzemszerűen termel a nemesacél-hengermű középsora. A garanciális köracélszelvényeken kívül az összes mérettartományba tartozó szelvényeket bepróbáz- ták, majd bugákat is hengereltek. A koracélok kétharmada felelt meg a minőségi és mérettűrési előírásoknak (ebből már értékesített is az LKM), míg az áthengerelt bugáknak kilencven százaléka volt megfelelő. A finomsoron még dolgoznak, az átadási határidő 1975. Az ősszel, nem sokkal azután, hogy az első hengerek megmozdultak az építés zaját visszhangzó csarnokban. Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára ezt mondta az üzemlátogatás után: „Az igaz, hogy vannak ennél nagyobb teljesítményű sorok is a világon, de korszerűbbek aligha”. Az épülő húskombinát térdig érő saraban hagyott láb- és keréknyomok is arról tanúskodnak, hogy a munka üteme gyorsult, s 1975 tavaszán megkezdődhet a termelés az ország (csak a szakmabeliek kötelező szerénysége miatt nem írjuk azt, hogy Európa egyik legkorszerűbb húsgyárában. A futballpálya nagyságú (128x49 méteres), kétszintes üzemépületben egy műszak alatt 1600 sertést és 240 marhát vágnak le, 280 mázsa húskészítményt, 120 mázsa sonkát és konzervet gyártanak. A több mint 800 millió forintos beruházás két generálkivitelező és 19 alvállalkozó dolgozóinak munkáját dicséri, még akkor is, ha az eredeti ütemtervhez képest néhány hetes, de 1974 márciusáig behozható lemaradás van. Szebb lesz az új ruha A hejőcsabai, 4.5 milliárdos óriásnál a külső, látványos munkák a befejezéshez közelednek. A jövő év a szerelés jegyében telik majd. Július elsején leáll a régi gyár, s ezzel hazánkban megszűnik a már csak nehezen eladható 400-as cement gyártása. Júliustól a^ év végéig egy deka cement sem készül Hejőcsabán, de aztán az ország legjobb cementjét gyártják majd itt. Az új üzem beton-acél-üveg épületkolosszusai mellett nevetségesen kicsinek, kopottnak tűnnek a régi epületek. A kopott „ruhát” már csak fél évig hordja a gyár. S az ..átöltözés” újabb fél esztendeje után azok sem ismernek rá, akiknek már szűk volt a régi. BRACKÓ ISTVÁN Tizenöt vállalat kétezer embere dolgozik a HCM építkezésén. A hejőcsabai óriás egy esztendő múlva cementet ad, (Kerényi László felvételeit
